Statisztika

Honvágy

Ott a mohás köveken
egy kis forrás bugyog,
a ragyogó holdfényben
ezüstösen csillog.

Tűnődve mellé ülve
habzó vizét néztem,
a régmúltba merülve
szebb jövőt reméltem.

Ott a hullámok mélyén
oly sok mindent láttam,
's többen ott az út szélén
köszöntöttek bátran.

Azok a lelkek voltak
akiknek örültem,
szívemnek hiányoztak
rég itt körülöttem.

Köszönöm azt most neked
te kis ezüstpatak,
mely egy honvágybeteget
a bajban vigasztal.

Hogy az elmúlt napokból
kedveset elmondtál,
és, hogy panaszkodhatok
mi szívnek, egy hiány.

Fordította Mucsi Antal


Heimweh

Über bemooste Steine
Fällt ein rauschender Quell,
Glitzert im Mondenscheine,
Funkelt so silberhell.

Sinnend saß ich daneben,
Sah, wie die Welle schäumt,
Hab vom vergangenen Leben,
Hab von der Zukunft geträumt.

In der Tiefe der Wogen
Sah ich gar mancherlei,
Viele Gestalten zogen
Grüßend an mir vorbei.

Waren die lieben Seelen,
Die mich dereinst erfreut,
Die meinem Herzen fehlen
Hier in der Einsamkeit.

Tausendmal laß dir danken,
Lieblicher Silberbach,
Daß du den Heimwehkranken
Tröstest im Ungemach;

Daß du aus alten Tagen
Freundliches mir erzählt,
Daß ich dir durfte klagen,
Was meinem Herzen fehlt.

Frank Wedekind

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom