HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 6

Tagok összesen: 1844

Írás összesen: 46407

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-05-23 16:40:01

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: PecásFeltöltés dátuma: 2013-12-11

Karácsonyi zene

1952 decemberét írunk. Egész pontosan 23.-án délután van. A budatétényi házakon vastag hótakaró van. Jégcsapok csüngenek le az ereszcsatornákról, az ágakról. Erre az időre mondják azt, hogy a kut yát is kár kizavarni. A falu lakói mégis egy helyre igyekeznek, Nagy eseményre. Hencz Anna ze netanárnő növendékeinek a fenyőünnepi hangversenyére gyűlik a közönség. Akkor nem volt szabad karácsonyról beszélni, hanem fenyőünnepeket kellett mindenkinek mondani. Az emberek egymás között, ha idegen nem hallotta, karácsonyról beszéltek. Így beszéltek december 24.-ről a templomban is persze burkoltan. Egy kisfiú igyekezett le a budatétényi Arany János utca szinte végeláthatatlan lépcsősorán hétéves korát meghazudtoló nagy-nagy buzgalommal a hóna alatt egy kis 1/2-es hegedű tokját szorongatva. Ő is a hangversenyre igyekezett. Komoly tiszt e volt. Ő volt az egyik szereplő. Már hetekkel ezelőtt készülődtek erre a nagy napra. Ez volt az elmúlt negyedév záróvizsgája. Szinte álmában is tudta a tanult népdalokat. ,,Által mennék én a Tiszán ladikon, ladikon, de ladikon ..." ,,Akácos út ...stb". A teremben már üldögéltek néhányan várva a kezdést. Az eredeti időpontra, hat órára zenetanárnő lakásának a nappali szobája, a kis hangverseny nagy színhelye zsúfolásig megtelt az eseményre jött szülőkkel, érdeklődőkkel. A cserépkályhában pattogott a tűz. Kint az ablakon át lehetett látni a fákon a lágy havat. Barátságosan integettek be az ablakon a kerti havas faágak. Az első szereplőt szólították a ,,miniszínpadra". A kisfiú kipakolta a hegedűjét. ,,Hadd szokja meg ezt a jó meleget." - gondolta, majd ráérősen lapozgatta, mintegy izgalmát levezetendő a műsorának a kottáit. Szeretettel, tekintetével, kezével simogatva nézegette a kis hegedűt. Gondolatában az ablakon bekacsintott a Mikulás, melyet akkor Télapónak kellett mondani, a két kis ördögével és jóságosan azt suttogta Neki:
- Úgy játssz, úgy hegedülj, hogy most nemcsak a szüleidnek, a közönségnek, hanem nekem is, meg a jó Jézuskának ott fenn, a mennyben muzsikálsz! Nagy lesz a Te közönséged!
Ábrándozásából egyszer csak a konferanszié szerepet magára vállaló zenetanárnő csilingelő hangját hallotta, amint azt mondja, hogy:
-Kedves közönségünk! Most a kis hegedűsünk, ..... következik. (és itt a kisfiú nevét monda.)
A kis muzsikus kilépett a közönség elé. Udvariasan megvárta a bevezető tapsot, meg a zongora hangoló hangját, majd a zongora bevezető taktusai után, a tanárnő, mint zongorakísérő intésére rázendített. A vonó könnyedén szántotta a húrokat, a hangok szinte betöltötték a termet, sőt, valósággal betöltötték az egész házat. Szinte körbefogva keringtek a kis hegedű hangjai felszállva az égbe Budatétény felett. Körbefogták talán a Napot, meg a Holdat is. A Mikulás is, meg a jó Jézuska is biztosan jól hallották ennek a kicsiny hegedűnek a kicsiny ,,művész" ujjai által gerjesztett hangjait. A kisfiú nagy-nagy átéléssel muzsikált, szinte lebegett a zene szépségesen csodálatos hullámain. Szinte csak akkor ért földet, amikor az utolsó szám utolsó taktusa is elhangzott és Ő fáradtan az izgalomtól és az élménytől hajolt meg a hálásan és hosszan tapsoló közönség előtt. Ha a hangverseny u tán hazafelé menet megszólította volna a kisfiút egy manócska és azt kérdezte volna, hogy:
-Miért zenéltél olyan szépen az imént? Művész akarsz lenni?
Egészen biztosan azt felelte volna, hogy:
-Mi az, hogy művész? Én csak a zenét és azt szeretem, hogy ami nekem szép, az másoknak is tetszik.
De útközben, miközben a szüleivel bandukoltak a budatétényi hegyre az Arany János u tca hosszú lépcsősorán hazafelé, senki manó fia Őket meg nem szólította, de az emberek azonban annál inkább. Gratuláltak a kis ,,művésznek", a szüleinek. Ezután az esemény után mindhárman nagyon boldogok voltak. Szinte sugárzott az arcuk a határtalan örömtől. Ennek a kisfiúnak a lelkében felnőtt korában is, bár ma már nem hegedül, mégis mély nyomot hagyott a fenti első hangversenye és a hegedűtanulás. A legszebb karácsonyi ajándéka az élettől ez volt. Megtanulta becsülni a világ és szeretni a világ egyik csodálatos, művészi nyelvét, a szeretet kisugárzás egyik szép nyelvét, a zenét, annak majdnem minden ágát. Ez volt az első gyönyörű ajándék, amit a csodálatos zenétől kapott és azóta csap kap és kap sok-sok lelki ajándékot szüntelen. És végezetül mindezt a történetet honnan tudom ilyen hitelesen? Hiszen a benne szereplő nevek és adatok hitelesek! Onnan, hogy e kisfiú én voltam.

Budapest, 1994. október 09.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Bálint István alkotást töltött fel Mindegy címmel a várólistára

Bálint István bejegyzést írt a(z) Május című alkotáshoz

Saskó Éva alkotást töltött fel Tűzmanó címmel a várólistára

festnzenir bejegyzést írt a(z) Május című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Vándorélet címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Esik - epigramma címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...HK I/1. című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) A hibáid lásd be, vagy kérdezz című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Május című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Nem is oly rég címmel a várólistára

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) A hibáid lásd be, vagy kérdezz című alkotáshoz

Hayal alkotást töltött fel Hazudhatnám… címmel a várólistára

Bödön alkotást töltött fel Mi kommunista ifjak...HK I/1. címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) 35b. SZONETTKOSZORÚ - Szép az élet című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szállj, szállj katicabogár című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)