HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45245

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2013-12-13

A majom farka, a misszionárius feneke II/1.

A Sjemecie nevű folyócska szeszélyesen kanyarog a katlan széles tükrén, bő-vizű patakok táplálják, beleömlik a Huaába, az meg a Casiquiareba, míg végül ez a sok víz együtt az Orinocoban, illetve az Amazonasban talál lefolyást magának. A dzsungel olyan sűrű ezen a tájon, hogy a szárazföldi közlekedés csaknem lehetetlen. Vannak ugyan itt-ott ösvények, és vadcsapások, ezeket azonban csak a bennszülöttek ismerik és használják, a civilizációból érkezők, és oda visszatérők számára egyedül a vízi-utak adta lehetőségek állnak rendelkezésre. A hatalmas, 50-60 méter magasra megnövő ősfák, a mahagóni, tik, és ébenfák, s az alatta lévő alsóbb lombszintekben jelenlévő kaucsukfák, kakaófák, szágópálmafák lombja odafenn a magasban összezárul, összefüggő, átláthatatlan plafont alkot, amelyen a napsugár nem tud áthatolni. A fák törzsei között különböző trópusi növények ág-bogai alkotnak járhatatlan bozótot, megtaláljuk a liánfélék fajokban gazdag családját, bambuszokat, páfrányokat, kancsóka, és broméliafélék, ananászfélék, óriás virágú orchideák ezernyi változatát. A talaj, és a fák lombja közt lévő félhomályos teret fojtogató, meleg, súlyos virágillatoktól terhes párás levegő tölti ki. Szellő se rezzen az ősvadon roppant tömkelegében, hogyan is lenne képes a szél erőt venni a flórának ebben a mérhetetlen tömegében? Az őserdőben mindig esik az eső, a magasban lévő levelekről a pára összegyűlő cseppjei állandóan hullnak. Milliárdnyi szúnyog, légy és egyéb szárnyas rovar zümmög a levegőben, fürtökben lepik el a bemerészkedő idegen fedetlen testrészeit. Csípésük viszkető hólyagokat okoz, melyek állandó vakarózásra késztetik az embert. Elviselhetetlen. Nem fehér-ember számára készült vidék ez. Az európaiak közül csak a legszilárdabb konstitúcióval rendelkezők képesek ideig-óráig elviselni.

Az indulás március 3.-ra volt kitűzve. Előtte lévő este Ethel lement a Sjemecie partjára, hogy ússzon egyet. Azon kevés esték egyike volt ez, amikor nem érkezett meg a menetrendszerű zivatar. A missziós telephez közel volt egy keskeny, 20-30 méteres partszakasz, amit nem borított be a dzsungel növényzete. A telepi indián családok is ide jártak fürdőzni, de alkonyatkor már nem jöttek. A folyó sebes sodrású vize miatt piranhák jelenlététől itt nem kellett tartani. Korall-siklót állítólag láttak a környéken, marása halálos, szereti a gyors patakokat, folyócskákat, a robogó vizű, sellős részeket, Ethel azonban, bár gyakran fürdött a folyócskában, soha nem találkozott vele. Körülnézett, senkit nem látott. Ledobta az ingét, a kisnadrágot és belelépett a vízbe. Élvezettel figyelte, ahogy az áramlat vékony köröket rajzol a bokája köré. Az erdő csendes volt, messziről hallatszott csak az ágakon elhelyezkedni készülő, fészkelődő majmok távoli rikácsolása. Vadállatok nem látogatták ezt a partszakaszt, az ember jelenléte túl nyilvánvaló volt a missziós telep miatt. Lassan lépegetett előre, talpával ízlelgetve a föveny redőit. Combjáig ért már a víz, aztán hasig. Előre hajolt, vizet vett a tenyerébe, lemosta a testét: mellét, hasát, karjait, a hátára is lötykölt, majd kéjes sóhajjal elmerült. Gyors csapásokkal úszott felfelé, sodrással szemben. Amikor már nem bírta erővel, s lassultak mozdulatai, az ár visszavitte oda, ahonnan elindult. Ezt játszotta egy ideig, felküszködte magát egy rövid szakaszon a part mellett, ahol gyengébb volt a sodrás, majd hátára fordulva vitette magát a folyóval lefele. Végül elfáradt, és kilábalt a partra. Lehajolt, felvette a törülközőjét arról a széles, lapos kőről, ahová tette. Amikor kiegyenesedett, mintha egy emberi szempár villant volna meg a szemközti bozótosban. Vagy állat lenne ott? Moccanatlanul állt, meregette a szemét arra a pontra, de semmit nem látott. Lassú, óvatos mozdulatokkal megtörölközött, magára öltötte a ruháját. Közben egyfolytában a bozótot figyelte. Semmi nem mozdult, semmi gyanús jel nem mutatkozott. Elindult az ösvényen a telep felé. A hold, fényes tányérja bevilágította a környéket, világosan látta a fákat, bokrokat, az ösvényt a lába alatt. S akkor hátranézve még egyszer megpillantotta azt a szempárt, ugyanazon a helyen. Nem állat volt, ha állat lett volna, akkor már vagy támadott volna, vagy elmenekült volna. Furcsa érzés volt arra gondolni, hogy valaki meglesi. Hogy valaki látta mezítelenül. Volt benne valami bizsergető. Ijesztő, de izgató érzés, feláll tőle az ember karján a szőr. Ki lehetett? Elgondolni se tudta. Az indiánok számára a meztelen test látványa mindennapos dolog volt, ha ember rejtezett a bozótban, az, biztos nem indián volt. Akkor hát ki? Pablo? Pablo csak félig indián, a másik fele portugál, spanyol, mexicói, vagy ki tudja micsoda. Fehér emberek között nevelkedett. És szerelmeskedni akart vele, be is vallotta! De hát ez meg milyen lenne? Idejönni, és leselkedni! Vagy az atya van ott? Ethel hangosan felnevetett a puszta gondolatra. Persze, hogyne! Majd pont Antonio atya, a misszió vezetője, ez a komoly, szentéletű ember adja a fejét leskelődésre! Mi oka lenne rá? A lány elképedve utasította rendre magát: kapjál már a fejedhez te kis idióta, miket ki nem találsz!
Úgy tett, mintha semmit nem vett volna észre. Sétált tovább, lóbálta a karját. Odaért a telep tüske-sövény kerítéséhez. Átbújt a nyíláson és benn volt. Antonio atya szóba se jöhet! - mondta magában, ahogy ment a bungalójuk felé. Mégis, mégis: bizsergett a gyomra, tűz égette a testét, maga sem tudta megmagyarázni magának, miért?
Aznap este nem ment át az atyához beszélgetni, bár eredetileg ez volt a terve. Szeretett volna elbúcsúzni. Szeretett volna üzenetet kapni Sarah részére Hernandótól. Gyötörte a gondolat, szidta magát gyávaságáért. Éjszaka alig aludt valamit, bántotta, hogy nem ment. Egyre csak forgatta fejében a történteket, láz kínozta, a bűnös test követelte a jussát. A bimbó titkon virágba szökni vágyott! - mondhatnánk nagy bölcsen, hogy fitogtassuk, mennyire járatosak vagyunk a női lélek rejtelmeit illetően. Pontosabban: a pszihoszomatikus folyamatok mibenlétét illetően.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
932
Időpont: 2017-01-01 06:21:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!

Jól alakul, érdekes. Részemről nagyon szeretem az írásokban fölbukkanó talányokat, amin főhős és olvasó egyaránt törheti a fejét. S tudjuk, a találgatások mennyi újdonságot tudnak generálni.

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2014-02-01 20:33:50

Szia, köszönöm! Remélem van kedved a többihez! Örülök, h olvasod! Üdvözlettel: én
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2301
Időpont: 2014-02-01 12:16:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Tetszik a folytatás, mindig csempészel bele egy kis újdonságot!
Üdvözletem!

Legutóbb történt

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Petrucci alkotást töltött fel Jankó és az ördög címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Napkellet című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea alkotást töltött fel Rózsák címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Heinz Erhard: A kukac címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

Tori alkotást töltött fel Tritikáléföldön címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)