A Jóisten hozott
lelkemnek barlangjába,
de szépen kérlek, hogy
cseppköveimhez sose
nyúljatok, szúró vágyak
égnek ti bennetek,
s attól elolvadok.
Mindent szabad a szemnek,
és semmit a kéznek,
ne gondoljátok: 'hozzá
érjek?', mert én jóval több
vagyok annál. Kizárt,
hogy születésemmel
egyezkedhet halandó
halál.
(Mi szél hozott
lelkemnek margójára,
át akartok lépni egy
képzeletbeli határt?
Éveim szabadságát
meddig akarjátok még
az asztalfiókban,
tartogatni? Satnya
magyarázkodás, hogy
ihletem rossz passzban
van.)
A Jóisten hozott
lelkemnek tornácán
- a megalkuvásoktól
már nem kell tartanod -,
és gyere át bátran
virágajtómon, látod,
nincs rajta zár. Várlak,
bent semmi sem porcelán.