Finta Kata: Karácsonyvárás c. versére
mesterszonettel

1
Örülnek a gyerekek, nagy hó esett
ma reggelre, fehér hótakaró
borítja a hegyeket. Hol a kabát,
hol a sapkám? Bakancsomat se

találom! Legfőbb gondom az legyen,
hogy még ma korcsolyázni mehessek.
Fehér csoda fogadott, kimegyek a
teraszra, jégcsapokban gyönyörködöm,

ott fagytak le az ereszen. Fiúk-
lányok felöltözve csodálják a
szép havas tájat, hógolyóznak és

korcsolyáznak, hóembert csinálnak.
Fehérbe öltözött a táj, holnap jön
a Mikulás, szánkón hozza csomagját!

2
A Mikulás szánkón hozza csomagját!
Megszólal a város nagyharangja
a hívő népet imára hívja
misére, karácsonyi áldásra.

Ünneplőbe öltözve sietnek
a templomba szállongó hóesésben.
Hó borított fehér tájon szánkó cseng,
gyerekek és felnőttek is örülnek.

Meleg csizmák alatt ropog a hó,
a templom szent-éjében feldíszített
karácsonyfa gyertyafényben ragyogó.

Csengő hanggal gyermekek kórusa,
mélyen zengő orgona hangjával
dallamok szállnak fel, a magasba.

3
Dallamok szállnak fel a magasba
szent Karácsony estéjén. Fáj a szívem:
meghalt az öcsém. Fátyol borult rám,
sajog a szívem, gyászolom magamba.

Eszembe jutottál te is, kedvesem,
jó volna tudnom: nem érezted meg,
mikor vártalak, vágyakozva kérdtem:
elfeledtél, s ezután nem jössz felém?

Bár nagyon fáj, te már nem is érzed:
hiányzol nekem! Szent Karácsony éjén
gyász ül lelkemben, Kisjézus érkeztét

most fekete gyászfátyolban várom.
Csendben telnek a percek, gyertya lobog,
homokórámon pereg a fájdalom.

4
Homokórámon pereg a fájdalom.
Elindul két fenyőfa, hová visz az
útja? Megy a kis fenyő szerény házba,
magas fenyőfa a nagytemplomba.

Feldíszítik karácsony délutánján
a karácsonyfákat. A nagy fenyőfát
fényesen csillogó díszekkel, míg a
kicsi fenyőt csak papír girlandokkal

Szentestén zeng az orgona hangja
ki, a szabadba; a kis házban beteg
fiát anyja karjaiba zárja.

A kicsi házból ima száll felfelé
az Égbe, míg a templom orgonája
imára szólítja a város népét.

5
A város népét imára szólítja,
a téli tájra néma csend borul,
a díszbe öltözött hívők serege
hálatelt szívvel siet a templomba.

Názáretben a Kisded megszületett,
hozzá az utat üstökös mutatja,
bárányok közt nyugszik egy jászolba,
leszállt a Földre megváltani minket.

Fénytől csillogó pelyhekben hull a hó,
ünnepi díszben pompázik a táj;
hófehér paplanja lelket simogató.

Szívünk várakozással megtelve
havas utakon sikló szánon jövünk,
ma éjjel a Kisdedet köszöntjük.

6
Ma éjjel a Kisdedet köszöntjük,
karácsonyi ének a magasba száll,
tömjén füstjével oltár két oldalán
csillogó fenyők illatával vegyül

Szakadt cipőbe, rongyos ruhájába
éhes hajléktalan görnyedt testével
halad a templomban lassú léptekkel,
tán az égő gyertyákat nem is látja!

Mellékoltárhoz igyekszik remegve,
a jászolban nyugvó Kisjézus elé,
kezét összetéve térdel előtte

behunyt szemmel imádkozik csendbe
lankadt testét elhagyja a lelke...
míg a fényre tekint könnyes szemével.

7
Míg a fényre tekint könnyes szemével.
Elmúlt az indiánnyár, ködfátyolban
a hajnal, fények kigyúltak, a város
magára ünneplő ruhát öltött.

Szeretet után sóhajt a szívünk,
lelkünk várakozással megtelt,
várva-várjuk a születő Kisdedet,
ki a békességet elhozza nekünk.

Mennyből angyalok kórusa zengett
királyok keresték oda az utat,
a tájat üstökös mutatta meg,

úgy találtak rá az égi Királyunkra,
Szegényen, jászolban született,
Kisdednek bárány lehelt meleget.

8
A Kisdednek bárány lehelt meleget,
édesanyja karjaiba ölelte,
ki az embereket megváltani jött
le a Földre, ahol nincs már szeretet,

békétlenségben gyötrődnek, egymást
gonoszul gyilkolják, mintha nem is
férnének el a földtekén. Teremts
rendet a világban, hogy szeretet és

béke legyen ezen a csodás Földön,
ahol minden jóval elláttak minket.
Azért imádkozom, minden nap, hogy

az egész világon győzzön gyűlölet
helyett a megértés és szeretet!
Kérünk Kisjézus, hallgass meg bennünket!

9
Kérünk Kisjézus, hallgass meg bennünket!
Nagyanyó kis lakásban ül magában,
remegő kezét imára kulcsolja,
morzsolgatja a rózsafüzérét.

Lobogó gyertyaszál az asztalán
fenyőfaág cserépben, rajta díszek,
s a régmúlt időkre emlékezik:
a feledhetetlen karácsonyokra,

amikor még ezer gondja közt csak
ő ajándékozott, mindnyájuk arcára
mosolyt fakasztott. Karácsonyi dalok

szálltak a magasba, tágas szobában
ragyogó nagy fenyőfa állt, alatta
sok díszesen csomagolt ajándékkal.

10
Fenyőfa alatt díszes csomagok.
Kedves nagyanyó diós-mákos bejglit
sütött, fenyőfa- és pecsenye illat
szállt a magasba. A gyermekei

mindenfelé szétszéledtek a világba,
mindegyik törődik csak magával.
Egyikük sem gondol már a múltra,
öreg nagymamára, ki elhagyatva,

egymagában ül kihűlt szobájába;
Rég elfeledték, ki őket nevelte?
Otthagyták magában, bánatával?

Igaz, ők is fáradoznak, nekik se
könnyű az élet, dolgoznak eleget,
(de) mindig csak magukkal törődnek?

11
De mindig csak magukkal törődnek
gyerekei, akik jómódban élnek,
mégis csak arra figyelnek, hogy nekik
legyen asztaluk gazdagon terített!

Majd érzik: mit tett értük Nagyanyó,
ha ők is megöregszenek, karácsony
estéken majd csak magukban lesznek!
Akkor majd fáj a lelkük, mindnyájuknak!

Talán visszaemlékeznek akkor
gyermekkorukra, szép karácsonyokra,
békés otthonra, mikor nagymamájuk

szeretettel viselte gondjuk minden
léptüket figyelte, velük érzett
bánatukban, betegen ápolta őket.

12
Betegségben is ápolta őket,
minden bajban imádkozott értük.
Akkor majd eszükbe jut a kedves
öreganyójuk, de akkor késő lesz,

ha elszáll belőle az élet. Most már
mindhiába, mert a nagyanyóka
elköltözött, lelke elszállt egy másik
jobb világba, ahol fáradozását

végre kipihenheti, életüket
onnan is szeretettel figyeli, mert
nem tudja feledni. Odafentről

sorsukat számon tartja, bajaikat-
fájdalmukat érzi, s szívük bánatát
igyekszik imájával enyhíteni.

13.
Szívünk bánatát enyhítsük imával.
HIT. A hitet én istenhitnek érzem.
Ha az ember a hitét most is tudná
gyakorolni, s szívből fakadóan

imádkozna Istenhez, más lenne
a világ, szeretet költözne közénk!
REMÉNY. Hallgassuk meg szavát az Úrnak,
aki megmutatja az igaz utat;

Tőle tudjuk meg, mi az önzetlen
szeretet, az örök boldogságba is
Isten elé, a Mennyországba Ő vezet!

SZERETET áradjon körülöttünk, mint
kályha forrótüze, s ne feledjük:
minden lelket buzdítsunk szeretetre.

14
Minden lelket buzdítsunk szeretetre.
Ezután kétezer-tizennégyet írunk,
Újesztendőt mutat a naptárunk!
Higgyük: ezután ránk jobblét köszönt,

s bízzunk abban: szebb lesz a jövőnk!
Kisjézus karácsonyi békét hozott,
angyali kar zengte szeretetét.
Hit, remény, szeretet éltessen minket.

Higgyünk Istenben, remény mutassa
az utat, szeretet vezéreljen bennünket.
Szeretet lángja égjen mindenkiben,

úgy lesznek szépek az ünnepeink.
Gyűlölet ne rombolja a lelkünk,
hogy e Földön is boldogok legyünk.

15. MESTERSZONETT - Karácsonyvárás

Örülnek a gyerekek, nagy hó esett,
a Mikulás szánkón hozza csomagját!
Dallamok szállnak fel a magasba
A homokórámon a fájdalom pereg

Harang ünnepre szólítja a népet:
ma éjjel a Kisdedet köszöntjük,
könnyes szemmel a fényre tekintünk
Kisdednek bárány lehelt meleget,

kérünk Kisjézus, hallgass meg bennünket!
Fenyőfa alatt díszes csomagok
Van, akik mindig magukkal törődnek ,

Nagyanyó betegen is ápolta őket.
Szívünk bánatát imával enyhítsük,
buzdítsunk szeretetre minden lelket,

hogy e Földön is boldogok legyünk.
(A 15. sor, a vers legutolsó versszak utolsó sora.)

**