Úgy várlak, mint ifjú patak,
Tél deres derekán, ha befagy,
Ha kihagy, s nem tud szaladni hozzád,
Hogy tengerré csituljon a mozgás!

Nincs kapcsolat. Vártalak sokat,
Lyukadt, kopott, szomorúságomat,
Magamon, mint felöltőt viselem,
Cipelem, cipelem, szakadtan, vizesen...

Hogy megszokjam, amit tettél:
Hogy engem talán nem szerettél,
El nem fogadom, kitapogatom:
Elmond-e valamit felőled sorsom.

Más nem vádol, hát én sem,
Nyugodni mégsem tudok egészen,
S mint ifjú, sudár, friss patak
Tavasszal ha felolvad, ha kacag,

Úgy várlak most is... Sehol se vagy.