Sajnos az a helyzet, hogy a váltakozó ciklusokban folyton egymásra mutogatnak, s mint ahogyan nem először állítom: a kormányainknak nem ellenzéke, inkább csak ellensége van. Váltás után nagyon sokszor elsöpörnek olyan kezdeményezéseket is, amit csak fejleszteni kellene, s nem elsöpörni. Azonban - mivel nem ők találták ki, ezért megsemmisítik, s kitalálnak helyette mást, ami nem biztos, hogy jobb lesz.
A politika pedig legtöbbször csak egy csúf játék, olyan, mint gyerekeknél a csúfolódás, sokszor csak bosszantják vele egymást, meg az ország népét is, nem gondolják komolyan. Még az is előfordult, hogy akinek szemére vetettek egy bizonyos ígéretet a kampány ideje alatt, az volt a válasza, hogy amit ott ígér, azt nem kell figyelembe venni. Persze, ígérni könnyű, betartani viszont nem biztos, hogy az, a megvalósítása azonban becsület és kötelesség - volna.
Ugyanolyan komolytalan és szánalomra méltó minden sikertelen vagy megvalósítatlan cselekedetet az elődök szemére hányni, s ha ugyanolyan mértékben neki sem sikerül, mégis saját mellét verve dicsekedni azzal, ami nem is úgy van. Miért kell az embereket olyannal traktálni, ami nem igaz?
S lám, most mi van? A pénz romlik, az árak emelkednek - nem is lassan, hanem rohamosan az Egekig, úgy - mint háború után, a Forint születése előtt...
Mi volt korábban? Évekig meg lehetett jegyezni, mibe kerül a kenyér, a hús, a ruha, a cipő, mennyit fizetünk a gázért, villanyért, stb... s most?
Az elmúlt ciklusban állandóan azt hallottuk, hogy emelik gázárakat! S most mi van? Már az első negyedében napirendre tűzték!
Az infláció miatt már az első évben, eszükbe sem jut illetékeseknek, még említeni sem, hogy az élelmiszer- a villany-gáz, stb. ára ugrásszerűen úgy emelkedik, hogy lassan már meg kell koplalni, ha ki akarjuk fizetni nem csak a rezsi-költségeket, meg egyéb, elkerülhetetlen háztartási kiadásokat (pl. csak egyet említek meg: az élelmiszert). Most végre némi próbálkozás van kilátásban, persze, közeledik a ciklusváltás...
Ezért aztán már úgy állunk, mint az új századunk második évében: amikor a havonta kapott jövedelmünk nem volt elég arra, hogy együnk, a rezsit és egyéb kiadást fizessünk, mert vagy erre, vagy csak arra jutott a jövedelmünkből, nyugdíjból. (Nálam bizonyíték a mindig vezetett háztartási naplóm.) Rakosgattuk félre hol a víz- villany- és egyéb számlákat - hol egyiket, hol a másikat, hogy ki ne kapcsolják a villanyt, vagy le ne zárják a vízcsapot és egyebet. Most megint nagyon sokan ott tartunk és családanyák-apák remegnek, már a hó második felében számolják az aprót, hogy meg tudják-e venni a másnapi kenyeret, a szükséges gyógyszereket, a gyerek elszkadt cipőjét, vagy éhesen hajtják álomra a fejünket. Természetesen akik jól keresnek, és a gazdagok mindenkor kivételek!
Előbbieket még 2010, augusztus 30-án írtam. És most hol tartunk? Napról-napra romlik a helyzet, közeledünk ahhoz, hogy lassan az ország fele-lakossága éhezik, teljes a bizonytalanság, visszatérünk oda, mint a legsötétebb Rákosi-időben, hogy meg kell gondolnunk, mit ejtünk ki a szánkon, elértük azt is, hogy Európa legalacsonyabb lét-szintjén helyezkedünk el a ranglistán.
A mindenkori kormány ócsárolhatja, válogatás nélkül lekommunistázzák az ellenzéket, s majd' leültem, amikor e-mailben kaptam egy felsorolást, hogy mindenféle pártnál a vezetőik (vagy papájuk) milyen pozíciókat töltöttek be a kommunizmusban. (Hasonló arányban az előzővel!) Nem is volna ez baj, hiszen akkor egy-párti rendszer volt, s a múlt időben történteken változtatni nem lehet), csak az furcsa benne, hogy másoknál ugyanaz bűn, a másik rész meg leplezi, nem dicsekedik vele.
Csak az jár eszemben, egy nyugodt percem sincs: Mi lesz velünk?
Ki ad erre választ? Ki tudná megállítani lejtőn a gyorsvonatot?
Lesz-e valaki, aki ismeri a választ?
Akkor mondja el nekünk, végre valami jót is szeretnénk hallani. De ne kampánybeszéddel szédítsenek, hanem a valóságot tárják elénk!
Add Uram, hogy álljanak élre Államférfiak (és okos-NŐK), akik értenek hozzá!