A szív csendben, s izzva hív, dobog,
S benne, a hidegben a mitrális billentyű hangosan vacog...
Mennék, ha maradnál, maradnék, ha jönnél...
Egy némafilm dallama súgja, ölelj még.

Kísért egy kép, egy csók, egy ölelés,
Éreztük, hogy Thanatosz palotáján is átragyog fényünk...
Merre jársz, mikor az égből érzelemszilánkokban hullik a fájdalom?
Bolyongok, ha nem húzod tűzvörös körmöd a hátamon?

Nem látok se én, se a vak, magasak a színfalak...
Szenvedélyünk színeit nem látják, mégis érzik a színvakok.
Szívzörej minden emlékkép rólad, veled.
Tudom, hogy leszünk még szabadok,
S lángunk együtt még ragyog,
Mikor a lelkünk arról a szóról nevetve dalol...