HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46807

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2013-12-30

Mese IV. része: - vissza a vásárhoz

(Vigyázz légy ura lépteidnek,
lehet, különben bekereteznek!)


Hát folytatnunk kell, ahol nemrég abbahagytuk, mert: "szóval, na!." Utazzunk az időben! (Aki akar jön, aki akar, marad.)

A valószínűtlen-csuda-világoskék szemű kislány egy halom ócska, szokásos vásári lomon ült, szutykos volt, amúgy nagyon, szurtos arcocskája már rég láthatott (ha egyáltalán látott valaha) friss, illatos mosdóvizet, álom-szőke-szép kócos haját rég nem egyengette, főleg nem cirógatta fésű, lehet már nem is fogta volna, de netán épp mindezek (minden törődés, szeretet) hiányáért volt olyan sajnálatra méltó, (NEM, ez olyan rossz megközelítés, sokkal inkább szeretni való, olyan kedves, vadóc-álomszerűn huncut, kedves, aranyos...)

És, ha tudnátok, mennyi mindent árult: meg nem állapítható eredetű, töredezett vásznú, öreg festményeket ismeretlen szignókkal; ó, azok a képek oly sok mindent ábrázoltak, közülük legtöbben leginkább a Megfeszítettet, - aztán meg még sok-sok vértanú szenvedését ábrázoló bibliai jelenetet, mindezeket sokféle változatban; rengeteg szenvedéssel, vérrel, kereszttel, szöggel - szurokkal, sötét, gonosz, rossz-arcú, lándzsát feszítő hóhérokkal.

Aztán meg volt ott még rengeteg sok, tudjátok, csak olyan idillt ábrázoló kép: bárányokat őrző pásztorfiú, a háttérben reménytelenül vágyódó pásztorlánnyal, fürdőző nimfák, a háttérben szőrös-kancsal leselkedő Faunnal, esetleg nyárvégi, késő-lusta délutánnal, no meg természetesen gombolyagot leső, huncut, élénk szemű kismacskákkal, gombolyaggal, játszva, aztán meg régi várrom, valamilyen rég múlt-feledte (egykor) híres öreg rablólovag fészke, előtte sötét, mély vizű tóval, a tavon meg hófehér hattyúk úszkáltak, és tudjátok, voltak még a festményeken még libák (vagy kacsák) az úsztatóban is, a háttérben kicsiny, gondosan tiszta-fehérre meszelt házakkal. (ott laktak a parasztok.) Néhány festmény részben már önállósította magát, vándorútra készült, és (ki tudja, tán szégyellvén az alkotó piktor tehetségtelenségét) kibújni indult már az "aranyozott" keretből...

Meg aztán még voltak ott mindenféle játékok: babák csavarodott karral, lábbal, szem nélkül, vagy félszemmel, féllábú ólomkatonák (vágyva, tudjátok, úgy vágyva a kályha tüzében elégett kis papírmasé-táncosnőkre) társasjátékok, szakadt táblával, hiányos bábukészlettel,játszódni, pörgő kockára, kikopott pöttyökkel, gyereknevetésre vágyó néhány megmaradt, kopott, sóvárgó figurával...

Hősünk már megbánta, hogy felfigyelt a pici szőke árusra, épp menni akart volna, aztán ki tudja milyen okból, milyen vonzásból, mégis közelebb lépett, hogy alaposabban szemrevételezze az összes portékát, akkor aztán nagy hirtelen, akkor észrevette "azt". Lehajolt, óvatosan a kezébe vette, tudta, megtalálta! És biztos volt ebben.

De hirtelen megszédült, érezte is, nagyon meleg volt már, aztán valaki meg is lökte, és nem volt már semmilyen segítség, egyensúlyát vesztve belelépett az egyik (amúgy, nagyon szomorú, és a piktor (biztos nem ám a modell hibájából, nagyon kancsal madonnát ábrázoló) festménybe...És a kép akkor beszakadt. Zavartan lépett hátra, óvatosan kiszabadította lábfejét a roncsolt festményből, volt még ideje letenni "azt", és volt még ideje megpillantani az öt megtaszító, rosszarcú figurát.

- Uram, uram, megrongálta ezt az értékes képet! Ezt a kárt, ezt a szörnyű kárt! - sipította a szöszke, valószínűtlen-csuda-világoskék szemű kislány. Fizesse ki, fizesse ki! És a szeméből könnyek törtek elő. És erre a kétségbeesett sipításra, a közelben már majd mindenki felfigyelt!
- Micsoda vigyázatlanság! És milyen barbárság! - kontrázott az őt megtaszító rosszarcú. Egy ilyen kincset tönkretenni! Úgy van, fizesse meg, fizesse csak meg! Azonnal fizesse meg a gyerek kárát!

És akkor már gyülekezni kezdtek a segítségek. Elvégre, ilyen barbárságot nem lehet megtorlatlanul hagyni! Őt meg körülvették, lökdösték, taszigálták. Nem félt, igazán nem félt, csak érezte a tarkóját egyre forróbban tűző napot, meg, hogy szédül, már nagyon szédült már, meg csurgott le a veríték a hátán... Közben meg arra gondolni is volt ideje: lehet, mindez csak álom, ideje lenne már felébredni, másutt folytatni már az időutazást.

Ahogy megszédült, az őt körülvevő ember-arcok elhalványultak, aztán lassan, meg furamód, különleges állati maszkokká alakultak át; volt köztük olyan odvas-agyarú, torz vadkan-arc (ő lehetett a rosszarcú), sandatekintetű rókapofa, szürkecsíkos, fél szemére vak, dühödten fújó vadmacska, álnok, merev tekintetű kígyó, az csak sziszegett, közben szájából hosszú nyelv bújt elő.
Hősünk szemüvegét rég leverték már, próbált csak lehajolni érte, (még rátaposnak, biztos össze fogják törni!!!)

- Nana, nehogy megpróbálj menekülni barátocskám - ragadta galléron az odvas-agyarú, torz vadkan-arcú.
- Au, vau, úúúgy van, fizess, fizess - ugatott a róka.
- Pfúj! Fizetés nélkül akar távozni - csak így fújt, kontrázott a vén kandúr, a kígyó meg - nem akarván elmaradni a kórustól - csak emígy sziszegett szaporán, pöszén:
- Fizessz, fizessz, mindezzzért megfizessz!

Mit volt mit tenni: ez az álom maga volt a valóság, hősünk tárcáját keresve a zakója belső zsebébe nyúlt... De a pénztárcája akkorra már eltűnt...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
654
Időpont: 2014-01-02 22:03:19

válasz Kőműves Ida (2013-12-31 16:55:55) üzenetére
Szia "Kőműves"!
a folytatásra én is kíváncsi vagyok.
és neked is buék
túlparti
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5456
Időpont: 2013-12-31 16:55:55

Szia túlparti!

Ezzel a mesével levettél a lábamról.
Olvastam elejétől, s most már nagyon kíváncsi vagyok a továbbiakra. Szeretném látni, hová akarsz kilyukadni, mert a mondanivaló, szerintem, sok mindent rejteget magában.
Szóval, nagyon-nagyon tetszik, és kíváncsian várom a folytatást.

BÚÉK!

Szeretettel!
Ida

Legutóbb történt

túlparti alkotást töltött fel Menekülés, V címmel a várólistára

Cipike bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Cipike alkotást töltött fel A jövő illata címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Lottóláz című alkotáshoz

Ernyei Bea alkotást töltött fel Meseszőnyeg címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Balatoni szkeccsek (Részl.) című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Békás-szoros címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Balatoni szkeccsek (Részl.) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Harc című alkotáshoz

barnaby alkotást töltött fel Forróság címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)