HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 31

Tagok összesen: 1849

Írás összesen: 47279

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2018-12-05 00:56:22

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2013-12-30

Mese IV. része: - vissza a vásárhoz

(Vigyázz légy ura lépteidnek,
lehet, különben bekereteznek!)


Hát folytatnunk kell, ahol nemrég abbahagytuk, mert: "szóval, na!." Utazzunk az időben! (Aki akar jön, aki akar, marad.)

A valószínűtlen-csuda-világoskék szemű kislány egy halom ócska, szokásos vásári lomon ült, szutykos volt, amúgy nagyon, szurtos arcocskája már rég láthatott (ha egyáltalán látott valaha) friss, illatos mosdóvizet, álom-szőke-szép kócos haját rég nem egyengette, főleg nem cirógatta fésű, lehet már nem is fogta volna, de netán épp mindezek (minden törődés, szeretet) hiányáért volt olyan sajnálatra méltó, (NEM, ez olyan rossz megközelítés, sokkal inkább szeretni való, olyan kedves, vadóc-álomszerűn huncut, kedves, aranyos...)

És, ha tudnátok, mennyi mindent árult: meg nem állapítható eredetű, töredezett vásznú, öreg festményeket ismeretlen szignókkal; ó, azok a képek oly sok mindent ábrázoltak, közülük legtöbben leginkább a Megfeszítettet, - aztán meg még sok-sok vértanú szenvedését ábrázoló bibliai jelenetet, mindezeket sokféle változatban; rengeteg szenvedéssel, vérrel, kereszttel, szöggel - szurokkal, sötét, gonosz, rossz-arcú, lándzsát feszítő hóhérokkal.

Aztán meg volt ott még rengeteg sok, tudjátok, csak olyan idillt ábrázoló kép: bárányokat őrző pásztorfiú, a háttérben reménytelenül vágyódó pásztorlánnyal, fürdőző nimfák, a háttérben szőrös-kancsal leselkedő Faunnal, esetleg nyárvégi, késő-lusta délutánnal, no meg természetesen gombolyagot leső, huncut, élénk szemű kismacskákkal, gombolyaggal, játszva, aztán meg régi várrom, valamilyen rég múlt-feledte (egykor) híres öreg rablólovag fészke, előtte sötét, mély vizű tóval, a tavon meg hófehér hattyúk úszkáltak, és tudjátok, voltak még a festményeken még libák (vagy kacsák) az úsztatóban is, a háttérben kicsiny, gondosan tiszta-fehérre meszelt házakkal. (ott laktak a parasztok.) Néhány festmény részben már önállósította magát, vándorútra készült, és (ki tudja, tán szégyellvén az alkotó piktor tehetségtelenségét) kibújni indult már az "aranyozott" keretből...

Meg aztán még voltak ott mindenféle játékok: babák csavarodott karral, lábbal, szem nélkül, vagy félszemmel, féllábú ólomkatonák (vágyva, tudjátok, úgy vágyva a kályha tüzében elégett kis papírmasé-táncosnőkre) társasjátékok, szakadt táblával, hiányos bábukészlettel,játszódni, pörgő kockára, kikopott pöttyökkel, gyereknevetésre vágyó néhány megmaradt, kopott, sóvárgó figurával...

Hősünk már megbánta, hogy felfigyelt a pici szőke árusra, épp menni akart volna, aztán ki tudja milyen okból, milyen vonzásból, mégis közelebb lépett, hogy alaposabban szemrevételezze az összes portékát, akkor aztán nagy hirtelen, akkor észrevette "azt". Lehajolt, óvatosan a kezébe vette, tudta, megtalálta! És biztos volt ebben.

De hirtelen megszédült, érezte is, nagyon meleg volt már, aztán valaki meg is lökte, és nem volt már semmilyen segítség, egyensúlyát vesztve belelépett az egyik (amúgy, nagyon szomorú, és a piktor (biztos nem ám a modell hibájából, nagyon kancsal madonnát ábrázoló) festménybe...És a kép akkor beszakadt. Zavartan lépett hátra, óvatosan kiszabadította lábfejét a roncsolt festményből, volt még ideje letenni "azt", és volt még ideje megpillantani az öt megtaszító, rosszarcú figurát.

- Uram, uram, megrongálta ezt az értékes képet! Ezt a kárt, ezt a szörnyű kárt! - sipította a szöszke, valószínűtlen-csuda-világoskék szemű kislány. Fizesse ki, fizesse ki! És a szeméből könnyek törtek elő. És erre a kétségbeesett sipításra, a közelben már majd mindenki felfigyelt!
- Micsoda vigyázatlanság! És milyen barbárság! - kontrázott az őt megtaszító rosszarcú. Egy ilyen kincset tönkretenni! Úgy van, fizesse meg, fizesse csak meg! Azonnal fizesse meg a gyerek kárát!

És akkor már gyülekezni kezdtek a segítségek. Elvégre, ilyen barbárságot nem lehet megtorlatlanul hagyni! Őt meg körülvették, lökdösték, taszigálták. Nem félt, igazán nem félt, csak érezte a tarkóját egyre forróbban tűző napot, meg, hogy szédül, már nagyon szédült már, meg csurgott le a veríték a hátán... Közben meg arra gondolni is volt ideje: lehet, mindez csak álom, ideje lenne már felébredni, másutt folytatni már az időutazást.

Ahogy megszédült, az őt körülvevő ember-arcok elhalványultak, aztán lassan, meg furamód, különleges állati maszkokká alakultak át; volt köztük olyan odvas-agyarú, torz vadkan-arc (ő lehetett a rosszarcú), sandatekintetű rókapofa, szürkecsíkos, fél szemére vak, dühödten fújó vadmacska, álnok, merev tekintetű kígyó, az csak sziszegett, közben szájából hosszú nyelv bújt elő.
Hősünk szemüvegét rég leverték már, próbált csak lehajolni érte, (még rátaposnak, biztos össze fogják törni!!!)

- Nana, nehogy megpróbálj menekülni barátocskám - ragadta galléron az odvas-agyarú, torz vadkan-arcú.
- Au, vau, úúúgy van, fizess, fizess - ugatott a róka.
- Pfúj! Fizetés nélkül akar távozni - csak így fújt, kontrázott a vén kandúr, a kígyó meg - nem akarván elmaradni a kórustól - csak emígy sziszegett szaporán, pöszén:
- Fizessz, fizessz, mindezzzért megfizessz!

Mit volt mit tenni: ez az álom maga volt a valóság, hősünk tárcáját keresve a zakója belső zsebébe nyúlt... De a pénztárcája akkorra már eltűnt...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
722
Időpont: 2014-01-02 22:03:19

válasz Kőműves Ida (2013-12-31 16:55:55) üzenetére
Szia "Kőműves"!
a folytatásra én is kíváncsi vagyok.
és neked is buék
túlparti
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5600
Időpont: 2013-12-31 16:55:55

Szia túlparti!

Ezzel a mesével levettél a lábamról.
Olvastam elejétől, s most már nagyon kíváncsi vagyok a továbbiakra. Szeretném látni, hová akarsz kilyukadni, mert a mondanivaló, szerintem, sok mindent rejteget magában.
Szóval, nagyon-nagyon tetszik, és kíváncsian várom a folytatást.

BÚÉK!

Szeretettel!
Ida

Legutóbb történt

Bálint István alkotást töltött fel Hüdolat címmel a várólistára

Bálint István alkotást töltött fel Hódolat címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Talált vers című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A költőkhöz! című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Leszek a béke címmel

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Reményül vannak címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Talált vers című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Test és lélek címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Talált vers című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) lélegzetkő című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel Talált vers címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Egy adventi kórushangversenyen címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Vigyázz Apára! Rádbízom. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)