1
Óév van ma, utcákon már dob pereg
csoportokba verődve fiúk és lányok
nagy zsivajjal örömtáncot járnak,
vidám nótával a diszkóba sietnek.

Koccintgatni társaságban, jaj de jó!
Mulasson ma mindenki, ünnep van,
de ha nincsen hozzá kedve, aludjon,
kinek jutna eszébe most a meló?

A pohárban buborékok pezsegnek,
úgy szeretem a pezsgőt, ha félédes,
utána a párom csókja mézédes.

Ünnepeken koccintani kellemes.
Hegedű húrját pengeti a prímás,
meg sem állunk, míg lábaink bírják.

2
Meg sem állunk, míg lábaink bírják,
nem hiába vidám táncot járunk,
a poharam a szobába bent hagytam,
társasággal együtt megyünk a bálba.

Hajnaltájt majd kiülünk a lócára,
veled fogok koccintani pezsgővel,
künn az utcán csinos partnert keresek,
jókedvemben félrevágom kalapom.

A lányoknak gyönyörű a ruhája,
egyikükre se ismer rá mamája.
Készülődünk Szilveszter napjára.

Ráérünk még eltervezni jövőnket,
ne legyen gondja másra senkinek:
a válságot minél előbb legyőzzük!

3
A válságot minél előbb legyőzni!
Tavaly nyáron Szántódon volt a tábor,
idén pedig Szigligetre visz utunk,
ahová már sietve kell készülni.

A nyár melegebb nem is lehetne,
beborult az ég, sötét felhőkből
villámok cikáznak, s útra kelve
jól átázott minden járó-kelő.

Már Kelenföldre esőben indultunk,
vizesen szálltunk át a tapolcai
gyorsra, ahol az ülés vizes volt,

nedves faltól a hideg is kirázott.
Szürke felhők közt a Balatonnál
elmerengve néztem szüleim házát.

4
Elmerengve néztem szüleim házát,
ahol élték nyugdíjas éveiket,
mindig szeretettel vártak bennünket.
Az ég derült, a gyorsvonat haladt,

az egész táj fürdött napsugárban,
szállongó fecskeraj csatazajjal
készülődött hosszú vándorútjára.
Kitekintve a gyorsvonat ablakán

csodás őszi tájban gyönyörködtem.
Megérkezve Szigligetre, az ódon
Alkotóházban lettünk elhelyezve.

A kastély vastag falai nekem
a híres elődeinkről meséltek,
kik valaha itt alkottak-pihentek.

5
Elődeink itt alkottak-pihentek,
és maguknak hírnevet szereztek.
A folyosókon meghatódva jártam,
nehogy megzavarjam emléküket.

Nyomdokaikon haladva, kortársak
rögös útját járva - jöttünk ide,
Szigligetre, hogy agyunkat csiszoljuk,
kicseréljük a gondolatainkat,

hogy majdan a leszármazottaink
alkotásainkban gyönyörködve
oly' értéket alkossunk az utánunk

jövő nemzedéknek, hogy abból ők
megismerjék örömeinket, átélt
súlyos időket, e kor történetét.

6
Megismerjék e kor történetét.
Jó együtt lenni ismét veletek,
de ami nekem itt mégsem tetszett,
hogy miért? azt elmondom most nektek,

megértitek, biztos vagyok benne.
Otthon fáradtságom kipihenem,
de itt a kőkemény nyoszolyámon
fájós lábbal nem tudtam aludni.

Ezért az éjjeli forgolódástól
sok kék folt éktelenkedik rajtam,
pedig minden párnát és takarót

magam alá gyűrtem, amit találtam.
E sorokat ébren rovom, s fölkelek,
mint hogy tovább ágyamban szenvedjek.

7
Fölkelek, hogy ágyamban ne szenvedjek
éjjel folyosón keresni vécéket.
Tanakodom: költő-elődim' közül
aki ezt a szobát lakta, ki lehet?

Azon töröm kobakom, mi lehetett
oly nagy bűnöm, hogy éppen ez jutott
nekem osztályrészül, mert bármilyen
nagyot vétkezhettem, azt remélem,

vétkem alól ezzel a büntetéssel
mindenképpen feloldozást nyertem,
mivel nyitott ablakból hajnalban

kakukkszót hallok, mellette a park
fenyőfái- s készülő étel finom
ínycsiklandó illata szobámba árad.

8
Ínycsiklandó illat szobámba árad.
(Vigasztalásul szolgáljon nekem,
mi lesz ma ebédre, én már érzem!)
Egyébként jól telnek napjaink:

pihenéssel, balatoni fürdéssel,
minden este versek szerkesztésével,
felolvassuk a költeményeket, s
értelmezzük a gondolatokat.

Szigliget erdők közé bújva a
vár alatt épült, hegyek karéjában,
s ezért is lett elnevezve talán

a Balaton tavunk gyöngyszemének.
Folyosók falán az utókornak
a táj szépségét festmények őrzik.

9
A táj szépségét festmények őrzik
utódoknak, s az idők értékéről
nekünk költőóriások mesélnek.
Szép napok elmúltak, lelkem megőrzi

élményeket, fájón búcsúzkodom.
Bizton érzem: visszatérek még ide,
Balaton gyöngyszemére, Szigligetre!
Sajnos nem úgy történt, mivel azóta

az irodalmi táborokba nem
mehettem, aminek két oka van.
Idő vasfoga kikezdett engem:

Sajnos mozgássérült lettem. Másik,
hogy e ciklusban nyaralásra nem jut!
Most eszünk, vagy a rezsit fizetjük!

10
Most eszünk, vagy a rezsit fizetjük!
Régen születtem én, akkor még ti nem
éltetek. Kis falu neve Kisbárkány,
nagy hegyek nyúlványán: Cserhát lábán.

Apám örült nekem nagyon, ment is
nyomban jelenteni hóban, lóval!
Kereszteltek Finta Katalinnak és
(kinek kellett?), megtoldották: Margittal!

Művésznek lenni akartam, de magam
irodában találtam. No lám, ott ám!
Jött a nagy ármádia: Vörös-sereg

milliárdos hadával: handa-banda!
Álmaimat eltiporta, még szívem
is összetörte, ami nagyon sajgott!

11
Szívemet összetörte, nagyon sajgott!
Lakom: Balassagyarmaton, központban,
három évtizedig dolgoztam a
városi tanácson, jóban-rosszban.

Gürcöltem sokáig magam, dolgoztam
is szorgalmasan: éjjel- és nappal.
Munkám után megéltem én, de jobb
életre nem volt remény ha csak, no- csak!

Nyolc évtized úgy elszállt, szerencse se
molesztált lazán, úgy ám! Múlt az idő,
örültem, már nyugdíjba mehettem,

mióta? Azóta azt csinálok,
amit akarok, regényt-novellát- és
verseket faragok ésszel, kézzel!

12
Verseket faragok ésszel, kézzel!
De nem papírral, tollal-kézzel, hanem
számítógéppel, mégis, élvezettel!
S most itt vagyok veletek, remélem,

együtt örültök nekem, énvelem!
Mint tavaly Szántódon, most Szigligeten.
Igen! Éljen! Megjegyzés: várjatok még!
József Attila a születésnapi

versét megírta tíz szakaszba, igen!
Bizony, de én nem fértem bele olyan
rövid versbe, ezért: MEA-CULPA!

Versíráshoz késő éjjel olyan
ihletem támadt, amint főszerkesztőnk
felhívását olvastam, éjfél előtt!

13
Felhívását olvastam, éjfél előtt!
Befejeztem: már másnap, nulla óra
harmincöt perckor! De rövid lett az
éjszaka, álmos lettem. Már le kellett

végre-valahára feküdnöm, ágyba,
aludni! Igen ám, de álmomban is
verset írtam, számoltam-szótagoltam
másnap reggelig. Minden hiába,

nem tudtam abbahagyni reggelig!
De ha újra elolvasom a verset,
akkor mindig továbbírom. Ezért

ha mégis megunnátok, akkor inkább
lőjetek le már végre, másként az én
versikémnek sohasem lesz vége!

14
Versikémnek nem lesz vége sohasem!
Péntek napján sosem volt szerencsém,
nem kedvelem, azért nem lottózom,
nehogy pénzem elússzon. Ha figyelem,

korábban soha semmit se nyertem én!
Töröm bús kobakom, lottózzak-e vagy
lovagoljak? Mit kellene tennem,
hogy sok pénzt nyerjek, szerencsém legyen

egyszer? Ne lottózzak? Marad pénzem!
Utána tört a fene, ha bejönne, de jó lenne!
Nekem nyernem kellene s egy másik

péntek-tizenhárom napon kitölteném
a szelvényem, következő pénteken
(végre) kihúznák a nyereményem

15. MESTERSZONETT - Humor

Óév van ma, utcákon már dob pereg
meg sem állunk, míg lábaink bírják.
Hogy tudjuk a válságot legyőzni?
Szüleim házát néztem elmerengve...

Elődeink pihentek és alkottak.
Ismerjék meg e kor történetét.
Fölkelek, hogy ágyban ne szenvedjek.
Ínycsiklandó illat a szobámba árad.

A táj szépségét festmények őrzik.
Most eszünk, vagy fizetjük a rezsit!
Nagyon sajgott, a szívem is összetört!

Verseket faragok... kézzel, ésszel!
Felhívását olvastam éjfél előtt!
A versikémnek vége sohasem lesz!

(Végre,) kihúzták a nyereményem!

**