Hosszú nap után meleg szoba,
Meleg szobának rideg foglya,
Ez vagyok én, kit elhagyott az erő,
Széken kuporgó, billentyűt verő.

Lassan, laposan pislog rám az este,
Magába ölelne már mélykék teste.
Lassan, laposan pislogok rá vissza,
S lázadó szellemem szavad tovább issza.

Nem hagynálak el, bár érzem, muszáj,
Amint tagjaimból a maradék erő elszáll
Lassan intek búcsút, mondom: Szeretlek,
Válaszod megnyugtat, bánatot feledtet.

Az este zárásaként egy kád vízbe merülök
Jobban rabul ejt, mint a szék, amin most ülök.
Forrón körülölel, teljesen ellazít,
Érzem, ahogy mindentől megtisztít.

S az utolsó akkord: ágyamba zuhanok,
Hálás vagyok, hogy élhetek, s alhatok.
Amint rázuhan szememre az álom setét leple,
Várom a holnapot, hogy ismét veled lehessek.