Hittanórán a 13 éves Kelemen, piaroa nevén Ejite. azt kérdezte: hogyan lehet az Isten egyszerre három valaki, egy-isten, illetve Atya, Fiú, és Szentlélek? -Én ezt nem értem - mondta. -Én például egy vagyok és nem három!
Antonio atya elcsodálkozott kissé ezen a váratlan kérdésen. A hittan tanulmányok során még nem vették a szentháromság-tanát. Az ószövetségből a teremtés könyvénél tartottak, Ádámnál, Évánál, a paradicsomnál, a kiűzetésnél, az újszövetségből pedig, annál a résznél, amikor Jézus a Genezáreti-tó partján összeismerkedik Péterrel, és társaival.
-Ki mondta neked, hogy az egy-isten három személy?
-Ethel néni!
-Vagy úgy! Na jól van, akkor, figyelj. Ismered ugye a hiszekegyet. Mi áll abban? Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában. Aztán így folytatódik: hiszek egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött fiában, aki az Atyától született, az idők kezdete előtt. Mondd csak tovább!
Kelemen nem tudta hirtelen hogy van tovább ez az ima.
-Elfelejtettem, atya.
-Ki segít nekünk - kérdezte Antonio.
Marika jelentkezett. Az ő indián neve Myrijemacu volt. Felállt, kis kezét imára kulcsolta, úgy mondta:
-Született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű, és minden általa lett. -Nem értette a szöveget, de mondta azért. -Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik, s akit épp úgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút. Ő szólt a próféták szavával.
Az atya intett. -Jól van elég! Elhangzott a lényeg. Az Atyaistentől született tehát Jézus, és kettejüktől származik a Szentlélek. Ők hárman ezért egyek. Érted, Kelemen?
-Nem - mondta kis gondolkodás után a gyerek. -Mert akkor Jézus Isten fia, a Szentlélek meg Jézus fia, és így Istennek az unokája. De ők, Jézus és a Szentlélek egyúttal testvérek is, hiszen mindketten az Atyától származnak. Ez hogy lehet?
Az osztályban kitört a nevetés, annyira vicces volt, ahogy Kelemen előadta Isten családfáját. Antonio is nevetett. -Látod ez benne a misztérium - mondta. -A csoda. A csodát el tudod képzelni? Ugye, hogy nem! Ha el tudnád, akkor már nem lenne csoda!

A zsibongás nehezen akart lecsendesedni. Az atya türelmesen várt, nem mozdult, nem szólt rájuk. A jó nevelőnek van egy ösztönös képessége, személyiségével magára tudja vonni a figyelmet. Antonioban megvolt ez a képesség, és Ethelben is megvolt, ezért tudtak mindketten szót érteni gyerekekkel, felnőttekkel. Állt egy helyben a katedrán, szemét rájuk függesztette. Először csak egy gyerek vette észre, aztán a többiek is lassan. Egymást lökdösték, pisszegtek: pszt, pszt! Végül elült a lárma.
-Játszunk - mondta. -Jöjjön ki a Kelemen, a Marika, és a Pisti. Úgy van, jól van. Álljatok szépen ide. Kelemen, te vagy az Atya, Marika, te vagy Jézus, Pisti, te vagy a Szentlélek. Na most...van mondjuk nektek közösen egy kis kutyátok, akit nagyon szerettek. Itt is van, hoppá Morzsi, gyere csak ide! -Megsimogatta a kutya fejét. - Ö a ti kis kutyátok, szeretitek, ételt, italt adtok neki, játszotok vele. Egyszer aztán jön egy ember, Ábel, jöjj ki ide te is, jó, te leszel az, az ember, aki azt kérdezi: nekem adjátok-e a kutyátokat, éhes vagyok, szeretnék levest főzni belőle. Na, kérdezd meg!
Ábel odaállt nagy bátran a dobogó elé és megkérdezte tőlük:
-Nekem adjátok a kutyát, hogy levest főzzek belőle? Nagyon éhes vagyok!
A gyerekek, a padokban feszülten figyeltek.
-Válaszoljatok - mondta az atya. -Mondjátok ki egyszerre, amit gondoltok.
-Nem adjuk! - kiáltották szinte ugyanabban a pillanatban.
-És miért nem?
-Mert szeretjük!
Az atya tapsolt.
-Rendben. Így működik egységben az Atya a Fiú és a Szentlélek. Ez a Szentháromság. Most egy másik ember jön. Ő azt mondja: adjátok nekem a kis kutyusotokat, hogy én is szerethessem, mert nekem nincs senkim, akit szeressek. Lássuk, ki lesz a másik ember? Te ott, Olgica? Na gyere. Állj ide szépen és kérdezd meg.
Az indián kislány odaállt a hármak elé és megkérdezte:
-Nekem adjátok a kutyátokat, hogy nekem is legyen valakim, akit szeretek?
-Válaszoljatok - mondta az atya. -Mondjátok ki most is egyszerre.
-Igen! - mondta Kelemen.
-Igen! - mondta Pisti.
-Nem - kiáltotta Marika. Én nem adom senkinek!
Akkora nevetés tört ki, hogy egy távolabb álló azt hihette volna, megjött a frigaem, a pusztító trópusi vihar. Az atya is nevetett. -Ennyit a Szentháromságról. Illetve a játékról! - bocsáss meg Uram!
-Jól van!- mondta. -Az órának vége, szaladjatok fogócskázni, bújócskázni!