HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46807

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / románc
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2014-01-06

Bor és csokoládé

András sok mindent utált az utóbbi időben. Elsősorban a nevét, no nem az Andrást, amit kedvelt, de így nem is szólította senki. Borznak szólították. Azt, hogy miért ragadt rá ez a név, már csak ő tartotta számon. Mindenki másnak a büdösborz jutott róla eszébe, mivel a barátai viccesnek tartották, ha szuszogva szimatolni kezdtek, amikor találkoztak. Ha egy idegennek mutatták be, akkor is ezt csinálták. Így aztán az úgynevezett barátait is egyre jobban rühellte.
Eredetileg Borzas volt a beceneve. A fésülhetetlenül sűrű, és göndör haja miatt nevezték el még az óvodában Borzasnak az óvónők. Ez változott át az idők folyamán Borzra.
A barátait még szinte az óvodából ismerte. Lakótelepi gyerekek voltak mindannyian, együtt jártak iskolába, és együtt lógtak a játszótéren délutánonként, majd amikor nagyobbak lettek, akkor esténként is. Aztán együtt fedezték fel a hétvégi szórakozóhelyek világát, együtt buliztak valamelyikük lakásán, ha az ősök nem voltak otthon.
Mostanra felnőttek. Ki előbb, ki később abbahagyta a tanulást, a szerencsésebbek dolgoztak, a még szerencsésebbeket még mindig a szüleik tartották el, miközben ők időnként úgy tettek, mintha állást keresnének.
András már több tucatszor megfogadta, hogy nem megy el velük bulizni, de amikor eljött a hétvége, mégis újra, meg újra hozzájuk csapódott. A leküzdhetetlen vonzerőt Bea jelentette számára, miatta ment el minden hétvégén a csapattal szórakozni, és tűrte a szimatolásukat, a piszkálódásukat. Bea, az önjelölt csapatvezér Ferinek az egyik csaja volt a sok közül, akik felbukkantak, aztán pár nap, vagy pár hét múlva eltűntek, átadva a helyüket a következő lánynak. Nagyképűen csak bringáknak hívta őket Feri. Amikor azonban Beát bemutatta nekik, észrevette, hogy mennyire tetszik a lány Andrásnak, így már hónapok óta vele kavart.
András utálta a haját, ami miatt ráragadt ez a Borz név, utálta Ferit, aki percenként leborzozta a lány előtt, sőt legújabban elkezdte őt Büdinek szólítani. András ugyan kikérte magának ezt az elnevezést, és beígért érte néhány orrba verést neki, ha nem hagyja abba azonnal, de Feri csak röhögött a fenyegetésen.
- Na, azt szeretném én látni! - nézett le a százhetven centi magas, vékony dongájú Andrásra, a maga százkilencven centijével, a jól megtermett Feri. Az egyik lapát kezével odarántotta Beát a hordó mellkasára, a másik lapát kezével meg András orrát fricskázta meg.
- Ide gondolod azt az orrba verést? Korábban kellett volna ahhoz felkelned kisfiam, és több spenótot zabálni! Igaz cicám? - mondta, s a birtokosságát fitogtatva durván, hosszasan megcsókolta Beát.
András egész héten fogadkozott magában, hogy szilveszterkor nem velük bulizik, de amikor eljött a hétvégén szilveszter napja, elgyengült. Csak még most az egyszer... - gondolta már sokadszorra, amikor készülődni kezdett. Ez most más, ez most különleges alkalom, mert Beáéknál jövünk össze... - mentegette magát, amikor már a kabátját vette, és indult. Szinte repült lefelé a lépcsőkön, ahogy arra gondolt, most meglátja, hogy hol él a lány, milyen könyveket olvas, milyen zenéket hallgat, és hogy néz ki a szobája. Hiszen még soha egy percet sem tudott vele kettesben beszélni, a lány észre sem vette őt. Feri úgy intézte a dolgot, hogy ne legyen rá alkalom. Majd most talán... - reménykedett útközben.
Bement a boltba, hosszasan válogatott, hogy milyen italt vigyen. Végül egy üveg pezsgő mellett döntött, mert lassanként egy terv fogalmazódott meg benne, hogyan fogja felhívni magára a lány figyelmét, úgy, hogy Feri ne tehessen ellene semmit. Amikor becsöngetett a lakásba, Feri nyitott ajtót.
- Na mi van kisfiam? Idetaláltál hozzánk? - kérdezte szemtelenül, mintha már ő is itt lakna Beával. Aztán választ nem is várva beüvöltött a szobába:
- Gyerekek, megjött a Büdi!
El akarta venni a pezsgőt Andrástól, de az meglepő határozottsággal elütötte a kezét:
- Ne nyúlkálj!
Azzal bement a nappaliba, és a pezsgőt átnyújtotta Beának. Viszonzásul megkapta a lánytól élete első pusziját.
- Szia Borz! Köszi! - mondta a lány kedvesen.
- András - nyújtotta a kezét a lánynak, mintha még sohasem találkoztak volna. Bea egy pillanatra beletette keskeny, puha kezét a fiú tenyerébe. A fiú arcán felragyogó mosolytól, a lány meglepődött.
András körülnézett a lakásban. Egy átlagos lakótelepi lakás volt, átlagosan berendezve. A különlegességét a sok-sok könyv, és a sok szobanövény adta, amik otthonossá tették.
Amikor a nyitott ajtón bekukucskált Bea szobájába, megkönnyebbülve látta, hogy nincsenek benne sem tüll pillangók, sem plüss állatok hadai, semmi rózsaszín, és habos fodros. A falakon grafikák voltak, és itt is sok könyvespolc, rengeteg könyvvel, és szobanövények dzsungelével a tetejükön. - Nem is értem, hogy tud azzal a bunkó Ferivel járni!- mart bele a féltékenység.
Feri, mintha csak a gondolataiban olvasott volna, megjelent a pezsgővel.
- Na arany gyerekeim, kóstoljuk csak meg, hogy Büdi pezsgője is büdös-e! - azzal már neki is látott felbontani a pezsgőt. András gyorsan Bea mellé lépett:
- Ha vannak olyan keskeny, magas pezsgős poharaitok, megkérhetlek, hogy hozz egyet nekem?
Bea bólintott, és mire Feri nagy pukkanással kinyitotta a pezsgőt, megjelent néhány pezsgőspohárral, amiből egyet András kezébe nyomott. Feri handabandázva mondta:
- Büdi iszik először, hátha tényleg büdös! - azzal idétlenül vihogott.
András megvárta, amíg teletölti a poharát, aztán még önt azoknak, akik nem álltak már rá a sör ivásra, vagy a borozásra. Amikor ittak Bea egészségére, András csak egy kortyot ivott a pezsgős poharából, aztán egy megfelelő pillanatban észrevétlenül eltűnt a konyhában. A pezsgővel teli poharát beállította a hűtőszekrény fagyasztójába, és megnézte az óráját.
A következő negyedórában beszélgetett egy kicsit a többiekkel, de a szeme sarkából lopva Beát nézte, aki Ferivel táncolt. Amikor eltelt a negyedóra, kivette a pezsgős poharát a mélyhűtőből, keresett a konyhában egy kiskanalat, és mind a kettőt bevitte a nappaliba. Kikapcsolta a CD lejátszót, a beállt csendben mindenki csodálkozva ránézett.
- Figyeleeem, figyeleeem! - mondta Pandacsöki Boborján "L'art pour l'art"-os hangján.
- Kedveees közönségüüünk, bemutatooom a nagy garázslatooot! Itt van ez a pezsgőőő, folyékony állapotúúú, mindenki láthatjaaa! - azzal felvett egy üres poharat, és óvatosan áttöltött bele egy keveset a pezsgőből.
- Most jön a garááázslat! Fogjuk ezt a kiskanalat, és megfagyasztjuk vele a pezsegőőőt a pohárbaaan. - Azzal András a kiskanállal egy nagyot koppantott a pohár oldalára.
Megkönnyebbülten látta, hogy a pohár nem tört el az erélyes koppantástól, hanem gázbuborékok kezdtek felszállni a pezsgőből, majd a nyomukban kristályok növekedtek, és pár pillanat alatt a pezsgő nagy része megfagyott.
Mindenki nevetett, és tapsolt, de ő csak egy ragyogó zöld szempárt látott, Bea nevetős szemét. Annál meglepőbb volt ez a trükk, mert András nem volt az a bohóckodós, vicces fajta, és még soha, semmilyen bűvészmutatványt nem láttak tőle.
A mellette álló lány kikapta a kezéből a poharat a fagyott pezsgővel, és hitetlenkedve körbe adták. Mindenki nézegette a poharat, és beledugta az ujját a megfagyott italba. Az addigi langyos hangulat is felpezsdült.
- Még egyet varázsolj! Még egyet! - kiabálta egy másik lány.
András Beára nézett, mintha tőle várná az engedélyt, és amikor a lány egy picit megbiccentette a fejét, elmosolyodott, és bejelentette újra Boborján hangján:
- Kéreeek szépen egy gyufaszálaaat! - amikor megkapta a gyufát, a magasba tartotta:
- Aki ezt a gyufaszálaaat úgy odateszi a pezsgőőős üvegreee, hogy csak az egyik végeee ér az üveg szájáhoooz, mégis ott maraaad, annak elárulooom a kiskanállal fagyasztás titkááát! Ragasztóóót használni tilooos!
Mindenki gyufaszálakat keresgélt, és igyekeztek a pezsgősüveg száján megtámasztani valamelyik végét. A gyufaszálak azonban nem maradtak ott, sorra lepotyogtak.
- Á, ez egy baromság! Ezt nem lehet megcsinálni! - mondta kivörösödve Feri, aki már az ötödik gyufaszállal próbálkozott. - Na jól van nagyokos, akkor lássuk, hogy te meg tudod-e csinálni.
András gyengéden Beára mosolygott, a lány játékosan felhúzta a szemöldökét, de ő is visszamosolygott.
- Megáll az ott! Sőőőt méég egy kanalat és egy villááát is megtart! - monda Boborján hangján András.
- Álmodban! - füstölgött Feri.
A konyhához legközelebb lévő már hozta is a kért kanalat és villát. András a kanál fejét a villa fogai közé akasztotta úgy, hogy a két evőeszköz kissé V alakban állt. Ezután a villa foga közé tűzte a gyufaszálat úgy, hogy az a kanál fejére felfeküdjön. Aztán ügyesen a gyufa másik végét a pezsgősüveg szájára tette. Az eszcájg így elrendezve szépen hintázott a pezsgősüveg szája szélén.
- Hát ez hihetetlen! - kiabálta az egyik fiú. Mindenki tapsolt, és nevetett. A fiúk a kezét rázták, hátba veregették, a lányok puszit adtak neki a remek mutatványért.
András azonban Bea seprős, szénfekete pillájú szemének pillantását kereste, és nem is figyelt a tapsra, a nevetésre, csak belemélyedt azokba a tengerzöld szemekbe, amelyekben végre érdeklődést látott.
- Még varázsolj egyet! Mééég! - kiabáltak sokan kórusban. András kérdőn nézett Beára. Csak akkor szólalt meg ismét, amikor a lány újra egy aprót biccentett.
- Sajnooos kedves közönsééég, ingyen mutatvánnyaaal már nem szolgálhatoook, - vette kölcsön újra Boborján hangját - de ha van valakinek tízezeeer forintja, meg némi apróóója, akkor bemutatooom a következő garázslatooot.
A mutatványhoz bármilyen papírpénz jó lett volna, azonban András azt akarta, hogy a bankjegy nagysága is imponáló legyen. A többiek először kicsit meghökkentek, de aztán Bea feléje nyújtott egy tízezrest. Feri zavartan ráncolta a homlokát, és összeszorított szájjal, tüntetőleg bevonult a sarokba, de nem tudta megállni, hogy ne nézzen oda. András az eléje tartott aprópénzből kiválasztott három darab húsz forintost, majd felmutatta őket:
- Ezt a tízezreeest ráteszem az üveg szájáraaa, ráteszem az aprópééénzt is a tetejééére. Aki kihúzza a tízezrest úúúgy, hogy az aprópééénz rajta marad az üveg szájááán, anélkül, hogy hozzányúlnaaa, azé lesz a tízezreees. - S Beára kacsintott közben. - Egy segédeszközt is lehet használniii!
Mindenki körülvette az üveget. Sorban megpróbálták kihúzni a tízezrest az apró alól. Igyekeztek ügyesen, lassan mozgatni, csavarni, sodorni, simítani, de nem ment. A feltornyozott apró mindig leesett, ha kihúzták a tízezrest. Aztán próbálták fogóval, csipesszel, de így sem sikerült. Voltak akik fújták, mások legyezték, de hiába. Amikor mindenki feladta, nem akadt több próbálkozó, András kért egy fésűt Beától.
Kissé féloldalasan tette rá a tízezrest az üveg szájára, a kétharmada a levegőben volt. Rátornyozta a fémpénzeket, és egy nagyon gyors mozdulattal, a fésű élével rácsapott a bankjegy kiálló végére. Az érmék kicsit megmozdultak, de a helyükön maradtak, az üveg száján, a tízezres viszont eltűnt alóluk.
András megfogta a tízezrest, és nevetve visszaadta Beának.
Mindenki ki akarta próbálni a trükköt, így a bankjegy visszakerült az üvegre. A próbálkozókat ütemesen biztatták a többiek:
- Húzd ki! Húzd ki! Húzd ki! - kiabálták, és volt nagy öröm, ha valakinek - az András által bemutatott módon - sikerült a mutatvány. Tapsoltak, nevettek, remekül szórakoztak.
Feri egy darabig a sarokban dúlt, fúlt, hogy ezúttal nem ő van a középpontban, aztán megelégelte a dolgot, odalépett a pezsgősüveghez, félre tolta az éppen próbálkozó Beát, a saját zsebébe gyűrte a pénzt, és a félig telt pezsgősüveget kihajította a nyitott erkélyajtón át az utcára.
- Mi ez a dedó?! - üvöltötte dühösen a többiek megdöbbent arcába.
- Mi van öreg? Meg vagy te zakkanva? Már régen nem szórakoztunk ilyen jól!- kiabált vissza neki a legjobb barátja Gábor, aki éppen az előbb sikeresen megcsinálta a mutatványt.
- Mész Te is az üveg után, de rögtön! - taszigálta kinyújtott kézzel, vérben forgó szemmel Feri.
- Megyek is! Nem maradok egy őrülttel! - válaszolta neki Gábor.
Megfogta a lány kezét, akivel jött, és kimentek a szobából. Rásegítette a kabátját, aztán ő is felöltözött. Kinyitotta az ajtót, és megkérdezte a tanácstalanul álldogáló többiektől:
- Ti nem jöttök?!
Az egész társaság megelevenedetett, mindenki vette a kabátját, és sorban elköszöntek Beától, aki hiába akarta tartóztatni őket. András zavartan ráncolta a homlokát, tétovázott, mert nem így képzelte az egészet, de a többiek vitték őt is magukkal. Még látta, hogy Bea sírni kezd, és Ferit hibáztatja, amiért elmennek a vendégei, de az még mindig dühösen kiabálta:
- Menjetek csak! Kinek hiányoztok! Menjetek a francba!
Az utcán mielőtt szétszéledtek, Bea barátnője András fülébe súgta, amikor búcsúzóul megpuszilta:
- Ne menj most vissza!
Így hazament, de otthon százszor is elátkozta magát, amiért a lányra hallgatott. Beát féltette Feri haragjától.
Másnap, vasárnap délelőtt is azon tipródott, hogy most mit csináljon. Végül elindult a lány lakása felé, de félúton, már messziről megismerte Bea csinos alakját, ahogyan közeledett. Örömében futni kezdett a lány felé, de aztán, amikor odaért hozzá, megtorpant. A lány szeméből, amin még mindig látszottak a sírás nyomai, próbálta kiolvasni, hogy milyen hangulatban van, és mi történhetett az éjjel. Rettegett, hogy egy rossz szóval mindent elront. Csak halkan köszönt a lánynak, és várta, hogy valamit ő mondjon.
Bea megrázta vörösesbarna haját, ami pont olyan göndör volt, mint Andrásé, és komoly arccal mondta:
- Szia András!
A fiú szíve őrült ütemben kezdett dobogni, amikor meghallotta, hogy nem Borznak szólítja. Megkockáztatott egy halvány mosolyt, mire a lány belekarolt.
- Menjünk, mert megfagyok itt az utcán. Az én szüleim ma reggel hazajöttek. Tudsz valami jó helyet, ahol beszélhetnénk?
- Az én szüleim meg elmentek ma reggel a nagynénémhez. Ha van kedved...
- Vezess Ciceró! - válaszolta Bea.
András nem mert semmit kérdezni, semmit mondani a lánynak, csak ölelte magához a karját szenvedélyesen. Amikor odaértek Andrásék házához, a lány megkönnyebbülten felsóhajtott:
- Jaj, de jó, hogy megérkeztünk, még mielőtt eltörnéd a kezemet.
- Ne haragudj, csak annyira örülök Neked, és annyira aggódtam érted, amikor az éjjel ott maradtál Ferivel egyedül...
Bea kuncogott egyet, miközben felmentek a lépcsőházban az első emeletre.
- Már máskor is voltam vele egyedül...
András kinyitotta az ajtót, maga elé engedte a lányt, lesegítette a kabátját, és csak aztán mondta:
- Igen, de tegnap szörnyen dühös volt, miattam... Mi volt aztán, hogy elmentünk? - kérdezte aggódva.
- Kidobtam, hogy menjen a többiek után, vissza se jöjjön nélkülük. Az ő hibája, hogy elmentetek, most hozza helyre. Persze nem jöttek vissza, már meg sem találta őket. Párat felhívott közülük telefonon, de mindannyian közölték vele, hogy éppen a francban vannak, ahová elküldte őket, és ott jól érzik magukat. Nem jönnek vissza. Azt hiszem összebeszéltek. Amikor egyedül jött vissza, akkor megmondtam neki, hogy vége a kapcsolatunknak. Nem illünk össze. Ő meg ordítozott egy sort, hogy én mekkora ringyó vagyok, mert látta, hogy szemezek veled. Aztán azt kiabálta, hogy egyébként is csak miattad kavart velem, mert látta, hogy veszkődsz utánam. Aztán pont éjfélkor elrohant. Ennyi.
András a sok aggódás után egészen elgyengült, amikor végre megtudta, hogyan végződött a tegnap esti buli Bea számára. Aztán attól kezdett szorongani, hogy miért jött a lány most, hogy megtudta - ilyen fura módon, Feritől -, hogy őneki nagyon tetszik már régen.
Megköszörülte a torkát, aztán sután megkérdezte:
- Kérsz valamit?
- Milyen valamit?
- Valami frissítőt. Ásványvizet, teát, kávét, csokoládét, bort...
- A csoki jó lesz... - válaszolta Bea.
András felpattant, majd nemsokára egy tálca csokival jött vissza, és néhány üveg borral. Bea meglepetten nézte a tálcára halmozott különféle csokikat.
- Nem is tudtam, hogy Gombóc Artúr titkos csokiraktára itt van nálad - mosolyodott el végre.
- Nem tudom milyen csokit szeretsz. Egyszer még régebben mondtad, hogy szereted a csokoládét, azóta gyűjtögetem Neked a különféle csokikat, hátha egyszer megkínálhatlak valamelyikkel. Na és persze a hozzávaló borokat is.
- Bor és csokoládé? Eléggé meglepő párosítás! - csodálkozott a lány.
- Ó nem, ne hidd! Mind a kettő gyümölcsök keverékéből készül, sok közös vonás van bennük, csak el kell találni, hogy melyik csokoládéhoz melyik bor illik.
Bea kíváncsian nézte ezt a fiút, aki rajongva gyűjtögette neki a csokoládékat, és a hozzájuk való borokat, ő pedig tegnapig észre sem vette. Egy jelentéktelen figurának tartotta, egynek Feri árnyék csapatából. Egészen csinos a markáns arcélével, a sok, göndör fekete hajával, a nagy barna szemével, ami szinte lángol, ha őrá néz. Találomra rábökött egy tejcsokoládéra:
- Ehhez melyik bor való?
- A krémes, édes csokoládékhoz a Cabernet Franc kitűnő! - azzal már elő is varázsolta a megfelelő üveget András. Már éppen fel akarta bontani, amikor Bea egy másik csokira mutatott:
- Ehhez a keserű csokihoz milyen bort lehet inni?
- A magas kakaó tartalmú, fekete csokoládékhoz a Cabernet Sauvignon való.
- Akkor ezt választom, mutatott egy vaníliás, könnyű csokoládéra.
Elvette a tálcáról, felbontotta, letört belőle egy csíkot, és Andrásnak nyújtotta. Aztán ő is megkóstolta a csokoládét. A fiú egy újabb palackot vett fel az asztalról. Bea látta, hogy egy üveg Chardonnay-t bont fel hozzá. Töltött két pohárba a borból, az egyiket a lánynak nyújtotta.
- Kettőnkre! - mondta Bea, és András torka úgy összeszorult a boldogságtól, hogy alig bírta lenyelni a bort, miután belekortyolt.
Leült Bea mellé, a kanapéra, átölelte, és boldogan motyogta a lány hajába:
- Annyira örülök, hogy itt vagy! Olyan régóta álmodozom rólad.
Azzal előbb bátortalanul, aztán egyre szenvedélyesebben megcsókolta. Finom íze volt az első csókjuknak. Bor, és csokoládé...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2014-02-02 16:55:30

válasz Selanne (2014-02-01 14:04:26) üzenetére
Kedves Marietta!

Köszönöm, hogy újra elolvastad, és újra értékelted. Amikor le kell venni egy alkotást, egy pályázatra, olyan rossz, hogy "elszállnak" a hozzászólások, amiket előzőleg kapott. Bárcsak mód lenne "alvó üzemmódba" tenni őket, aztán, amikor letelik az egy év, akkor felébreszteni őket álmukból. :)
Most picit változtak a körülmények, és vissza tudtam térni hosszú szünet után a Napvilágra. Sajnos nem lehet előre tudni, hogy meddig lesz most rá lehetőségem, hogy itt időzzek. :(
Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8280
Időpont: 2014-02-01 14:04:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Jól tetted, hogy újból feltetted. Ahogy olvastam, azonnal rájöttem, hogy ismerős az alkotás. Ami jó, és tetszik újra elolvasni, megint csak élmény. Így voltam ezzel most is.
Szeretem az írásaidat, és bár ritkán jössz, örülök, hogy látlak.

Marietta
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2014-01-15 01:37:58

válasz Susanne (2014-01-13 19:00:30) üzenetére
Kedves Zsu!

Kedves szavaidnak nagyon örülök! Bizony jó lenne, ha az idén lenne időm írni, és olvasni sokat, mert tavaly sajnos másképpen alakultak a dolgok nálam.

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2014-01-14 15:20:52

válasz efmatild (2014-01-13 17:26:28) üzenetére
Kedves Matild!

Az ember lélekben mindig fiatal marad! /Nem is érti, hogy milyen képet mutat a tükör, mert ő saját magát egészen másnak látja./
Örülök, hogy tetszett ez a kis könnyed szilveszteri történet Neked!
Ha szereted a romantikus történeteket, akkor figyelmedbe ajánlom a "Teaszertartás" című elbeszélésemet.
Köszönöm, hogy olvastál, és hozzászólást is írtál.
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2014-01-13 22:06:53

válasz Rozán Eszter (2014-01-13 09:32:58) üzenetére
Kedves Eszti!

Tea, kávé, csokoládé, bor vagy bármi más: a lényeg az egymásra figyelés, és a szeretet.
Köszönöm, hogy Te a kezdetektől figyelsz rám.

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2014-01-13 19:48:38

válasz szusi (2014-01-11 18:53:10) üzenetére
Kedves Szusi!

Köszönöm, hogy újra olvastál! :) Örülök, hogy még mindig tetszik.
Én olyan földön járó romantikus vagyok. :)

Judit
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5526
Időpont: 2014-01-13 19:00:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit !

Nagyon régen láttalak az oldalon és örömmel látom megint itt vagy és nem is akármilyen
írással.
Nagyon tetszett!

Szeretettel: Zsu
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
421
Időpont: 2014-01-13 17:26:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Minden korban egyes közösségek (osztálytársak, baráti társaság) mintaképe egy vezéregyéniség, az ő szavára hallgatnak, viselkednek. Viszont nem mindegy milyen tulajdonságú a vezér. Örülök, hogy Borznak ötletességével, ügyességével sikerült a szilveszteri buliban lepipálni az öntelt fiatalembert.
Különösen megragadott az a rész, amikor Borz a viszonzatlan szerelem idején, reménykedve gyűjtögette a különféle csokikat. Gratulálok fiatalos írásodhoz!
Sok szeretettel: Matild
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2014-01-13 09:32:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Olvastam annak idején, de jó, hogy újra föltetted, mert ismét magával ragadott.

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2014-01-13 00:11:51

válasz sailor (2014-01-11 18:45:03) üzenetére
Kedves Tengerész!

Igen, azért ír az író, mert mondanivalója van, mert nyomot szeretne hagyni mások lelkében, és az nagy öröm, ha ez sikerül.
Köszönöm kedves szavaidat! :)

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2014-01-12 19:51:29

válasz Tóni (2014-01-10 22:38:49) üzenetére
Kedves Tóni!

Meghatódtam, hogy elolvastad ezt a kis vidám szilveszteri novellámat.
Nem is vártam én, hogy azon a pályázaton díjazott lesz ez a történet, mert tudom hogy működnek ezek a dolgok. A könyvtárosunk, aki vezeti az irodalmi csoportunkat, kért meg tavaly, hogy küldjek valamit arra a pályázatra. Gondoltam, had szórakozzon egy kicsit a zsűri is, amíg eleget tesznek komoly kötelességüknek. :D Így ezzel leptem meg őket.
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2014-01-11 23:48:51

válasz Haász Irén (2014-01-10 17:49:10) üzenetére
Kedves Irén!

Hát még én hogy örülök, egy kis szabadidőnek! :D
Köszönöm a "remek"-et, és azt, hogy meglátogattál.

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2014-01-11 18:53:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Judit, természetesen már anno olvastam, de üdítő volt újra. Igaz, "csak" egy egyszerű románc, de remek karakterek és érdekes információk tárháza, ahogy ez nálad lenni szokott. Nem gond, ha egy írás úgymond hosszú, ha egy pillanatig sem unalmas.
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3818
Időpont: 2014-01-11 18:45:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Mint oly´sokan mások,nagyon örülök,hogy megint itt vagy!
Tudod,amiket eddig olvastam Töled,nyomot hagytak bennem!
...
Köszönöm!
Sokoldalúságod és alaposságod,a témák kiválasztása,a részletek,
a ´mai´problémák leírása...és és és

Szeretettel és örömmel gratulálok:sailor
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2014-01-11 18:41:27

válasz oroszlán (2014-01-09 22:30:30) üzenetére
Kedves Ica!

Magánéleti okokból sajnos el kellett maradnom az oldalról. Nagyon hiányzott az írás is, és a Napvilág alkotói is. Most egy kicsit felszabadultam a kötelességek alól, amik távol tartottak, de nem tudom meddig élvezhetem a társaságotokat. Kedves Tőled, hogy hiányoztam én is.
Köszönöm a szíves fogadtatást, és a lelkes hozzászólásodat! :D
Judit
Szenior tag
Tóni
Regisztrált:
2010-11-06
Összes értékelés:
2168
Időpont: 2014-01-10 22:46:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Régi szokásom, hogy a hozzászólásom előtt sohesem olvasok el egy hozzászólást sem a hozzászólni akart műnél, Igy volt most is, Most amikor megírtam elolvastam a te Idának adott válaszodat. és csak annyit mondhatok, egy slágerparádén sem lett zsűrítől kiválasztott sláger, világsláger. Így a költőnél is. Itt az oldalon is vannak olyanok akik csak a zsűriknek írnak, igaz, az egy kis anyagi, támogatást ad, de sohasem egy őszine olvasói hűséget. csak ennyit akartm még megírni. Bocsásd meg az őszinte gondolataimat.
üdv Tóni
Szenior tag
Tóni
Regisztrált:
2010-11-06
Összes értékelés:
2168
Időpont: 2014-01-10 22:38:49

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Már évek óta nem olvastam el ilyen hosszú írást, de megérte, hogy ma megtettem. A versek bolondja vagyok, de valóban csak a Haiku bolondja. talán a műtét után noellákat is olvasni fogok. Ködzönöm, és
üdv Tóni
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2014-01-10 22:08:29

válasz Kőműves Ida (2014-01-09 21:07:52) üzenetére
Kedves Ida!

Ez a novellám csak tapasztalatot nyert a pályázaton - velem együtt -. Azt a tapasztalatot, hogy csak véresen komoly írások számítanak a zsűri szemében. A nyertes pályamű egy halottról szólt, akit ennek ellenére sortűz által is kivégeztek. Lássuk be, hogy az én kis komolytalan írásom a nyomába sem jöhetett...

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2014-01-10 19:08:51

válasz Finta Kata (2014-01-09 19:09:07) üzenetére
Kedves Kata!

Örülök, hogy szereted a történeteimet. Sajnos mostanában nem volt időm újakat írni, csak régebbieket tudok feltenni.
Köszönöm, hogy újra elolvastad.

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3284
Időpont: 2014-01-10 17:49:10

Örülök, Juditkám, hogy megint van egy kis időd és visszahoztad ezt a remek novelládat...
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2014-01-10 17:01:40

válasz Zágonyi Mónika (2014-01-09 18:26:25) üzenetére
Kedves Mónika!

Szeretek szórakoztató történeteket írni, és örülök, ha valaki jelzi, hogy jól sikerült. Nekem is nagy kedvencem ez az írásom, köszönöm, hogy újra elolvastad, és hozzászólást is írtál.

Judit
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7049
Időpont: 2014-01-09 22:30:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Judit!

Hosszú ideje nem voltál jelen a portálon, amit hiányoltam is. Most nagyon örülök, hogy ismét itt vagy és olvashatom kitűnően megírt novelládat.
Gratulálok szeretettel: Ica
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5456
Időpont: 2014-01-09 21:07:52


Kedves Judit!

Észrevettem hétfőn, hogy feltöltötted, s már nagyon vártam, hogy újra olvashassam.
Kicsit már szétszóródtak bennem a képek, de most újra összeállt a kép.
Gyakran előfordul ilyen az életben. Keressük a boldogságot, s nem vesszük észre, ott áll mellettünk. Ragyogó ez a novellád (is).:) Remélem, nyert a pályázaton.

Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11927
Időpont: 2014-01-09 19:09:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Szeretem olvasni a történeteidet, jó a stílusod, mindegyikben található, ami okulásra szolgál.
Azt hiszem, már korábban is olvastam, de legalább felújítottam a történetet.

Szeretettel: Kata
Szenior tag
Zágonyi Mónika
Regisztrált:
2009-06-10
Összes értékelés:
1858
Időpont: 2014-01-09 18:28:40

:(( nem sikerült most sem, úgyhogy küldöm gondolatban!!
Szenior tag
Zágonyi Mónika
Regisztrált:
2009-06-10
Összes értékelés:
1858
Időpont: 2014-01-09 18:28:06

Szerettem volna ötöst nyomni, de nem sikerült próbálom újra!
Szenior tag
Zágonyi Mónika
Regisztrált:
2009-06-10
Összes értékelés:
1858
Időpont: 2014-01-09 18:26:25

Kedves Judit!
Emlékeztem az írásod címére, és most jólesett újra feleleveníteni a történetet! :) Igazán szórakoztató! Annak idején is tetszett, hogy győzött az ésszerűség, ez most is így van! Remélem, mostmár gyakrabban fogsz jönni, mert hiányoltam az újabb írásaidat!
Szeretettel: Mónika
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2014-01-09 16:04:48

Ez a novellám régebben már fenn volt az oldalon, de tavaly levettem, mert pályáztam vele.
Letelt az egy év, így visszatettem az oldalra, hátha valaki még nem olvasta, ezt a kis romantikus szilveszteri történetet.

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Heinrich Seidel: Augusztus hóban címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) A Lin eset című alkotáshoz

majusfa bejegyzést írt a(z) A Lin eset című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Menekülés, V címmel a várólistára

Cipike bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Cipike alkotást töltött fel A jövő illata címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Lottóláz című alkotáshoz

Ernyei Bea alkotást töltött fel Meseszőnyeg címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Balatoni szkeccsek (Részl.) című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Békás-szoros címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)