HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45565

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2014-01-08

A majom farka, a misszionárius feneke III/3.

Az egyik reggel óriási párduc feküdt a homokban a katedra előtt. Először észre se vették, foltos bundájával belesimult környezetébe. A ragadozó-nagymacskák általában nem mennek az ember közelébe, az alatt a tizenöt év alatt, amit Antonio a misszión töltött, egyszer sem fordult elő, hogy valamelyikük bejött volna a telepre. Egy kislány vette észre. A gyerekek gyülekeztek, néhányan már leültek, mások egy kupacban beszélgettek, nevetgéltek. A kislány fojtott hangon felsikoltott, s kis kezével rámutatott a ragadozóra. A zsivaj egy szempillantás alatt elült, csend lett. Európai gyerekek riadtan szétfutottak volna a szélrózsa minden irányába, de az indián gyerekek zsigereikben érezték, hogy a menekülés a nagymacska azonnali támadását váltaná ki. Megálltak egy helyben, nézték a párducot, és nem mozdultak. Az állat hasára hemperedett és talpra állt. Gonosz, zöld szemeit végigjáratta az emberek csoportján. Vajon megérezte-e a félelem feszülését? Biztos. A félelem testszagot vált ki, ami megcsapja az állat orrát. Jó mondás erre: vérszagot érez. Lelapult, farka kígyózva vonaglott a porban. Ebben a pillanatban érkezett Antonio atya a házak felől. Rögtön látta, hogy baj van, s néhány lépés után azt is felfedezte, mi az? Lelassította lépteit, és úgy jött tovább, hogy haladási irányával a gyerekek, és a párduc közé kerüljön. Egyre lassabban, egyre óvatosabban lépegetett, s aztán, amikor odaért a porondra, megállt az állattal szemben, alig néhány méterre tőle.
-Senki ne mozduljon! - szólt hátra a válla felett. -Maradjatok csöndben!
Na, ez utóbbi figyelmeztetés felesleges volt, a gyerekekbe beleszorult a szusz, amúgy se szólaltak volna meg.
Az atya, mintha szobor lenne, csak a két szeme élt. Most egyenesen a párducra nézett, nyugodtan, figyelmesen szemlélte.
-Menj haza, cica -mondta neki kedves, behízelgő hangon. -Na, menj már, mire vársz?
A párduc lesúnyta a fejét, felállt, nyújtózott, ahogy a macskák szoktak, majd megfordult és elsompolygott. Puha léptekkel haladt a kerítésig, és egy kecses ívű ugrással átvetette magát. A veszély elmúlt, a feszültség felengedett.
-Üljetek a helyetekre - intett Antonio atya, s ő maga is felment a katedrára. - Mindenki itt van? Hol a hetes?
"Csont" Feri állt fel az első padból, csengő hangon mondta:
-Tanár úrnak tisztelettel jelentem osztálylétszám harminckettő, senki nem hiányzik.
-Jól van - mondta az atya. -Álljatok fel akkor, és imádkozzunk. Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved...
Aznap tökleves, és pirított manoco volt a menázsi délben, mindenkinek nagyon ízlett. A párducos kalandot ekkorra már elfelejtették. Ebéd után pihenő következett, majd játék. Antonio vette a szekercét és ment a chabonót építeni. Már a tetőszerkezetnél tartottak, gyorsan épült a kollégium épülete.

Három nappal a párducos kaland után befutottak a kaucsukgyűjtők kenui. Kirakták a zárható fedelű bödönöket a stégre. Ezek 25 literesek voltak, színültig teli folyós-nyúlós nyersgumival, amit motorcsónak szállít tovább Padamoba. A kaucsuk a dzsungel országútján, az igarapén utazott az Amazonasig, onnan uszályok szállították Manaos felé. Az igarape az őserdőt behálózó vízi-utak összessége, kisebb nagyobb folyók, patakok, csermelyek szövevényes rendszere. Nagyrészt csak kenuval, vagy pirogával járható, az esős évszak alatt jobbára azzal se. A kaucsukgyűjtés fárasztó, és veszélyes munka, caboclo indiánok végzik, a waikák túl lusták hozzá. A waika férfi egész nap a chinchorrójában heverészik, csak akkor kel ki belőle, ha enni, inni, vagy párosodni akar. Néha vadászik is, de nem viszi túlzásba, a dzsungel tálcán kínálja az ennivalót az embernek, csak a kezét kell kinyújtania érte. A folyók tele vannak hallal, rákkal, teknősbékával, a fákon érett gyümölcsök lógnak, a tapír, a hangyász és az őz odajön a vadász nyila elé. Ilyen lehetett a paradicsom Ádám és Éva kiűzetése előtt. A beszerzés és a főzés a nők feladata, harcos csak nem alacsonyodhat le odáig, hogy gyümölcsöt szedjen, vagy a fakanál túlsó végén ácsorogva a kását kavarja!

A caboclók viszont a waikákkal ellentétben, dolgosak, szorgalmasak. Kis csónakjaikon bemerészkednek ember nem járta helyekre, jatagán méretű késeikkel mély vágásokat téve megcsapolják a kaucsukfák törzsét. Az így ejtett sebekből nyersgumi folyik, ami olyan, mint a tej. Lapos tálakba gyűjtik, innen öntik át a zárható fedelű bödönökbe. Közben szembe kell nézniük a dzsungel ezer veszélyével, mérges kígyókkal, ragadózó állatokkal, legyekkel, szúnyogokkal. A legyek nappal támadnak, legveszélyesebb köztük a jején-légy, apró, fekete rovar, csípése elviselhetetlenül fájdalmas hólyagokat kelt az ember bőrén. Igazából nem is légy, rendszertanilag őkelme is a szúnyogfélék rendjébe tartozik, ez azonban az áldozatok közül senkit nem vigasztal. Az indiánok szervezete ellenálló a malária-szúnyogok csípésével szemben, persze azért a csípés az, csípés, nekik is ugyan úgy fáj, mint bárki másnak. Éjszakára felakasztják két fa közé függőágyaikat, s alszanak, ha tudnak. A delohi missziós telepen is voltak kaucsukgyűjtők, Carlos és népes családja például az volt, s Neyomi is kaucsukgyűjtő családból származott. A telepen élő indiánok, waikák, piaroák, cabaclók keresztények voltak, civilizált körülmények között éltek, civilizált ember módjára viselkedtek, amit persze őserdei-missziós telep színvonalon kell érteni. Európai ruhában jártak, ágyékkötőiket nadrágra cserélték, a lányok, asszonyok férfiingekbe, vagy kivágott jenki ruhákba rejtették keblüket. Előfordult persze, hogy felkísértett a múlt, s anyaszült pucérra vetkőztek, mint a környező falvakban élő társaik: a hetente megrendezett tánc-ünnepélyeken a dobok pergő ritmusa felkorbácsolta vérüket, ilyenkor ledobálták magukról európai ruháikat, úgy táncoltak, s szabadok voltak újra.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
997
Időpont: 2017-01-02 05:09:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!

Megelevenedik előttem a dzsungel. S már nem is előttem, inkább már körülöttem. S átjön a dzsungellakók életszemlélete is. Én pl. biztosan soha az életben nem felejtenék el egy párduccal való váratlan találkozást, sőt! Minden bizonnyal gyakorta elmesélném mindenhol. A gyerekek pedig már ebédre el is feledkeztek róla. Ott ez nem nagy ügy. Örülök, hogy ilyen apró részleteken keresztül (is) szövöd bele az írásba az ismertetést.

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7604
Időpont: 2014-01-12 10:38:09

válasz Istefan (2014-01-11 21:10:00) üzenetére
Szia István! Muszáj éreznem a csípését, ha azt akarom, hogy az olvasók is "érezzék": Persze azért nem fáj annyira, mintha igazi lenne:) Köszi:) Üdv én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7604
Időpont: 2014-01-12 10:35:20

válasz Susanne (2014-01-11 21:03:57) üzenetére
Szia Zsu! Talán, mert szeretem ezt a sztorit, számomra is izgalmas, már csak azért is, mert sokszor csak az írása közben derül ki, merre is fordul. Mintha...nem is én írnám, hanem vezetné valaki a tollamat. Á, hülyeség, csak bebeszélem magamnak. Próbálom beleélni magam a részletekbe. Örülök, h tetszik, hogy olvasod! És köszönöm! Üdv: én
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1609
Időpont: 2014-01-11 21:10:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Csak arra vigyázz kedves Bödön, nehogy annyira beleéld magad, hogy a végén megcsípjen egy jején-légy. Üdv. István
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5457
Időpont: 2014-01-11 21:03:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci !

Ebben a részben is látszik hihetetlen munkád...
Nagyon tetszett ez a rész is, peregnek rendesen az események.
Várom a folytatást!

Szeretettel: Zsu
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7604
Időpont: 2014-01-10 12:33:38

Köszönöm Klári, igyekszem beleélni magam, elképzelem, h én is itt vagyok...Üdvözlettel: én
Alkotó
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2213
Időpont: 2014-01-10 10:31:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jól írsz, magam előtt látom az eseményeket: a párducos kalandot, meg a kaucsukosat.:)

Üdv: Klári

Legutóbb történt

Klára bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/1 című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Reggeli kaland című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Haiku című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Kezdő író és a vérprofi című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Közös versek fórumtémához

Bödön bejegyzést írt a(z) Nem e világból való című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Reggeli kaland című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

Cselényi P. alkotást töltött fel Utána és helyette címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Boldog karácsonyt! címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Karácsony című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szétszaladt című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)