Anya kérlek, hozd vissza a szülinapom,
Apám kezébe a gyöngyharmatot,
mellyel azon a napon,
míg sütted a tortám,
s rajta gyertya volt,
kezében tartva, engem átkarolt.
Gyertyám ugyan van még,
mégsem az enyém,
tiértetek ég az
nekem, már réges-rég.
Azóta csak naptár mutatja a napom,
Anya csak egyszer, hozd vissza
a szülinapom!
Követelőző lettem?
Mert kell még a karácsony fénye?
Mit gyertyáknak cseppjei festették hófehérre?
Angyali szárnyak terítették szét,
a titokzatos éjt?
Melyet megkoronázott
csilingelő hangod,
mint egy csengettyűs szán?
Hallom Anya!
Mily gyönyörű volt, látom már!
A szegénység bekandikált az ablakon,
de a boldogság mégis lángra kapott,
örömtől rózsák égtek az arcodon.
Nekem még mindig Te vagy a Karácsony,
bár nem járnak már erre a szelíd szarvasok.
Nem zeng már a házban ötszínű dallam,
Csodaváró hangon szép családi sóhaj,
égig ható dallam.
A fa körül ülve vártuk a csodát,
hogy értünk is szülessen meg Messiás!
Ma már csak úgy van, hogy várom nagyon,
de éjfélkor mindig magam vagyok.
Elment a karácsony, elmegy évről évre.
Elhagy az ünnep, s pőrén magam vagyok.
Kérlek csak még egyszer, adj nekem, egyetlen egy
boldog szülinapot!