HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 31

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45255

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / románc
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2014-01-14

Mint vihar a tengeren... 3/2

Vanda ez idő alatt Sopronban tartózkodott, a lányánál, Nellinél. Oda menekült felejteni. Tudta, hogy Nelli egyedül van otthon, mert a férje külföldre ment, hivatalos útra. A lányával mindig jól kijöttek egymással. Az anya-lánya kapcsolat mellett, jó barátnők is voltak, amíg lánya odahaza volt. Igazából, amióta férjhez ment és elköltözött otthonról, még inkább bizalmassá vált a kapcsolatuk. Sokat beszélgettek telefonon is, de emailt minden áldott nap váltottak egymással. Nelli volt a legkisebb gyereke. Áron, a fiatalabb fiú, Budapesten élt és dolgozott. Ő még nőtlen volt, sőt, váltig állította, hogy nem is fog megházasodni soha. A legidősebb Norbi, Bécsben élt, ott is házasodott meg. Igaz, magyar lányt vett feleségül, de oda kötötte a munka mindkettőjüket.
Azt tervezte Vanda, hogy ő majd ebédet főz, mire Nelli megérkezik a munkából, azután meg nagyokat beszélgetnek.
Nelli kirobbanó lelkesedéssel fogadta édesanyját, no meg falta a főztjét. Örült a közös sétáknak, vagy a hosszú esti beszélgetéseknek. Hiányoztak is már neki, no meg hát legalább nem volt egyedül, amíg a férje távol van. Nellinek azonban feltűnt, hogy édesanyjával nincs minden rendben. Rá is kérdezett egy alkalommal:
- Anya, mi a baj? Még mindig Apa? - Vanda bólintott, de azon nyomban el is sírta magát. Nelli vigasztalta, nem sok eredménnyel.
- Anya, már több mint egy éve, hogy elment. Az a baj ugye, hogy egyedül vagy?
- Nem lenne muszáj egyedül lennem, de... - újra sírva fakadt, nem tudta folytatni. Aztán lassan-lassan megnyugodott, s mindent elmondott lányának Andrásról. Éjjeli fél kettő volt, amikor lefeküdtek. Vandának megnyugodott a lelke. Nelli még hosszan, nyitott szemmel bámulta a sötét mennyezetet.

Másnap délelőtt Vanda sétára indult. Egy közeli parkban sétálgatott, rótta a köröket, hallgatta a madarak csicsergését, gyönyörködött a virágokban, a zöld fűben, mindent olyan csodálatosan szépnek látott. Olyan könnyű volt a lelke és féktelen a jókedve. Azután megvásárolta az ebédhez szükséges alapanyagokat, haza ment, nekiállt a vacsora elkészítésének.
Nelli is jókedvűen érkezett haza, vidáman csevegve megvacsoráztak, s miközben szedték le az asztalt, Nelli váratlanul rákérdezett, hogy tud-e fotót mutatni arról az Andrásról? Vanda körül egy pillanatra megfagyott a levegő, aztán eszébe jutott, hogy András kért tőle fotót, és kapott ő is az e-mailhez csatolva egy alkalommal. Szólt a lányának, hogy kapcsolja be a gépét, majd megkeresi.
- Ó Anya, igazán jóképű lovagod van! - kiáltott fel Nelli, amikor meglátta, és Vandának is csak most tűnt fel, hogy András milyen magas, fitt és fiatal férfi, barna haja, simára borotvált arca igazán megkapó, szinte filmsztár alkata van. Aztán Nellinek az az ötlete támadt, hogy hétvégén hívják meg a két bátyót egy napra. Megvendégelik őket házi koszttal, és együtt lesznek mindannyian, úgyis olyan régen voltak már együtt, s közben a fiúknak is beszélhetnének anya új lovagjáról.
Vanda örült, hogy meghívják a fiúkat, de hallani sem akart róla, hogy Andrásról beszéljenek nekik, különösen akkor ne, ha a menye, Kinga is eljön. Nelli intézte a meghívásokat. Norbi csak vasárnap tudott volna jönni, viszont Kinga akkor ügyel a kórházban egész nap, tehát ő nem tudna jönni. Áron is a vasárnapot választotta. Nelli meg boldog volt, hogy csak négyesben lesznek.

Vanda már pénteken elintézte a bevásárlást, hogy szombaton nekiláthasson a sütésnek . Minden gyereke édesszájú, kicsi koruktól imádták a sütiket. Gondban volt, hogy mit is süssön, amit mindhárman nagyon szeretnek. Végül a krémes mellett döntött, meg egy gesztenyés piskótatekerccsel lepte meg a gyerekeit, aminek a közepébe szederlekvárt tett, abból, amit Nellinek hozott. Ha tudta volna, hogy mind itt lesznek, hozott volna mindegyiknek a maga főzte lekvárból.
Ó mennyire sajnálta most, azonban a gesztenyés tekercset is jól feldobta a finom házi lekvár.
Nelli közben kitakarította a lakást, azután egyeztettek a másnapi menüvel kapcsolatban, és megnézték megvan-e minden alapanyag. Miután mindennel elkészültek, estefelé sétára indultak.

Másnap tíz órára már mindkét fiú befutott. Vanda boldogan mosolyogva tett-vett a konyhában. Kihallatszott a gyerekek kuncogása, vidám beszélgetése, éppen úgy, mint hajdanán, gyerekkorukban. Közben Nelli megterített. Vanda éppen bement a nappaliba, hogy megnézze minden rendben van-e, merthogy ott fognak ebédelni, és hamarosan tálalhat. Akkor meglátta Nelli kezében a laptopot, amint éppen felnyitotta, a fiúk pedig ott ültek mellette. Elfogta a rémület.
- Nelli, mit művelsz? - abban a pillanatban szólalt meg Áron is.
- Ki ez a fickó? Mutasd csak! - és kivette Nelli kezéből a laptopot. - Én ezt a fazont ismerem, valami újságíró. Egyszer volt benn nálunk a tévében riporton, aztán úgy alakult, hogy nekem is bemutatta valaki, s egy kicsit elbeszélgettünk. Irtó jó fej, nagyon szerény, amúgy meg szuper intelligens. Azt hiszem valami díjat kapott akkor, azért hívták be riportra, valamelyik vidéki nagyvárosban újságíró, már nem emlékszem hol... Miért mutatod nekünk, te ismered talán? - fordult húgához Áron. Vandában megállt az ütő, már megszólalni sem, sőt mozdulni sem tudott, csak szemrehányóan nézett Nellire.
- Tálalhatunk Anya? No, tálaljunk, aztán majd elmesélem! - Kiráncigálta Vandát is a konyhába, közben odasúgta:
- Nyugi Anya! Hallottad milyen véleménnyel van Áron róla? No látod, simán fog menni, ne aggódj. Tudod, nála az ilyen pozitív vélemény ritka, mint a fehér holló - mondta és kacagott.
Vandát nem igazán nyugtatták meg Nelli szavai. Mit fognak szólni a fiai? Meghibbant az anyjuk vénségére. Szerelmes. Hülyének fogják nézni. Őrült ez a Nelli. Aztán bosszúsan odaszólt neki:
- Kiporolom a nadrágod! Ha huszonöt éves korodig nem tettem, hát most megteszem! - Nelli kacagott, hogy visszhangzott a ház.

Vanda alig tudott legyűrni néhány falatot. A gyerekei azonban megpakolták a bendőjüket. Nem győzték dicsérni Anya főztjét, a sütiktől meg egyenesen el voltak ájulva.
- Nagyon hiányzik a főztöd Anya. Jó is lenne minden nap a te főztödet enni!
- Nősülj meg, Öcskös!
- Ennek ez a mániája! Kinga főztje van ilyen, Bátyus?
- Ebben igazad van, Anya főztje utolérhetetlen.
Azután Nelli szépen, tapintatosan elmesélt mindent arról a bizonyos újságíróról. A fiúk kicsit meglepődtek, egy kis időre néma csend lett, Vanda iszonyú zavarral küszködött. Norbi oldotta fel a feszültséget.
- Anya, hallottad mit mondott az Öcskös előbb Andrásról? No, nála ritkán fordul elő az ilyesmi. Meg gondolom te is ismered már valamennyire. Ha jól megvagytok, megértitek egymást, áldásom rátok. Ne maradj egyedül, Anya! Tudod, hogy akármelyikünknél lehetnél, mi örülnénk neked, de tudom, neked ott az otthonod, a szerelem pedig nem korfüggő. Ne maradj egyedül! No, nyugodj meg édesanyám. - mondta Norbi és átölelte édesanyját, látva, hogy már potyognak a könnyei.
- Hé, nem tudtam, hogy erről van szó. Talán visszavonom, amit mondtam és átértékelem - mondta színlelt felháborodással Áron, aztán ő is megölelte édesanyját - Anya, tényleg rendkívüli ember, de biztosan te nálam is jobban ismered. Áldásom rátok!
- Csak azon aggódom - mondta szipogva Vanda - hogy tíz évvel idősebb vagyok nála. Most már majd rohamosan öregszem...
- Anya, te most is gyönyörű vagy és fiatal. Lehet még húsz-harminc boldog évetek együtt - mondta Norbi könnyekig meghatva és kezét anyja kezére téve - dehogy fogsz öregedni, egy fiatal férfi karjaiban...
- Norbi, ne légy tapintatlan, ne hozd még jobban zavarba Anyát - szólt Nelli megbotránkozva bátyja szavain.
- Ne haragudj, Anya, nem akartalak megbántani, tudod jól. Te most is nagyon szép vagy!
Nelli ekkor már tapsikolt örömében, Vanda a könnyeivel küszködött, Norbi meg odaszólt öccséhez:
- No, most már rajtad a sor Öcskös! Ideje, hogy kézbe vegyelek.
- Nono, csak nehogy az öklömmel találkozz, Bátyus.
- Fenyegetsz, Öcskös?
- Á dehogy, de egyet tudnod kell, már utolértelek. Hány centi magas vagy?
- Száznyolcvan!
- Nos, én is! - hencegett Áron. Vandának mos már a nevetéstől csorogtak a könnyei, hallva a két fiú élcelődését.
- Hát ebben tényleg utolérted Norbit. Emlékszem, amikor Norbi öt éves volt, akkor Áron megkérdezte, "én mikor leszek öt éves?", mondtam, "két év múlva kisfiam", akkor felragyogott az szeme és azt mondta "hahaha, akkor utolérem Norbit!" "Nem kicsim, mert Norbi akkor már hét éves lesz", mondtam, akkor újra megkérdezte "én mikor leszek hét éves?, "újabb két év múlva", akkor megint felragyogott "hehehe, akkor utolérem Norbit!" Látod kicsim, ha korban nem is, de magasságban sikerült utolérned a bátyádat. - mondta, még mindig a könnyeit törölgetve Vanda.
- Ez nekem is rémlik, emlékszem rá - kacagott Norbi.
- Anya, azt akarod mondani, hogy két év múlva én is ilyen aggastyán leszek? - bökött a bátyja felé Áron. Vanda csak úgy dőlt a nevetéstől.
- Gyerekek, úgy megnevettettetek, hogy tíz évet fiatalodtam.
- Látod Anya - szólt Nelli boldog megelégedéssel - eddig is tíz évvel fiatalabbnak látszottál a korodnál, most még tíz évet fiatalodtál, máris fiatalabb vagy Andrásnál, kerek tíz évvel.
- Mi van Húgi, te is próbálod hozni a színvonalat humor terén? Soványka próbálkozás - vetette oda kis fintorral Áron.
- Fantasztikus emberek vagytok! - mondta Vanda, mikor végre meg tudott szólalni - Mind a hárman, remek emberek! Az én drága gyerekeim! Olyan jó most újra együtt lenni veletek. Éppen olyan, mintha újra kisgyerekek lennétek. Akkor is mindig nevettettetek, talán azért nem öregedtem meg annyira.
- Neked köszönhetjük, Anya! Mindent neked köszönhetünk. - mondta Norbi, maga is meghatódva. No, meg neked Húgi. Remek ötlet volt, hogy így négyesben összejöjjünk. Máskor is kell ilyent csinálnunk. Kingát majd hazaküldöm a mamájához, hm, Gellértnek nincsenek szülei, de majd elküldjük őt is valahová, úgyis örül, ha megszabadulhat tőled...
- Hogy te milyen undok vagy! - legyintette meg a bátyját Nelli.
- Dehogy vagyok undok, csak keresem a megoldást. Tudod te hányszor vigyáztam rád, pisis korodban?
- Tessék, még le is pisisezel, szégyelld magad Bátyus!
- Ne morogjál, egyébként is, szívesen tettem.
- Ja persze, mikor elhúztál a haverjaiddal, és rám tukmáltad a pisis kishúgodat - szólt Áron, aztán Nelli felé fordulva - nyugodj meg, én nem szívesen tettem.
- Hát, hogy miket kell megtudnom? - kacagott Nelli Vandával együtt.
- Mi van? Nem értékeled az őszinteséget? Különben, sok gyerek közül, ha egy félresikerül, nem a világvége. A legjobb családban is előfordul.
- Szerinted, az én lennék? - mondta felháborodva Nelli - Hallod Anya?
- Neked meg őszinteségi rohamod van, Öcskös? Apropó, még el nem felejtem, visszatérve az eredeti mondandómhoz. Szeretném megismerni én is azt a fickót, Anya, hamarosan.
- Hehehe, én meg már régi ismerősként fogom őt üdvözölni. Lemaradtál, Bátyus!
Vanda remekül érezte magát, s nagyon boldog volt gyerekei társaságában, már csak egy valaki hiányzott, András. Az ő hiánya kúszott végig olykor a gerincén, mintha hideg futkosna a hátán, befészkelte magát az elméjébe, a szívébe. Egyre gyakrabban bevillant aggódó tekintete. Vajon hogy van most, és hol van. Faképnél hagyta, szó nélkül. Egyáltalán gondol még rá? Ilyenkor elkomorodott egy pillanatra, de máris vitte magával a pillanat öröme, amit együtt tölthet a gyerekeivel.

Aztán, természetesen nem maradhatott el az orvosi vizsgálat sem. Norbi mindig megvizsgálta családtagjait, amikor összejöttek, vérnyomásmérés, aztán meghallgatta a panaszokat, ezúttal látni akarta Anya sebeit is, hogyan gyógyultak be. Végigtapogatta a lábát, különösen a szúrt sebhelyet vizsgálta körül alaposan, érdeklődve, hogy fáj-e még valahol.
- Rendbe jöttem, kisfiam. Ne aggódj miattam, hiszen, már közel négy hónappal ezelőtt történt.
- Vannak zúzódások, amik fél év elmúltával sem gyógyulnak, de úgy látom nálad minden rendben van. Örülök neki, de neheztelek rád, hogy nem is szóltál nekünk. Elmentem volna hozzád, hogy megvizsgáljalak, bekötözzelek. Máskor szóljál. Megígéred?
- Máskor, majd inkább jobban vigyázok. Ne aggódjatok miattam, drágáim - elég, ha én aggódom miattatok, ezt már csak magában gondolta Vanda, nem mondta ki hangosan. Milyen boldog is ő, hogy ilyen csodálatos gyerekei vannak.

Amikor a fiúk elmentek, sokáig integettek a kocsik után, amíg el nem tűntek a szemük elől. Vandának hullottak a könnyei. Úgy köszöntek el a srácok: - Tanú szeretnék lenni az esküvődön, Anya! Azután Nelli Vandába karolt, hozzábújt hízelegve, úgy suttogta:
- Én is a tanúd szeretnék lenni, Anya!
- Hát akkor nekem, kivételesen három tanúm lesz! - mondta szívből kacagva, a könnyein át, Vanda.

Folytatása következik...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2014-01-19 20:11:04


Kedves Zsu!

Örülök, hogy tetszik.
Milyen igazad van, hogy a család összetartó erő. Roppantul jól hangzik: aminél nincs hatalmasabb...
Ez nagyon tetszik. Köszönöm Neked!

Ölellek szeretettel!
Ida
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5445
Időpont: 2014-01-19 11:14:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida !

Nagyon tetszett ez a rész is.
A család egy olyan összetartó erő, aminél nincs hatalmasabb, jó volt olvasni Téged megint.
Haladok tova...

Szeretettel ölellek:Zsu
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2014-01-16 20:52:02

válasz efmatild (2014-01-16 16:32:53) üzenetére

Kedves Matild!

Örülök, hogy Neked is tetszett ez a családi idill. Vanda bizonyára boldog, ha már sírva kacag, illetve, kacagva sír...:) Már a folytatásnak is itt kellene lennie, de talán majd holnap felrakják.
Köszönöm nagyon kedves soraid.

Szeretettel!
Ida
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
373
Időpont: 2014-01-16 16:32:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Nagyon jó volt olvasni ezt a szép családi összejövetelt! Boldog lehet egy Anya, akinek ilyen jó gyerekei vannak. Kíváncsian várom a folytatást. Gratulálok!
Sok szeretettel! Matild
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2014-01-16 09:09:11

válasz sailor (2014-01-15 19:56:53) üzenetére

Köszönöm, kedves sailor.
Örülök, hogy tetszett a családi idill.

Szeretettel!
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2014-01-15 20:41:04

válasz oroszlán (2014-01-15 19:49:33) üzenetére

Köszönöm szépen, kedves Ica.
Annyira belefeledkeztem, észre sem vettem, hogy telnek az oldalak...:)

Szeretettel!
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2014-01-15 20:38:00

válasz Klára (2014-01-15 12:19:26) üzenetére

Köszönöm a figyelmed, kedves Klári.
Holnap talán felkerül a befejező rész is.

Szeretettel!
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3829
Időpont: 2014-01-15 19:56:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Egyezek oroszlánnal...
nagyon szép idíllt varázsoltál...családi idíllt!

Szeretettel gratulálok:sailor
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6438
Időpont: 2014-01-15 19:49:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Nagyon szép családi idillt varázsoltál a történetbe kedves Ida!

Szeretettel gratulálok: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2014-01-15 17:14:50

válasz T. Pandur Judit (2014-01-15 00:46:27) üzenetére

Kedves Judit!

Mit is válaszolhatnék erre? Talán ezúttal egy Boris Vian idézettel reagálnék:

"A történet teljes egészében igaz, mert elejétől végig én találtam ki." :)

Ida


Alkotó
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2193
Időpont: 2014-01-15 12:19:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Várom a befejezést :)

Szeretettel: Klári
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4463
Időpont: 2014-01-15 00:46:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Ez a történet már olyan szép, hogy nem is lehet igaz... és még nem is értünk a végére!

Judit

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Haiku címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Esti zene címmel a várólistára

festnzenir alkotást töltött fel Az én hősöm címmel a várólistára

F János alkotást töltött fel A lóápoló 20. fejezet címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Gyulai Pál. Búcsú / Abschied címmel

harcsa bejegyzést írt a(z) Egy kávéházi játszma című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Halpucolás címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Szappanbuborék ez a szerelem címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel De jó volt látni címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Levegőváltozás címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)