HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44596

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: IstefanFeltöltés dátuma: 2014-01-14

Foglyok lennénk a Földön? Avagy honnan jöttünk, és hova megyünk?

Mivel úgy érzem, sokaknak eléggé nehezére esne megrágni, vagy rágatlanul lenyelni, ha egy-két kemény választ adnék ezekre a kérdésekre, ezért megpróbálom, puha és könnyed léptekkel körbetáncolva a választ, felelni a kérdésekre.

Mivel messziről és mélyről kell kivájni a gondolatokat, hogy a felszínre kerüljenek, de azért ne legyenek túl felületesek, visszalibegnék úgy tizenhárom és fél milliárd évet, hogy a legelején kezdjek el tapogatózni, mert állítólag ennyi idős a világmindenség. Igazából egy kicsit félek, olyan messzire csatangolni, nehogy a nagy semmibe zuhanjak, ami azelőtt volt, így aztán semmilyen okos választ kerülgető feleletet nem adhatok.
Nem tudom, ha ettől érdemes félni, de állítólag "jobb félni, mint megijedni", ezért inkább csak a semmi szélétől kezdem a válaszok keresését.
Ez is legalább olyan nehéz, mint a semmiből vaskarikát csinálni, de egyes elméletek szerint nem lehetetlen, ha valaki fel tudja borítani az ember által ismert fizika törvényeit.
Mások azt állítják, hogy a semmi annak idején robbanni is tudott, és ebből az őspukkanásból kerekedett ki a kerek világmindenség, a maga végtelenségével, a semmi meg úgy eltűnt, hogy azóta is bottal üthetjük a nyomát.
Amikor a végtelen fogalma beugrott gondolataim közé, félvén, nehogy azok nagyon belemélyedjenek e fogalomba, én meg belekergüljek(hallottam, hogy egyesekkel ez megesett, pedig nem birkák voltak), gyorsan leküldtem egy adag szőlőlevet a gyomromba, ami állítólag az ember másik agya, ráadásul nem a második.
Ez való igaz, mert nemsokára már nem is láttam olyan mélynek a semmit, sőt azon is csodálkoztam, hogy mi a fenét keresek ott a szélén, hiszen úgysem érek vele semmit.
Ezért úgy otthagytam a végtelenbe mélyülő gondolatokat, mint vándor bokor tövében a megkönnyebbülése gyümölcsét, és átugrottam sok milliárd évet, hogy valahol közelebb keresgéljek.

Előre leszögezem, evolúciós elméleteket nem tárgyalok, mert sajnos a legutóbbi felmérések szerint, már egyetlen majom se hisz az emberré válásban, tehát nyomós okom van rá, hogy kikerüljem a témát.
Inkább azt firtatnám, hogy honnan is kerülhettünk, mármint kerülhettek őseink a Földre?
Igaz, jóhiszemű ember vagyok, de azt nem tudom elhinni, hogy egy óriási nullából lettem ez a kis pindurka valaki, aki végül is csak nem egy semmi.
Na, de hogy kerültem megint a semmi közelébe? Mondom én, veszélyes sokat forogni az origó körül, mert nem jutunk messzire.

Ezért elrúgom magam annyira, hogy az abszolút origónk a végtelenbe vesszen, és kezdem attól a relatív nulla ponttól, amikor egy Szuper-lény megjelent a Föld atmoszférájában, és lependerítette ide az első emberféleségeket. Bizonyára egy sokkal kellemesebb vidékről, akarom mondani bolygóról jöhettek, amolyan Paradicsom féleség lehetett, ahol csak a robotok dolgoztak, az emberszerű lények meg ityegve-fityegve jobbra-balra, egyebet se csináltak unalmukban, csak hatra-vakra szaporodtak.
Ebből lett a baj, mert úgy elszaporodtak, mint a kínaiak, és végül nem jutott víz mindenkinek. Kénytelenek voltak hát expedíciókat indítani szerte a világűrbe, hogy valamilyen vízforrást keressenek, és így találtak rá véletlenül a Földre.
De, azért hogy megszabaduljanak néhány vízivótól, szuperül felszerelt repülő járgányaikon magukkal vittek néhány olyan egyedet, melyek abszolút semmi hasznosat az égvilágon nem csináltak, csak a vizet itták. Úgy gondolták, ezeket vízhordóként használják, utána meg ott hagyják őket, megígérve, hogy alkalomadtán utánuk mennek, és akik jól viselkednek, azokat visszaviszik az utópista társadalomba, abba a máig is ismeretlen más világba.
Ezek a haszontalan vízivók nagyon hasonlíthattak a mai börtönök töltelékeire, egyszer valamit véthettek az otthonukban dívó társadalmi szabályok ellen, aztán soha többé nem tudtak visszailleszkedni oda. Ezért büntetésből egyfajta relatív memóriatörlő csipecskét kaptak, így aztán csak bamba vízpusztítókká váltak, még szaporodásra se voltak képesek.
Ha tényleg ezek voltak az első emberek, akik a Földre léptek, akkor nem mondhatni, hogy csupa szeretetből kerültek ide, hanem büntetésből telepítették erre a bolygóra elődeinket, mert rosszak, vagy erőszakosak voltak, szóval nem feleltek meg egy másfajta társadalom előírásainak.

Nem tudni, hány bolygó lakói találtak rá a földi vízforrásokra, és deportáltak emberforma lényeket a Földre, szerintem legalább három-négyről biztos, erről a bőr színe, testalkat, szemek állása, stb. árulkodik.
Idepöccintette hát néhány bolygó a társadalma söpredékét, teletankolta űrhajóját vízzel, és máris indult a következő fuvar után. Azt hitték amikorra egyet fordulnak az első transzportnak már csak hűlt helyét találják, hiszen ezek a memóriakártya nélküli valakik mindent elfelejtettek, és semmihez az égvilágon nem értettek.

Ám mielőtt visszaindultak volna a saját hazájukba(nevezhetjük azt akár mennyországnak is) a szuper-lények, elkövettek egy-két kis hibát. Gondolták szórakoznak egy kicsit, felcsíptek néhány csinosabb némberféleséget, és egy kicsit meghajkurászták őket a bokrok között, nem ügyelve arra, nehogy az ideexportáltak meglássák őket. Így aztán, azok a Földre taszítottak akik látták, nemsokára utánozni kezdték, mert az utánozás nem csak majom szokás, és rájöttek, hogy nem is olyan kellemetlen a bokor tövében kettesben hemperegni, ha véletlenül nem csipkebokor az.
Arra nem gondoltak az emberfeletti lények, hogy ennek lesz valami következménye, így nem használtak óvszert se, ami megint nagy hiba volt részükről, mert utódaik lettek, akiknek már nem kongott annyira a feje az ürességtől, és nem örökölték anyjuk memóriatörlő csipjét sem.
Tudtak hát gondolkodni, nem felejtettek egyik napról a másikra, és nem lehetett nyomon követni, vagy irányítani őket, mert mondanom se kell a mai embernek, hogy egy szinte láthatatlan kis csipecske, melyet valakibe beleültetnek, mi mindenre szolgálhat.
Az új egyedek, a csiphiány miatt nem jelentek meg a szuper-lények szuper-komputerében, és gondolom azok elcsodálkozhattak, amikor visszatértek, és megszaporodva találták az itt hagyott fegyenceket, mármint őseinket.

Tehát tulajdonképpen egyfajta fegyenctáborban vagyunk ma is, melyet fizikailag véglegesen elhagyni egyelőre lehetetlen, mert nem hagyott senki még egy bolygóközi kalandozásra alkalmas lélekvesztőt sem, nemhogy egy repülő csészealjat hagyott volna.
Ezen nem is csodálkozom, hiszen félős nehogy meglógjunk innen, még mielőtt megjavulnunk, kikerülve így azt a bizonyos végítéletféleségét.
Az igaz,van itt egy kis bökkenő, mert az tény, hogy testünk amolyan földi maradvány lesz előbb-utóbb, csak por és hamu, ezt még az ősmagyarok is tudták, de azt egyelőre máig se tudni, mi történik a lelkünkkel.

Én merem remélni, hogy szabad lesz, és vidáman kujtoroghat szerte a galaxisokban, könnyedén szállva mint a gondolat, és nem tudja senki kalitkába zárni.
Azért csak remélem, mert ha azt veszem alapul, hogy egy földi virtuális világ képes foglyul ejteni testestől-lelkestől az emberiség nagy részét, akkor szinte hideglelést kapok, ha arra gondolok, mire lehet képes az emberfeletti lények világa.
Mert emberfeletti lények léteznek, ezt el kell ismerni, akár tetszik, akár nem, a kérdés csak az, hogy képesek-é az emberi lelket nyakon csípni, szabadságától és szabad akaratától megfosztani.
Ha erre képesek, akkor eggyel több gondunk van, és ezért nem tudnám pontosan megmondani hova lyukadunk ki végül.

Meglehet, hogy például a Hold ürességtől kongó belsejében létesült, testtől elárvult lelkek táborában, lélekemelő lelki gyakorlatokat végzünk, lelki életünk végtelen végéig, és lelki szemeinkkel bámulunk bambán sóvárogva, a világmindenség nyújtotta szabadság felé.
De az is lehet, egy tüzesebb bolygón szellemeskedünk majd, olyan messzire a Földtől, hogy még a kutyák se hallják meg vonyításunkat, hogy alkalomadtán válaszoljanak rá.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2014-01-19 07:59:07

válasz Lady Nairi (2014-01-18 17:57:32) üzenetére
Én meg köszönöm, hogy erre jártál kedves Nairi. Üdv szeretettel: István
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2014-01-19 07:57:40

válasz Finta Kata (2014-01-18 17:02:03) üzenetére
Én is örülök kedves Kata, hogy jókedvre derültél, és nem szomorított el az a gondolat, hogy talán valamikor a Hold gyomrában(ahol bizonyára nincs csipkebokor) együtt szellemeskedhetünk időtlen-időkig. Köszönöm! Üdv szeretettel: István
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2014-01-19 07:51:01

válasz Bödön (2014-01-18 08:53:45) üzenetére
Bárki tévedhet, de a képzeletnek nem lehet és nem is szabad határokat szabni, mert a végén tényleg fogolynak érzi magát az ember, ha már képzeletben se csatangolhat amerre jólesik neki.
Alkotó
Lady Nairi
Regisztrált:
2010-11-19
Összes értékelés:
501
Időpont: 2014-01-18 17:57:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Istefan!

Nagyon tetszett ez a gondolatmeneted. :)
Örülök, hogy olvashattam.

Szeretettel:
Nairi
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11342
Időpont: 2014-01-18 17:02:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves István!

Csupa-csupa öröm volt számomra, hogy most a cikkedre leltem. Mondhatom, jótékony hatással volt rám, mert a kutyák vészes vonyítása helyett most (ami a kézzsibbadásom miatt most nem akar múlni...) majdnem röhögőgörcsöt kaptam olvasás közben.
Te aztán igazán jól tudod magyarázni a "tudományt", s ki is emeltem itt-ott az írásodból: "nem is olyan kellemetlen a bokor tövében kettesben hemperegni, ha véletlenül nem csipkebokor az" vagy: "tulajdonképpen egyfajta fegyenctáborban vagyunk ma is, melyet fizikailag véglegesen elhagyni egyelőre lehetetlen".
S az sem lehetetlen, amit ezen a részeken kiemeltél, mivel igen-igen sokan bizonyítják eme állításodat tényként. - De nem folytatom, mert az egészet idézhetném, s remeknek találom a vége felé a Hold ürességével kapcsolatos tudományos megvilágosításodat. Ha majd kicsi lesz a Földünk a sok emberek, majd mehetünk a Hold belsejébe...
Kösz, hogy jókedvre derítettél: Kata
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2014-01-18 08:53:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Istefan (2014-01-17 20:07:19) üzenetére
Valóban, sok érthetetlen, ellentmondásos és megmagyarázhatatlan dolog van...A tudósok is sokszor tévednek. Mi lehet akkor azokkal, akik nem tudósok csak passzióból gyártanak "elméleteket". Persze, elmélkedni, fantáziálni mindenről lehet, az csak élesíti az ember eszét, fokozza a képzelőerejét:)
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2014-01-17 20:07:19

válasz Bödön (2014-01-17 08:08:16) üzenetére
Ez így igaz, sokan nem hisznek, de sokan hisznek, sőt vannak akik bizonyítékokkal támasztják alá. Ha pl. elkezded azon törni a fejed, hogy Demokritosz és Anaxagorasz miért azt tanítottak, az ősidőkben a Földnek nem volt Holdja, (ez az emberiség egyik legősibb emlékei közé tartozik) holott ma már úgy néz ki a helyzet, hogy jóval régebbi mint a Föld, mire következtethetsz ebből?
Vagy miért kong órákon át mint a nagyharang, ha valami nekicsapódik? Honnan szállingózik vizapára a Holdon? (ez agyonüt mindenféle elméletet) Egyébként ezt hivatalosan jelezték az orosz és amerikai obszervatóriumok egymás tudta nélkül.
Egy neves kutató, Dr. Sean C. Solomon azt írta: "A Lunar Orbiter kisérletek javitottak tudásunkon a Hold gravitációs mezőjét illetően...jelezve azt az ijesztő lehetőséget, hogy üreges lehet". Ez miért ijesztő vajon? Üdv. István
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2014-01-17 08:08:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Mindenesetre sok neves űrkutató nem hisz földön kívüli civilizációk létezésében, érveiket le is írják, egyik leggyakrabban hangoztatott ellenérv az "időparadoxon", de több is van. Aki kíváncsi a témára, annak ajánlom Fodor L. István: Földön kívüli élet című könyvét, nagyon érdekes, több nézőpontból is vizsgálja pro és kontra ezt a kérdést!
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2014-01-16 23:13:23

válasz T. Pandur Judit (2014-01-15 23:16:27) üzenetére

Tulajdonképpen abból a feltételezésből indultam ki, amiről írsz kedves Judit, ha az emberiség képes volt gyarmatosítani, ott fegyenctáborokat létesíteni, akkor más is képes lehetett ilyesmire. Ha már divat a globális gondolkodás, akkor ne szabjunk neki határokat. Köszönöm! Üdv. Szeretettel: István
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2014-01-16 23:10:02

válasz Bödön (2014-01-15 20:37:39) üzenetére
Sok mindenről van szó Bödön, pl. szeget ütött a fejembe az a tény, hogy ez ideig ahány kutyám volt, mindenik néha-néha vonyított a Holdra, csak nem tudták elmondani, mi ennek az oka. Az is buzerálja a fantáziámat, hogy miért nem kívánkoznak az amerikaik többé oda menni, egyesek szerint ufók riasztották el őket, én szellemekre tippeltem, talán megtudjuk majd a kínaiaktól az igazat. Természetesen csak ha megtalálják a lejáratot a holdunk belsejébe.
Nem kell mindent elhinni, de néha nem árt, ha "élesíti" az ember az eszét, nehogy nagyon eltompuljon, nem igaz? Köszi! Üdv. István
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2014-01-16 23:01:24

válasz Kőműves Ida (2014-01-15 16:36:31) üzenetére
Muszáj nagyon óvatosan körülírjam a dolgokat kedves Ida, egyébként visszautasítanak, nehogy felborítsam az emberek lelki nyugalmát. De gondolom, aki akarja, az így is megérti mondanivalóm. Köszönöm! Üdv szeretettel: István
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4360
Időpont: 2014-01-15 23:16:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves István!
Szellemesen ötvözted a sok elméletet, ami forgalomban van a föld idegenek általi benépesítésével kapcsolatban.
Ausztráliát és Amerikát is fegyencekkel népesítették be az európaiak annak idején. Ez Ausztráliáról köztudott, de az nem annyira, hogy a XVIII. században még Amerikába vitték - főként Virginiába és Marylandbe - az angol bűnözőket, akiket egyébként halálra ítéltek odahaza. Amikor Amerika elnyerte Nagy-Británniától való függetlenségét, ez a lehetőség megszűnt, akkor jött Ausztrália.
Ezt a jól bevált gyakorlatot tetted bolygóközivé, ami nekem nagyon tetszett.
Judit
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2014-01-15 20:37:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ez nagyon jó! Szellemes, jól van megírva. A baj csak az vele, h el fogják hinni! Nem jönnek rá, h csak szórakozol, h kifigurázod azokat, akik ilyesmivel "élesítik" az eszüket. Mert ugye, erről van szó? Üdv: én.
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2014-01-15 16:36:31


Ez óriási István. Nagyon jó.
Szerinted mi valami itt rekedt, vagy itt felejtett fegyencutódok vagyunk, a nagy semmibe...
Hááát, lehet, hogy úgy-valahogy nézünk ki.:))) Én már ebben sem kételkednék.:)
Sőt, még az is lehet, hogy most is lopják a vizünket, azért fogy ilyen gőzerővel...
Ezt olyan mesterien megírtad, hogy ha a kutya megenné s úgy ugatná a Holdat, talán egészen odáig hallatszana.:) Nagy gratulám!

Szeretettel!
Ida

Legutóbb történt

túlparti alkotást töltött fel Lázadozós címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Június 18. Apák napja című alkotáshoz

Poós Gergely alkotást töltött fel Rítusok címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nem vagyok én ideges című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A hegymászó hócica című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Hagyj... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Hagyj... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Csend című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel A hegymászó hócica címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Nem vagyok én ideges című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Pünkösd című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Bűnöm csak szótlan című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Amikor majd elmegyek című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Shakespeare búcsúja című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)