HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44616

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2014-01-16

A majom farka, a misszionárius feneke IV/1.

Négy napot töltött dr. Voght Aatosi-terében. Aatosi-tere nem elsősorban központi fekvése miatt volt fontos település, hanem lélekszáma miatt, no meg itt székelt Nerete, akit a waikák elfogadtak főnöküknek. Volt még egy fontos körülmény: a település mellett folyt el a Sjemeice, ami motoros hajóval is járható folyó, a többi falut csak kenukkal és pirogákkal lehetett megközelíteni, gyakran azokkal sem. Így az árú-csere forgalomnak egyfajta központja volt. Az orvos mindezeket figyelembe véve, a gyógyszerek, (elsősorban fájdalom és lázcsillapítók: Aszpirin, Demalgon, stb.) kötszerek, tisztító, és fertőtlenítő szerek nagy részét Neretére bízta, a főnök majd legjobb belátása szerint fogja kiosztani népe között.
Kora reggeltől késő estig elhúzódóan zajlott a gyerekek oltása, s a felnőttek ambuláns kezelése. Felállítottak a parton egy oldalfalak nélküli nagy sátrat, itt rendelt a doktor. A gyerekeket Ethel terelte le oltásra, s bizony minden ötletét be kellett vetnie, hogy ez rendben menjen. Ki szeret szurit kapni a fenekébe? Senki! A waika gyerekek is igyekeztek kibújni valahogy, bár Nerete parancsba adta, hogy mindenkinek meg kell kapni a védőoltást. Ethel a Delohiban jól bevált fogásokkal élt, játékokkal csalogatta elő a vonakodó kicsiket, a lányok rongy-babákat kaptak, játék edényeket, tányérokat, a fiúk labdát, karikát, fapuskát, fa-kardot.
Így is előfordult azért sírás-rívás, főleg a kisebbek körében. Egy négy év-forma kislányt Ethel kézen fogva vonszolt le a sátorhoz, a gyerkőc elkerekedő szemmel nézte a rettenetes jelenetet, ahogy a fehér köpenyes idegen bácsi egy hosszú tűvel szérumot szív fel az ampullából, megpöccinti, kinyom kicsit, s aztán beleszúrja kis társa fenekébe. Megpróbálta kirántani a kezét Ethel kezéből, de Ethel szorosan tartotta. Ő került sorra. Úgy kellett odaráncigálni, kimerevítette két lábát, mint tyúk a jégen. Johanna nővér lefertőtlenítette egy émelyítően átható szagú, nedves géz-darabbal a bőrét. Le se mert nézni, zokogott, krokodil-könnyek folytak a szeméből. Ijedelméhez képest meglepően kicsi volt a fájdalom, annyit érzett csak, mintha jején légy csípte volna meg. Szeme nevetősre váltott, már nem sírt, felszabadult kiáltással, rongybubáját hóna alá szorítva szaladt fel a parton, hangosan dicsekedve, hogy neki bizony nem fájt.

Ethelnek a fiúkkal is meggyűlt a baja, a nagyobbakat csak nem lehetett kézen fogva odavonszolni. Eszébe jutott egy ötlet. Visszaemlékezett gyerekéveire, hogy hajtogattak papírrepülőket a környékbeli srácokkal. Leszaladt a csónakhoz, hozott papírlapokat, ollót, s elkezdte gyártani a kis repcsiket. A gyerekek távolabbról figyelték. A lány az első pillanattól fogva elnyerte szeretetüket, és bizalmukat, amiben nagy szerepe volt annak, hogy tökéletesen beszélte a nyelvet. Óvatosan közelebb jöttek. Közelebb, egyre közelebb. S amikor az első kis gép felröppent a lány kezéből, s kecses ívű siklás után megült egy pálmafa alsó ágán, a bámulat kiáltásai hangzottak el körben.
-Mindenkinek adok repcsit, aki beoltatja magát - hirdette ki Ethel. -Na, hadd lássam! Ne legyetek már ennyire gyávák! Ha felnőttök, s harcosok lesztek, ennél nagyobb sebeket is kaptok majd a csatában!
Mi hatott jobban, a repcsivel való játék ígérete, vagy a büszkeségükre apelláló dorgálás, nem tudni, de tény és való, a harmadik nap délutánjára minden gyerek be volt oltva Aatosi-terében himlő ellen.
A következő reggel elbúcsúztak Neretétől, beszálltak a csónakba, Pedro berántotta a motort, s elindultak a Sjemeicén lefelé, hogy újabb falvakat látogassanak meg.

Nem meséljük most el részletesen, hogyan zajlott az út további része. Mely falvakba jutottak el, milyen nevű folyók és patakok mentén, miket láttak és tapasztaltak, mert ha ezt tennénk, akkor útikönyv kerekedne ki belőle, s nem az, amit szeretnénk. Történet a hitről, és arról, hogy milyen kísértések leselkednek a brazíliai ősdzsungelben egy fiatal, gyerek-sorból éppen hogy kinövő európai lánykára, akinek nincs korához illő társasága, de aki látta már a majom farkát?
Egy-két fontos epizódnál azért még elidőzünk. Reméljük, nem fogja unni az olvasó.

Hosszú hajóút várt rájuk megint a kanyargó Sjemeicén. A folyó ezen a részen szélesebb volt, a fák lombkoronája nem zárult olyan szorosan fölébük, mint a korábbi útszakaszon. A nap izzó korongja előkandikált a szürke égen, ádáz gyűlölettel lövellte a tájra gyilkos sugarait. A szokásos elrendezés szerint utaztak: Pedro állt a kormánykeréknél, mellette Faé, szürke katonai zubbonyban, puskástól, töltényhevederrel a vállán. Ethel a menetiránynak háttal ült Faé mögött. Szemben vele Julianna, széles karimájú szalmakalapban, a másik hátsó ülésen dr.Voght. Ethel magán érezte a nővér átható tekintetét, idefele jövet is észrevette már ezt a nézést. Különös pillantás volt. Zavarba ejtő, és izgató. Nem voltak tapasztalatai a felnőtt életben, hiszen, mint említettük 15 éves koráig egyházi iskolában nevelkedett, utána pedig, idekerült a dzsungelbe a vadak közé, nem ismerhette azt a fajta-nézést, amit a nők "vetkőztető" tekintetnek mondanak. Igen, férfiak képesek úgy ránézni egy nőre, mintha a holmi alatt a meztelen testet látnák. A nőknek sok esetben tetszik ez. Ettől érzik magukat nőnek. A lány összébb húzta magát az ülésen, ösztönösen érzékelte, hogy a nővér kutató tekintete alatt semmivé foszlik a rajta lévő vászon és pamut, pucér-testét pásztázza alatta, a melleit, a hasát, a combját, a szeméremdombját. Kellemetlen érzés volt, mégis felforrósodott tőle a vére. Utálni kellett volna magát, hogy egy nő tekintetétől olvadozik, utálat helyett azonban érdekes módon anyja simogató keze idéződött fel benne, anyjáé, akit kiskorában elveszített. Eszébe villant hirtelen, ami Aatosi-terébe érkezésük után éjszaka történt a sátorban, amikor arra ébredt, hogy a nővér keze a szeméremdombján nyugszik. Aludt Julianna. S álmában, véletlenül került a keze Ethel ölébe. De, vajon tényleg aludt-e? S tényleg véletlenül került oda a keze, ahova került? Ethel egy pillanatra vágyódást érzett arra, hogy a nővér kezét ismét magán érezze. Aztán elfogta a rémület, és a szégyenérzés. Megszólat belül egy hang: Ethel, Ethel, mi jár a fejedben? Nem szégyelled magad?
Megfordult, megkocogtatta Pedro széles vállát.
-Pedro meg tudnánk állni valahol? Pisilnem kell!
Pedro hátranézett.
-Itt nem lehet. Túl sűrű a növényzet a parton, a fák ágai, gyökerei messzire benyúlnak. Veszélyes közel menni, felborulhat a csónak.
-De nagyon kell!
Pedro helyett most Faé válaszolt. Dühös képpel fordult hátra.
-Nem ért a szóból a kisasszony? Nem lehet kikötni, még akkor se, ha Antonio atya üdvöskéje kéri! Dugja be a kisasszony az ujjával, s várja meg, amíg alkalmas partszakaszhoz érünk!
Ethel nem erősködött tovább. Megszégyenülten elhallgatott csak belül visszhangzott Faé durva szava: "... még akkor se, ha Antonio üdvöskéje kéri." Uram, Istenem, hogy gyűlölhet engem ez az ember! És hogy gyűlölheti az atyát! De, vajon miért, ó, Uram, mondd meg, miért?
Az "atya üdvöskéje" kifejezés mélyen a lelkébe égett, soha többé nem tudott szabadulni tőle!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2017-01-05 08:25:11

válasz black eagle (2017-01-04 19:29:53) üzenetére
Kedves Sas! Faé alapból ilyen, ő egy mogorva, modortalan alak, ismerjük ezt az embertípust! Köszönöm, h olvasod, és véleményezed, nagyon örülök neki! Üdvözlettel: én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
776
Időpont: 2017-01-04 19:29:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!

Egy pillanatra megijedtem - ki az a Johanna nővér. :) De már leesett.
Szegény Ethel valóban áldozatául esik a rosszindulatú szóbeszédnek, úgy tűnik. S valóban, ilyenkor arra is fény derül, ki hogyan viszonyul az ember lányához. Mert itt van ez a leány, akit mindenhol percek alatt megszeret a nép apraja-nagyja. S most egyik ismerőse (ez a faragatlan Faé) ilyen mélységes ellenszenvet mutat ki iránta. Meglepő. Vajon mi lehet az oka?

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2014-01-20 10:15:19

válasz Rozán Eszter (2014-01-20 09:56:16) üzenetére
Szia Eszti! Megtisztelő számomra, hogy elolvastad, és nagyon örülök neki, hogy tetszett! Véleményed mindig is mértékadó! Köszönöm! Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7439
Időpont: 2014-01-20 09:56:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!

Eddig nem írtam ehhez a sorozatodhoz, de most végigolvastam. Nagyon tetszik, lebilincselő, élvezetes.

Szeretettel: Eszti
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2014-01-19 13:30:53

Szia Zsu! Ja, mert bepisil szegény Ethel! Az a helyzet, h segítenek a témában elolvasott könyvek. És, megpróbálom odaképzelni magamat! nagyon örülök, h olvasod, és, h tetszik! Sok szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5380
Időpont: 2014-01-19 11:08:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci !

Nagyon tetszett ez a rész is, a tájékozottságod határtalan, örömmel olvastam, hisz tőlem távol áll bármilyen prózai írás, de lebilincselt megint ez a rész is.
Tényleg, kössenek már ki :))))

Szeretettel: Zsu
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2014-01-18 08:34:50

válasz Klára (2014-01-17 20:40:20) üzenetére
A helynevek egy része valódi, hiszen el kellett helyeznem a történetet egy valóságos környezetbe (San Felipe, Padamo, stb) A spanyol és portugál-nevek is valódiak, ott nem lett volna helyes neveket költeni. Az indián neveket azonban hasonló indián nevek alapján "gyártottam". Ennek az volt az oka, hogy az irodalomként használt könyvekben (Balász D: Amazonia, Molnár Gábor: Jaguárországban) elég kevés indián nevet találtam. Köszönöm, h olvasod! Üdvözlettel: én
Alkotó
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2115
Időpont: 2014-01-17 20:40:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jó ez a rész is:) A helység- és helynevek és a bennszülöttek nevei valódiak, vagy csak a képzeleted szülöttei? Különös, érdekes világ ez...

Üdv: Klári
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2014-01-17 07:56:34

válasz Istefan (2014-01-17 00:16:06) üzenetére
Igeeen...az "írónak" lehetnek ilyen sanda, hátsó szándékai! Tudod: ha pl. egy filmen látsz egy puskát a falon csüngeni, akkor biztos lehetsz benne, hogy az a puska a későbbiek során el fog sülni!:) Üdv, és köszi: én
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2014-01-17 00:16:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Te Laci! Engedd már, hogy kikössenek, mert a végén még bepisikálik az a lány, vagy azt is akarod, hogy utána le kelljen vetkőztesd? Üdv. István

Legutóbb történt

eferesz bejegyzést írt a(z) Hullámzás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Pár szó a reinkarnációról című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ártatlan altató című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ártatlan altató című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Pipacsok című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Ártatlan altató címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kalandos nyár című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kalandos nyár című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kalandos nyár című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Pár szó valakihez című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Elérhető vágyam címmel a várólistára

Arkady alkotást töltött fel Múlt és jövő között címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)