HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 19 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51261 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Finta Kata Feltöltés dátuma: 2014-01-19
04. Szonettkoszorú - Elmúlt idők emlékei1
Behunyom szemem, jönnek emlékeim, kedves emlékként a múltból érkeznek: fehér babakocsiban ül kedvesen kacagó kicsi, szőke gyermekem. Arca derült, mosolyogva néz fel rám, a szemében huncutság és vidámság. Kacagása messze hangzik, a szellő fújja dús haját, jó volt még akkortájt! Nem tudtuk, hogy mi vár ránk, azt hittük: boldogság, mégsem jött el vidámság! Azért jó rá gondolni, vissza ötven esztendőre, mert megéltük e napot, igaz, nem virradtunk vidám napra, arra ébredtünk: Isten vigyáz ránk! 2 Arra ébredtünk: Isten vigyáz ránk! Hervadni kezdnek az őszi virágok, nap sem perzsel oly' forrón, mint nyáron, jól esik sétálni színes napnyugtán a parkban, majd hazatérni fáradtan a békés lakásba. Nagy konyhában fények gyúlnak, a serpenyő alatt láng lobog, benne étel, illatától éhesen ül asztal mellé a család. Lassan elkészül az étel, s vidáman csevegve várják a kész vacsorát. Édesanyjuk bőven nagykanállal oszt mindenkinek a tányérjába, a finomságot gyorsan fogyasztják. 3 A finomságot gyorsan fogyasztják, utána mindjárt kérik a repetát. Mindenki jóllakott, lassan elfogy az étel, tömve pocakjuk, arcuk kipirult a lakomán. Elfáradtak a legkisebb fiú nagyon álmos; a lefekvés ideje eljött már, hamar elcsendesedik a család. A fürdőszobában tisztálkodnak, majd pizsamába bújva mondják el az esti imát, szemük álomtól lassan lecsukódik, anyjuk homlokukra enyhe csókot lehelve múlik el majd az őszi este, végre lepihen! 4 Késő őszi este lepihenhetek! Magam vagyok, élem éltem, mint a falevél, sötétségben... megtiporva, nem, mint bátor, szomorúan, mint egy vándor. Magányosan nem jó élni, nincs miben reménykedni. Egyedüllét még akkor is rosszat sugall, ha téged az eszed ural. Úgy érzem, most el kell mennem: idegen itt nekem minden. Félelem s rettegés fog el, kérlek, ezért maradj velem! Nagy bánat dúl a szívemben, jöjj hozzám, fogd a kezem; kérlek, maradj nálam hű szerelmem, s hidd el: megnyugszik a fájó lelkem. 5 Hidd el: megnyugszik a fájó lelkem, ha nem ragyogna semmi fény, sohasem sütne ki a Nap. Ez milyen érzéssel hatna ránk? Tavasszal nem zöldülne a rét, a virágok sem nyílnának ki, sivár környezetben búsan élhetnénk, de fény nélkül nem lenne élet sem. Örök sötétben nem lelne senki örömöt. Ha nem lehetne sehol fény, hogy tudnánk remélni? Fény nélkül nem, hanem csak fénytől gyúl a szerelem. Örök sötétségben élni sem lehet, és abban senki nem gyönyörködhet. Szeretem, ha a Nap fénye melenget. 6 Szeretem, ha a Nap fénye melenget. Fürödni autóval megyünk, bort töltünk üvegekbe, a kosárba ennivalót teszünk, majd indulunk dalolva. Nagy tó mellett megpihenünk, árnyas fák alá ülünk, csomagokat kibontjuk, falatozunk jóízűen. Süt a nap, ruháinkat ledobáljuk, a tóban lubickolunk. Nemsokára indulunk haza; gulyát hajtanak, az út tele van gágogó libákkal. Megkondul a falu harangja, hangja száll a magasba, leszáll nemsokára itt az est, fáradtan sietünk haza. 7 Itt az est, fáradtan sietünk haza. Jó lenne egymással kibékülni, mint veled örökké harcolni; szeretnék vízparton együtt sétálni, kéz- a kézben zöld mezőkön járni. Egymásnak érzelmeinkről mesélnénk, eloszlatni vele nyugtalanságunkat. Az erdő csendes zúgását hallgatva, feledni életünk sok búbánatát. Figyelve madarak csivitelését, lágy szellő suttogna fülünkbe: félreértések köztünk elmúlnának, ha egymásnak nyújtanánk a kezünk. Téged mi bánt? Ha megsértettelek, nyugodtan szólj rám. 8 Ha megsértettelek, nyugodtan szólj rám, megértem, arcodon látom, valami nincs rendjén. Szemedbe nézve - mint egy kútban, oly sötét a víz, olyan mély a büszkeséged. Meghallanám onnan is sóhajod, minden kívánságod eléd raknám. Forró kezembe vonom kis kezed, hiába ne küzdjél ellene, mert szeretlek, megsúghatom neked, s kérlek, karjaim közt pihenjél meg. Most már lecsitultan beláthatod azt, hogy mindenkor jó vagyok én hozzád. Kedvesem csak szólj, s amikor bánkódom, vigasztalj meg, elmúlik mély bánatom. 9 Vigasztalj meg, elmúlik mély bánatom. Emlékezem még, kislánykoromban Erdélyben nyaraltam szünidőkben. Akkor már nagyon idősen Nagymamám állt szálfaegyenesen az udvarban. Kedves mosollyal várt engem, nagy tál epret tartott a kezében, ősz haja lobogott a szélben, hosszú ruhában tipegett elém. Mindig örömmel utaztam hozzá, füstöt eregető hosszú vonaton, kanyarogva a fenyőfák között, az ablakban állva ábrándoztam. Bámultam a tájat, csodáltam égig nyúló fenyőfákat. 10 Csodáltam égig nyúló fenyőfákat, élvezettel szívtam magamba a sűrű fenyőerdő csodás illatát. A front közeledett határainkhoz, rokonainktól búcsúznom kellett. Édes jó nagyanyám karjaiba zárt, fülembe suttogta: utoljára lát. A jövendölése beteljesedett: soha többé engem nem ölelhetett. Postás hozta a hírt: elment örökre, nyugszik Páva község temetőjében havasok aljában, fenyőfák alatt, őseimmel alussza örök álmát, s az égi mezőkről tekint le rám. 11 Az égi mezőkről tekint le rám. Októberben nektek nyílnak virágok, sírokra borulnak krizantém-csokrok. Temetőt járva gondolunk mi rátok, szeretnék én is kimenni hozzátok. Kimegyek hozzátok, azt megígérem, bár a járkálást már nehezen bírom. Mécses lángja mellett imádkozom, sírotokra teszek virágcsokrot. Gondolatban már a temetőt járom... Ott leszek veletek: Édesanyám és Édesapám! Kedves Testvéreimhez megyek, tudjátok, hogy titeket sem feledlek: Guszti, Pista és Bandi! 12 Nem feledlek: Guszti, Pista és Bandi, ahogyan gyermekkorunkban, most is gondolatban megint együtt leszünk mindnyájan, a nagy ebédlőasztalunk köré ülünk majd. Kedves Édesanyánk szeli a kenyeret, szerető szóval meri sorban a finom levest, majd a túrós-tésztát osztja, tetejére szór ropogósra pirított szalonnából. Ha finom süteményekre gondolok, szememből a könnyek mindjárt hullanak. Jó volt hallgatni apánk halk szavát, ha valami csínyen minket talált. Szeretettel gondolok most is rátok. 13 Szeretettel gondolok most is rátok, kedves családra, jó volt veletek élni és felnőni, emberré lenni. nem jutok el messzi temetőbe már, ahol nagyszüleimet temették el. Őseim Erdélyben és Felvidéken, fenyőfák alatt nyugosznak régen. Most a nagymamára emlékezem, kihez diákkoromban oly szívesen jártam. Rá gondolok, a gyertyalángja mellett mondom el értük az imámat. Terád gondolok egyetlen szerelmem, ki nehéz sorsban vigaszt adtál nekem. A sírod messze, oda nem jutok el. 14 A sírod messze, oda nem jutok el, de erőm összeszedem, s gondolatban hozzád is megyek, melletted leszek, sírodat virággal borítom, s gyertya- lángjánál köszönöm a boldog időt, amit életedben nyújtottál nekem. Gondoljunk most a hősi halottakra, kik háborúban és szabadságharcban értünk s hazáért áldozták életük; temetőt járva gondolunk majd rátok. Mindenszentek napján temetőt járjuk lábunk alatt falevelek ropognak, a virágos sírokon láng lobog, s a szívem szeretteimért dobog. ** 15. MESTERSZONETT - Elmúlt idők emlékei Behunyom szemem, jönnek emlékeim. Arra ébredek, Isten vigyáz rám, A finomságot gyorsan fogyasztják, Vacsorát kanalazzák a gyerekek. Hidd el, megnyugszik a fájó lelkem. Szeretem, ha a Nap fénye melenget, itt az est, fáradtan sietek haza. Ha megsértettelek szólj rám nyugodtan. Vigasztalj meg, elmúlik mély bánatom. Csodáltam égig nyúló fenyőfákat, az égi mezőkről tekintenek ránk. Nem feledlek: Guszti, Pista és Bandi, rátok most is szeretettel gondolok, nem jutok oda, messze van sírotok, de szívem szeretteimért dobog. ** Készült: 2013. október 31 Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Utolsó napokra című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Töredék című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A hízelgő Huba és a gőgös Gazsi páva című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Fogatlan Ferkó című alkotáshoz ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ébredés címmel a várólistára szilkati bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Mezőaranytáncolt ébredés című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Jégbontó havában napozás című alkotáshoz gleam alkotást töltött fel Töredék címmel a várólistára hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz Madár alkotást töltött fel Haldokló diktátor végszava címmel a várólistára T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A rozsdafarkú című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Gyökerek című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Isten véletek című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Jégbontó havában napozás című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) A végzet forrása című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 3. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Naponta ijesztget című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A hízelgő Huba és a gőgös Gazsi páva című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |