HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 6

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45568

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2014-01-24

A majom farka, a misszionárius feneke IV/4.

Keskeny folyócskán hajóztak, a nevét sem Pedro, sem Faé nem tudta. Amazóniában annyi kisebb-nagyobb folyó, patak, tó és vízfolyás van, hogy lehetetlenség mindegyiknek nevet adni. Már csak azért sem, mert állandóan változtatják medrüket, esős időszakban megtelnek, aztán a száraz időszakban kiapadnak, majd megint megtelnek, gondolnak egyet, s másfele kezdenek folyni. Na, ettől kezdve már nem lehet tudni, ez a folyó melyik, s melyik a másik! Száraz időszak persze nem létezik, úgy kell érteni, hogy azokban a hónapokban, amelyeket "száraznak" mondunk, kevesebb eső esik, napjában esetleg csak egy, és az is csak este. A folyócskáról, amelyiken haladtak, annyit tudtak mindössze, hogy valahol beleömlik majd a Sjemeicébe (ennek a folyónak viszont érdekes módon több neve is volt!), ami majd hazaviszi őket. Az őserdőnek ezen a részén gyakoriak a tavacskák, napjában többször is átszeltek egyet-egyet. Volt, ahol ki lehetett kötni a parton, amit boldog örömmel használtak ki, hogy egyenek, igyanak, pihenjenek.
Az egyik kicsi tó tiszta, szép, homokos partjával hívogatóan kacsingatott a fáradt utazókra. Sima tükrén hatalmas levelű, a szivárvány minden színében pompázó virágok díszlettek. Tányérjaik között alig tudtak utat vágni a partig. A bámulat kiáltásai törtek ki Ethel, és Julianna ajkán, amikor ezeket a pompás tavi virágokat megpillantották. A csónak férfi utasaival ellentétben ők először jártak az őserdő mélyén, először látták a "zöld pokol" lenyűgöző mesevilágát!
-Nézze csak nővér! - kiáltott fel Ethel - látja azt ott? És, azt a másikat? Nézze csak! Az még nagyobb!
Kikötöttek a parton. Késő délután volt, az esőfelhők már gyülekeztek felettük. Faé és Pedro bementek a sűrűbe, hogy lőjenek valamit vacsorára. Az orvos elnyúlt a ládák között a trepnin, fejére húzta a ponyva sarkát.
-Durmolok egyet, rám fér - mondta, s már húzta is a lóbőrt.
-Én meg úszom egyet - közölte Ethel - rám is rám fér! Nem jön anyám?
Julianna nevetve rázta a fejét.
-Nem tudok úszni gyermekem, de te csak menj!
Ethel inge elejéhez nyúlt, hogy kigombolja, s levegye. Minek ide az isten-háta mögötti dzsungelbe ruha, ha fürödni akar az ember? Cserkész-ing volt rajta, kheki-szinű, zsebekkel, vállpánttal. Julianna nézte, hogyan kezd vetkőzni. Pillantásában a lány most megint felfedezte azt a fajta, tolakodó kíváncsiságot, amiről úgy vélte, már ismeri. Mintha egy férfi nézné! Ne! Istenem, ne! Beindult a védekező reflex. Visszagombolta az ingét. Nem szabad! Lehet, hogy hülye vagyok, és csak képzelődöm, de akkor se!
Ingben, kisnadrágban gázolt bele a vízbe, néhány lépés után már mély volt, úszni kezdett. Erőteljesen tempózott, hogy kiverje fejéből a rossz gondolatokat. Közben szidta magát. Ostoba perszóna! Csak bebeszéled magadnak, ezt az izét! Julianna apáca! Butaságokat képzelsz róla!
Fel-alá úszkált jó ideig. A tavacska hűs vize kellemesen simogatta bőrét, felfrissítette, megnyugtatta. Hátára feküdt, nézte az egymásra tornyosuló felhőket. A tavirózsák körbevették, madarak röpködtek, csicseregtek a levegőben. Puska dörrent nem messze a fák között, aztán még egy lövést hallott nem sokra rá. A vadászok, nem érdekes. Nem változtatott testhelyzetén, élvezte a súlytalan lebegést. Egyszerre csak éles sikoltás repesztett a fülébe. Julianna hangja volt.
-Ethel! Krokodiiil!
Hasára perdült, körülnézett. Első pillanatra nem látott semmit, aztán észrevette az egyik vízinövény levele mögött a jellegzetes, háromszög alakú, szürkés-zöld fejet. Rémülten felkiáltott, s teljes erejéből elkezdett úszni a part felé. Érezte, hogy a szörnyű állat követi. A veszély megacélozta izmait, még soha életében nem úszott ilyen gyorsan, mint most. Már majdnem elérte a partot, a krokodil szorosan a nyomában volt. Ekkor több dolog történt egyszerre. Felébredt dr. Voght, és nagyot kiáltott. Julianna egy vastag faággal belegázolt a tóba, kétségbeesetten csapkodott, s közben velőtrázó hangon sikoltozott. Csörtetés hallatszott az erdő irányából, szétvált a növényzet, és lövésre kész puskával a kezében megjelent a két vadász. Faé volt elől, Pedro mögötte loholt.
-Félre onnan, nővér! - kiáltotta Faé. - Bukjon le! Bukjon már le, az Isten verje meg!
Lövés dörrent. Ethel elérte a partot, és felszaladt a fövenyre. A part mellett a sekély, vértől vöröslő vízben szétlőtt fejjel, mozdulatlanul hevert a szörnyeteg állat.
-Krokodil! - mondta a lány.
-Nem - rázta a fejét Faé. -Ez aligátor! Kisebb, mint a krokodil, de azért épp olyan veszélyes. Nem lett volna szabad felügyelet nélkül bemenni a vízbe! Nagy ostobaságot csinált!
Fiatal őzet hoztak vacsorára. Egy batyu is volt Pedronál, valami mozgott benne.
-Ezt magának hoztam, kisasszonykám - mosolygott rá a férfi Ethelre. A lány kibontotta, széthajtogatta a batyu széleit. Meglepett örömmel kiáltott fel. Kicsi majom-gyerek mászott ki belőle, beijedt képpel.
-Jaj, de aranyos! -Keblére ölelte a gyámoltalan kis jószágot! -Köszönöm, Pedro! Most már nekem is lesz valakim, akit szerethetek!

Másnap, alig, hogy elindultak, belefutottak egy kiterjedt huama mezőbe. A huamát itt "vízi-jácintnak" mondják, gyönyörű egy növény! Mintha az egész folyó virágba borult volna, gyermekfej nagyságú, pompás virágok, fehér, és lila szirmokkal, kecsesen trónoltak a zöld szárak, levelek között! Látványnak elbűvölő, ám ez a szövedék útját állja mindennek és mindenkinek, aki a víz felszínén akar közlekedni, így, természetesen motor-csónakázni sem lehet benne, a propeller elakad a kusza rengetegben, jó, ha nem ég le azonnal a motor, mikor a növény hosszú, szívós szára rátekeredik. Pedro, talán álmos volt még, kora reggel lévén, későn vette észre a folyót összefüggően borító növénytakarót, teljes sebességgel belefutott. A csavar leállt, a csónakot vitte még a lendület, mélyen belefúródott a huamába. Az egészben az volt a legrosszabb, hogy nagyon közel voltak már a Sjemeicéhez, s egyúttal az otthonhoz. Ethel, aki úgy gondolt a missziós telepre, mint az otthonára már számítgatta, mikor érnek haza. Talán holnap - gondolta, de holnap után biztosan! Most, hogy már harmadik hete volt távol, nagyon hiányzott minden, legfőképp a gyerekek, aztán Antonio atya, aztán a többiek, Pablo, Neyomi, s a telepen lakó, dolgozó indián családok.
Pedro keresztet vetett, Faé waika nyelven káromkodott. Julianna nem értette, mit mondott a vadász, csak bámult rá, nagy, jóindulatú tehén-zöld szemeivel. Úgy bámult, mint aki azt mondja magában: Isten bocsássa meg neked, kedves indián gyermekem, akármit is mondtál!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7610
Időpont: 2017-01-05 08:42:25

válasz black eagle (2017-01-04 20:26:39) üzenetére
Kedves Sas! Büszkén dagadozna a mellkasom, ha azt írhatnám: igen, de bevallom töredelmesen, h megpróbáltam , de nem sikerült, így hát halandzsa-nyelven adtam Ethel szájába a waika szavakat! Faé is jó példa arra, amit már mondtam az előbb: Nincs tisztán jó, és tisztán rossz ember! Egyszer ez az énünk kerekedik felül, egyszer az! Így lettünk teremtve! Ece homo...Köszönöm újra! -én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
997
Időpont: 2017-01-04 20:26:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön, üdvözöllek újra!

Faé, a faragatlan, de, a mindig jó helyen a jó időben fickó szerepkörét tölti most be, aki jól ismeri a dzsungelt, s rosszallóan néz mindenkire, aki tudatlanságával bajba sodorja magát és másokat. Most mindjárt sokkal szimpatikusabb lett.
S már csak egy nap, talán kettő... vajon így mennyi lesz belőle?
(Az egyik előző részben waika nyelven szólaltál meg Ethel által. Azokat a mondatokat valóban a helyi indián nép nyelvén írtad, ilyen alapossággal beleástad magad ebbe a munkába?)

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7610
Időpont: 2014-01-30 17:43:16

válasz sailor (2014-01-29 20:40:48) üzenetére
....Rogers őrnagy rangerei San Francis elpusztítása után a kanadai ősrengetegben menekülnek hazafelé, hátukban az indiánokkal és a franciákkal. Embertelen küzdelmek, viszontagságos körülmények között néhányan elérik M. erődjét. A csont-bőrré soványodott őrnagy ordítva követeli, hogy azonnal induljanak vissza az embereihez. "...az én katonáimnak ott fenn jól kell lakniuk, különben szavamra magam fosztok ki minden házat ezen a telepen" Az élet vad szépsége! Mit tudnak ezekről a dolgokról az otthon-ásítozók, akik gúnyos legyintéssel intézik el a bátrakat, akik talán elbuknak... Köszi, és üdv: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7610
Időpont: 2014-01-30 17:42:32

válasz sailor (2014-01-29 20:40:48) üzenetére
Szia Sailor! Szavaidról: "Vad szépség" "Kiszolgáltatottan a természet erőinek" két meghatározó olvasás-élményem jut az eszembe. Az egyik a Varázshegy (T.M.), abban van egy rész, amikor Hans Casrop eltéved a havasokban, viharba kerül, s egy részegséghez hasonlító, bódult állapot vesz erőt rajta. Összehasonlítást tesz a vad, havas hegyek világa és a tengerek, óceánok világa között. Hogy mennyire más a két világ, s mégis, milyen hasonló. Az ember egyedül van a végtelen természetben, a vad szépségek világában. A másik: K.R. Északnyugati átjáró. Ami, a könyv mottója szerint nem más, mint egy szűk rejtett ösvény, mely a távoli, titokzatos Kelet felé vezet, de átvitt értelemben ez az ösvény a kaland-kergetők, a bátrak útja, akik nem otthon, párnák között heverésznek, hanem bele mernek vágni életük nagy kalandjába.
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3828
Időpont: 2014-01-29 20:47:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
folytatom...

az ezer szabályoktól kifáradt lélek óhajt:MEGTALÁLNI MAGÁT!

...nem sokan!
Ritkább lett az ilyen lelkület,mint az öserdök is!

...mégis...nehéz szebbet elképzelni,mint mikor kiszolgáltatottan
a természeti eröknek,megtaláljuk a harmóniát magunkban!

Ehhez néha különleges ösztönzése a az öseröknek szükséges!

Üd:sailor
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3828
Időpont: 2014-01-29 20:40:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Bödön (2014-01-29 16:33:43) üzenetére
Molnár Gábort én is olvastam!
Nagyon hiteles!

Tudod,bár rengeteg dolog más lett,mint 1938-ban...
de ma is még metalálhatóak szinte ugyanabban a formában
azok a dolgok,melyekért szinte minden veszélyt megkockáztattak
azok,akik több okokból nem tudtak ellenállni az öserdök varázsának!
Legyen az romok keresése,itt-ott benszülöttekkel való találkozás...
esetleg a civilizáció betegségeiböl...stressz stb.menekültek egy idöre
oda,vagy végleg,hogy megtalálják magukban azt az ösi bölcseeget,melyet
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7610
Időpont: 2014-01-29 16:33:43

válasz sailor (2014-01-29 13:13:23) üzenetére
Köszönöm! Ha vannak információid, szívesen veszem! Az én történetem 1938-ban játszódik, ezt a korszakot kell valahogy megmutatnom. Szerencsémre pl. Molnár Gábor ebben az időszakban járt ott vadászúton, könyveiből sokat tudtam meg! Üdvözlettel: én
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3828
Időpont: 2014-01-29 13:13:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
..sajnos,sok dolog megváltozott!
Megy az erdöírtás...szójaültetvények,legelök,olaj-kutatás...és és miatt
2000-2010 ig Nagy-Brittannia felületi nagyságú lett az erdöirtás

Legújabban,intézkedések történnek ez irányban.

Ui...szerencsére maradt még rengeteg terület ´ösállapotában´

Üd:sailor
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7610
Időpont: 2014-01-29 10:32:59

válasz sailor (2014-01-29 08:55:12) üzenetére
Érdeklődéssel és irígykedve olvasom soraidat! Te ott jártál, láttad! Én csak fényképekről ismerem és útleírásokból. Csak próbálom elképzelni. Nagyon örülök annak, hogy, valaki, aki ott járt, látta, jónak tartja. Egyszer megírhatnád ottani "kalandjaidat" Én lennék az első, aki olvasná! Üdv: én
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3828
Időpont: 2014-01-29 08:55:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
...ez különösen jellemzö Amazóniáról:
A ´ZÖLD POKOL´mesevilága!

A zöld poklot aki átélte,egy olyan érzes,amit nehéz leírni...
egyben hihetetlen eröfeszítések,örökös nehézségek...
másfelöl kárpótolja a személyt vad szépsége!

Nagy árat-kat kíván,sokszor a teljes kimerülést és
sok betegség,baleset lehetöségét!

de vonzó ereje erösebb!

Üd:sailor
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7610
Időpont: 2014-01-29 08:00:38

válasz sailor (2014-01-28 20:28:39) üzenetére
Titokban attól féltem, h valaki, aki ott járt, rám ír és fejemre olvassa, mekkora marhaságokat mondtam Örülök, h Te, aki, mint mondod, voltál ott, jónak, hitelesnek találod! Számomra mindig nagyon fontos, h a háttér, amely előtt a történet lejátszódik, valódi legyen, illetve annak tűnjön! Így hát arra kérlek, hogy ha a továbbiakban találsz olyan részletet, ami nem stimmel, jelezd! (Lehet, h ezt a sztorit Neked kellene megírnod?:) ) Köszönöm, Sailor! Üdvözlettel: én
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3828
Időpont: 2014-01-28 20:28:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!

...olvaslak!
Megint csak elismeréssel tudok szólni elkészüléseidhez...
melyekkel írásaidat alkotod!

...itt
Az Amazóniáról írt rész nagyon autentikus!
Ottjártam emlékeit tükrözik!

Grat:sailor
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7610
Időpont: 2014-01-27 07:55:41

válasz oroszlán (2014-01-26 20:46:35) üzenetére
Kedves Ica! Köszönöm, h belenéztél, s örülök, h tetszett. Külön köszönöm, a tehén szemére vonatkozó megjegyzésedet, utána fogok nézni, s javítom, ha szükséges. (Lehet, h itt már nem, de a kéziratban, amiből majd könyv lesz - ha lesz - mindenképpen! Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6539
Időpont: 2014-01-26 20:46:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laci!

Egy-egy részbe néha-néha belenézek. ( olvasom )
Sajnálom, hogy nem elejétől olvastam és mindet. ( szeretem a stílusos fantáziád, humorod. )
A tehénnek úgy tudom barna szeme van :))) Remélem könyvben megjelenik!
Szeretettel gratulálok: Ica
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7610
Időpont: 2014-01-26 20:28:29

válasz Klára (2014-01-26 18:44:49) üzenetére
Köszönöm Klári, örülök, h tetszett! Üdvözlettel: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7610
Időpont: 2014-01-26 20:27:22

válasz Krómer Ágnes (2014-01-26 18:36:23) üzenetére
Szia Ági! Az jó, ha érdekesnek találod, mert annak szánom:) Más kérdés, sikerül-e? Üdvözlettel: én
Alkotó
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2213
Időpont: 2014-01-26 18:44:49

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jó rész ez is, tetszik:)

Üdv! Klári
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2702
Időpont: 2014-01-26 18:36:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szokatlan mert másra számítottam.Valahogy más, mint a többi amit eddig olvastam.
Érdekes.

Ági
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7610
Időpont: 2014-01-26 17:15:59

válasz Susanne (2014-01-26 10:52:13) üzenetére
Kedves Zsu!

Köszönöm, hamarosan jön a folytatás!

Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5457
Időpont: 2014-01-26 10:52:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci !

Lendületes,nagyon jók és szépek a képek,miket elénk tártál.
Közben pedig a cselekmény is magával hozza az izgalmakat, nagyon tetszett ez a rész is.
Remek regény eddig...várom a folytatást !

Szeretettel: Zsu

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Boldog karácsonyt! című alkotáshoz

Regős bejegyzést írt a(z) Inkvizíció című alkotáshoz

Regős bejegyzést írt a(z) Inkvizíció című alkotáshoz

Regős alkotást töltött fel Megadtam magam... címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: Sosem címmel a várólistára

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Akire rászakadt az ég 3/3 című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Nem e világból való című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Wilhelm Busch: A "Weidenbusch" inasa című alkotásho

eferesz bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Kristályvilág című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Kristályvilág című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/1 című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)