Csak lenni
gondolat nélküli semmittevésben,
járni csak
lépések nélkül, ahogy régen,
odaérni mindig pár percet késve csak,
látni érkezni magamat.

Ott lenni akkor is,
ha fáj, hogy nem lehet,
adni akkor is,
ha tudom már nincs kinek.
Érezni simulva, átfogni illatod,
hinni még akkor is,
ha ott most csak én vagyok.
Csak várni
csukott szemekkel hangtalan,
várni arra is
mi tudom már messze van,
bízni csak abban
mi nincs sosem,
akkor is hinni
mikor a szándék nincstelen.
Ülök a parton
csak folt vagyok,
átfolynak rajtam a nappalok.
Kavicsok csobbannak csendesen,
csak lenni akartam
valahol azt hiszem