HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48092

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-04-15 00:07:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: SelanneFeltöltés dátuma: 2014-01-31

Száguldás

Írhatnám, "száguldás Porsche szerelem száguldás...", de ez a történet szerelem nélkül kezdődött, és végződött is.

No, nem vágok a dolgok elébe, csak szépen lassan, legalább itt a gépem előtt. Bár ülni stabilan ültem az autóban is, néha.
Kettőnkről szól a történet, egy 99 éves nénikéről, és jómagamról, az üde középkorommal.

Egy eldugott kis faluban éldegél "öreg néne", én eljöttem hozzá segíteni a mindennapjait. Igazán fitt, a korához képest, mert sokkal rosszabbra számítottam, viszont amikor megláttam az első találkozásunkkor, majd leesett az állam. Én hetven évesen szeretnék majd így kinézni, remény nem sok rá, de kicsit biztató. Fő az optimizmusom.

Szóval a bevásárlást emelem ki most, hiszen a fő attrakció egyelőre ez, remélem olyan sok nem lesz, már mint sokk.
Egy csodálatos Toyota állt a garázsban. Fekete, csillog -villog és, ez lesz az én bevásárló autóm.
"- Micsoda járgányom lesz"- gondoltam, és mosolyra húztam a számat.

Szombat lévén eljött a nagy nap. Magamhoz vettem az okmányaimat, és mivel még nem vezettem ilyen autót, a nénike azt mondta, mindent megmutat nekem és akkor indulhatunk.
Szépen annak módja szerint beült a vezetőülésbe, magyarázott lelkesen, én figyeltem, aztán egy pillanat múlva, indított.
Mondom neki halló! Állítsa le a kocsit kérem, én átülök, és indulhatunk is. Míg én ezt a mondatot kimondtam, már ki is fordult a kapun, és induláááááááás.

Kijelentette, most ő vezet, mert már régen ült a volánnál. Ettől féltem leginkább. Szemüveg nem volt az orrán, pedig a látásával igen csak baj van. Ettől már átfutott rajtam, egy enyhe hidegrázás. Annál is inkább, mert nem egyedül közlekedünk, és a cél ahová érkezni kell, körülbelül, húsz perces autó út. A városig.

Nincs az a járgány amiben ne ültem volna, autó, repülő, hajó, de most az a bizonyos zabszem nem fért volna el sehol.

Kértem, álljon meg szépen, és mondja nekem az utat, és odapötyögünk, de simán lerázva közölte, nem. Majd legközelebb. Közben persze haladtunk. Egyre gyorsabban, és gyorsabban.
Én a hátsó fertályommal befészkeltem magam az ülésbe, a lábaimat kitámasztottam amennyire csak tudtam, és kapaszkodtam, mintha visszatértem volna őseimhez, Oda fel a fára. A torkomat is meg kellett köszörülnöm, mert alapjáraton nincsen igazán nagy hangom, és szerettem volna, ha a süket füleihez, nem csak a motor zúgása ért volna el, hanem a hangom is. Rá is zendítettem a legelső kanyar előtt. Láttam, hogy valahogyan nem akarja bevenni úgy, ahogyan kellene.

Lassabban, lépjen a fékre jön a kanyar! Az autó orra a szalagkorláttól pár centire volt csak. Elég szögletesen jutottunk ki belőle. Nem volt mélység odaát, de ha annak nekitrafál, visszapattanunk mint a gumilabda. Szerencsére nem jött szembe semmi akkor, mert az út is olyan keskeny volt, hogy éppen elfértünk rajta.
Megúsztuk ezt az ívet, de Uramisten, még mennyi lesz az orrom előtt, míg odaérünk? Öreganyám pedig csak taposta a gázt, mint Niki Lauda.

A félelem teljességgel eluralkodott rajtam. Rá nem mertem nézni, mert úgy hunyorgatott mint akinek valami a szemébe ugrott. Olyan képet vágott mint egy elmeháborodott.
Az utat néztem, és ordibáltam. Alig ismertem rá, a saját hangomra. Éreztem a torkom kiszáradt, nyálam sem volt már. Csak nyeltem a levegőt, és képletesen fékeztem a lábammal. Már, mind a kettővel tapostam.

- Jaj istenem, lassabban, idejöttem dolgozni, aztán tepsibe visznek haza. Lassabban , kanyar!

Legszívesebben adtam volna neki egy sallert a fejére, amikor manőverezett, gondolkodni sem voltam képes normálisan. Éreztem, hogy a türelmem rég elszállt még az előtt, hogy mi szálltunk volna el.
Azt tudom, hiszen megtanultam, nem kapkodunk a kormány felé, de úgy éreztem felrúgom ezt a szabályt, és megteszem. Nehezen lettem úrrá magamon.

Féltem. Nagyon féltem.

Kajánul nevetett, élvezte a vezetést, és mind jobban belelendült. Kiértünk a főútra.
-"Édes istenem"-gondoltam. Most aztán jönnek szembe az autók, és a vaksi látásával, még belerohan valakibe kb 100- zal. Én csak kiabáltam jajgatva szinte , lassabban, jön a kanyar vigye az autót hol jobbra egy picit, hol balra!

Rám nézett, és megkérdezte félek? Áááá, nem feleltem, szeretem a vidámparkot. Persze azt valójában tényleg, és minden őrültségre képes vagyok felülni, de ez a kaland, valahogyan nem vált ínyemre. Minden pillanatban láttam magam, a baleseti sebészeten, ahol az orvos fölém hajolva mondja.

- "Asszonyom magának elment az esze ? Miért nem ön vezetett:?Az még érthető, hogy az öreg néni már kezet szeretne fogni Szent Péterrel, de ön asszonyom...?!"

Teljesen mindegy volt mit óbégattam, úgy csinálta, ahogy jónak látta. Éreztem remeg a gyomrom, a lábaim, fogalmam sem volt meddig megyünk, és mikor fogunk röpülni, vagy zuhanni.
Reménykedtem kifogy a benzin, és leáll az autó, és mindenben reménykedtem, csak mehessek gyalog, akár hazáig is, mert én úgy otthagyom, mint Szent Pál az Oláhokat.

Mondtam neki mindent, vén banya, meguntad az életed? Mert én még nem. Hogy nálunk 99 évesen max talicskát lehet vezetni, nem autót.

Persze közben haladtunk. Minden percben hálát adtam az őrangyalnak, hogy még élek. Éreztem ki vagyok merülve, jobban mint amikor 1100 km van mögöttem. Ez csak 40 de egy örökkévalóságnak tűnik.

Alig vártam, hogy lakott területre érjünk, hogy lassítson azzal a kib...tt autóval.
Beértünk a városba, végre! Igyekeztem szépen csicseregni neki 50, nénike 50 a megengedett sebesség. Mint aki nem csak vak, alkalmi süket is lett. Szerencsére előttünk haladtak autók, így megtalálta a lába a féket, mese nem volt. Kénytelen volt lassítani. El sem merem képzelni, mi lett volna, ha csak mi közlekedünk ott.

Mint az akciófilmekben, pedig nem hajkurászott senki bennünket. Maximum a zsaruk jöttek volna, ha felfedezik, hogy éppen mint a szélvész, átsuhanunk a városon.

Kicsit engedett a görcs bennem, megkérdeztem, itt van az üzlet? Igen mondta a város végén. Ismeri a lámpát, a színeket? - kérdeztem.
- Tetszik tudni, zöld akkor szabad menni, piros akkor stop! Ismétlés a tudás atyja. - gondoltam.
Amikor megálltunk egy lámpánál, és elindult úgy adta a gázt mint amikor felpörögnek a motorok a repülőgépen. Én pedig imára tett kézzel mormoltam a MIATYÁNKOT.
Amikor megpillantottam a LIDL- t újjászülettem. Még annyi drukk volt bennem, hogy képes legyen két autó közé beállni, de már az sem érdekelt volna, ha nekimegy két álló járműnek, mi bajom lehet? Csak léphessek ki a talajra.

Elhatároztam,hogy amikor leállítja a motort, én, mint egy karvaly, megszerzem a kulcsot.
Úgy is cselekedtem, mikor leállította a kocsit, én átnyúltam, és hopsz, magamhoz vettem.

-"Te innentől kezdve, csak az anyós ülésen fogsz csüccsenni, vagy hátul"-határoztam el.
A lábaim remegtek még, a kapaszkodóból lehet, hogy vizet is facsartam.
Megúsztam! Rémálomszerű valóság volt. Konkrét halálfélelemmel.
Nem tudom, más, hogyan cselekedett volna? Én alapjában véve, egy nyugodt nő vagyok, de ez az út próbára tette az idegrendszeremet.
Bárki mellé be merek ülni ezután, vígan, csak az életkor ne érje el, ezt a matuzsálemit.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2014-02-07 12:46:34

válasz szusi (2014-02-07 10:03:24) üzenetére

Volt JÁJJJJJJ , szusi. Persze, hogy nincsen már jogsija. Az nála elhanyagolható dolog, van, vagy nincs?

Igen, ha az ember összeszedné az ehhez hasonló eseteket, lenne bizony bőven. Amikor az ember bőrére megy úgymond, a horrorisztikus. Féltem, mint a rosseb. :-)

Köszi, hogy itt voltál.

Selanne

/Sikeredhez szívből gratulálok, hajrá, hogy éljek Panka szóhasználatával. :-) /
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2701
Időpont: 2014-02-07 10:03:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
JÁJJJJJJ! Ennek a néninek van még jogsija? Nem akarom elhinni...
Amúgy itthon is vannak érdekes dolgok ám. Nemrég egy elektromos kerekesszékes bácsika jött szembe velünk a gyorsforgalmi úton. Mikor telefonáltunk a rendőrségnek azt mondták már tudják, de hol is van most pontosan a bácsika?
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2014-02-01 13:46:15

válasz Bödön (2014-02-01 09:01:41) üzenetére

Szia Laci! Pontosan! Megírtam, vagyok, létezem. Sokszor az élet a leghitelesebb forgatókönyv. Az író akkor jó író, ha a fantázia erejével generálja a feszültséget izgalmat, az olvasónak. Én koppintottam az életből, illetve merítettem. Végigzongoráztam magamban egy párszor.

Jó épségben lenni. :-)

Köszi, hogy jöttél!

Marietta
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2014-02-01 13:42:58

válasz Finta Kata (2014-01-31 22:47:18) üzenetére

Katám, a humorérzékem, itthon teljesedett ki illetve amikor megírtam, már a régi voltam. Akkor, azt hittem nem tudom majd közzé tenni. Izgi volt. Nagyon!

Örülök, hogy olvastad.

Marietta
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2014-02-01 13:34:47

válasz sailor (2014-01-31 21:37:50) üzenetére

Én is örültem, hogy megúsztam, kedves salior, de még mennyire! Annak örülök, hogy képes voltam átadni írásban is azt amit átéltem, de legszívesebben egy kupica pálesszal nyugtattam volna le magam otthon. Csak egy olyan tévedés, ha történik, a végkifejlet bármi is lehetett volna. Szépíteni sem lehet. Nagy mákom volt, hogy modernül fejezzem ki magam.

Köszi, hogy jöttél, és írtál. :-)

Selanne
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2014-02-01 13:29:29

válasz oroszlán (2014-01-31 20:44:24) üzenetére

Jaj Icám, akkor te tudod, ismered ezt az érzést. Komolyan azt gondoltam, és nem egyszer, az utolsó utamhoz értem. Nem így képzeltem el. Minden kanyar előtt, azt éreztem repülni fogunk, tök mindegy merre, de elszállunk. Volt mélység, volt simán szántóföld, volt öles fa is. No bárhogyan is nézem, egyik sem jobb. Olyan csodálatosnak láttam LIDL-t, hogy megpillanthattam, mint egy imaházat. Köszönöm, hogy olvastál. :-)

Marietta
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2014-02-01 13:25:24

válasz dpanka (2014-01-31 19:30:54) üzenetére

Szia Panka! Nem sok kellett, elhiszed? Poénkodni nem volt kedvem, akkor, viszont a szemeimet a szélvédőre tapasztottam. Senkinek nem kívánom ezt az érzést. Valahogy eddig, az életemből hiányzott a félelem. Most volt benne részem. Nem jó érzés. Nagyon nem az.

Örülök, hogy itt voltál. Köszi! :-)

Marietta
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2014-02-01 13:19:07

válasz Zsóka Eliza Wolfbetta (2014-01-31 17:45:03) üzenetére

Szia Zsóka!

Bekényszerültem az anyósülésbe, azt hittem pár percre. Ehhez képest elég sokáig elidőztem ott. Nekem például örökkévalóságnak tűnt. :-) Most így utólag, mosolygom már. Köszi, hogy itt jártál, és olvastál.

Marietta
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2014-02-01 13:16:35

válasz Mukli Ágnes (2014-01-31 11:02:20) üzenetére

Szia Ági! Köszönöm, hogy olvastad, és tudtad olvasni, nem vittem el oda át magammal, a gondolataimat. Hála, az őrangyalomnak! :-)

Selanne
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8325
Időpont: 2014-02-01 09:01:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Egész komolyan elkezdtem izgulni én is...túléled-e ezt a kalandot? Már éppen erőt kezdett venni rajtam a félelem, amikor hirtelen megnyugodtam! Hát persze, h túlélted! Ha nem élted volna túl, akkor nem írhattad volna meg!:) Üdvözlettel: én
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12382
Időpont: 2014-01-31 22:47:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Marietta!

Már az elején, olvasás közben imádkozni kezdtem azért, nehogy rosszul süljön a kirándulás. Remekbe szabott írásodban az tetszik nagyon, hogy az izgalom közben még humorod se maradt ki. Örülök, hogy nem történt semmi baj, - de az csak a véletlen műve!

Gratulálok jó írásodhoz szertettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3816
Időpont: 2014-01-31 21:37:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Csoda jó!
Ritkán éreztem egy írásban ennyi...hogy is mondjam,kalandot,feszültséget,
és és és-t!

Ui...örülök,hogy ´megúsztad´!

Elismeréssel gratulálok remek írásodhoz:sailor
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7463
Időpont: 2014-01-31 20:44:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Marietta!

Élvezettel olvastam történetedet, nagyon jól megírt alkotás.
Szeretettel gratulálok: Ica

Nekem is volt hasonló élményem. Haldokló bátyámnak adtuk át a vadonatúj sportautó volánját. Ő megrészegülve, boldogan cikázott az úton, mint egy gyerek, mi halálra váltan. Végre megállt, majdnem az árokban. (Ez volt az utolsó kívánsága, ami teljesült.)
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5357
Időpont: 2014-01-31 19:30:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Marietta!
Hát én összetojtam volna magam! Persze ahogy olvastam mosolyogtam rajta, de örülök, hogy megúsztad! Mint írás azt kaptam amit vártam, remekül poénosan írtad meg. Gratulálok!
szeretettel-panka
Szenior tag
Zsóka Eliza Wolfbetta
Regisztrált:
2010-07-26
Összes értékelés:
1890
Időpont: 2014-01-31 17:45:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Selanne!

Mintha csak egy izgalmas filmet néztem volna, úgy peregtek lelki szemeim előtt az események. Az anyósülést ez esetben én sem szívesen választottam volna. :D
Tartalmilag, formailag egyaránt tetszett az írásod.

Szeretettel: Zsóka

Alkotó
Mukli Ágnes
Regisztrált:
2011-12-14
Összes értékelés:
1463
Időpont: 2014-01-31 11:02:20

Kedves Selanne
Nagyon jó írást tettél föl.:) Köszönöm az élményt, .Ági

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

leslie b shepherd alkotást töltött fel Végkép(p) címmel

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel kihűlten címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Hol vagyok én? című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Zoey, a boszorkány 4. című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Búcsúlevél nélkül című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A baleset című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Nagypénteken címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Depresszió című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A baleset című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Impresszió című alkotáshoz

Bara Anna bejegyzést írt a(z) elszakadt című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Búcsúlevél nélkül című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)