HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 31

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 47068

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Finta Kata
2018-10-10 18:41:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Milton GrayFeltöltés dátuma: 2014-02-02

Hautmonti történet - Pascal

Frenki mutató ujjával megfeszítette nyakának bőrét és óvatosan álla felé húzta a borotvát. A szőrszálak sercegve engedtek és a habbal keveredve a borotva fejére torlódtak. Leheletének párájától az egyébként is kopott tükör üvegje elhomályosult. A törölköző sarkával megtörölte, lehúzta a még megmaradt szőrt, leöblítette arcát a csapból vékony sugárban folydogáló hideg vízzel. Letörölte a füle sarkában maradt habdarabot is és visszasietett a szobájába. Magára kapta ruháit, néhány mondat erejéig még benézett Janóhoz aztán ment kifelé. A lépcsőház széles vas csigalépcsője hangosan döngött, amíg fokait kettesével szedve a földszintre ért. Beköszönt a gondnoki lakás nyitott ajtajában újságot olvasó Jeannak és kilépett az utcára. A sarki lámpa fénye éppen csak sejtetni engedte a járda vonalát, de az úttól szinte nappali fényben haladhatott tovább. Kiért a városközpontba vezető utcára és lassította lépteit. Járda mellett parkoló autók oldalán felvillantak a mellettük néha elhaladó autók fényei. A következő sarkon befordult és néhány méter után a telefonfülkéhez ért. Hátát a fülke üveg falának támasztotta, kissé felhúzta kabátja ujját és az órájára pillantott. Nyolc múlt három perccel. Nadrágja zsebéből cigarettát vett elő és rágyújtott. A gyufa sercegve kapott lángra, és imbolygó fénye különös kontúrt varázsolt arcának éleire. Mélyet szívott, és a füstöt lassan, lélegzetét visszafogva engedte ki. Az ereszről lehulló esőcsepp utat talált gallérjának szabadon maradt résébe. A hidegtől összerezzent. Papír zsebkendővel megtörölte tarkóját, feljebb húzta dzsekijének zipzárját és kicsit arrébb lépett. Az utcácska túlsó végén autó fordult be, lámpáinak fénye felkúszott a házak falaira, majd eltűnt egy kapubejáróban. Hallotta amint a kocsi ajtaja csapódik és a központi zár aprókat pittyentve lezár. A lyukas ereszből aláhulló vízcseppek tompán koppanva terültek permetté a járda kövén, beszélgetés hangjai szűrődtek ki egy résnyire nyitva hagyott ablakon, és az utcácskába belopakodó szél megrántgatott egy rosszul kitámasztott zsalugátert. Kutya futott ki a házak árnyékából, át az úton, és a szemközti oldalon az ereszcsatornánál félreérthetetlen mozdulattal jelölte meg territóriumát. Meglátva a járdán álldogáló embert hirtelen megállt, halkan vakkantott egyet, majd elvágtatott arra amerről jött. . Frenki cigarettájának szertefoszló füstjét nézte miközben gondolatai messze, sok száz kilométerre jártak. Ott, ahol nemrég még otthonnak érezte a világot, s amelyből csalódottságában, sértettségében és féktelen elkeseredésében oly hirtelen elmenekült. A cigaretta közben végig égett és izzó parazsának fájdalmas érzése visszatérítette a jelenbe. A csikket a közeli esőelvezetőbe pöccintette és elindult az utca vége felé. Alig néhány lépés után azonban meggondolta magát és visszasétált a telefonfülkéhez. Felpillantott az égre. A házak felett a páradús levegőben szétszóródó városi fények fátyolán át éppen csak látni lehetett a csillagokat. Számolni kezdte a járdára hulló vízcseppeket, melyek másodpercnyi pontossággal hullottak alá. Az utca túlsó végén egy autó fordult be és az első ház előtt megállt. Lekapcsolta a lámpáit és várt. Néhány perccel később egy alak szállt ki belőle, átment a másik oldalára, matatott egy darabig majd visszaült. Hosszú percek teltek el miközben nem történt semmi. Frenki egy idő után unottan rúgott a járda szélén heverő kavicsba, megfordult és elindult a szállás felé. Már majdnem kiért az utcából, amikor a másik végén sötétben álló autó lámpái hirtelen felgyulladtak, önindítója kerregett egy kicsit, majd nekilódult és elhaladt mellette. Néhány méterre odébb azonban megállt. Egy öreg fehér R4-es volt, lehúzható kék bőrtetővel. Kinyílt az ajtaja és a bolti pénztáros lány hajolt ki rajta.

- Jó estét kívánok. Egy urat keresek, akivel nyolckor a telefonfülkénél randiznom kellett volna? Bár ha jól bele gondolok. alig két órával ezelőtt még azt hittem, hogy ilyen pasi nincs is! Nos, akkor mi legyen? Beszállsz, vagy sétálsz az autó mellett? - és hívóan intett a férfinek. - Egyébként is magyarázattal tartozol. Mi volt az a műsor a boltban?

Frenki magán kívül volt. Mint egy ijedt első randis kamasz kölyöknek remegni kezdtek a lábai, gombóc akadt a torkán és gondolatai összegabalyodtak.

- Jó estét! Csak éppen itt sétálgatok egy kicsit. A bolt? Igen, hát azt nem is gondoltam annyira komolyan. Az orchideát, azt igen, de nem úgy. Az egérfogó pedig ott volt a polcon. A rajz a telefonfülkével? Azt én sem értem, mert egyébként pocsékul rajzolok, a golyóstoll pedig ott volt a zsebedben éppen a melled felett. Hoppá, ezt nem kellett volna. - nyelt egy nagyot - Egyébként is, tetszett, ahogyan számoltad a pénzt.
- Pascal! - vágott közbe a lány
- Tessék? - nézett értetlenül a szemébe Frenkie
- Pascal vagyok. Pascal Petit. Jó estét. - Mosolyodott el a lány és megfogta a kezét - Értem. Nekem még senki nem vett virágot azért, mert szépen számoltam a pénzt. Akkor most beülsz mellém, elmegyünk egy kávéra és elmeséled érthetően az elejétől.

Frenki átment a másik oldalra és beszállt a lány mellé. Az ülés túlságosan közel volt a műszerfalhoz, hátrébb kellett állítania, hogy kényelmesen elférjen. A biztonsági öv elakadt, amikor átemelte magán és be akarta csatolni.

- Lassabban! - szólt rá a lány. - Akkor akad, ha túl gyorsan húzod. Kicsit kopott már.

Frenki nyugalmat próbált erőltetni magára, de gyomra még így is ökölbeszorult az izgalomtól. Fogalma sem volt, hogy mit mondjon, amitől ostobább már nem lehet.

- Szóval, Janóval, a barátommal mentünk bevásárolni hozzátok. Bocsánat! Frenkie vagyok! - és végre mély levegőt vett, amitől kissé megnyugodott. - Hogy ez milyen abszurd helyzet.
- Jó pofa dolog volt azzal az egérfogóval. A kolleganőm! Először jól kinevetett, aztán elnevezett Egérkének. Azt hiszem, ez rajtam is marad.

A lány gyors mozdulattal sebességet váltott és elindultak. A városközpont felé vezető utca elágazásánál azonban az ellenkező irányba fordultak. Az autó neki lódult és egyre gyorsulva haladt az autópálya felé. Paszkál lassítás nélkül hajtott a feljáróra, majd bele taposott a gázba. Az útburkolat szaggatott csíkjait szokatlan gyorsasággal gyűrte maga alá az öreg járgány. Frenki eleinte csak meglepődött aztán kellemetlen gyanú ébredt benne. Mi van ha ez valami átverés? A lány kiviszi valahová, ott kiteszi, majd gyalogolhat vissza. Ugyan miért tenné?

- Hova megyünk? Erre nem jártam még.
- Nem? Akkor ez meglepi.

Rövid hallgatás után folytatta.

- Ti mindig ketten jöttetek a boltba azzal a kopaszodóval. A kolleganőim azt gyanítják, hogy biztosan melegek vagytok. - a visszapillantóban kereste Frenkie tekintetét majd hirtelen témát váltott. - A ma este viszont csúcs volt. Van fogalmad arról, hogy mit kaptam utána? Niki a barátnőm nagyon lehordott és le akart beszélni erről a találkozásról.
- És..? - kérdezte Frenkie
- És? És itt vagyok. - nevette el magát Pascal, ám a következő pillanatban határozott komolysággal váltott témát.
- Nős vagy?

Frenkiet meglepte a lány hirtelen jött szokatlanul egyenes mondata és néhány pillanatnyi gondolkodási időre volt szüksége, hogy legalább csírájában értelmesnek tűnő választ adjon.

- Van feleséged, vagy barátnőd? -kérdezett tovább Pascal.

Mondatok formálódtak a fiú fejében, melyeket képtelen volt kimondani, hónapok óta nem tapasztalt érzések kezdtek újra éledni, lelkében, szívében és testében.

- Szóval, nős vagy? Vannak gyerekeid? Szeretnék kicsivel többet tudni rólad. De ha nem akarod, akkor sincs semmi baj. Iszunk egy kávét Maubeugeben aztán haza jövünk és mindenki megy a dolgára. Legfeljebb kedves ismerősei leszünk egymásnak. - folytatta Pascal
- Nem. Nem, nincs semmi baj. Elváltam, annak már több mint tíz éve. Vannak gyerekeim, de ők nagyon messze élnek. Barátnőm sincs. Három évig jártam egy lánnyal, de tavaly annak is vége lett. A csoport néhány tagját már ismerheted az áruházból. Akivel együtt szoktunk menni az Janó a barátom. Nem vagyunk melegek, ő nős és két lánya van. Egyébként fogalmam nincs, hogy most mit is kellene tennem, mondanom. Valójában nem is hittem, hogy eljössz. Tényleg megleptél.

A szembejövő autó lámpájának fénye megvilágította Paszkál arcát. Frenki lopva szemlélte a lány szája sarkában megjelenő mosolyt, orrának finom ívben hajló élét és szájának érzéki vonalát. Egy pillanatra érezni vélte parfümének kellemes illatát is, és elképzelte bőrének selymességét. Pascal bal kezével a kormány markolta, jobb keze pedig a sebességváltón pihent. Frenki ujjai végig kúsztak az ülés huzatán, óvatosan fel a váltókar hideg fémjén és lassan betakarták a lány kézfejét. Tenyerében érezte bőrének melegét és izgatottan várta reakcióját. Paszkál arcán ismét fény futott át, kisujja végre megmozdult lassan átfogta a férfiét. Pillanatok teltek el mozdulatlanul s csak az autó motorja zúgott egyhangúan. Frenki végül éppen csak érintve bőrét, megsimogatta a lány arcát. Az autó lassítani kezdett, majd kihúzódott a leálló sávba és megállt. Paszkál a férfi felé fordult, néhány pillanatig nézte, aztán két kezével átkarolta a nyakát és hosszan megcsókolta. A férfit először meglepte a mozdulat és nyitott szemmel nézte az ajkára tapadt lány arcát, aztán átadva magát a pillanat kellemes érzésének behunyva szemeit átölelte, és visszacsókolta. Keze lassan lecsúszott a lány derekára miközben érezte mellének domborulatát, tovább kúszott, le a lány csípőhajlatára, majd a combjára. Paszkál megfogta a férfi kezét.

- A-a! Fiú, ez nekem így túl gyors! Most csak egy kávéról volt szó. Nem kapkodunk el semmit. Ezt meg főképpen nem.

Gyors mozdulattal a kesztyűtartóhoz hajolt, ki vette belőle az egérfogót, gyors mozdulattal felhúzta és óvatosan combjára helyezte. Megsimogatta a férfi arcát miközben elmosolyodott.

- Biztos, ami biztos!

Az autó motorja felpörgött kifordult az útra és egyre gyorsulva eltűnt a Maubeugeba vezető úton.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Fent és lent című alkotáshoz

aron bejegyzést írt a(z) Fent és lent című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/7 című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A régi hegedű című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/7 című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Fent és lent címmel a várólistára

Kőműves Ida alkotást töltött fel Ég veled! 15/7 címmel

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/6 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/6 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/5 című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Nekem dalolt a nyár című alkotáshoz

aron bejegyzést írt a(z) immár című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nincs évszak, csak fétis... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Októberi reggel című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) immár című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)