HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45244

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2014-02-16

A majom farka, a misszionárius feneke V/3.

Ethel visszafordult a fiú felé. Nézte merev szemmel, ahogy kígyó bűvöli a szárnya-szegett kismadarat. Pablo tényleg úgy vergődött, mint egy félájult chireli.
-Szóval azt állítod, hogy nem te voltál! Jó! Rendben! De akkor ki? Ha tudod, hogy ki volt, akkor meg kell mondanod!
-Tudom, ki volt, de nem mondom meg!
-Pablo!
-Nem! Ne is kérj!
-Miért nem, he!
Pablo hallgatott. A lány emelt hangon ráripakodott.
-Miért nem, a francba is!
-Hát...csak! Azért, nem...mert nem!
Ethel elképedve meredt rá, majd kurtán felnevetett.
-Jól van értem. Az is egyfajta válasz, ha nem válaszolsz. Sokkal okosabb nem lettem tőle, de arra jó, hogy az egyik lehetőséget kizárjam. Feltéve, hogy tényleg igazat mondasz!
Pablo a mellére tette a kezét. Ezt a mozdulatot alkalmasint még a Santa Felipe-i misszióról hozta magával, ahol gyerekeskedett.
-A Nagy Krokodil Szellemre esküszöm!
Ethel néha férfiakat megszégyenítő szabadszájúságot engedett meg magának:
-Cseszd meg a...Nagy Krokodil Szellemedet!

A társalgás félbeszakadt, de érezhetően oldódott köztük a feszültség Nézték egymást kerek szemekkel, aztán a lány elnevette magát, s erre Pablo is nevetni kezdett. Túl lármás volt az a hely, ahol ácsorogtak, pedig Ethel szeretett volna még valamit kérdezni. Valami még fúrta az oldalát.
-Gyere, menjünk kicsit arrébb, oda a tisztás szélére, ott leülhetünk! Tudni szeretnék valamit.
Odasétáltak, leültek a fűbe. Az a hely oldalt tényleg kicsit békésebb volt, távol a gyermek-zsivajtól. Pablo kérdőn nézett Ethelre. A lány zavarban volt, nem tudta hogy fogjon hozzá.
-Mit is akarok...ugye mi barátok vagyunk Pablo? Amit most akarok kérdezni, azt csak egy barátjától kérdezi meg az ember, mert tudod - elakadt, kereste a megfelelő szót - mert bizalmas.
-Értem - mondta a fiú. -Akkor hát barátok vagyunk, aszondod? Már nem haragszol rám?
-De haragszom! De attól még barátok vagyunk! Persze, hogy barátok vagyunk, te majom. Az ember csak a barátjára tud haragudni, olyan valakire nem, aki nem számít!
-Köszi.
-Pablo! -Ethel lehalkította a hangját, pedig senki nem hallhatta őket. -A caboklo indiánok, a tieid, már úgy értem, hogy a te néped, hogy csinálják a vejitét? Úgy, mint a waikák? Egyszerűen csak bedugja a férfi a nőnek a lába közé, hármat lök és annyi?
Pablót váratlanul érte a kérdés, minden másra számított, csak erre nem. Hogy Ethel, pont Ethel akar vele a vejitéről társalogni! Azok után, ami történt köztük! Az után, hogy ő egyszer, nem is olyan régen megkérdezte tőle, akar-e vele szerelmeskedni? És a lány meg azt mondta, hogy ha egy szem férfi lenne a földön, akkor se szerelmeskedne vele! Nem így volt pontosan, de ez volt a lényege.
Ethel kérdése olyan nyílt volt, annyira egyenes, és mondhatni brutálisan lényegre törő, hogy lehetetlen volt mellébeszélni. Arról kérdezte, hogy van-e náluk vadembereknél szerelmi-előjáték?
A fiú előregörnyedt, két térdére könyökölt. Megsértődjön a népe nevében? Á, dehogy, nem fog. Ők ugyanúgy nem ismernek minket, mint ahogy mi se őket! - gondolta, majdnem vidáman.

-Hogy is mondjam - kezdte -én nem tudom, ki hogyan, s miként csinálja. Gondolom, mindenki máshogy. Én csak azt tudom, hogy én, hogy csinálnám azzal a lánnyal, akit én szeretek.
Erősen megnyomta az "én" szavakat, s fintorgott hozzá. Összepréselte a száját, nem folytatta, forogtak a szemei. Ethelnek nevethetnékje támadt Pablo nevetségesen jojózó szemeitől, bohóc-arcától, mégse nevetett, szorította belülről a hirtelen bennrekedt szusz.
-Vagyis? -nyögte alig hallhatóan.
-Vagyis mi! Istenem, azt akarod, hogy részletezzem? Na, ne!
-De igen! Tudni szeretném! Majd aztán én is elmondom, miért kérdeztem.
Pablo felsóhajtott.
-Jó. Szóval én mindenütt simogatnám és csókolnám. ...Minden csók után elmondanám, hogy szeretem! Hosszú ideig simogatnám és csókolgatnám, s arra kérném, hogy ő is ezt tegye velem.
-Mindenütt Pablo?
-Igeeen, mindenütt.
-A mellét is?
-Igen, azt hiszem.
-És ott is?
-Hol?
-Hát...tudod!
-Igeeen.
-És a lány is téged?
-Ühüm.
-Ő is mindenütt?
A fiú zavartan hallgatott. Lángvörös volt a feje. Ethel tovább nyaggatta.
-Hosszú ideig, azt mondod? Mennyi az a hosszú idő?
-Mit tudom én! Ne kínozz!
-De mindenképpen hosszú lenne, ugye?
-Hát...igen. Persze.
-Értem. És aztán?
-Aztán...amikor már mindkettőnknek nagyon jó lenne, de csak akkor, akkor következne csak a vejite, ami a legjobb lenne.
Mindketten vörösek voltak, a lányon jobban látszott, Pablo sötét bőrén nehezebben lehetett észrevenni. Egyikük se merte elképzelni, hogy is történik valójában a vejite, és az a játszadozás, ami a vejitét megelőzi. Hosszú hallgatás után Ethel szólalt meg.
-És...figyelj...te is csak hármat löknél? -Rettenetesen sután hangzott.
Pablo közel volt ahhoz, hogy eldurranjon.
-Ethel, hagyjál már!...Biztos, hogy nem...! Miket tudsz kérdezni!
-Láttunk Aatosi tereében waikákat párosodni -mondta tűnődve Ethel. -Elég trágya látvány volt. Egy percig sem tartott. Julianna nővér akkor azt mondta, hogy az igazi szerelem nem ilyen. Emlékszem, azt mondta: a szerelmesek lépésről lépésre fedezik fel egymás testének csodáit.
Pablo felemelte a fejét, belenézett Ethel szemébe. Megpróbált visszatalálni a humorához.
-A nővérnek nagyjából igaza van. Körülbelül úgy történik, ahogy ő mondta!
Félszegen kuncogott, s hozzátette:
-A kérdés csak az, hogy honnan tudja ezt egy szentéletű apáca?
-Ne bántsd őt Pablo - szólt rá Ethel. -Ha tudja, hát Istentől tudja. Az ő szavait Isten sugallja.
-Persze! És ezt higgyem is el!
A lány felugrott. Elege volt Pablóból. Otthagyta, mint kígyó az üres madárfészket, még csak pát sem intett. Szaladt a labdázó gyerekekhez, kereste köztük az újakat, azokat, akik az ő hívó szavára jöttek el a távoli falvakból Delohiba. Péter-majom is a gyerekek között volt, úgy rohangált közöttük, mintha ő is csak egy gyerek lenne, csakhogy négykézláb. Meglátta Ethelt, odaszaladt hozzá, és a vállára szökkent.
-Péter, te rosszcsont! -Magához szorította, megcsókolta a cuki kis képét. -Ki engedte meg, hogy kiszökj a házból? Mi lett volna, ha valami bajod esik?!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
932
Időpont: 2017-01-11 15:19:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon kedves párbeszéd, kedves Bödön!

Teljesen életszerű, ahogyan a tapasztalatlan kamaszlány a tapasztalatlan (?) kamaszfiútól tudakozódik. S jellemző, hogy egymás között keresik a válaszokat a kérdéseikre, s nem a felnőttekhez fordulnak.

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2014-02-28 11:14:45

válasz sailor (2014-02-27 20:42:24) üzenetére
Köszönöm Sailor! Próbálom magam beleélni. Amikor írom, ott vagyok. Látok magam előtt mindent, az egész telepet, a házakat a berendezést. Többet, mint, amit aztán leírok. A személyek viselkedésénél i s az segít, h megpróbálom elképzelni, én mit tennék, mit mondanék az illető személy helyében. Örülök h olvasod. Azért fontos számomra a Te visszajelzésed, mert Te jártál ott, és tudod mondani, ha hülyeséget írok. Köszönöm, még egyszer! Üdv: én
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3829
Időpont: 2014-02-27 20:42:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

Beleéléseid...tájleírás,személyek igazodása egy különös életkörülmény
alatt...igazán jók!

Néha...szinte olyan érzésem támad,mintha tényleg...de tudom nem
voltál arra...

...és éppen ezt becsülöm,a képzelet csodáját...nálad!

Grat:sailor
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2014-02-20 20:04:12

válasz Istefan (2014-02-20 18:52:35) üzenetére
Jaj István, Te is olyan vagy, mint a Móricka (meg, mint én) mindig csak azon jár az eszed! Ismered a vonatkozó viccet, ugye? Üdv: én
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1602
Időpont: 2014-02-20 18:52:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Látod ezt már szeretem, amikor nem csak a csónakban ringatod a szereplőket. Üdv. István
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2014-02-18 16:01:06

válasz Susanne (2014-02-17 10:53:50) üzenetére
A történet elég sok erotikus részt tartalmaz, aminek csak részben oka, h én is olyan vagyok mint a Móricka (nekem is mindenről az jut az eszembe) - de szeretném megmutatni az "élet teljességét" , hogy ilyen fellengzősen fogalmazzak:)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2014-02-17 10:57:58

válasz eferesz (2014-02-17 10:44:37) üzenetére
Igen, a történet bizonyos értelemben saját magát írja. Ez gyakorlatilag úgy valósul meg, h van egy ködös, vázlatos elképzelésem, mi, hogy lesz, ezt a szöveg közé zárójelben magamnak fel is jegyzem, aztán, amikor odaérek, ahhoz a részhez, s elkezdenek a szereplők beszélni, cselekedni, más sül ki belőle. ("Verset írok, ők fogják ceruzámat") Üdv, és köszönet a figyelemért, és a méltatásért: én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5445
Időpont: 2014-02-17 10:53:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Bödön (2014-02-17 10:27:09) üzenetére
Ettől sose félj :) Legalább lesz egy "társam" aki le meri írni:)
szeretettel: Zsu :)
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2300
Időpont: 2014-02-17 10:44:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Annak ellenére, hogy még Te sem tudod a folytatást, ez remekmű, mert emberszagú és bizsereg benne a természet.
Üdvözletem!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2014-02-17 10:27:09

válasz Susanne (2014-02-17 09:51:32) üzenetére
Szia Zsu! Köszönöm az elismerő szavakat! A párbeszédnél nem kellett mindent fejből kitalálnom:) Szeretettel üdvözöllek: én (féltem, h talán kicsit túl erotikus lesz!)
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5445
Időpont: 2014-02-17 09:51:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon-nagyon tetszik ez a rész Laci !
Olvasás közben jókat mosolyogtam, második olvasás után pedig az jutott eszembe mennyire
mesterien alkottad meg ezt a párbeszédet:)
Szeretettel olvastalak: Zsu

Legutóbb történt

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Napkellet című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea alkotást töltött fel Rózsák címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Heinz Erhard: A kukac címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

Tori alkotást töltött fel Tritikáléföldön címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Korai című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Örök szerelem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szemtől szembe című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)