Don Quiote, vajon hótt e?
nem pusztult el, él bizony,
a lelkünkben több is van ám
élnek túl az álmokon.

Észak, dél és kelet, nyugat,
a négy égtáj otthonuk,
e bús képű lovagokkal
lesz minékünk jobb sorunk!

Mert tisztelik a hagyományt,
merre király kardja nyes,
s Don Quiote gerince, tudd,
minden korban egyenes!

Minden korban és időben,
a térnek összes zugán
kell nekünk a lovagias
embertípus, tudd meg ám!

Ők az igaz példaképek,
mitől ember az ember,
bár gúnyt kapnak, s kinevetik
őket, győznek majd egyszer!

Szélmalomból jaj de sok van,
őrlik azok, ami jó,
ami szép és igaz dolog,
lesz rozsdás tradíció.

Válaszd el a jót a rossztól,
s idejétmúlt ne legyen,
oly fontos a lovag-erény,
mint az igaz szerelem!

Kelj szélmalmok ellenére,
ne bánd, ha törik kopjád,
te magad légy ez ötödik,
s neved áldással mondják!