HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 14 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51261 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Finta Kata Feltöltés dátuma: 2014-02-20
06. Szonettkoszorú - Demokrácia6. Szonettkoszorú - Demokrácia (1)
1. DEMOKRÁCIA Még gyermek voltam, mikor megszálltak, s háborúra virradt a nemzetünk. nem mi kezdtük, csak belekeveredtünk. Határainknál már dúltak a csaták, fiainkat vitték, és besorozták. Indultak vidáman, víg nótaszóval, mert azt hitték, hogy védik a hazát. Milyen élet jutott akkor hazának, milyen sorsa lett a népnek hazában? Hiszen ismét vesztettünk háborút, mert sorszerűen vesztes mellé álltunk. Ki kérte őket? Hatalmas áradat jött nagy hadával, átlépte a határt milliós számú szovjet katonával. 2. Milliós számú szovjet katonával Tán senki se kérte! - vagy ki tudhatja, megleptek bennünket, csapataikkal egyszerre bevonultak hívatlanul, - s ahogy állítják - "felszabadítottak!" Falvakat, városokat elfoglaltak, és győztesekként ők parancsoltak! Végre tavaszon nagyhatalmú urak békét kötöttek - de milyen békét? Negyven évig ihattuk mérges levét! Kifosztottak gazdag területekől, -'hol testvérek, rokonok élnek -minket meg se kérdeztek! Hazánkban "már béke" van, gyilkos fegyverek nem dörögnek! 3. Béke van, fegyverek nem dörögnek. Háború alatt sokan megrokkantak. Katonáknak és nekünk, az ifjaknak a földig lerombolt hazát kellett újjáépíteni. Beindultak a gyárak, ép katonáink civilben járnak. Bőven volt mit tenni: kezdődhetett az élet! Front alatt hadak letiportak mindent - a szövetséges katonák is -, minden kézzel foghatót elhurcoltak, iskolát, az otthonokat romba döntötték, a bevetett határt letarolták, felszántottuk a feldúlt mezőket, a parlag-földeket bevetettük. 4. Parlag-földjeinket bevetettük. Hogy emberhez méltó létet tudjunk teremteni, romos otthonokat, feldúlt lakhelyeket kellett rendbe tennünk. Nekünk kellett fizetni "jóvátételt," mert országunkra telepedtek, - azért? - A megszállás negyven éve alatt is nyomorúságos létünkkel fizettünk, és az elillant fiatal évekkel... akár hét napot dolgoztunk hetenként, sokat, de a munkánk árán vettünk új ruhát, lett lakásunk, terített asztalunk, mi fiatalon, boldogan fáradoztunk, s néha vigadoztunk. 5. Fáradoztunk, s néha vigadoztunk, munkánk nyomán az ország épült-szépült, azért küzdöttünk, legyen mindenkinek nyugodt-békés jövője és otthona. Ezer-kilencszáz-kilencvenben végre megszabadultunk megszállóinktól. Igaz, nem úgy, mint a törököktől, akik igáját őseink százötven esztendőn át viselték, szovjetekhez nekünk "csupán" negyven esztendőig volt "szerencsénk". A huszonegyedik században mi történt? Élve akkor a hőn áhított demokráciában? nagyjaink a politikát elszúrták!* 6. Nagyjaink a politikát elszúrták! Szovjetek parancsára tették tönkre a hazát, gazdaságot, téeszt, gyárat, üzemet, mindent, amit az emberek szorgos munkával létesítettek, ahol sok-száz ember - igen, a romák is! dolgoztak, jól éltek munkájukból a családjukkal. - Mindez új uraknak nem tetszett**. Ahelyett, hogy bezártak működő munkahelyet, átszervezték volna; egymás között elosztották, busás vagyont szereztek fillérekért, ám a régiek helyett elfeledtek teremteni új munkahelyeket... 7. Nem teremtettek munkahelyeket, országot, gazdaságot tönkretették, - ahelyett, hogy munkájukat végeznék - ócsárolják, öldöklik ellenzéket, egymással vívnak ádáz küzdelmet, de nem háborúban, fronton, hanem úton-útfélen, vagy a parlamentben! Két táborra szakadt hazánk népe, mivel választott vezetőinknek mindig lehet ádáz ellensége, nem ellenzéke; mindent megtehetnek, és büntetlenül lázítják a népet, ezért nálunk sohasem lesz béke és nyugalom! Igaz, életünk nehéz volt a hosszú szovjet megszállás alatt. 8. Nehéz volt a szovjet megszállás alatt. Most könnyebb az élet? Kapitalista hogy jobban megtömje a bukszáját, tovább áll, dolgozóit, nem sajnálja kisemmizve rakja lapátjára, nem érdekli, ki ad nekik munkát! Ezért a megélhetés most még nehezebb! Ötvenesek- és ifjak világgá mennek. Nincs, ki velük törődne! A vezetők intrika helyett azon törhetnék a fejüket, hazánkban jólétet, munkát teremtsenek! Aki e hazában él, jusson kenyér-étel asztalára, senki ne éhezzen a hazájába'! 9. ÁRAD AZ IPOLY Senki ne éhezzen a hazájában! Sokszor mégsem értem, hogy is van ez? Most nem divat a hazaszeretet! Ipoly megáradt, folyónak nem nagy. Megtelik a medre hóolvadáskor, egyszerre lecsitul, akár az élet! Minden változáskor vágyunk jobb létre, reménykedhetünk, beválhat talán. Szegény Duna, kibírt annyi mindent, rég' óta hordja Európa szennyét. Mély medrében lefolyt már annyi tetem, lassan mocskos vizében minden elvész. Kis nemzetünkre ugyan ki tekint'ne? Szegény népünket Isten is feledte'. 10. Szegény népünket Isten is feledte! Mindig csak ígérték a jóvátételt, pedig a segítség ránk nagyon férne. Ha kis-patakok-folyók megduzzadnak, a Dunába folynak keresve nagy medret, de szegény népünk hová igyekezzen? Válaszolni igennel most ki merne, ha azt kérditek, jobb jövőnk lesz-e? Lehet: szíve mindenkinek kőből van, süket fülbe szól szegények jaszava. Kit érdekel most, nincstelenek sorsa? Soha meg nem hallja e szót: Éhezni?! Mindig volt gazdag, de sokkal több szegény, napestig dolgoztak falat kenyérért. 11. Napestig dolgoztak falat kenyérért. A baj, hogy szegénységet örököltünk, Gazdagnak ujját mozdítani se kell: jólétbe szülik, vagyon hull ölébe. Kik fillérekért szerzik vagyonukat, és ügyeskedők mindig voltak/vannak, 'kik szégyen nélkül a szenvedőt nyúzzák, hogy meglegyen mindég zsíros falatjuk. Repülőre szállnak, hogy tengerparton kedvtelésükre süttessék hájukat, szórják pénzüket, hogy vagyonukat számolatlanul költsék luxusbárban. Nagy bajt hoz ránk az is, hogy nagyjaink hivatásuk helyett, csak torzsalkodnak. 12. Gazdagok hivatás helyett torzsalkodnak. Inkább a haza jólétén dolgoznának, - hogy mindenkinek legyen jó falatja - helyette egymást folyton ócsárolják. Most a hazában szegénység lett úrrá, a világnak sokan nekivágnak! Jó lenne, ha a hatalmasságok - kik semmittevésben nagy nyugalommal trónolhatnak bársonyszékeikben - eszükbe jutna: a szegényeknek is jólétben kéne élnie! Ha így lesz, jön még jobb világ nekünk, - hinnünk kell! Nem hagy magunkra Magyarok Istene, s végre megfordul sorsunk kereke! 13. ÉBREDJETEK! Végre megfordul sorsunk kereke! Országunkat kirabolták húsz évig! Milyen lét az, hol kiskirályok vígan élnek, megrakott asztalnál dőzsölnek a hazánkban a nép fele éhezik? Ki törődik a szegényekkel? Kinek lelkiismerete tiszta, köztünk a helye, jöjjön közénk segíteni. A hibákat gyorsan kell javítani, tovább várakozni már nem szabad, gyorsan minden rosszat el kell feledni! Ébredés! Figyeljetek, üt az óra! Segítségre ne várjatok, tenni kell! Itt az idő, cselekedjetek gyorsan! 14. Itt az idő, cselekedjetek gyorsan! Országot vezesse, aki érti mit kell tenni a jövő érdekében: munkát adjon minden ép embernek, hazában legyen béke-nyugalom, ne éhezzen senki. Áldozzanak a közjóért, ne tömködje a zsebét - mint tette eddig, vagyonát a közvagyonból hizlalta! Vessen véget lopásnak és csalásnak, 'ki abból élt - mert nyugodtan tehette - tegyék lakat alá, hogy ezután már ne jusson ingyen pénz a zsebébe, jólétéért becsülettel dolgozzon, s a luxusban élő is fáradozzon! 15. Mesterszonett: Demokrácia Még gyermek voltam, mikor megszálltak milliós számú szovjet katonával. Béke van, fegyverek nem dörögnek. Parlag-földjeinket bevetettük. Fáradoztunk, s néha vigadoztunk! Nagyjaink a politikát elszúrták! Nem teremtettek munkahelyeket, nehéz volt a szovjet megszállás alatt. Senki ne éhezzen a hazájában! Szegény népünket Isten is feledte! Napestig dolgoztak falat kenyérért. Gazdagok hivatás helyett torzsalkodnak. Végre megfordul sorsunk kereke! Itt az idő, cselekedjetek gyorsan! *Az elszúrták szó helyett akár két erősebb kifejezés is megfelelő lenne, mivel máig élveznünk kell annak "gyümölcseit" , de a szó nem tűr nyomdafestéket!" **Talán csak a munkahelyek elnevezése miatt! (Pl. Rákosi Tsz, Sztálin gyár, stb.) Készült: 2014. október 27. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A hízelgő Huba és a gőgös Gazsi páva című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Fogatlan Ferkó című alkotáshoz ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ébredés címmel a várólistára szilkati bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Mezőaranytáncolt ébredés című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Jégbontó havában napozás című alkotáshoz gleam alkotást töltött fel Töredék címmel a várólistára hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz Madár alkotást töltött fel Haldokló diktátor végszava címmel a várólistára T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A rozsdafarkú című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Gyökerek című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Isten véletek című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Jégbontó havában napozás című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) A végzet forrása című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 3. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Naponta ijesztget című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A hízelgő Huba és a gőgös Gazsi páva című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz Leslie alkotást töltött fel Nőnap címmel a várólistára Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Minden sejtésemben című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 02. című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |