6. Szonettkoszorú - Demokrácia (1)

1. DEMOKRÁCIA
Még gyermek voltam, mikor megszálltak,
s háborúra virradt a nemzetünk.
nem mi kezdtük, csak belekeveredtünk.
Határainknál már dúltak a csaták,

fiainkat vitték, és besorozták.
Indultak vidáman, víg nótaszóval,
mert azt hitték, hogy védik a hazát.
Milyen élet jutott akkor hazának,

milyen sorsa lett a népnek hazában?
Hiszen ismét vesztettünk háborút,
mert sorszerűen vesztes mellé álltunk.

Ki kérte őket? Hatalmas áradat
jött nagy hadával, átlépte a határt
milliós számú szovjet katonával.

2.
Milliós számú szovjet katonával
Tán senki se kérte! - vagy ki tudhatja,
megleptek bennünket, csapataikkal
egyszerre bevonultak hívatlanul,

- s ahogy állítják - "felszabadítottak!"
Falvakat, városokat elfoglaltak,
és győztesekként ők parancsoltak!
Végre tavaszon nagyhatalmú urak

békét kötöttek - de milyen békét?
Negyven évig ihattuk mérges levét!
Kifosztottak gazdag területekől,

-'hol testvérek, rokonok élnek -minket
meg se kérdeztek! Hazánkban "már béke"
van, gyilkos fegyverek nem dörögnek!

3.
Béke van, fegyverek nem dörögnek.
Háború alatt sokan megrokkantak.
Katonáknak és nekünk, az ifjaknak
a földig lerombolt hazát kellett

újjáépíteni. Beindultak a gyárak, ép
katonáink civilben járnak. Bőven
volt mit tenni: kezdődhetett az élet!
Front alatt hadak letiportak mindent

- a szövetséges katonák is -, minden
kézzel foghatót elhurcoltak, iskolát,
az otthonokat romba döntötték,

a bevetett határt letarolták,
felszántottuk a feldúlt mezőket,
a parlag-földeket bevetettük.

4.
Parlag-földjeinket bevetettük.
Hogy emberhez méltó létet tudjunk
teremteni, romos otthonokat, feldúlt
lakhelyeket kellett rendbe tennünk.

Nekünk kellett fizetni "jóvátételt,"
mert országunkra telepedtek, - azért? -
A megszállás negyven éve alatt is
nyomorúságos létünkkel fizettünk,

és az elillant fiatal évekkel...
akár hét napot dolgoztunk hetenként,
sokat, de a munkánk árán vettünk

új ruhát, lett lakásunk, terített
asztalunk, mi fiatalon, boldogan
fáradoztunk, s néha vigadoztunk.

5.
Fáradoztunk, s néha vigadoztunk,
munkánk nyomán az ország épült-szépült,
azért küzdöttünk, legyen mindenkinek
nyugodt-békés jövője és otthona.

Ezer-kilencszáz-kilencvenben végre
megszabadultunk megszállóinktól.
Igaz, nem úgy, mint a törököktől,
akik igáját őseink százötven

esztendőn át viselték, szovjetekhez
nekünk "csupán" negyven esztendőig
volt "szerencsénk". A huszonegyedik

században mi történt? Élve akkor
a hőn áhított demokráciában?
nagyjaink a politikát elszúrták!*

6.
Nagyjaink a politikát elszúrták!
Szovjetek parancsára tették tönkre
a hazát, gazdaságot, téeszt, gyárat,
üzemet, mindent, amit az emberek

szorgos munkával létesítettek, ahol
sok-száz ember - igen, a romák is!
dolgoztak, jól éltek munkájukból a
családjukkal. - Mindez új uraknak

nem tetszett**. Ahelyett, hogy bezártak
működő munkahelyet, átszervezték
volna; egymás között elosztották,

busás vagyont szereztek fillérekért,
ám a régiek helyett elfeledtek
teremteni új munkahelyeket...

7.
Nem teremtettek munkahelyeket,
országot, gazdaságot tönkretették,
- ahelyett, hogy munkájukat végeznék -
ócsárolják, öldöklik ellenzéket,

egymással vívnak ádáz küzdelmet,
de nem háborúban, fronton, hanem
úton-útfélen, vagy a parlamentben!
Két táborra szakadt hazánk népe,

mivel választott vezetőinknek
mindig lehet ádáz ellensége, nem
ellenzéke; mindent megtehetnek,
és büntetlenül lázítják a népet,

ezért nálunk sohasem lesz béke
és nyugalom! Igaz, életünk nehéz
volt a hosszú szovjet megszállás alatt.

8.
Nehéz volt a szovjet megszállás alatt.
Most könnyebb az élet? Kapitalista
hogy jobban megtömje a bukszáját,
tovább áll, dolgozóit, nem sajnálja

kisemmizve rakja lapátjára, nem
érdekli, ki ad nekik munkát! Ezért
a megélhetés most még nehezebb!
Ötvenesek- és ifjak világgá mennek.

Nincs, ki velük törődne! A vezetők
intrika helyett azon törhetnék a
fejüket, hazánkban jólétet, munkát

teremtsenek! Aki e hazában él,
jusson kenyér-étel asztalára,
senki ne éhezzen a hazájába'!

9. ÁRAD AZ IPOLY
Senki ne éhezzen a hazájában!
Sokszor mégsem értem, hogy is van ez?
Most nem divat a hazaszeretet!
Ipoly megáradt, folyónak nem nagy.

Megtelik a medre hóolvadáskor,
egyszerre lecsitul, akár az élet!
Minden változáskor vágyunk jobb létre,
reménykedhetünk, beválhat talán.

Szegény Duna, kibírt annyi mindent,
rég' óta hordja Európa szennyét.
Mély medrében lefolyt már annyi tetem,

lassan mocskos vizében minden elvész.
Kis nemzetünkre ugyan ki tekint'ne?
Szegény népünket Isten is feledte'.

10.
Szegény népünket Isten is feledte!
Mindig csak ígérték a jóvátételt,
pedig a segítség ránk nagyon férne.
Ha kis-patakok-folyók megduzzadnak,

a Dunába folynak keresve nagy medret,
de szegény népünk hová igyekezzen?
Válaszolni igennel most ki merne,
ha azt kérditek, jobb jövőnk lesz-e?

Lehet: szíve mindenkinek kőből van,
süket fülbe szól szegények jaszava.
Kit érdekel most, nincstelenek sorsa?

Soha meg nem hallja e szót: Éhezni?!
Mindig volt gazdag, de sokkal több szegény,
napestig dolgoztak falat kenyérért.

11.
Napestig dolgoztak falat kenyérért.
A baj, hogy szegénységet örököltünk,
Gazdagnak ujját mozdítani se kell:
jólétbe szülik, vagyon hull ölébe.

Kik fillérekért szerzik vagyonukat,
és ügyeskedők mindig voltak/vannak,
'kik szégyen nélkül a szenvedőt nyúzzák,
hogy meglegyen mindég zsíros falatjuk.

Repülőre szállnak, hogy tengerparton
kedvtelésükre süttessék hájukat,
szórják pénzüket, hogy vagyonukat

számolatlanul költsék luxusbárban.
Nagy bajt hoz ránk az is, hogy nagyjaink
hivatásuk helyett, csak torzsalkodnak.

12.
Gazdagok hivatás helyett torzsalkodnak.
Inkább a haza jólétén dolgoznának,
- hogy mindenkinek legyen jó falatja -
helyette egymást folyton ócsárolják.

Most a hazában szegénység lett úrrá,
a világnak sokan nekivágnak!
Jó lenne, ha a hatalmasságok
- kik semmittevésben nagy nyugalommal

trónolhatnak bársonyszékeikben -
eszükbe jutna: a szegényeknek is
jólétben kéne élnie! Ha így lesz,

jön még jobb világ nekünk, - hinnünk kell!
Nem hagy magunkra Magyarok Istene,
s végre megfordul sorsunk kereke!

13. ÉBREDJETEK!
Végre megfordul sorsunk kereke!
Országunkat kirabolták húsz évig!
Milyen lét az, hol kiskirályok vígan
élnek, megrakott asztalnál dőzsölnek

a hazánkban a nép fele éhezik?
Ki törődik a szegényekkel? Kinek
lelkiismerete tiszta, köztünk a
helye, jöjjön közénk segíteni.

A hibákat gyorsan kell javítani,
tovább várakozni már nem szabad,
gyorsan minden rosszat el kell feledni!

Ébredés! Figyeljetek, üt az óra!
Segítségre ne várjatok, tenni kell!
Itt az idő, cselekedjetek gyorsan!

14.
Itt az idő, cselekedjetek gyorsan!
Országot vezesse, aki érti mit
kell tenni a jövő érdekében: munkát
adjon minden ép embernek, hazában

legyen béke-nyugalom, ne éhezzen
senki. Áldozzanak a közjóért, ne
tömködje a zsebét - mint tette eddig,
vagyonát a közvagyonból hizlalta!

Vessen véget lopásnak és csalásnak,
'ki abból élt - mert nyugodtan tehette -
tegyék lakat alá, hogy ezután már

ne jusson ingyen pénz a zsebébe,
jólétéért becsülettel dolgozzon,
s a luxusban élő is fáradozzon!

15. Mesterszonett: Demokrácia

Még gyermek voltam, mikor megszálltak
milliós számú szovjet katonával.
Béke van, fegyverek nem dörögnek.
Parlag-földjeinket bevetettük.

Fáradoztunk, s néha vigadoztunk!
Nagyjaink a politikát elszúrták!
Nem teremtettek munkahelyeket,
nehéz volt a szovjet megszállás alatt.

Senki ne éhezzen a hazájában!
Szegény népünket Isten is feledte!
Napestig dolgoztak falat kenyérért.

Gazdagok hivatás helyett torzsalkodnak.
Végre megfordul sorsunk kereke!
Itt az idő, cselekedjetek gyorsan!

*Az elszúrták szó helyett akár két erősebb kifejezés is megfelelő lenne,
mivel máig élveznünk kell annak "gyümölcseit" , de a szó nem tűr nyomdafestéket!"

**Talán csak a munkahelyek elnevezése miatt! (Pl. Rákosi Tsz, Sztálin gyár, stb.)