HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45244

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2014-02-20

A majom farka, a misszionárius feneke V/4.

Antonio atya nem értette mi történt Ethellel. A lány jól láthatóan kerülte.
Megtartotta délután a hálaadó szentmisét, amelyen a telep egész lakossága részt vett. A szentbeszédben a várakozásról beszélt, párhozamot vont, milyen érzés az, amikor az ember távoli útról visszavár valakit, akit szeret, s milyen az, amikor arra várunk, hogy megérkezzen szívünkbe az Isten. Ezt az egyszerű példabeszédet könnyű volt megérteni. A félelem, a bizonytalanság, a kétség és a vágyakozás emberi érzések, egyformán megérintik az ember szívét, akár civilizált nagyvárosban él, akár a járatlan őserdőben. És ugyanígy közös élmény a félvad indián, vagy a (fél-)művelt fehér-ember számára az öröm, ami akkor ér, ha a szeretett lény végre megérkezik. Feszítő, zsongó, édes-forró érzelem-hullám, mely a legkisebb ujja hegyétől a sarka csontjáig elönti az embert. Az Isten-szeretet is ilyen. Megváltoztatja a színeket, és a formákat. A fekete, a sötétszürke, a piszkos-sárga eltűnik. Smaragdzöldek ragyognak, élénk-lila, tűzpiros, fény-fehér, égszínkék világít a helyükön. Minden áttetsző, a fák, a mezők, a házak, a síneken futó vonat, mintha az egész világ egy Monet festmény lenne. A szögletek lecsiszolódnak, a durva formák gömbölyűvé válnak. Lebegnek a tárgyak, az emberek. A szürke, megszokott, unalmas világ egyszerre csak fényben fürdik. Elmondhatatlan, leírhatatlan.
A szavakat olyan jelenségek ábrázolására találták ki, amelyeket ismerünk, amelyeket képzeletünk meg tud ragadni. De arra alkalmatlanok, hogy a láthatatlant, a túlvilágit érzékeltessék. ...Így van ez, mióta világ a világ, kár sok szót vesztegetni rá. Ezen csak az változtathat, ha egy tizenhat éves, félig még gyerek-lány váratlanul, akaratlanul megpillantja a majom farkát, vagy a misszionárius fenekét. Ez észlelés visszarángat a sárba.

Ethel, a Pablótól kapott tudást kamatoztatva, úgy lopakodott a dzsungelben, akár deéyosi a nagy, foltos jaguár. Nesztelen talpakon suhant a keskeny ösvényen, gyanútlanul, ártatlanul. Az erdő azonban tele van meglepetéssel. Az ösvény egyik kanyarjában neszezést hallott. Megtorpant. Valami mozgott elől. Vadállat lenne? Mozdulatlanná merevedett, lélegzetét visszafojtotta. S akkor, nem messze, egy fa tövében, a combközépig érő aljnövényzetből, korhadék-fák, húsos levelek, s pompás fehér orchideák közül meztelen fenék emelkedett ki, a hozzátartozó részekkel, hát, karok, nyak, fej. Antonio atya volt, aki a dolgát elvégezve felállt. A papok is emberek, ugyebár, emberi szükségleteik vannak. A lány elkerekedő szemmel nézte a fehér férfifeneket, majd óvatosan megfordult, és lábujjhegyen eliszkolt visszafele az ösvényen. Hogy mennyiben érintette meg lelkét hőse hátsójának látványa, nem tudjuk. Valószínűleg a bálvány már korábban omladozni kezdett. Már akkor, amikor Faé kimondta a lélekromboló szavakat: "az atya üdvöskéje". Vagy akkor, amikor azt mondta: (ez is az expedíción történt, a folyóból jött ki éppen, s a combját öblítette le, a tenyerébe mert vízzel) "viszket ugye, szóljon majd az atyának, hogy vakargassa meg a lába között, vagy akarja, hogy én vakarjam meg magának?"
A szent glóriája a porban hevert, de még felkerülhetett volna újra a helyére! A lánynak megvolt a magához való esze, nem keverte össze a dolgokat. Pontosan tudta, hogy a gyalázkodás nem a meggyalázott személyre hoz gyalázatot, hanem a gyalázkodóra. Ám volt itt még egy pont. Abból, amit Pablo nemrég mondott, az, következett, hogy az atya leste meg őt a folyónál. Az atya! Ez egyszeriben más megvilágításba helyezte a dolgokat. Faé egy vadbarom, de igaza van! Az atya üdvöskéje, így mondta Faé. Hát nem?! Most hirtelen megértette. Az apjának, és Julianna nővérnek is igaza van! Mindenkinek igaza van! Egy csapásra rájött, mi a jelentősége annak, hogy az emberek összesúgnak és kacsingatnak a háta mögött. Ethelben valami összetört. Ami marad még Antonio nimbuszából, végképp szertefoszlott. A szentképet ronggyá tépte, földbe taposta a gonosz eszme! Mit is mondhatnánk? Ennyit jelenthet adott esetben a "misszionárius feneke", (illetve annak látványa, he, he) -amit most itt természetesen átvitt értelemben kell érteni, ezért is tettük idézőjelbe!

Antonio atyának a lányban dúló érzelmi viharokról, meghasonlásokról fogalma sem volt. Ő szíve teljes szeretetével várta vissza Ethelt, telve volt meghatottsággal, áhítattal. A mise alatt alig tudta visszafojtani könnyeit. A lány ott állt a kórusban a gyerekek között és olyan szép volt, amilyen még soha. Amikor a szertartásnak vége lett, és a tömeg oszladozni kezdett, odament Ethelhez. Sokan ácsorogtak még ott, gyerekek, felnőttek így hát virágnyelven szólt hozzá.
-Hernandonak nagyon hiányzik Sarah. Szép virágokat hozott neki egy kosárban. Azt kérdezi, megnézné-e Sarah a virágokat?
-Ethel arcát enyhe pír vonta be.
-Majd megmondom neki - válaszolta majdnem nyeglén, s közben maga előtt látta az atyát, ahogy pucér ülepével kiemelkedik a virágmezőből.
-Remélheti Hernando, hogy látja ma este Sarah-t?
-Nem tom, atya! Maj' megkérdem tőle!
A többiek értetlenül néztek rájuk, fogalmuk sem volt, miről beszélnek ezek ketten?
Csak Julianna arcán lehetett felfedezni valami halvány kis gyanút. Nem szólt semmit, de átható pillantása előbb Antonióra, aztán Ethelre esett. A nővér látott már egyet, s mást ebben a cudar világban, nem voltak illúziói. Alig észrevehetően megcsóválta a fejét, ajkai némán mozogtak, a Miatyánk szavait citálta belül: "...ne vigy' minket a kísértésbe, de szabadíts meg a Gonosztól, mert Tiéd, az ország, a hatalom, és a dicsőség mindörökkön örökké, ámen!"

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
932
Időpont: 2017-01-11 15:42:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!

Számomra éppilyen nimbuszromboló élmény volt kisfiúkoromban, amikor kiderült, hogy Winnetou-nak is vannak testi szükségletei, és néha nem azért bújik be a bokorba, hogy elrejtőzzön a huronok elől. Hanem, hát... azért, na. Amikor meg megtudtam, hogy Rózsa Sándor nem elég, hogy nem mos kezet, de le se száll közben a lováról... na, onnantól soha többé nem akartam betyár lenni. :)
De, ha egy fiatal az életben lát meg valakit olyan helyzetben, ami ilyen rendhagyó, az valóban így dönti romba a róla alkotott korábbi képet, s bár az illető nem is sejti, de a fiatal mindig mélyen szégyenkezik és vívódik magában, amikor találkoznak. Kicsit rövid átvezetéssel, nagyon hirtelenül vágtál bele ebbe a döntő fontosságú jelenetbe (pl. miért lopódzik Ethel épp akkor a dzsungelben), de nagyon jól ábrázolod a helyzet tragikomédiáját.

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2014-02-22 13:28:35

válasz eferesz (2014-02-22 12:54:30) üzenetére
Szia, jó kérdés:) - biztos elmondta, mielőtt én lejegyezhettem volna:::)))
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2300
Időpont: 2014-02-22 12:54:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hol van a többi? :)
Üdvözletem!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2014-02-22 08:22:10

válasz Istefan (2014-02-21 18:43:18) üzenetére
Na, látod:) Végül mindenre fény derül majd. Legalább is remélem! Üdv: én
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1602
Időpont: 2014-02-21 18:43:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Végre kezdem kapiskálni, honnan jön a regény címe. István
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2014-02-21 17:11:24

válasz Susanne (2014-02-21 12:28:54) üzenetére
Szia Zsu! Ez egy nagyon nehéz helyzet ott! Egy elszigetelt, kicsi közösség a dzsungel mélyén, egy jezsuita misszió. Mások a viszonyok, az arányok. Ami a kinti világban esetleg lehetséges, az ilyen körülmények között majdnem lehetetlen. Harc dól mindkettőjükben, - és még én sem tudom, hogy dől majd el. (Van azért elképzelésem, de lehet, h az "élet" átírja:)) Köszönöm kedves figyelmedet! Sok szeretettel Üdvözöllek: én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5445
Időpont: 2014-02-21 12:28:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci !
Ennek a résznek az első harmadát gyönyörűen megírtad, nem mintha a többi nem lenne jó,
de kifejezetten szépnek találom.
Érdekesen alakulnak a dolgok, nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.
Tetszett !!!
Szeretettel : Zsu

Legutóbb történt

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Napkellet című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea alkotást töltött fel Rózsák címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Heinz Erhard: A kukac címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

Tori alkotást töltött fel Tritikáléföldön címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Korai című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Örök szerelem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szemtől szembe című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)