HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49247

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: Kate ChryssoFeltöltés dátuma: 2014-02-21

A négy őselem


Évezredekkel ezelőtt, az őskorban, az emberek azt hitték, hogy istenek lakoznak az égben, a vizekben, a fákban, ők csinálják a villámot, a szelet, az esőt, a hideget és minden mást, amit az akkori ember látott, tapasztalt.
Később, az ókori filozófusok azt gondolták, és tanaikban azt terjesztették, hogy a világ kezdetekor négy őselem létezett, és ezekből alakult ki később az őket körülvevő világ.
A négy őselem, a tűz, a víz, a föld és a levegő.
A technika, - és ebből adódóan a tudomány -, fejlődésével, az ember felfedezte, hogy bizony négynél jóval több elem létezik.
Valami azonban a mai napig is megmaradt ezen felfogásból, a négy őselem tisztelete mai kultúránkat is áthatja. Gondoljunk például az asztrológiára, ahol ezek életünk alapvető energiáit fejezik ki.
Az ember, intelligenciájával sokszor képes ezeken az elemeken úrrá lenni, a szolgálatába állítani vagy legyőzni őket.
De olykor az elemek felülkerekednek...


1/ Kos
A Kos pozitív, tüzes jegy, uralkodó bolygója a Mars.


John Lennox elégedetten tekintett körül a lakásban, mielőtt elindult. Pillantása végigsimogatta a fekete márvány kandallót, a mahagóni bútorokat, a kristálycsillárt és a perzsaszőnyeget.
"Kezd emelkedni a szerencsecsillagod John" gondolta. A város legsötétebb nyomornegyedében nőtt fel, hatodik gyerekként a családban, egy részeges, csavargó apa, és egy jobb sorsra érdemes, de tanulatlan, a szegénységből kitörni képtelen, elnyűtt anya legkisebb fiaként.
Sokszor feküdt le korgó gyomorral, és mocskos vackán forgolódva finom ételekről, jó ruhákról és szép nagy otthonról álmodott.
Mára az álom megvalósulni látszott. Hogy milyen úton jutott el idáig, az Johnt cseppet sem izgatta. Nem okozott számára gondot, hogy a kábítószer világába csöppent bele. Nem törődött vele, hogy a kábítószer miatt életek mennek tönkre, fiatalok sokszor bele is halnak, családok hullnak szét. John már csak egy istent ismert. A pénzt.
Gátlástalanul környékezett meg fiatalokat, iskolák előtt ólálkodott és kínálta a szert, gyakran ingyen is.
Tudta, hogy a befektetés busásan megtérül, hiszen a kábítószerek némelyike már egyetlen használat után is függőséget okoz. A kuncsaftjainak a száma szépen gyarapodott, és ezzel együtt a jövedelme is. Mára megengedhette magának a fényűzően berendezett lakást, a jó autót, a drága ruhákat.
Csak néha eszmélt rá, hogy valahogy mégsem érzi magát boldognak. A nyugodtság, a kiegyensúlyozottság helyett sokszor a gyűlölet lett rajta úrrá. Gyűlölte azokat a suhancokat, akiknek a gazdagságát köszönhette. Gyűlölte őket, mert nekik soha nem kellett nélkülözniük, ők soha nem éheztek, ők meg tudták fizetni az anyagot. Lassacskán a gyűlölet átjárta minden porcikáját.
Bezárta az ajtót, lesietett a lépcsőn és a ház előtt parkoló méregdrága autó felé indult.
Az autót álnéven bérelte. A szállítója tanácsolta neki, mondván, hogy egy autó sokszor az árulója lehet a tulajdonosnak.
Ronda idő volt, a szél hópelyheket kergetett, belevágta a férfi arcába, szemébe. Prüszkölve ült be a kocsiba, kézfejével törölte le az arcát.
Mielőtt indított volna, még megtapogatta a kabátja belső zsebében a tömött tárcát. A megvásárolni kívánt narkó ára lapult benne, ropogós bankók formájában. John tudta, hogy rövidesen ennek a többszörösét keresi meg.
Az út csúszott a frissen esett hótól, a korai sötétség és a rossz látási viszonyok miatt a forgalom erősen lelassult, a városból kivezető úton csak araszolt a kocsisor. John csak sokkal lassabban tudott haladni a tervezettnél, emiatt egyre idegesebb lett. Félt, hogy el fog késni.
A város külső részén, egy elhagyott raktárban tudta átvenni az anyagot, havonta egyszer. Ha késik, egy hónapig várnia kell a következő szállítmányra, a kuncsaftjai pedig már sürgették. Nem csupán a kieső jövedelem lenne veszteség, de még az is lehet, hogy elveszíti a vásárlói egy részét, és mindent kezdhet elölről, elbukhatja, amit eddig felépített.
Mintegy tíz perc késéssel érkezett a megbeszélt helyre. A raktártól kétszáz méterre állította le az autót, egy romos gyár falának az oldalában. Éppen kiszállni készült, amikor rendőrautó haladt el mellette. Majd egy másik, és egy harmadik. Hamarosan autókkal lett tele a raktár előtt elterülő tér. Néma csendben érkeztek, körülvették az épületet. John szeme kikerekedett. A kocsiból, a raktár előtti csupasz területen át, épp a bejáratra látott.
Azután minden olyan gyorsan történt, hogy a férfi alig tudta követni. A rendőrök kiugráltak az autóból, köztük jó néhány talpig feketébe öltözött alak, fekete símaszkkal az arcán.
"Kommandósok" - gondolta John, és egy pillanatra már majdnem megörült annak, hogy késve érkezett.
"Itt a rendőrség! Behatolunk! Senki ne mozduljon!" - hallotta a hangot a hangosbemondó tölcséréből. A kommandósok a raktár ajtajához rohantak. Miután az zárva volt, valaki belelőtt egy sorozatot, egy másik berúgta az ajtót, miközben a járőr kocsik mögül néhány rendőr a raktár ajtajára célozva igyekezett fedezni az akcióban résztvevőket.
Néhány pillanat múlva John lövések hangját hallotta.
Csendben kicsusszant az autó üléséből, még az ajtót sem csukta be, nehogy zajt csapjon. A gyár fala mellett igyekezett elosonni, mielőtt valamelyik rendőrnek eszébe jutott volna benézni az autóba és megkérdezni, hogy mit is keres ő ott, ahol egyébként senki nem jár.
Most örült annak, hogy megfogadta a tanácsot és nem saját autóval közlekedett.
A szél szintje a csontjáig hatolt, nem kimondottan úgy volt öltözve, hogy órákig gyalogoljon hóesésben, sötétben, megvilágítatlan latyakos, gidres-gödrös járdákon. Egyszer egy gödörbe lépve kificamította a bokáját, a hidegen túl már a fájdalom is gyötörte. Egy autó elszáguldott mellette, beterítette sárral.
A férfiban már forrt az indulat. A szerencsés megmenekülése fölött érzett örömöt lassan átvette valami gyilkos düh. Belegondolt, hogy itt marad áru nélkül, nem tud szállítani a megrendelőinek. Azt, akitől ő vásárolt idáig, most lekapcsolták, törheti a fejét honnan tud felhajtani ismét valakit, aki szállítani fog neki. Arra már nem is mert gondolni, hogy esetleg valaki vádalkut köt a rendőrséggel alacsonyabb büntetés fejében és ezért őt is beköpi.
Az elhagyott ipari területről kiérve feltünedeztek az első lakóházak, már volt némi reménye, hogy buszra szállhat, vagy tud keríteni egy taxit, hogy hazajusson. A fejét tekergette, nézelődött hátha lát egy taxit valahol feltűnni, amikor egy árkádsor alá érve valamiben megbotlott. Egyensúlyát vesztve átesett egy rongykupacon.
A kupac feljajdult. Egy hajléktalan került elő a rengeteg bűzös holmi alól. A szerencsétlen az árkádok alatt keresett menedéket a hó elől, ott legalább nem ázott teljesen át minden rongya.
- A rosseb enne meg! - kiáltotta John és miután feltápászkodott, belerúgott a földön fekvő férfiba.
- Ne bántson uram! - könyörgött a hajléktalan és összegömbölyödve a karjával igyekezett védeni a fejét.
De John eszét már elvette a düh, a gyűlölet, és rugdalta a nyomorultat, ahol érte.
- Mutasd a zsebeidet rohadék! - kiáltotta - Lefogadom, hogy van suska nálad. Tudom, hogy ti többet össze tudtok koldulni egy nap, mint amennyit más tisztességes munkával megkeres.
Felrángatta a férfit a földről, undorodva belekotort a szakadozott kabát zsebébe. Csupán némi fémpénz került a kezébe.
Amikor annak a szája és a szeme felrepedt, és vérezni kezdett, visszalökte a szerencsétlent a rongyaira, majd az érméket elhajította, amilyen messzire csak tudta. - Jó éjszakát! - vetette oda foghegyről, majd mielőtt továbbindult még egy utolsót rúgott bele.
Néhány sarokkal odébb végre talált egy drosztot és az ott várakozó taxival hazavitette magát.
A lakásba lépve lerángatta magáról a sáros gönceit. Vett egy forró fürdőt és letelepedett a nappaliban a TV elé egy üveg whisky társaságában. Kíváncsi volt, mit mutatnak a nagy kábítószer fogásról.
A hír rövid volt, csupán a raktár épületét látta, de mutatták a gazdátlanul hagyott autót is, aminek keresik a bérlőjét, hiszen vélhetően neki is köze van a kábítószer ügylethez.
John most már azon dühöngött, hogy miért nem próbált mégis inkább eljönni a kocsival, a nagy felfordulásban valószínűleg úgysem ment volna utána senki.
Keserűen hallotta, hogy bizony jó néhány dílert lekapcsoltak. Ez azt jelentette, hogy a közeljövőben újabb nagy bevételekre nem számíthat.
Az idegesség is tehette, valamint a hidegben a hosszú gyaloglás, hogy nem bírt átmelegedni még az italtól és a meleg víztől sem. A fűtést a legmagasabb fokozatra állította, és úgy határozott, hogy begyújt a kandallóba is.
A takarítónője bölcs előrelátásának köszönhetően a kandalló mellett egy nagy fonott kosár tele volt tűzifával. A tűztérben minden elő volt készítve, csupán egy szál gyufa kellett, és hamarosan vidáman lobogott a láng.
A férfi pakolta a hasábokat a tűzre, lassan átmelegedett, de megnyugodni képtelen volt. Egyik pohár whiskyt a másik után hajtotta fel. Az ital hamarosan megtette a magáét, eldőlt a kanapén. Félálomban a televíziót még kikapcsolta a távirányítóval, de arra már képtelen volt, hogy összeszedje magát és átmenjen a hálószobába. Pár pillanat múlva hortyogott.
Egy idő után arra ébredt, hogy a kényelmetlen póztól elzsibbadt a keze és a lába. Amikor kissé magához tért, csodálkozva látta, hogy a kandallóban még mindig ég a tűz. Az alkohol okozta mámoron keresztül is fel tudta fogni, hogy már régen el kellett volna hamvadnia, hiszen hosszú ideje nem tett rá fát.
"Majd elalszik" gondolta és a másik oldalára fordult, hogy tovább aludjon.
Hiába.
Éber lett, nem tudott újból elaludni. Fülelt. A tűz lángja egyre hangosabbá, a lobogás egyre dühödtebbé vált.
"Mi a fene..." feltápászkodott a kanapéról és közelebb lépett a kandallóhoz. Lehajolt, hogy belásson az üvegajtón keresztül.
Az ajtó üvege abban a pillanatban szétrobbant, a láng sziszegve kicsapott és rávetette magát. Egyetlen szempillantás alatt John Lennox eleven fáklyává változott. Hátrahőkölt, a melléből állati üvöltés tört fel. Igyekezett az ajtó felé támolyogni, hátha elér a fürdőszobáig, ahol kinyithatja a csapot. Két lépés után összeesett. Elterült a szőnyegen, miközben az emberfeletti kínról egyhuzamban üvöltött tovább.
A láng néhány perc múlva kialudt. A szoba közepén a feketére égett emberi roncs még percekig hörgött, próbált feltápászkodni, előre araszolt valamicskét mielőtt végleg összerogyott.

A tűzoltóparancsnok a fejét csóválta.
- Érthetetlen - mondta a katasztrófavédelem vezetőjének, és a rendőrfőnöknek, akik vele szemben ültek az asztalnál. - Sok tűzesettel volt már dolgom, de ilyet még nem láttam. A pasas összeégett, de semmi más nem kapott lángra, még a szőnyeg sem pörkölődött meg, ami alatta volt.
- Mi lehet erre a magyarázat? - kérdezte a rendőrfőnök.
- Nincs magyarázat. A dossziééra ráírjuk, hogy felderítetlen.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Kate Chrysso
Regisztrált:
2011-07-27
Összes értékelés:
115
Időpont: 2014-02-25 20:32:41

válasz Bödön (2014-02-24 08:02:17) üzenetére
Örülök, hogy tetszik. Remélem a többi is fog, bár lehet, hogy inkább horror, mint abszurd.

szia
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8532
Időpont: 2014-02-24 08:02:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon jó, nagyon érdekes! Nem is annyira abszurd:) Üdv: én

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Egy(s)ég című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je Dzs címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Félelem a barlangban címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Kihűlt Vállvonás című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szerelem című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)