HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 17 Tagok összesen: 1841 Írás összesen: 46254 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Szalki Bernáth AttilaFeltöltés dátuma: 2014-02-24
J. W. Goethe:Der ZauberlehrlingDer Zauberlehrling Hat der alte Hexenmeister Sich doch einmal wegbegeben! Und nun sollen seine Geister Auch nach meinem Willen leben. Seine Wort und Werke Merkt ich und den Brauch, Und mit Geistesstärke Tu ich Wunder auch. Walle! walle Manche Strecke, Daß, zum Zwecke, Wasser fließe Und mit reichem, vollem Schwalle Zu dem Bade sich ergieße. Und nun komm, du alter Besen, Nimm die schlechten Lumpenhüllen! Bist schon lange Knecht gewesen: Nun erfülle meinen Willen! Auf zwei Beinen stehe, Oben sei ein Kopf, Eile nun und gehe Mit dem Wassertopf! Walle! walle Manche Strecke, Daß, zum Zwecke, Wasser fließe Und mit reichem, vollem Schwalle Zu dem Bade sich ergieße. Seht, er läuft zum Ufer nieder! Wahrlich! ist schon an dem Flusse, Und mit Blitzesschnelle wieder. Ist er hier mit raschem Gusse. Schon zum zweiten Male! Wie das Becken schwillt! Wie sich jede Schale Voll mit Wasser füllt! Stehe! stehe! Denn wir haben Deiner Gaben Vollgemessen! - Ach, ich merk es! Wehe! wehe! Hab ich doch das Wort vergessen! Ach, das Wort, worauf am Ende Er das wird, was er gewesen! Ach, er läuft und bringt behende! Wärst du doch der alte Besen! Immer neue Güsse Bringt er schnell herein, Ach, und hundert Flüsse Stürzen auf mich ein! Nein, nicht länger Kann ichs lassen: Will ihn fassen! Das ist Tücke! Ach, nun wird mir immer bänger! Welche Miene! welche Blicke! O, du Ausgeburt der Hölle! Soll das ganze Haus ersaufen? Seh ich über jede Schwelle Doch schon Wasserströme laufen. Ein verruchter Besen, Der nicht hören will! Stock, der du gewesen, Steh doch wieder still! Willst am Ende Gar nicht lassen? Will dich fassen, Will dich halten Und das alte Holz behende Mit dem scharfen Beile spalten! Seht, da kommt er schleppend wieder! Wie ich mich nur auf dich werfe, Gleich, o Kobold, liegst du nieder; Krachend trifft die glatte Schärfe. Wahrlich! brav getroffen! Seht, er ist entzwei! Und nun kann ich hoffen, Und ich atme frei! Wehe! wehe! Beide Teile Stehn in Eile Schon als Knechte Völlig fertig in die Höhe! Helft mir, ach! ihr hohen Mächte! Und sie laufen! Naß und nässer Wirds im Saal und auf den Stufen: Welch entsetzliches Gewässer! Herr und Meister, hör mich rufen! - Ach, da kommt der Meister! Herr, die Not ist groß! Die ich rief, die Geister, Werd ich nun nicht los. "In die Ecke, Besen! Besen! Seids gewesen! Denn als Geister Ruft euch nur, zu seinem Zwecke, Erst hervor der alte Meister." Johann Wolfgang von Goethe A bűvészinas Vén varázsló egyszer, végre Elment, mester nincs a házban! Szelleme engedjen nékem, És akaratom szolgálja. Mert tanultam tőle Bűvölést, szokást, És szellemerővel Én teszek csodát. Hókusz, pókusz! Élj varázslat! Jött, s a kádba Már vizet hoz, Önti bőven, s újra lódul Fürdővízért, hadd csobogjon. Indulj most meg, vén seprő, te, Végy kezedbe ócska rongyot, Rég ismered szolga módot, Most akaratom betöltsed! Két lábad teremjen, Főd is szülessék, Rajta, menj sietve, Itt van egy fazék. Hókusz, pókusz! Élj varázslat! Jött, s a kádba Már vizet hoz, Önti bőven, s újra lódul Fürdővízért, hadd csobogjon. Nézd, futással megy mély parthoz! Ott áll a folyónál tényleg, Mint a villám vesz ő rajtot, Hozza vizet gyors öntésre, Már másodszor fordul, Bár töltve a kád! Vízsugár kicsordul, Töltve vízzel már! Állj, meg! Állj, meg! Mert elég ez, Kádunk, nézd meg, Már megtelve - Óh, mit látok! Hess el! Hess el! Mert varázsszót elfeledtem! Azt a szót, amellyel téged Régi voltodba formállak! Óh, hogy hordja fürge kézzel! Lennél seprő, mint korábban! Önti ki, és újból Hozza gyorsan rá, Óh, mint száz folyó Úgy tör rám ez ár! Hát, tovább nem, Ezt nem hagyom: Megragadom! Álnokság ez! Óh, mily félelmetes nékem, Rémít arckifejezése! Óh, te pokol rút szülötte! Kell eláztani a házat? Ömlik a víz már mindenre, Vess véget vízáramlásnak. Őrült seprőnyél, te, Kell, meghallgassál! Légy bot újra végre, Csendben, nyugton állj! Valahára Abbahagyod? Mert grabancod Megragadom, És testfád éles baltával Két darabra széthasítom! Mint jön megint, hurcol, nézzed! Mint csak tudtam, rá lecsaptam, S óh, kobold, heversz te mélyen; Reccsentve hasít éles balta. Ezt biz' eltaláltam! Nézd, szétvágtam én! És reményem támad, És fellélegzék! Ám jaj! Ám jaj! Mindkét résznek Tagja éled, Már szaladnak, Készek ismét vízhordásra! Segítsetek, óh, hatalmak! És hogy futnak! Minden nedves, Vízben állnak termek s képek: Óh, mily szörnyű vízesés ez! Mesteuram, hallj meg, kérlek! - Végre jő a mester! Uram, nagy a kár! Hívtam, jött a szellem, Ám nem tágít már. "Mars sarokba Seprők! Vagytok, Mint voltatok! Mert van írva: Hogy munkára azt, ki szolga, Tudd, csak öreg mester hívhat." Szalki Bernáth Attila Még nem szavaztak erre az alkotásra Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz! |
Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/6. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/5. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/3. 18+ című alkotáshoz Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Petőfi: Mi a szerelem? c. költeményéről című alkotáshoz Saskó Éva alkotást töltött fel A nap könnye címmel a várólistára mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Pimasz egy kitörés címmel a várólistára mandolinos bejegyzést írt a(z) Johann Wolfgang Goethe:Nur wer die Sehnsucht kennt...: című a mandolinos bejegyzést írt a(z) Johann Wolfgang Goethe:Nur wer die Sehnsucht kennt...: című a mandolinos bejegyzést írt a(z) Johann Wolfgang Goethe:Nur wer die Sehnsucht kennt...: című a Finta Kata bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak IV. című alkotáshoz Finta Kata bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak. II. című alkotáshoz Finta Kata bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak-Angyalszárnyak című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Ars poetica helyett című alkotáshoz Finta Kata bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak angyalszárnyak című alkotáshoz Finta Kata bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak-Angyalszárnyak című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |