Der Zauberlehrling

Hat der alte Hexenmeister
Sich doch einmal wegbegeben!
Und nun sollen seine Geister
Auch nach meinem Willen leben.
Seine Wort und Werke
Merkt ich und den Brauch,
Und mit Geistesstärke
Tu ich Wunder auch.

Walle! walle
Manche Strecke,
Daß, zum Zwecke,
Wasser fließe
Und mit reichem, vollem Schwalle
Zu dem Bade sich ergieße.

Und nun komm, du alter Besen,
Nimm die schlechten Lumpenhüllen!
Bist schon lange Knecht gewesen:
Nun erfülle meinen Willen!
Auf zwei Beinen stehe,
Oben sei ein Kopf,
Eile nun und gehe
Mit dem Wassertopf!

Walle! walle
Manche Strecke,
Daß, zum Zwecke,
Wasser fließe
Und mit reichem, vollem Schwalle
Zu dem Bade sich ergieße.

Seht, er läuft zum Ufer nieder!
Wahrlich! ist schon an dem Flusse,
Und mit Blitzesschnelle wieder.
Ist er hier mit raschem Gusse.
Schon zum zweiten Male!
Wie das Becken schwillt!
Wie sich jede Schale
Voll mit Wasser füllt!

Stehe! stehe!
Denn wir haben
Deiner Gaben
Vollgemessen! -
Ach, ich merk es! Wehe! wehe!
Hab ich doch das Wort vergessen!

Ach, das Wort, worauf am Ende
Er das wird, was er gewesen!
Ach, er läuft und bringt behende!
Wärst du doch der alte Besen!
Immer neue Güsse
Bringt er schnell herein,
Ach, und hundert Flüsse
Stürzen auf mich ein!

Nein, nicht länger
Kann ichs lassen:
Will ihn fassen!
Das ist Tücke!
Ach, nun wird mir immer bänger!
Welche Miene! welche Blicke!

O, du Ausgeburt der Hölle!
Soll das ganze Haus ersaufen?
Seh ich über jede Schwelle
Doch schon Wasserströme laufen.
Ein verruchter Besen,
Der nicht hören will!
Stock, der du gewesen,
Steh doch wieder still!

Willst am Ende
Gar nicht lassen?
Will dich fassen,
Will dich halten
Und das alte Holz behende
Mit dem scharfen Beile spalten!

Seht, da kommt er schleppend wieder!
Wie ich mich nur auf dich werfe,
Gleich, o Kobold, liegst du nieder;
Krachend trifft die glatte Schärfe.
Wahrlich! brav getroffen!
Seht, er ist entzwei!
Und nun kann ich hoffen,
Und ich atme frei!

Wehe! wehe!
Beide Teile
Stehn in Eile
Schon als Knechte
Völlig fertig in die Höhe!
Helft mir, ach! ihr hohen Mächte!

Und sie laufen! Naß und nässer
Wirds im Saal und auf den Stufen:
Welch entsetzliches Gewässer!
Herr und Meister, hör mich rufen! -
Ach, da kommt der Meister!
Herr, die Not ist groß!
Die ich rief, die Geister,
Werd ich nun nicht los.

"In die Ecke,
Besen! Besen!
Seids gewesen!
Denn als Geister
Ruft euch nur, zu seinem Zwecke,
Erst hervor der alte Meister."

Johann Wolfgang von Goethe



A bűvészinas

Vén varázsló egyszer, végre
Elment, mester nincs a házban!
Szelleme engedjen nékem,
És akaratom szolgálja.
Mert tanultam tőle
Bűvölést, szokást,
És szellemerővel
Én teszek csodát.

Hókusz, pókusz!
Élj varázslat!
Jött, s a kádba
Már vizet hoz,
Önti bőven, s újra lódul
Fürdővízért, hadd csobogjon.

Indulj most meg, vén seprő, te,
Végy kezedbe ócska rongyot,
Rég ismered szolga módot,
Most akaratom betöltsed!
Két lábad teremjen,
Főd is szülessék,
Rajta, menj sietve,
Itt van egy fazék.

Hókusz, pókusz!
Élj varázslat!
Jött, s a kádba
Már vizet hoz,
Önti bőven, s újra lódul
Fürdővízért, hadd csobogjon.

Nézd, futással megy mély parthoz!
Ott áll a folyónál tényleg,
Mint a villám vesz ő rajtot,
Hozza vizet gyors öntésre,
Már másodszor fordul,
Bár töltve a kád!
Vízsugár kicsordul,
Töltve vízzel már!

Állj, meg! Állj, meg!
Mert elég ez,
Kádunk, nézd meg,
Már megtelve -
Óh, mit látok! Hess el! Hess el!
Mert varázsszót elfeledtem!

Azt a szót, amellyel téged
Régi voltodba formállak!
Óh, hogy hordja fürge kézzel!
Lennél seprő, mint korábban!
Önti ki, és újból
Hozza gyorsan rá,
Óh, mint száz folyó
Úgy tör rám ez ár!

Hát, tovább nem,
Ezt nem hagyom:
Megragadom!
Álnokság ez!
Óh, mily félelmetes nékem,
Rémít arckifejezése!

Óh, te pokol rút szülötte!
Kell eláztani a házat?
Ömlik a víz már mindenre,
Vess véget vízáramlásnak.
Őrült seprőnyél, te,
Kell, meghallgassál!
Légy bot újra végre,
Csendben, nyugton állj!

Valahára
Abbahagyod?
Mert grabancod
Megragadom,
És testfád éles baltával
Két darabra széthasítom!

Mint jön megint, hurcol, nézzed!
Mint csak tudtam, rá lecsaptam,
S óh, kobold, heversz te mélyen;
Reccsentve hasít éles balta.
Ezt biz' eltaláltam!
Nézd, szétvágtam én!
És reményem támad,
És fellélegzék!

Ám jaj! Ám jaj!
Mindkét résznek
Tagja éled,
Már szaladnak,
Készek ismét vízhordásra!
Segítsetek, óh, hatalmak!

És hogy futnak! Minden nedves,
Vízben állnak termek s képek:
Óh, mily szörnyű vízesés ez!
Mesteuram, hallj meg, kérlek! -
Végre jő a mester!
Uram, nagy a kár!
Hívtam, jött a szellem,
Ám nem tágít már.

"Mars sarokba
Seprők! Vagytok,
Mint voltatok!
Mert van írva:
Hogy munkára azt, ki szolga,
Tudd, csak öreg mester hívhat."

Szalki Bernáth Attila