HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48089

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-04-15 00:07:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: Gángoly AttilaFeltöltés dátuma: 2014-02-27

Mindhalálig horror

1

Vitathatatlan tény, hogy Howard Ambrose Craft sötét hangulatú életműve a gáncsoskodások ellenére is a világirodalom nem kanonizált, ám annál olvasottabb részévé válik.
Az én helyzetemben ilyesfajta fordulatot remélni légvárépítés.
Bár Crafthoz hasonlóan fogcsikorgatva, önpusztító módon írok (és a sors is alaposan próbára tesz), amíg alkotókedvem forrása, mint az övé annak idején, kiapadhatatlannak tűnik − életkedvemé kiapadóban van. Holott úgy vélné az ember, hogy e kettőt, akár az idegek és erek hálóit, csak a végső perc képes elválasztani.
Elismerem, kissé zavaros, amit írok. No de ha már a hálóknál tartunk, nem titkolhatom el fölfedezésemet: a világhálón bolyongva még egy magyar Craft-honlapra is ráakadtam. Hihetetlen, ám néhány irodalombarátnak itt, a Kárpát-medence közepén sincs okosabb dolga, mint hogy a viharos Új-Angliában több emberöltővel korábban alkotó (pontosabban szenvedő) rémmeseíróval foglalkozzon.
Mi tagadás, tüzetesen áttanulmányoztam a paradoxonoktól hemzsegő honlapot, s éjjeliőri munkámat is maradéktalanul ellátva, a másodvonalbeli Craft-szakértők egyikévé képeztem magam.


A. részlet

"1999-ben ünnepeltük a Hazajáró lelkek zseniális írója születésének századik évfordulóját. Életéről és nem mindennapi életművéről dióhéjban a következő mondható el:
1899. augusztus 13-án születik W. Craft és S. Scott első - és egyetlen - gyermekeként a massachusettsi Salemben, az Atlanti-óceán szürke hullámaitól ostromolt partokon. (Ez tudvalévően a boszorkányperek, a vérbírák és a lelkifurdalástól gyötört Nathaniel Hawthorne városkája is.) A Scottok ősi fészkének számító tágas családi házban élnek, mely az Angel Street 106. alatt volt; most célzatosan a 666-os számot viseli.
1903 tavaszán, miközben egy detroiti hotelszobában tartózkodik, Craft apja - aki utazó ügynökként dolgozott - váratlanul megőrül: a Salem Hospital elmeosztályán különítik el, mely kórházat sosem fogja elhagyni...
Ötéves korában a gyermek fölfedezi az Ezeregyéjszaka szépségét; ideiglenesen az iszlám vonzásába kerül, s arab hangzású neveket költ; környezetének engedékeny és könnyen zsarolható tagjaitól is megköveteli, hogy e nevek valamelyikén szólítsák.
Homlokába hulló égővörös tincsei kakukktojásként különböztetik meg egyívású társaitól. A család poétikus háziorvosa »az alkony fiának« nevezi, de a költői túlzás ellenére is mély értelmű kijelentésen mindenki csak zavartan mosolyog.
- Ön szeret rébuszokban beszélni, doktor úr - jegyzi meg végül Craft anyja, enyhe szemrehányással a hangjában.
- Higgye el, asszonyom, ő az alkonyé... - ismétli meg homlokráncolva az orvos, miután hosszan fürkészte "védence" komor arcvonásait, szúrós tekintetét. Ám hanghordozásából nem derül ki egyértelműen, hogy megállapítását dicséretnek vagy elmarasztalásnak szánja-e, firtatni pedig senki sem meri.
A fiú nyolcesztendősen veti papírra A palackba zárt dzsinn című meséjének első változatát; ugyanakkor verseket kezd írni. Az év végén a shakespeare-i színház világának véres és kegyetlen oldala ragadja magával, alkalmasint a III. Richárd salemi bemutatójának hatására.
1908-ban édesapja gyanús körülmények között meghal a kórházban, ahol bekerülésekor a fásult és minden szakmai szenvedélytől mentes doktorok a neurosyphilis harmadik fokozatát diagnosztizálták nála. Az orvostudomány mai állása szerint több mint valószínű, hogy a kórisme elhamarkodott volt.
Craft, aki kiskamaszként sokat lődörög szülővárosának a gyarmati idők jellegzetességeit őrző kikötőjében, ez idő tájt írja második prózai »dolgozatát« (A kísértethajó útja). Ősszel iskolába küldik - kezdetben magántanuló volt -, de egészségi okok miatt csak egy évig járhat a történetesen rendkívül alacsony színvonalú intézménybe; itt számos megaláztatásban van része ügyefogyottsága és előnytelen külseje miatt.
Rokonai szórakoztatására alig tízesztendős fejjel írni és szerkeszteni kezdi egyszemélyes újságját, a The Scientific Gazette-et; az első számot kereken egy tucat követi. Papírra vet egy misztikus detektívtörténetet is (A halhatatlan ember bosszúja), ám megsemmisíti, mert a nyomasztó, sőt vérfagyasztó környezetfestés ellenére sem találja - kozmikus értelemben - kellőképp borzalmasnak.
Saját szakállára vegyi kísérletekbe fog, melynek révén fölfedezi a szerves kémia birodalmát; egyik odaadó nagynénjétől - Craftot egész életén át agyonkényeztetik a nénjei - kikönyörög egy borsos árú vegytani fölszerelést is, amiből emeleti szobájában laboratóriumot rendez be. Ekkor írja az Amerikai Frankeinstein című »önéletrajzi« rémmeséjét (a gótikus regények hajmeresztő fordulatainak igézetében). A következő évben valamennyi versét átdolgozza, ciklusokba rendezi, és gyöngybetűkkel az egyik üres iskolai füzetbe másolja. Egy kémiai kísérlet során azonban véletlenül meggyullad és elég a füzet, amit Craft égi jelnek tekint, s a marék hamu fölött szertartásosan szakít a költészettel..."


2

Büszkén mondhatom, hogy a honlap böngészése megérte a fáradságot, hisz felállítottam merész, minden szempontból rendhagyó elméletemet, melynek − nem túl eredetien − a Craft-jelenség nevet adtam.
Ezalatt fülsértőn recsegett alattam a nagyszüleimtől örökölt karosszék. Ám én olyan lelkiállapotban voltam, amelyben az ember már nem szokott csavarok meghúzására gondolni; így aztán a tárgyak és a világ eresztékei tovább lazulnak...
Mellesleg az említett honlapon komolytalan hozsannával istenítik a szárnyaló képzeletű, de a bennfentes irodalmárok által mégiscsak lesajnált Craftot. Például az általam is idézett internetes szerző (egy magyarra fordított francia, aki a rémségek műfajának bálványimádói közé tartozik) kritikátlanul dicsőíti kedvencét. Végül - teljességgel mértéket vesztve - megállapítja róla, hogy bár írásai "dögletes párát lehelnek", ő volt minden idők legnagyobb tollforgatója.
Az utolsó bekezdések lényege röviden summázható (le is írja a fellengzős gall): mindörökké Craft!
Más szóval: mindhalálig horror!


B. részlet

"... 1913-ban Craft a legközelebbi bentlakásos iskola tanulója lesz, de a következő esztendőben nem tér vissza (továbbra is egészségi okok miatt). Egy újsütetű, az időrendet felbontó, itt-ott az elbeszélői nézőpontokat is váltogató prózai kísérlettel tesz próbát (A szörnyeteg legendája), valamint fél tucat cikket és több »esszét« fogalmaz meg a legkülönbözőbb témákban (még csak tizennégy éves).
Amikor N. Scott - anyai nagyapja - meghal, arra kényszerülnek, hogy eladják az Angel Street-i házat; egy ötszobás lakásba költöznek ugyanabban az utcában, hogy közös fedél alatt éljenek nagynénjeivel. Mivel a pénz előteremtése most már nehézségekbe ütközik, Craft magántanórái egyszer s mindenkorra véget érnek, s ő - nem kevés ellenállás, sőt heves családi jelenet után - a Hawthorne Street High Schoolba iratkozik. Ott antikváriumokból (sokszor fáradságos utánjárással) beszerzett, ronggyá olvasott krajcáros regényekbe temetkezik, tanulmányait elhanyagolva.
Első »igazi« novelláját a világháború kitörésekor veti papírra (A titkos kínzókamra); ezt egy valóban megtörtént bűneset ihlette; főhőse nem holmi fiktív rémalak, hanem egy egész Massachusetts államot rettegésben tartó hírhedt sorozatgyilkos. A novella lélektani felépítése a szerző életkora ellenére meglepően érett. A fiatal Craft hitelesen ábrázolja mind a tettes, mind az elrabolt, meggyalázott és halálra kínzott szüzek lelkivilágát. (Itt kell visszautasítanom azt a vádat, hogy az elbeszélő a kőszívű gyilkossal azonosul, s kedvét leli a fogságba hurcolt lányok megcsonkításának szokatlanul naturalisztikus leírásában. Ismeretes, hogy Craft valamennyi művében a szenvedők és áldozatok pártján áll, hiszen maga is sokat szenved, maga is áldozat.)
1915-ben megvásárolja élete egyetlen írógépét, egy fémszörnyeteget, amelyet ritka kitartással mindvégig használni fog.
A következő évben ír egy olvasói levelet a Salem Journalnak az asztrológia és főleg a horoszkópok védelmében; kellemes csalódására a szöveget kinyomtatják; ez Craft első publikációja. Hasonló módon tesz majd közzé (rendszerint okkult tárgyú) cikkeket a Rhode Island-i Providence Tribune-ban is.
Mindezzel kezdetét veszi az iszonyat alapvetésének reneszánsza. A meg-megtelő kéziratlapokon pusztulás és borzalom, sivatag és tengerfenék, halott falvak és néptelen városok látomásai váltakoznak.
Ám a rettenet legbővebben ömlő forrása maga az élet. Kimondhatatlan bűnök, bomlott elméjű nők és férfiak, zavarba ejtő hangok a végtelen éjszakában, no meg hosszú, szívszorító csendekkel teli nappalok. Kísértettanyák, omlatag klastromok, visszhangos sikátorok, ódon temetők, zordon tömlöcök, labirintusok - melyeknek nincs középpontjuk -, züllött szerzetesek, megbecstelenített apácák, emberevő gonosztevők.
Tőrőlmetszett grand guignol.
Megáll az idő a Craft-házban, ahol az irodalmi ízlés legmagasabb fokát az olcsó romantika sajátosan túlfinomított változata képviseli. A komor, lidérces árnyakkal zsúfolt toronyszoba ablaka már nem Salem poros főutcájára nyílik, hanem kapu a sötét erők álombirodalmának tájaira, mert a rémségeknek nemcsak történetük, de geográfiájuk is van...
- Miért mindig az élet mocskáról írsz? - kérdezi egy ízben Mrs. Craft a rá jellemző egyértelműséggel, amit fia kezdettől fogva a választékosság kellemetlen hiányának tartott. Ám az özvegy nem kap feleletet (még olyan sablonosat és homályosat sem, hogy a fölemlegetett történetek inkább a lét egészéről vagy a mindenség talányáról szólnak).
Craft válasz helyett némán és hosszan az anyjára tekint, szinte farkasszemet néznek egymással; végül az asszony töri meg a kihűlő csendet:
- Olyan vagy, mint apád volt...
1917-ben hősünk utoljára hagyja faképnél az iskolát, s megírja A bölcsek kövének mágiáját, mely azonban csak évek múlva lát napvilágot. Rengeteget olvas, kivált Poe és Bierce novelláit; párhuzamosan elmerül a ponyvamagazinok univerzumaiban is; mindennek ellenére »valósághű« korrajzra törekszik. Bár még Chicagóban sem járt, nemhogy a prérin, bámulatos tájleírások találhatók az ekkortájt keletkezett Drakula a Vadnyugaton lapjain.
A világháború utolsó szakaszában járunk. Az USA már második éve áll hadban Németországgal, mikor a vékonydongájú, sőt kórosan sovány, de ennek ellenére hat és fél láb magas, hórihorgas fiatalember - idősebbnek hazudva magát - belép katonának a Nemzeti Gárdához. Ám édesanyja minden követ megmozgat, és sikerül elérnie, hogy fiát rossz egészségi állapotára tekintettel leszereljék.
1919-ben Craft megírja a hadseregben szerzett tapasztalatait; a következő évben (sokoldalúsága újabb bizonyítékaként) egy »stratégiai értekezést« is alkot; sajnos mindkét szöveg elvész.
1925-ig jobbára csak olvas, és alig mozdul ki otthonról; noha a búskomorság jelei mutatkoznak rajta, nem hajlandó orvoshoz fordulni. Föl se merül, hogy állást vállaljon, nagynénjei tartják el. Már-már ép eszét félti a lidércnyomásos éjszakákon; végül minden erejét összeszedve, aggályos csiszolgatás után befejezi A kripta lakója című vérbeli horrort. Ez a klasszikus hagyományokat követő rémtörténet váratlan gyorsasággal meg is jelenik a frissen alapított Ghost Stories magazin hasábjain, a főszerkesztő pedig lelkes gratulációt és szerény honoráriumot küld a szerzőnek, további kísértethistóriákat rendelve tőle.
Új korszak kezdődik Craft életében..."


3

Teóriám, melyről hosszabb lélegzetű tanulmányt is készülök írni (persze csak készülök, de sose fogok) nagy vonalakban a következő:
A Craft-jelenség azonos a Jézus-jelenséggel. A világirodalomban megfelelője a Kafka-féle lemeztelenített dramaturgiájú "forgatókönyv" (mely egyszersmind az ősregény egyik fejezete is). Miről van szó? Nos, e ragyogó, de pőreségében annál szívszorítóbb forgatókönyv menete jelenetről jelenetre így fest:
I. A zseniális mester felbukkan, ám kiváló képességeiről nem vesz tudomást a világ.
II. Idővel néhány "tisztánlátó" felismeri a mester lángelméjét; kialakul a beavatottak szűk köre.
III. Halála után a tanítványok széltében terjesztik a méltatlan bánásmódban részesült lángelme "művét".
IV. Az állhatatos hírverés nyomán megtörténik az áttörés, majd a kanonizálás, mely az örök igazságot látja megtestesülni a mester minden mozdulatában.
A Craft-jelenség e sorok írásakor az "utolsó felvonás" színrevitele előtt áll. Howard Ambrose Craft helyi Szent Pálja az az August D. volt, aki élelmes fickóként könyvkiadót alapított az - új-angliai viszonyok közt - ágrólszakadt zseni műveinek publikálására. Ilyesformán ahhoz hasonló szerepet töltött be barátja mellett, amilyet M. Brod játszott a különös sorsú Kafka életében (s még inkább utána).


C. részlet

"... Nem sokkal a nagy New York-i tőzsdekrach után Craft édesanyját őrületté fajuló elmezavara miatt bezárják a Salem Hospitalba, melyet (akárcsak néhai férje) soha többé nem hagy el. Abban az évben Craft fölfedezi Lord Dunsany műveit, s írásain ettől fogva finoman érződik majd a Dunsany-hatás (Boszorkányok bálja); egyidejűleg − a szívenütő képzettársítások révén − szürrealisztikus álmai is komoly szerephez jutnak egyes munkáiban (A végzet, mely elérte Rhode Island partjait).
1931-ben először és utoljára jár külföldön: Kanadába utazik a ponyvaírók montreali »világkonferenciájára«. Ott az addig nőgyűlölő hírében álló férfi ismeretséget köt a könnyfakasztó szerelmi históriákat írogató Sonia G.-vel (akit utóbb feleségül vesz).
A rákövetkező esztendőben megálmodja a több magazinszerkesztő által kifogásolt, művészieskedőnek bélyegzett Napfogyatkozásunk évadát, melyet teljes terjedelmében Sonia olvas fel a bostoni Longfellow Clubban (Craft irtózott a nyilvános szerepléstől). Az elbeszélés végül alaposan meghúzva jelenik meg a Ghost Storiesban. A csonkítatlan változat csak évtizedekkel később lát napvilágot, s hozza meg a posztumusz elismerést a rég halott - életében hol kigúnyolt, hol agyonhallgatott - szerző számára.
Craft 1933-ban befejezi a Napfogyatkozásnál is lenyűgözőbb, összefogottabban szerkesztett Hazajáró lelkeket, melyet ő a legjobb művének tekint (ízlése megegyezik az utókoréval). Ezúttal szerencsére a ponyvamagazinok berkeiben sem akadékoskodnak, s több lelkes recenzió »ünnepli« a Ghost Storiesban minden húzás vagy más változtatás nélkül leközölt, kitűnő horrornovellát. Voltaképp ez az író egyetlen irodalmi sikere.
Úgy tűnik, hogy a dolgok kezdenek jól alakulni (a gazdasági válságból is kilábalt az ország), ám Craft édesanyja váratlanul meghal a zárt osztályon. Az »aranyszívű nagynénik« - Annie és Lillian - gondoskodnak súlyos lelki válságba kerülő unokaöccsükről; közben Sonia G. is mind többször érkezik látogatóba, s veszi védőszárnyai alá a férfit; Craft viszonzásul segít a kevésbé tehetséges, de grafomán Soniának egy félig szerelmi, félig bűnügyi témájú elbeszélés megírásában. 1936-ban házasodnak össze. A mézesheteket Washingtonban töltik, majd az asszony New York-i lakásában rendezkednek be (valahol Brooklyn mélyén - a pontos cím sajnos nem ismert)..."


4

Ha elméletemet következetesen végiggondolom, be kell látnom: furcsa, hogy a Jézus-Kafka-Craft-sorban a két jellegzetes sorsú zsidó után egy rasszista jenki következik.
Talán az életutak szimmetriájáról van szó...
Mielőtt azonban csupa rosszat gondolna valaki a salemi géniuszról, hozzá kell fűznöm, hogy számára a lét egy szörnyű enigma volt: "Isten keresztrejtvénye". Craft szerint bármit cselekszünk, az nem több - és persze nem is kevesebb - e rettenetes feladvány hiábavaló megfejtési kísérleténél. Egyszóval az emberi sors talányának konok kutatójával van dolgunk. Ez a puritán ivadék a négerekben és afrikai szertartásaikban a sötét erők megtestesülését látta; a botránykőnek számító Haiti mágusban is túlzott szigorral világít rá a vudu "vallás" árnyoldalaira, amin okfejtésének következetessége sem enyhít. (A vallás szót ő tette idézőjelbe. Én személy szerint − innen, a Duna partjáról − rokonszenvezem a tengerentúli feketékkel, a jamaicai hiedelmekkel pedig különösképp.)
A teljesség kedvéért meg kell jegyezni azt is, hogy a "néger babonákkal" szemben oly kérlelhetetlen Craft az indián rítusok ellen már semmi kifogást nem emelt. A kínai és japán bevándorlók szokásai se keltettek benne visszatetszést.


D. részlet

"... Sajnálatos módon Craft és Sonia házassága kudarccal végződik. Az asszony otthagyja eladói munkáját, hogy saját divatáruüzletet nyisson, de a forgalom csekély, és ő csalódottan lehúzza a redőnyt. A férfi megpróbál állandó munkát találni valamelyik New York-i lapnál, ám mindenütt felsül; ráadásul felesége rokonságától is idegenkedik, noha a rabbi nagyapával folytat néhány termékeny vitát (ennek köszönhető, hogy egyik-másik kései elbeszélésében szerepet játszik a kabbala).
Craft csak kérészéletű munkákat talál, melyeknek sorra hátat fordít. A Ghost Stories még a korábbinál is kevesebb honoráriumot fizet; néhány ízben nem is pénzt, hanem szamárfüles könyvutalványokat kap a szerkesztőségtől, melyeket antikváriumokban vált be, elsősorban Poe-, Bierce- és Dunsany-műveket vásárolva.
Ezalatt Sonia új üzletet nyit, de elveszíti egy bankcsőd miatt, s idegösszeomlással szállítják kórházba; miután kiengedik, egy vidéki farmra megy pihenni, majd 1938-ban eladja brooklyni lakását, és Cincinnatiba »menekül«.
Craft kénytelen a Melville Streeten egy zsebkendőnyi hónapos szobába hurcolkodni, melyet Lillian nagynénje fizet. Ebben az évben mindössze egyetlen novellát ír (Az elátkozott ház örököse); elhelyezkedik egy könyvesboltban, és heti 17 dollárt keres borítékok megcímzésével; végül visszaköltözik szülővárosába, s ismét közös fedél alatt él nagynénjeivel, akik majomszeretettel veszik körül.
Hitler még ugyanazon esztendő kora őszén - fittyet hányva a "nemzetközi etikett" szabályaira, írottakra és íratlanokra egyaránt - az oroszokkal vállvetve leigázza Lengyelországot. Fellobbannak az újabb világégés első tüzei Európában.
Sonia új boltot nyit és brooklyni lakást bérel, Craft pedig három hónapon keresztül jár hozzá, de a vendégszobában hál, visszahúzódva a testi szerelemtől. Mikor az asszony meglátogatja őt Salemben, felajánlva, hogy hozzák rendbe tönkrement kapcsolatukat, a beszélgetés a válásban való megegyezéssel zárul.
- Kötöznivaló bolond vagy! A förtelem »filozófusa«! Szánalmas! - üvölti Sonia, a szemhéját égető könnyekkel küszködve, mialatt a férfi, kizökkenve jéghideg közönyéből, vizsgálódó tekintettel nézi a gyűlölettől eltorzult női arcot.
1941 elején bontják fel végleg zátonyra futott házasságukat. Már egyikük sem vár túl sokat az élettől..."


5

Mint ahogy én is csak arra várok, hogy Craft esetében végre-valahára bekövetkezzék a negyedik jelenet: az irodalomtörténészek elismerjék őt a rémmese és a kísértethistória klasszikusának. Ismétlem, nincs jobb dolgom... Hazám gazdasága romokban hever, Európa a régi dicsőség letűntét siratja, míg Amerika felől a hatalmi téboly szele süvít. Más szóval a lealacsonyodott világ úgy egyensúlyoz a fátum szakadékának peremén, akárcsak a "mester" látomásaiban.
Olyannyira igaz ez, hogy elméletemet hiábavalóság lenne nagy ívű esszévé dagasztani. A joggal kevés érdeklődő e szerény - és kétségkívül hevenyészett - vázlat alapján is képet alkothat magának a kérdésről. Mielőtt pedig a csapongó tartalmat vagy a stílus fogyatkozásait vetnék a szememre, utalok rá, amit e "beszély" elején életkedvem kiapadóban lévő forrásáról írtam.

*

No mármost 2006 nyarán váratlanul felpörögtek az események. Jól emlékszem az alighanem elsőre - bár csak hallomásból értesültem róla -, s tiszta lelkiismerettel állíthatom, hogy megsejtettem benne a jövőt.
Egy Andrássy úti követségi villában zajlott le, a keleti tájolású, napfényes szalonban. A magyarországi japán kultúrattasé szoborszép hitvese megkapta káprázatos festésű teás- vagy kávéskészletét (egy hongkongi ügynökségen keresztül). A legfinomabb kézműves holmik bukkantak még elő a postai pecsétekkel teli, jókora doboz homályából: a felkelő nap országának ritka csecsebecséi; rózsával díszített nankingi porcelánedények; mázas kerámiák Korea földjéről; sárkányokkal ékes kantoni vázák. Sőt egy Vlagyivosztokban készült ezüstszamovár is csillogott a záporozó napsugarakban.

C. R. A. F. T.

- olvasta a gyönyörű nő, mellékesen Pu Szung-ling és Akutagava fantasztikus történeteinek rajongója, valamelyik csésze alján az aranybetűs feliratot. Alatta félkörben egy kiterjesztett szárnyú rémalak művészi fametszeteket idéző rajza görbült. (Később ugyanezt lelte az egyik nankingi tányér peremén, két kantoni sárkány között és a szamovár csapján is; utóbbin a szárnyas rém nélkül.)


E. részlet

"... Craft a válás után késztetést érez, hogy a rá jellemző műgonddal megírja a Szörnyek a tenger alól, a Vámpírok tanyája és A beszélő gólem című elbeszéléseit. (Mindhármat a kitűnő lélekrajz teszi emlékezetessé, s az elsőben megkapó az óceán rideg pompájának leírása is.) Közben 1942-43 folyamán el-ellátogat Bostonba, Philadelphiába, New Yorkba, Baltimore-ba és Washingtonba, egyszóval fölkeresi a keleti part nagyvárosainak összes ponyvamagazin-szerkesztőségét, hogy végső kísérletet tegyen az emberiséggel való személyes kapcsolatteremtésre. Megint csúfos kudarcot vall. Washingtonban éri utol egy sürgöny, mely arról tájékoztatja, hogy Lillian nagynénje súlyos beteg; mikor Salembe ér, már eszméletlenül találja az idős hölgyet, aki rövid agónia után meghal; másik nagynénje, Annie a temetés reggelén lezuhan a lépcsőn, lábát töri, és hosszabb időre kórházba kerül.
A normandiai partraszállást követő napokban Craft megírja utolsó befejezett novelláját, a feledhetetlenül megrázó Rettegésünk csúcsát.
A rákövetkező nyáron ismerkedik meg August D.-vel Providence-ben; lázas eszmecseréjük több mint harminc órán keresztül tart, alvás nélkül (mely alatt egyik csésze feketét a másik után isszák). Craft neki jelenti be megmásíthatatlan elhatározását: amint véget ér a második világháború, »az emberiség történetének legnagyobb horrorja«, haladéktalanul elutazik Közép-Amerikába, hogy felkutasson egy dzsungel borította maja romvárost, melynek hollétét megálmodta.
- Jövőm már-már engem is érdekelni kezd, ami nem csekélység − magyarázza túlfűtötten. − Az emberi természetben szörnyű egyformaságot találok, a személyes viszonyokban és a társadalmi körülményekben elháríthatatlan hatalmat. Ez mindenkinek megadatott, és nem adatott meg senkinek!
- Őszintén szólva... nem értem - vallja be a holtfáradt August.
- Az egyes ember csak hab a hullámokon - szónokol tovább Craft zavartalanul, abban a tudatállapotban, amelyben írni is szokott. - A nagyság puszta véletlen. A lángész hatalma bábjáték, nevetséges küzdelem a vastörvénnyel, melyet felismerni a legfőbb dolog, de úrrá lenni rajta képtelenség. Büchnernek igaza volt!
- Ki az a Büchner? - értetlenkedik a házigazda leragadó szemmel.
A vendég azonban sziklaszilárdan, ingerlő magabiztossággal folytatja: írók, filozófusok és irányzatok nevei röpködnek a levegőben, dátumok bukkannak föl és enyésznek el, történelmi korszakok látomásos képei vetülnek a falra... Végül kifulladva az elsötétített ablakhoz lép, félrehúzza a gyűrött függönyt, s kitekint a hőségben izzó, piszkos, sivár utcára. Látni véli, ahogy a forróságban itt-ott megolvad a szurok. Első pillantásra minden békésnek tűnik, csak a pengeéles napsugarak kaszabolják össze a gyanútlan járókelők bőrét. A megsebzett, agyonszurkált emberek mégsem roskadnak bábuként a földre; senki sem vérzik el hörögve a gyilkos fényben. Craft visszaereszti a függönyt, s baljós hunyorgással fordul vendéglátója felé, megismételve őrült tervét.
- Milyen szép az élet - teszi hozzá tűnődve -, legalábbis ha a körülmények engedik, hogy szép legyen...
August a későbbiek során igyekszik lebeszélni szándékáról, de a másik hajthatatlan; 1945 őszén, egy borús, szeles hajnalon, búcsú nélkül útra kel; csak könnyű kézipoggyászt visz magával.
...Azóta senki sem hallott felőle. Legutolsó, alig pár mondatos levelét Guatemala egyik eldugott, kísértetjárta indián falujában keltezte; ám néhány mérfölddel arrébb már alkalmasint nem ő adta postára. Ebben a levélben olyan más- és evilági rémek (démonok, vérszívók, farkasemberek, élőhalottak) légiójáról esik szó, melyek ördögi fondorlattal ellene törnek - az egész szöveg azonban túl rövid, homályos és megrendítő.
A világ igazságtalanságai közül Howard Ambrose Craft titokzatos eltűnése a legrosszabb azok számára, akik nemcsak a hírverés nyomán, hanem lelkük mélyéből felismerték irodalomtörténeti jelentőségét.
Mindörökké Craft!"


6

A porcelán teás- vagy kávéscsésze alján lévő aranybetűs felirat volt a várva várt "forgatókönyv" negyedik jelenetének bevezető képsora. De feltartóztathatatlanul követte és követni fogja a többi is, mint holmi ragályos kór. Én nemigen törődöm vele, csak korrektúrázom külvárosi szobám magányában ezt a kéziratot, hiábavaló állhatatossággal, hisz eszem ágában sincs közreadni.
Nem hibbantam meg, ahogy hiszik. Nyilvánvaló, hogy az összeesküvés-elméletek űrlények nélkül is megállnak a lábukon, s az is, hogy a földi halandókat megfigyelés alatt tartják más földi halandók.
Rövidre fogva: egyetlen óriási szabadkőműves páholy lett a glóbusz, ahol többé senki sem érezheti magát biztonságban, mert Craft torokszorítóan gyilkos világa akadálytalanul terjed, szétsugárzik, és elborítja az egész bolygót.

*

Hajnalban jönnek majd értem, mikor az igazak álmát alusszák a szomszédok. Kényszerzubbonyra, sőt nyugtató injekcióra sem lesz szükség; addigra lehull szememről a hályog; napnál világosabban fogom látni, hogy fölösleges, céltalan és hívságos az ellenszegülés.
Most hátradőlök nyikorgó karosszékemben, s lassú mozdulattal leoltom a villanyt. Vadállati karmokkal fojtogat a sötétség, miközben tetőtől talpig kilel a hideg.
A világ eresztékei tovább lazulnak.

*

Azt hiszem, félek...

*

Mindhalálig horror!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Horvaja bejegyzést írt a(z) Búcsúlevél nélkül című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A baleset című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Nagypénteken címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Depresszió című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A baleset című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Impresszió című alkotáshoz

Bara Anna bejegyzést írt a(z) elszakadt című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Búcsúlevél nélkül című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Impresszió című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Piros tojást választok című alkotáshoz

Jártó Róza alkotást töltött fel Levél a mamának címmel a várólistára

Horvaja bejegyzést írt a(z) Szex szeretkezés nélkül című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Húsvét alkalmával címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Piros tojást választok címmel a várólistára

Bálint István alkotást töltött fel Gyónás címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)