HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47726

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: AndrealitasFeltöltés dátuma: 2014-03-01

Végül

Lassan lépdelt a linóleumon. Hálóinge súrolta a padlót. Bement az apró wc-be, magára csukta az ajtót, pedig egyedül volt otthon. Nézte a pálmafákat, a valószínűtlenül kék eget és a hullámzó tengert. Majd a falon lévő naptárt figyelte. Akárhanyadika lehet, gondolta. Egy hete nem volt kint az utcán. A szomszéd vásárolt be neki.
Ült a wc-n és a kávéra gondolt. Nem értette, miért felejtette el, pedig minden reggelt azzal kezd. Anélkül nem megy.
Bement a konyhába.
Főzött egy erőset. A konyhaasztal viaszosvászon terítőjén makulátlan tisztasággal rendeződtek a dolgok. Tálcán egy pohár, egy kávéscsésze, cukor, citromlé. Nem tudta már, azért van- e tisztaság, mert takarít, vagy mert annyira nem történik semmi, hogy a por sem mozdul meg a lakásban.
Végre sikerült a wc-n.
Elmerengett a vegetatív szükségletein. Ma kihagyta volna, de végül is megadhatja a testének azt, amit a lelke már nagyon rég nem kíván.
Átöltözött.
A pamut hálóinget lecserélte egy mackónadrágra és egy nagy férfipólóra. Nézte a melleit, ahogy a formái megjelennek az anyagon. Nem vett fel melltartót. Minek, gondolta. Azért minden mégse számít.
Bekapcsolta a tévét.
A fekete-fehér képernyő zavaros képén egy férfi beszélt a politikai helyzet valamilyenségéről. Talán fontos, gondolta. Hagyta beszélni a férfit, végül is attól, hogy őt nem érdekli, még az országnak jelentős ez az év, hát nem akarta megfosztani a férfit a közlés jogától.
Bement a fürdőbe.
A fehér kád, a sárgás falak és sárgás keretű tükör valahogy most szokatlannak tűnt számára. Elképzelte, hogy a tömb több lakásában most ebben a pillanatban mennyien léphetnek be a saját fürdőjükbe. Vajon náluk sem változott semmi, kérdezte magától, vagy csak én tartottam meg mindent úgy, ahogy felépítették nekem?
Félve nézett a tükörbe.
Tudta, hogy mit fog látni, csak azt nem tudta, hogy miért nézi meg minden nap. Mégis megtette. Belenézett a kék, kicsi szemeibe. Belefeledkezett a tekintetébe. Olvasott belőle. Minden nap újra és újra, az egész történetet. Kereste a régi szemeket, a régi ábrándos pillantásokat, kereste a könnyeket. Már nem volt benne semmi. Az évek alatt kimosta a klóros csapvízzel.
Nézte az ajkait. Látta a húsos izmokat, ahogy csókoltak, faltak régen. Látta a most keskeny vonalak alatt.
Megérintette az arcát. Érezte a puha, kerek húst a vékony bőr alatt. Látta a pírt, látta a sápadtságot a szürke ráncok felett.
Megropogtatta a nyakát, s kezével megnyomkodta. Látta a nyakláncokat, látta a téli sálat, látta a férfi kezét, ahogy megszorítja és magához húzza, látta ahogy esténként kimasszírozza a napi terheket.
Megfésülte a haját. Simította a szőke hajzuhatagot, az első fehér szálat, a festékeket. Látta az ősz, rövid tincsek alatt.
Mosolygott. Mosolygott magára, a világra, a férfire, a gyerekekre.
Kilépve fürdőből a bejárati ajtót vizsgálta meg, jól be van-e zárva az összes zár. Az előszobában felállt egy székre. A falon lévő csengő alá papír zsebkendőt tett.
Bement újra a konyhába.
A szekrényből kivett egy szaloncukros dobozt. Kinyitotta. A fehér kis dobozkák különböző színekkel és szövegekkel jelezték a tartalmukat. Az orvos rájuk írta miből mennyit és hogyan. Lassan bontotta ki őket. Nem gondolkozott azon mennyit, csak úgy a pohárba szórta őket.
Kinézett az ablakon.
Az ablak alatt növő fa már túlnőtt a párkányon. Jövőre talán madarak fészkelnek rá. Szemben felépült az új tömb, eltakarva a hegyet. Már nem sajnálta a kilátást, el tudta képzelni a fogyatkozó kékséget, ahogy egyre inkább besárgul, hogy kiadja minden mészkövét, amire az embereknek szüksége van.
Vizet eresztett a pohárba. A fiókból kivett egy kiskanalat, és kavargatni kezdte. Nézte a kezét. Látta az évtizedek alatt megtett köröket, ahogy a kávéját kevergette reggelente, játszott a borospohár szájával, a kakaót főzte, látta a csókokat, amiket kapott rá.
Mosolygott.
Sokat kapott, sokat adott vissza.
Felemelte a poharat. Biccentett a férfinek, egészségedre, mondta, és felhajtotta a fehér, kavargó italt.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6452
Időpont: 2015-01-06 20:29:15

válasz Andrealitas (2015-01-06 20:13:48) üzenetére
A párbeszédes részeket a monológ azon részeire értettem, ahol "megszólal" a szereplő.
Egy példa:
-Talán fontos- gondolta.
Alkotó
Regisztrált:
2014-02-25
Összes értékelés:
34
Időpont: 2015-01-06 20:13:48

válasz Kankalin (2015-01-06 19:33:25) üzenetére
köszönöm :)

"Vannak olyan részek, amelyek párbeszédes megjelenítést kívánnak." mire gondolsz, melyik részre?

jól esik, h ilyen figyelmesen olvadod az írásaim :)
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6452
Időpont: 2015-01-06 19:33:25

Szia Andrealitas! :)
Ennél tökéletesebben nem körvonalazhattad volna a legmélyebb depressziót. Elismerésem ezügyben, kiváló a tartalmi megjelenítés, borzongató.
Formailag akad javítanivaló. A "férfi" szó történetileg mély hangrendű, a toldalékot is eszerint kellene illeszteni hozzá.
Vannak olyan részek, amelyek párbeszédes megjelenítést kívánnak.
Stilisztikailag is lehetne változtatni a szövegen.
Mindezek mellett örülök annak, hogy emberközeli sorsképeket osztasz meg velünk. Szerintem kell ez, hogy gondolkodjunk, gondolkodjunk, gondolkodjunk. :)
Szeretettel: Kankalin
Alkotó
Regisztrált:
2014-02-25
Összes értékelés:
34
Időpont: 2014-03-11 19:01:52

válasz Istefan (2014-03-02 22:30:32) üzenetére
megpróbálom
:)
Alkotó
Regisztrált:
2014-02-25
Összes értékelés:
34
Időpont: 2014-03-11 19:01:05

válasz F János (2014-03-03 14:39:14) üzenetére
hozok olyat is
Alkotó
Regisztrált:
2014-02-25
Összes értékelés:
34
Időpont: 2014-03-11 19:00:42

válasz Selanne (2014-03-03 14:56:03) üzenetére
igyekszem
:)
Alkotó
Regisztrált:
2014-02-25
Összes értékelés:
34
Időpont: 2014-03-11 19:00:22

válasz Selanne (2014-03-03 14:56:03) üzenetére
köszönöm
:)
Alkotó
Regisztrált:
2014-02-25
Összes értékelés:
34
Időpont: 2014-03-11 18:59:54

válasz Bödön (2014-03-03 15:46:20) üzenetére
nagyon köszönöm
:)
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8238
Időpont: 2014-03-03 15:46:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
szia! gyilkosan jó. Szikár, száraz - mert ennek ilyennek kell lennie! Így jön ki igazán a történet veleje. Itt ott lehetne fésülgetni a szöveget, de az, az igazság, h átsiklottam felette, annyira jó!!! Üdv: én
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2014-03-03 14:56:03


Szia!

Kétszer olvastam el, az írásodat. Érzek benne valami különlegeset, és érzem azt is, hogy még többet ki lehetett volna hozni belőle.
Kissé monotonnak érzem. Játssz a gondolataiddal merészebben. Ez a téma többet érdemelne.

Köszöntelek itt, érezd jól magad!

Selanne
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
607
Időpont: 2014-03-03 14:39:14

Kedves Andrea
Nagyon szomorú a történet. Nem tudom honnan merítetted a sztorit, de nagyon sajnálatos. Én az optimista történeteket jobban szeretem. Remélem olvasok majd tőled olyat is.
Üdv: FJ.
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2579
Időpont: 2014-03-03 08:22:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Egy jól megírt nem happy end, amit örömmel olvastam.
Pár észrevétel:
"Látta az ősz, rövid tincsek alatt." - ez számomra egy kicsit kilóg, gondolom a festékre utal.
"férfire, férfinek" - a férfira, és férfinak a helyes.
Isten hozott és érezd jól magad! írj sokat, olvass eleget, de főleg mosolyogj!
Üdvözlettel: eferesz
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1655
Időpont: 2014-03-02 22:30:32

Szia Andrea!

Legyen sok szép napod itt az oldalon! Ajánlanám, lopj be egy kis jó hangulatot is írásaidba, hogy sok csillagot adhassak neked! Üdv. Szeretettel: István

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Talapzatán a szónak címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Kedvesem, kedvesem, lelki beteg lettem... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 6. című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Ti égi csillagok! című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Ócska forgatókönyv című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 6. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Átalakulás címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Rímtelen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 4. című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Egy régi történet 6. címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Kedvesem, kedvesem, lelki beteg lettem... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Óh, te költészet! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)