HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1844

Írás összesen: 46508

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

F János
2018-06-17 09:46:36

Szülinaposok
Reklám

Versek / műfordítás
Szerző: Szalki Bernáth AttilaFeltöltés dátuma: 2014-03-03

Johann Wolfgang von Goethe:Willkommen und Abschied

Willkommen und Abschied

Es schlug mein Herz, geschwind zu Pferde!
Es war getan fast eh gedacht.
Der Abend wiegte schon die Erde,
Und an den Bergen hing die Nacht;
Schon stand im Nebelkleid die Eiche,
Ein aufgetürmter Riese, da,
Wo Finsternis aus dem Gesträuche
Mit hundert schwarzen Augen sah.

Der Mond von einem Wolkenhügel
Sah kläglich aus dem Duft hervor,
Die Winde schwangen leise Flügel,
Umsausten schauerlich mein Ohr;
Die Nacht schuf tausend Ungeheuer,
Doch frisch und fröhlich war mein Mut:
In meinen Adern welches Feuer!
In meinem Herzen welche Glut!

Dich sah ich, und die milde Freude
Floß von dem süßen Blick auf mich;
Ganz war mein Herz an deiner Seite
Und jeder Atemzug für dich.
Ein rosenfarbnes Frühlingswetter
Umgab das liebliche Gesicht,
Und Zärtlichkeit für mich - ihr Götter!
Ich hofft es, ich verdient es nicht!


Doch ach, schon mit der Morgensonne
Verengt der Abschied mir das Herz:
In deinen Küssen welche Wonne!
In deinem Auge welcher Schmerz!
Ich ging, du standst und sahst zur Erden,
Und sahst mir nach mit nassem Blick:
Und doch, welch Glück, geliebt zu werden!
Und lieben, Götter, welch ein Glück!

Johann Wolfgang von Goethe

Fogadtatás és búcsú

Fel, lóra ülj, üzent a szívem!
A tettem gyors, ha szent a cél.
A Föld ölén már ring az este,
S hegyekre fátylat font az éj;
A tölgyfa ködruhás fehéren,
Akár egy tornyos óriás,
Ki bokrok felett a sötétben
Is száz fekete szemmel lát.

A Hold fent ült egy felhődombon,
Ködök foltján sírva átnéz,
A szél lengve száll halk szárnyakon,
Borzongtató hang fülemhez ér,
Ezernyi meseszörny az éjben,
Kedélyem mégis oly vidám,
Nagy tűz, mi gerjed bent a vérben!
Szívemben tombol már a láng!

Hisz téged láttalak örömben,
S édes pillantásod rám szállt,
Csak érted lüktetett a szívem,
S lélegzetem úgy ölelt át.
Tavaszi rózsaillat vette
Ölébe a kedves orcád,
S e báj mind enyém - ti istenek!
Nem érdemlek ily adományt!

De kél már hajnal pírja nyomban,
S a búcsúra készül e szív:
A csókjaidban mily gyönyör van!
De árad szemedből a kín!
Eljöttem, álltál, s néztél csendben,
Felém küldsz könnyes pillantást:
De boldogít, hogy szeretsz engem!
S szeretni, istenek, csodás!

Szalki Bernáth Attila

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2012-02-28
Összes értékelés:
1371
Időpont: 2014-03-10 00:52:14

Attilának igaza van, ez tisztán jambikus. Ezt Szabó egyáltalán nem vitte végig következetesen. A hím- és nőrímek váltakozása sem szabályos nála. És a tartalmat is költői lazasággal kezelte. De kétségtelen, hogy nagyon érzelemdús, nagyon "szerelmes" verziót fordított. A címben a viszontlátás nála megkérdőjelezhető, hiszen nem Wiedersehen-ről van szó. Szerintem Attila és az én címadásom is ennél korrektebb. A képei is ellentmondásosak: puhaszárnyú szél sikong? Az óriás mellé még király? Arcra illat gyűlik? A vidám-láng és a hogy-hogy rímpárokat sem magasztalhatom. Túl sok áthajlással is fordított Szabó, ami nekem zavaró volt, mert Goethe nem tett ilyet. A Zaertlichkeit se csók... Igen, ezt Szabó összekapkodta kicsit. Attilával mi tartalomkövetőbbek, formahívebbek voltunk, de kevésbé líraiak. A Bábelre sokkal gyengébb fordítás is fölkerült erről a versről, mint az Attiláé és az enyém...
Szenior tag
Szalki Bernáth Attila
Regisztrált:
2009-11-17
Összes értékelés:
1020
Időpont: 2014-03-09 16:07:54

válasz Haász Irén (2014-03-09 14:36:00) üzenetére

Kedves Irén!

Köszönöm a figyelmed.
Mandolinosnál olvasható mindkét variáció Dávidé.
Szabó Lőrinc szerintem ennél a fordításnál nem volt
csúcsformában.Ez tisztán jambikus vers. Nézd meg a
páros sorok rímeit nála stb. Az utolsó versszakban ott a
a kínos, hogy - hogy önrím, aztán ugyanitt a páros sorokban
egyetlen hímrím sincs...juj, jaj, juj...

Ez persze nem jelenti azt, hogy az enyém szép vagy jó.
De azt hiszem a négy közül a legpontosabb.

Napvilágos szeretettel üdvözöl Attila

Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3279
Időpont: 2014-03-09 14:36:00

Dávidnál is írtam, hogy mindkettőtök fordítása tetszett, most alkalmam volt olvasni Szabó Lőrincét is... nem tisztem hasonlítgatni, de annyit talán mondanék, hogy ő szabadabban fordított, tapasztalatunk szerint, és ezért erőteljesebb szavakat, jelzőket alkalmazott, míg mi jobban alkalmazkodtunk az eredeti szöveghez. De a színvonal megvan...:)
Szenior tag
Szalki Bernáth Attila
Regisztrált:
2009-11-17
Összes értékelés:
1020
Időpont: 2014-03-09 12:06:22


Íme Szabó Lőrinc fordítása a Magyarul Bábelben
internetes portálról.


Viszontlátás és búcsú (Magyar)

Szivem dobbant: gyorsan nyeregbe!
Szinte vágyat előz a tett.
A föld már ringott, esteledve,
s éj függönyözte a hegyet;
mint föltornyosult óriás, állt
a tölgy, a ködruhás király,
s száz fekete szemével strázsált
Szenior tag
Szalki Bernáth Attila
Regisztrált:
2009-11-17
Összes értékelés:
1020
Időpont: 2014-03-09 12:02:53

Felhődombról nézett a hold, csak
sandítva, párái mögül,
puhaszárnyú szelek lobogtak,
sikongtak a fülem körül;
az éj ezer szörnyet teremtett,
de kedvem friss volt és vidám:
milyen tüze gyulladt szivemnek!
ereimben micsoda láng!

És láttalak, és már felém folyt
tekinteted édes tüze:
szivem egészen a tiéd volt
s ajkam minden lehellete.
A drága arcra rózsa illat
s az egész tavasz odagyűlt,
és csók várt - istenek! - amit csak
reméltem, érdemtelenül!

De ah, a nap kél, máris itt a
búcsú a fájó hajnalon:
mennyi mámor a csókjaidban!
szemedben mennyi fájdalom!
Mentem; láttam, hogy integetsz, hogy
szemedből a könny hogy ömöl:
mégis, mily gyönyör, hogy szeretsz! s hogy
szeretlek, nagy Ég, mily gyönyör!

Szabó Lőrinc

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Helene Branco: Képednél, Szűzanyám címmel a várólistára

horge alkotást töltött fel Aranyból feketébe címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nyári zápor című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mólón című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak XI. című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Dunán címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Abszurd bakancslista című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Abszurd bakancslista című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Magyar eutanázia című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) In memoriam H. B. című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Sír ma Valcum című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lóápoló 9. fejezet című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Nemlétezés című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak XI. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...II/7. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)