HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48871

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-19 18:50:17

Szülinaposok
Reklám

Versek / műfordítás
Szerző: mandolinosFeltöltés dátuma: 2014-03-06

J. W. von Goethe: Találkozás és búcsú

Willkommen und Abschied

Es schlug mein Herz, geschwind zu Pferde!
Es war getan fast eh gedacht.
Der Abend wiegte schon die Erde,
Und an den Bergen hing die Nacht;
Schon stand im Nebelkleid die Eiche,
Ein aufgetürmter Riese, da,
Wo Finsternis aus dem Gesträuche
Mit hundert schwarzen Augen sah.

Der Mond von einem Wolkenhügel
Sah kläglich aus dem Duft hervor,
Die Winde schwangen leise Flügel,
Umsausten schauerlich mein Ohr;
Die Nacht schuf tausend Ungeheuer,
Doch frisch und fröhlich war mein Mut:
In meinen Adern welches Feuer!
In meinem Herzen welche Glut!

Dich sah ich, und die milde Freude
Floß von dem süßen Blick auf mich;
Ganz war mein Herz an deiner Seite
Und jeder Atemzug für dich.
Ein rosenfarbnes Frühlingswetter
Umgab das liebliche Gesicht,
Und Zärtlichkeit für mich - ihr Götter!
Ich hofft es, ich verdient es nicht!

Doch ach, schon mit der Morgensonne
Verengt der Abschied mir das Herz:
In deinen Küssen welche Wonne!
In deinem Auge welcher Schmerz!
Ich ging, du standst und sahst zur Erden,
Und sahst mir nach mit nassem Blick:
Und doch, welch Glück, geliebt zu werden!
Und lieben, Götter, welch ein Glück!
____________________________________


Találkozás és búcsú

Nyeregbe hát, a szívem jelzett!
Nem tétováztam én soká.
Az est altatta már a földet,
S az éj hegyekre szállt alá.
Toronyként ködlepelben állt ott
A tölgy, mint óriási lény,
Hol százszemű sötét átlátott
A bokrok alvó sűrűjén.

A hold egy felhőpúpról nézett
Illat közt, búsan szerteszét,
A könnyű szárnyú szél feléledt,
S fülembe súgott rémmesét.
Ezernyi szörnyet szült az éjjel,
De kedvem víg maradt, csodás,
Véremben mily tűz terjedt széjjel,
Szívemben mily izzó parázs!

Megláttalak, s szelíd öröm gyúlt
Az édes pillantás nyomán,
Egész szívem tehozzád társult,
Csak érted éltem, drága lány.
A tavasz adta bájos képed
Rózsát idéző friss színét,
Ó, istenek, ily gyöngédséget
Nem érdemeltem meg se még!

De kelt a nap, már jött a hajnal,
A búcsútól szívem szorult.
Minő gyönyör múlt csókjaiddal!
Szemedre kín minő borult!
Sírtál, amikor láttál menni,
Majd földre ejtetted szemed:
Öröm volt mégis így szeretni,
S szeretve lenni, istenek!
_______________________________

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2012-02-28
Összes értékelés:
1453
Időpont: 2014-03-10 01:14:16

válasz Haász Irén (2014-03-09 14:28:40) üzenetére
Igen, Irénke,

akik igyekeznek követni azt, amit a szerző írt, azok nyilván nagyon hasonlókat fordítanak. Ha már olyan nagy név lennék, mint a Szabó Lőrinc, én is mernék nagyobb lazaságot megengedni magamnak. Aki meg olyan nagyon jól tud németül, az a legjobban jár, ha eredetiben olvassa Goethét, mert az a tökéletes...

Köszönöm itt is gratulációd! Ja, és a segítségedet is! Több nap után ismét be tudok lépni ide a régi jelszavammal... Azért valami hiba történhetett itt a belépés akadályoztatása körül, és ezt a hibát nem én követtem el...
Alkotó
Regisztrált:
2012-02-28
Összes értékelés:
1453
Időpont: 2014-03-10 01:07:35

válasz Szalki Bernáth Attila (2014-03-09 10:48:21) üzenetére
Kedves Attila!
Újra elolvastam az első verzióm, talán igazad van... Talán a kettőből kellene most egy harmadikat összehoznom. Egy biztos: ha Szabó, Szalki és Szöllősi (3 SZ!) fordítása egy nyelvismerő szakmai zsűri elé kerülne, amely nem tudná, hogy ki melyiket fordította, nem biztos, hogy Szabó Lőrinc lenne a nyerő. Ez az én véleményem. Goethe meg eleve tiltakozna a rengeteg szabói áthajlás miatt. Engem kifejezetten zavart a vers olvasása során ez a szabad verselőkre jellemző sok áthajlítgatás. Kedves vetélkedő, versenyző társam, köszönöm véleményed!
Üdvözöl: Dávid
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3344
Időpont: 2014-03-09 14:28:40

Mindkét variáció tetszik! Nagyon hasonlóak egymáshoz, érdekes, mennyire azonosan fejeztétek ki ugyanazt, persze, ez adódik az eredetihez való szöveghűségből, melyhez mindketten - és én is - törekszünk.
Gratulálok.
Alkotó
Szalki Bernáth Attila
Regisztrált:
2009-11-17
Összes értékelés:
1043
Időpont: 2014-03-09 10:48:21

Már kelt a nap, s a hajnalpírban
Szívem búcsútól elszorult:
Ó, mily gyönyör volt csókjaidban!
Mily bánat, mely szemedre hullt!
A könnyed folyt, hogy láttál menni,
Csak álltál ott, földön szemed:
Mily kegy nekem szeretve lenni,
S szeretni mily kegy, istenek!

*****

Kedves Dávid!
A Napkorong portálon bukkantam rá erre a variációdra.
ott, ahogy látom, nagy sikered volt vele.Itt egyikünk
fordításához sem szóltak hozzá...
Szerintem ez a Napkorongon - s immár itt is - olvasható
változatod nem jobb az elsőnél, sőt...
Üdvözöl versenytársad, ismerősöd Attila
Alkotó
Szalki Bernáth Attila
Regisztrált:
2009-11-17
Összes értékelés:
1043
Időpont: 2014-03-09 10:38:33



Találkozás és búcsú

Megdobbant szívem, föl, nyeregbe!
Gyorsabb voltam, mint hittem én.
Már földet ringatott az este,
S az éj leszállt hegyek közén.
A tölgy takarva ködlepellel
Ott állt, mint óriás torony,
A sötétség száz kormos szemmel
Őt leste, át a bokroson.

A hold felhő dombjáról nézett
Párák közt búsan szerteszét,
S a könnyű szárnyú szél föléledt,
Fülembe súgva rémmesét.
Ezernyi szörnyet szült az éjjel,
De kedvem friss maradt, vidám,
Mily hő terjedt szívemben széjjel,
Mily tűz járta artériám!

Hogy láttalak, szelíd öröm volt
Az édes pillantás nekem,
Szívem teljesen hozzád láncolt,
Szintúgy minden lélegzetem.
A tavasz kölcsönözte néked
Két orcád rózsálló színét,
Ti istenek, ily remélt szépet
Nem érdemlettem meg se még!

Legutóbb történt

inyezsevokidli alkotást töltött fel Szokás címmel a várólistára

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Rozsdabarna sziklaszirt című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Rozsdabarna sziklaszirt című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 18. Utálom Hófehérkét! című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Melankolikus című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Fegyverszünet című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Elmúlt a nyár címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Sír, jajgat az erdő című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Színaranyba öltözött című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Őszi kép című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Színaranyba öltözött című alkotáshoz

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Sír, jajgat az erdő című alkotáshoz

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Az első cigarettám című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)