HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 27

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46781

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2014-03-06

Gólya viszi a fiát

A nyitott ajtón behallatszott az udvarról a gyerekek kiabálása:
- Megjöttek a gólyák! Itt vannak a gólyák! - olvadt egybe a sok kis vékonyka gyerekhang hangos kiáltássá.
Bori letette a kanalat, amivel a kislányát etette, és rámosolygott a gyerekre:
- Gyere kis bogaram! Megnézzük a gólyát. Aztán majd még megeszed ezt a kis málét... Letette a gyereket a földre, megfogta a kis kezét, és lassan kisétáltak a hosszú cselédház apró, sötét szobájából a napfényben fürdő udvarra.
- Nézd csak Terka! Ott, ott a kéményen a gólya. Az a nagy madár, a hosszú, piros csőrével. Ugye milyen szép? Nézd, hogy verdes a cakkos szárnyával, örül, hogy megérkezett, és a fészkét épségben találta. Szerencse madár a gólya, szerencsét hoz ám, ha fészket rak valahol!
Bori fényes szemmel nézte a gólyát, közben a gömbölyödő hasára tette a kezét, és halk imádságot rebegett magában. "Istenem, add, hogy ez a gyermek fiú legyen!"
Pali a hites ura, annyira szeretné, ha fiút szülne neki. Dicsekszik, fűnek, fának, hogy a felesége fiúval viselős. Milyen csalódott volt két éve, amikor Terka megszületett. Alig akarta megnézni a kislányát. Azóta sem sokat törődött vele, pedig aranyos, formás pulya, jó kislány, nem sírós.
Lehajolt, megcsókolta a kislány piros arcocskáját, és vidáman kérdezte:
- No, tetszik neked a gólya?
A madár mintha meghallotta volna, produkálni kezdte magát. Egyik lábát felhúzta a szárnya alá, fél lábra állt a fészekben, és kelepelni kezdett. Terka ámultan nézte, tavaly nyáron még túl kicsi volt, de most már minden érdekelte.
- Gólya! - rikkantott vidáman a kislány, és összecsapta a kis kezét. Csillogó szemmel nézte a nagy madarat, ott fenn a magasban, a közös konyha kéményén.
Bori lenyúlt a kicsiért, a karjába kapta, és a fülébe súgta:
- Valamit hoz ám nekünk nemsokára a gólya! - azzal bevitte a kislányt a cselédház apró szobájába, a maradék kukoricamáléval megetette, és közben mesélt neki:
- A gólyák nagyon ügyesek, ők hozzák a szüléknek a kisbabákat. Bizony! Téged is a gólya hozott. Idesapával rendeltünk a gólyától egy kisgyermeket. Oszt egyik reggel megkopogtatta az ablakot, és beadott téged. Örültünk ám néked nagyon jányom! Nagy öröm a háznál egy gyerekecske.
Terka eltátotta a száját, úgy figyelt, rizskása fogai között látszott a falat, még rágni is elfelejtett. Kisvártatva nyelt egy nagyot, és kíváncsian kérdezte:
- Mivel fogott meg engemet a gólya? A szárnyaival?
Bori elmosolyodott, tetszett neki, hogy a kislányát elbűvöli a gólyamese.
- A csőrével fogott tégedet, úgy adott be az ablakon. Akarod megnézni, hogy hol fogott meg?
A kislány csak egy nagyot bólintott. Bori felhúzta a gyerek ruhácskáját, és a köldökére mutatott:
- Nézzed csak! Itt fogott meg a gólya a csőrével.
Terka alaposan megvizsgálta a köldökét, majd szipogni kezdett:
- Fájt nekem? Fájt, ahol megcsípett a gólya?
Az édesanyja megölelte a kislányt, és megnyugtatóan suttogta a fülébe:
- Csak egy picit, és az is hamar elmúlt. Most meg van egy szép kisjánykánk - azzal belemosolygott a nagy barna szemekbe.
- Elárulok neked egy titkot: hamarosan hoz nekünk a gólya még egy kisbabát.
Terka kíváncsian nézett rá:
- Bekopog reggel az ablakon? Megnézhetem, amikor beadja a kisbabát?
Bori visszafojtotta a mosolyát.
- Még nem holnap reggel lesz az. Most jött meg a gólya messzi földről, ahol a téli szállása van, még fáradt. Majd később, ha kipihente magát, akkor hozza az új babát.
- Jó, majd akkor nézem meg - bólintott Terka nagy komolyan. Lecsúszott a székről, és kiszaladt az udvarra, hogy elmesélje kis barátnőjének, a cselédház szomszéd szobájában lakó Margitkának, hogy milyen fontos dolgot tudott meg a gólyáról. Ahogy kilépett az ajtón, felnézett a kéményre, de csalódottan látta, hogy a gólya nincsen a fészekben. "Talán máris elment azért a kisbabáért"- gondolta.
Másnap reggel, amikor megzörgették az ajtót, Terka hamar felült az ágyában, hogy el ne szalassza a gólya látogatását, de nem a gólya állt az ajtóban, hanem Fáni néni, az édesanyja testvérnénje.
Bori örömmel borult a nővére nyakába, olyan ritkán látták egymást, amióta - dacolva a szülei akaratával - ő feleségül ment Palihoz, a béreslegényhez.
Nem mintha nagygazdák lettek volna a szüleik, ráadásul pár hold földjükre négy fiúgyerek is jutott, meg két leány. Az életvidám, örökké nevető, bögyös Borit még otthon tartották volna, hogy segítsen a gazdaságban, meg a ház körül. Ha majd idővel mégis hozzáadják valakihez - mikor a kisebbek már jobban felcseperednek - az meg ne egy koldus legyen, akinek még egy cserép földje sincsen. Borinak azonban beszélhettek! Fülig szerelmes volt az ő Palijába, aztán amikor viselős lett Terkával, akkor meg már muszáj is volt hozzámennie. A szülőket azonban nem lágyította meg az unoka sem, náluk is volt még elég kisgyerek. Kitagadták Borit a családból. Megüzenték, hogy ha már így ellenszegült az akaratuknak, be ne tegye a lábát hozzájuk, és nem látogatták meg ők sem, soha. Csak a nővére jött el hozzá hébe-hóba, a község szélén álló cselédsorra látogatóba, ha bejött valamiért a tanyájukról Szarvasra.
- Nagyon kurta lett elől a szoknyád, szépen kigömbölyödtél, amióta utoljára találkoztunk - mérte végig a húgát Fáni. Bori arcát elfutotta a pirosság.
- Jó van mán. Jó van - motyogta zavartan - hát így vagyok... Otthon mi újság? Mesélj!
- Újság, hát az nem sok. Gyurka leesett az almafáról, amikor a madárfészket akarta megnézni, van-e benne tojás. Eltört a válla, két napig ordított kegyetlenül. Ki kellett híni a doktorurat, tett rá kötést neki, de így is ferde marad a válla örökre. Egy malac árába került a doktor, Ides sírt is nagyon, de nem tudom, hogy Gyurka miatt, vagy a malac miatt...- kuncogott Fáni. Óvatosan a földre tette a karján lévő nagy kosarat. Kibogozta a madzagot, amivel le volt kötve, benyúlt a kosarat takaró ruha alá, és kivett egy kiscsirkét. Odavitte Terkához, aki még mindig az ágyból nézte a ritkán látott nagynénjét, és a gyerek tenyerére tette a csirkét.
- Ugye milyen aranyos kis jószág? Nem szabad megszorítani, csak így az ujjad hegyével simogasd meg. Érzed, hogyan dobog a pici szíve? No jó, visszatesszük a testvéreihez - azzal gyengéden elvette a gyerektől a pelyhes kiscsibét.
- Bori, keríts egy dobozt! Hármat itt hagyok belőle nektek, majd drágábban adom kicsit a többit a piacon. Ellesznek a kályha mögött, amíg megnőnek. Ideséknek egy szót sem!
- Találkozom is én velük! Ugyan! - azzal egy fásládába áttettek három csibét.
- Köszönöm néném! - szorította meg a testvére vállát Bori. Fáni csak legyintett, aztán rámosolygott Terkára:
- Gyertek velem a piacra! Jól fogunk mulatni! Hamar készüljetek csak el!
Bori kikapta a lányát az ágyból, egy székre állva gyorsan felöltöztette, kemény copfba fonta a gyerek haját, aki közben egy kis darabka kenyeret rágcsált.
- Pali hol van? - kérdezte Fáni a testvérét.
- Elment kubikolni, amíg kezdődik a szántás, vetés - nem fél a munkától. Elszegődött idénre is a gróf úr birtokára, itt maradunk még egy évre...
Elkészítette a kislányt, indultak a község központjába lévő piacra.
Fáni végignézett a kiloccsantott szennyes vizektől saras udvaron, a hosszú hodályon, amiben a húga húzta meg magát a családjával, a közös konyhán, benne az örökké füstölő nyitott kéményes tűzhellyel. Minden apró szobában egy-egy nagycsalád lakott. Este, ha lefeküdtek, lépni sem lehetett a földön, szalmán, rongyok alatt fekvő sok gyerektől. A szegénység jellegzetes szaga keveredett a füst szaggal, az udvaron lévő szemétdomb és a rozoga budi szagával.
A gyerekek lassan szivárogtak elő az áporodott szobák mélyéről, első tekintetükkel a gólyát keresték. Terka is felnézett a kéményre, elmosolyodott, mert már két gólya igazgatta a fészket.
- Fáni néni, látod, nekünk gólyánk is van! Hoz nekünk kisbabát, azt mondta Idesanyám!
A nagynénje felkapta a csepp kislányt, és megsimogatta a fejét, de közben másfelé nézett, és igyekezett a szeméből kipislogni a beletoluló könnyeket, hogy ne lássa meg a gyerek.
Terka egész nap remekül érezte magát, minden olyan érdekes volt. A sok ember, a sok állat a piacon. Ő is segített eladni a kiscsirkéket, vékony hangján kiabálta azt, amit Fáni nénje:
- Napos csibééét vegyenek!
Délre kiürült a kosár, akkor körbe jártak a piacon, és újra megtöltötték azzal, amit a nagynénjének be kellett szerezni otthonra.
A kislány kiszabadulva a cselédsor szűkös világából ámulattal nézte a piaci forgatagot, de délutánra már nagyon elfáradt, nyűgösködött, sírdogált.
- Segítek hazavinni a gyereket, nem bírod egyedül a hosszú úton, a te állapotodban - mondta Fáni a húgának, azonban neki a teli kosarat is cipelnie kellett. Egy darabig felváltva vitték a gyereket, aztán Fáni ránevetett a nyűgös kislányra:
- Gyere! Játszunk! Gólya viszi a fiát, azt játsszuk!
A nővérek összekulcsolták a kezüket, és ráültették Terkát, közben énekeltek a kislánynak:
- Gólya visz a fiát, mi meg a kis Terkát - közben néha kicsit meg is hintáztatták.
A kislánynak tetszett a dolog, még amikor hazaértek vele és lefektették, akkor is ezt dúdolgatta, amíg elaludt.
Terka nap, mint nap megnézte a gólyákat, és teli torokból kiabálta a nagyobb gyerekektől tanult mondókát: "Gólya, gólya vaslapát, hozzál nékünk kisbabát!" Mindennap megkérdezte Borit, hogy mikor kopogtat a gólya náluk.
- Nemsokára, már nemsokára - válaszolta mindig türelmesen az anyja.
Amikor elérkezett a szülés napja, Pali akkor sem volt otthon. Végeztek már a birtokon a szántással, vetéssel, és újra elszegődött kubikolni. Fiatal volt, erős, úgy érezte mindennel megbirkózik.
Bori a szomszédasszonyát, Kádasnét kérte meg, hogy menjen el a bábáért, mert eljött az ideje. Terka Margitkával játszott az udvaron, nem is vett észre semmit az egészből.
Mire megjött a bába, Bori már elkészítette a földön a szülőágyat. Használt, kidobni való rongyokat, rossz ruhadarabokat gyűjtögetett erre a célra, most ezeket rakta kupacba, és letakarta egy fehér lepedővel. Levette a ruháját, és egy rongyos ingbe, meg alsószoknyába bújt. Ebben a nagy szegénységben mindent kímélni kellett, az ágyat, a szalmazsákot, a használható ruhákat. Kikészítette az ágyra az újszülött számára a pólyaruhát, közben egyfolytában fel-alá járkált.
Az asszonyok a közös konyhán abbahagyták egy kis időre az állandó perlekedést - mert minden bajukért, nyomorúságukért egymás okolták - és vizet forraltak, téglát melegítettek. Saját szüléseikre gondoltak, és magukban mormogva imádkoztak az anyáért, és a gyermekért.
Amikor Kádasné megérkezett a bábával, felgyorsultak az események. A bába megsúrolta a kezét egy lavór melegvízben, megvizsgálta Borit, majd a földön megvetett szülőágyra térdeltette. A fájdalmas görcsök enyhítésére, ruhába csavart meleg téglákat adott Bori kezébe, amit az a hasára szorított. Előkerült a bábatáskából a szülőnő orvosság, ami nem volt más, mint jóféle erős pálinka, gyógynövényekkel ízesítve, aztán pedig anyarozsmag teát itatott az asszonnyal. Közben a hátát, és a keresztcsontját masszírozta. Ezeknek, vagy Bori fiatal, ruganyos testének köszönhetően egy óra sem telt bele, és a kicsi megszületett. Amint felsírt a baba Bori elfúló hangon azonnal azt kérdezte:
- Fiú?
A bába nagyot sóhajtott, majd egy kis hallgatás után válaszolt:
- Igen fiú, nagy, erős fiú...
Bori elterült a szülőágyon. A bába ellátta a gyereket: megfürösztötte, bepólyálta. Aztán Borit is megmosdatta, megtisztította, tiszta pendelyt adott rá, majd az ágyba segítette. A hasára tett egy langyos téglát, majd jó szorosan lekötötte, hogy visszanyerje a formáját, a szülést követően.
Aztán kicsit tétovázott, a gyerekhez lépett, valamit igazított rajta, majd odavitte Borihoz. Bori maga mellé tette az ágyba, és szeretettel nézte a kis kivörösödött arcot, amit megviselt a születés.
- Pici fiam, kicsi Palikám - gügyögte a gyereknek, majd elaludt.
Amikorra felébredt, a bába már mindent elrendezett. Elégette a rongyokat, felseperte a földes padlót, eltűntette a szülésre utaló jeleket. Elvégezvén a dolgát, egy másik szülő nőhöz sietett, Borival csak Kádasné maradt.
Ahogy kinyitotta a szemét Terkát látta az ágya mellett állni, a babát nézte.
- Idesanyám! Itt volt a gólya, és nekem nem is szólt! - a hangja sírós volt, nagy szemében a csalódás könnyei gyülekeztek.
Bori Kádasnéval felváltva bizonygatta a kislánynak, akit eddig lefoglaltak a szomszédok, hogy épp most ment el a gólya, csak egy perce, de nagyon sietett, mert még sok helyen várnak kisbabát.
Terka kiszaladt az udvarra, de már besötétedett, nem láthatta a kéményen a gólyafészket.
Kádasné megitatta Borit a bába által itt hagyott cickafarkfű teával, Terkának adott egy kis ebédről maradt főtt krumplit vacsorára, és lefektette. Bori boldogan ölelte magához az első fiát, és megszoptatta.
Reggel újra benézett a bába, megvizsgálta, ellátta Borit, tisztába tette a kicsit, majd visszaadta az anyjának.
- Miért van ez a gyerek így nyakig bebugyolálva? Olyan meleg van itt, meg fog így sülni! Bontsa ki, kérem szépen a babát, hagy nézzem meg!
- Majd holnap kibontom, most így kell maradnia! - válaszolta a magas, barna asszony, fakókék szeme keményen nézett Borira. Este majd újra eljövök.
Bori azonban valahogy rosszat kezdett sejteni. Nem értette a bábaasszony viselkedését, aki olyan kedves és segítőkész volt a szülésnél.
Amikor Kádasné behozta a levest, amit nekik főzött, őt kérte meg Bori, hogy bontsa ki a babát a pólyából. Kádasné lesütötte a szemét, azt hadarta, hogy ő mostan nem ér rá, és már ott sem volt. Bori most már komolyan nyugtalankodni kezdett. "Talán nem is fiam született" - gondolta, és összerázkódott a félelemtől, amikor az urára gondolt, akinek már megüzente reggel, hogy fia született.
Olyan szorosan lekötötte őt a bába az ágyhoz, hogy szinte mozdulni sem tudott. Terkát hívta, de eltartott egy darabig, amíg a kislány előkerült. Bori sóhajtozott, fészkelődött, kicsit sírdogált is magában, de mire a kislánya megjelent, már félig-meddig beletörődött, hogy talán újra lánya született.
- Terka, kisjányom! Menj át szépen a Csikós nénihez, és mondd, hogy kéretem, jöjjön át hozzám.
A kislány elment, Bori meg úgy érezte, mintha parázzsal lenne megvetve az ágya.
Terka visszajött, és azt mondta, hogy a Csikós néni azt üzeni nincsen itthon. Bori most már biztos volt benne, hogy a kisbabája lány, csak senki nem meri megmondani neki.
Este, amikor eljött a bába, hogy rendbe tegye őt is és a kisbabát is, Bori megkérte, hogy ne kösse le olyan szorosan, mert nem kap levegőt.
Kádasné beóvakodott a vacsorára készített máléval, de nagyon sietős volt a dolga, minden percben elmondta, hogy az ura csúnyán köhög, siet borogatni a mellyét. Bori nyelt egyet, és nem mondta, hogy Kádas bácsi azóta köhög a méregerős kapadohánytól, amióta csak ismeri.
Másnap reggel szépen, lassan körbehúzogatta magán a lepedőt - amivel le volt kötve az ágyhoz -, hogy felülre kerüljön a csomó, és kioldozta magát. Lassan leóvatoskodott az ágyról, és elkezdte kibontani a kisbabát a pólyából. Terka is felébredt, lemászott az ágyából, és odaállt mellé.
- Megnézzük a kisbabát, jó? - kérdezte tőle Bori. Kinyitotta a pólyát, és mindjárt a pelenkát is.
- Hiszen ez egy fiú!
A megkönnyebbült sóhajt egy sikoly váltotta fel, ahogyan a szemügyre vette a meztelen kisbabát. A gyerek mind a két keze szétvetve feküdt a pólyán, és mind a két kezén hiányzott az alkar. A csökevényes felkart követően, a könyök helyén csukló volt, majd hosszúkás kis kezek következtek. A baba felébredt, kinyitotta kis kerek fekete szemeit, egyik kis vékony lábát kinyújtotta, a másikat felhúzta a hasára, és fel-alá mozgatta a szárnyacskákra hasonlító, kis fura kezeit.
Terka megrángatta az édesanyja pendelyét, és kuncogva mondta:
- Gólya! - és a kisbabára mutatott.
Bori erőt vett a testét rázó reszketésen a kislánya kedvéért, és elfúló hangon mondta:
- Nahát, tényleg! Egy kis gólya fiókát kaptunk...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2014-03-15 00:38:14

válasz efmatild (2014-03-14 17:45:40) üzenetére
Kedves Matild!
Köszönöm, hogy megírtad újra az eltűnt hozzászólásodat.
A terhességgel kapcsolatban rengeteg babona volt. Például: nem szabad kettős gyümölcsöt /cseresznye/ enni, mert ikreket szül akkor a kismama. Kutyába-macskába nem rúgott nehogy szőrös, nyivákoló gyermeket szüljön. Vigyázott, ne essen rá fáról gyümölcs és ne hajítsanak hozzá semmit, mert gyermeke olyan alakú anyajeggyel születhet, amilyen alakú a szóban forgó dolog. Az anyajegy pedig komoly testi hibának számított. Nem volt szabad esküt tenni, hogy a gyermeknek majd ne legyen baja a törvénnyel, temetésre menni, állapotát letagadni (ez esetben úgy vélték a gyerek hazug lesz).
Óriási nyomorban éltek a mezőgazdasági cselédek, egy kisbabának nem sok esélye volt egy ilyen helyen, hogy megérje a felnőtt kort. Arattak a járványok a zsúfolt cselédházakban.
Judit
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
419
Időpont: 2014-03-14 17:45:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Már egyszer írtam hozzászólást ehhez a megrendítő írásodhoz, de nem találom, a rendszer kidobta. Szerintem nagyon hitelesen írtad le az akkori korban élő parasztemberek életét. Sajnos, édesapám beszélgetéseiből tudom, mennyire igazak. Sőt, még az 1950-60-as években én is tudtam, milyen komfort nélküli, közös udvarral rendelkező házrészben lakni. Hallottam én is azt a babonát, hogy egy terhes nőnek nem szabad megcsodálnia az állatokat.
Nem tudom kihagyni, hogy ne említsem meg, ma már nem a gólya hozza a gyerekeket. Sokat változott e téren is a világ.
Hogy a pályázaton nem nyertél, ne vegye el a kedved az írástól, mert az embereknek szükségük van az olvasásra, és Neked érdemes írnod!
Gratulálok ehhez a szomorúan szép novelládhoz!
Sok szeretettel.Matild
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2014-03-13 15:31:45

válasz Klára (2014-03-10 13:25:59) üzenetére
Kedves Klári!

Köszönöm az értékelésed, és a kedves szavaidat. A pályázattal kapcsolatban olvasd el amit Kőműves Idának válaszoltam.

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2014-03-12 23:04:17

válasz Selanne (2014-03-09 07:54:27) üzenetére
Kedves Marietta!

Köszönöm, hogy újra elolvastad, és hozzászólást is írtál. Még nem olyan nagy az olvasottsága, de talán még jönnek olvasni.

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2014-03-12 00:35:18

válasz Kőműves Ida (2014-03-08 21:09:00) üzenetére
Kedves Ida!
A pályázaton nem ért el helyezést ez az elbeszélésem. Csak két tapasztalatot nyertem. Az egyik, hogy helyi alkotó lesz az első helyezett, a második helyezett egy olyan alkotó aki ott született, de külföldön él, a harmadik helyezett pedig valami helyi potentát valakije - bárhol él -. A másik tapasztalat, amit nyertem, hogy az abszurd történetek a nyerők. Ezen a pályázaton egy unalmas novella lett az első helyezett, amiben egy halott embert agyon lőnek, mert senki nem veszi észre, hogy már hetek óta halott. Sem aki letartóztatja, sem a börtönőrök, sem a bíróság, sem a kivégző osztag. Mivel az elején tudjuk, hogy halott a főhős, innentől kezdve csak bénázás a történet.
Akkor úgy elment a kedvem, hogy azóta nem is pályáztam sehová, és egyelőre nem is tervezem.
Köszönöm, hogy újra elolvastad.

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2014-03-11 00:25:02

válasz Haász Irén (2014-03-08 18:51:28) üzenetére
Kedves Irén!

Akkor jól csináltam valamit, mert éppen ez volt a célom, hogy megrázó legyen, és ugyanakkor szerethető is az írásom, hogy beleélje magát, aki elolvassa.
Köszönöm, hogy nagyon megrázónak találtad, pedig már olvastad.

Judit
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2286
Időpont: 2014-03-10 13:25:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Tragikusan szép történet. Remekül megírtad. Remélem, a pályázaton is sikeres voltál vele:)

Üdv: Klári
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2014-03-10 00:18:05

válasz Finta Kata (2014-03-07 16:53:07) üzenetére
Kedves Kata!
A történet nem igaz történet, hiszen ez pontosan így soha senkivel nem esett meg. Az elbeszélés megírása előtt korabeli Békés megyei újságokat olvastam az Interneten, hogy bele tudjak illeszkedni a kor hangulatába. A történet nem onnan való, nem valamelyik újságban olvastam, a cikkek csak a körülmények minél hitelesebb leírásához segítettek hozzá.
Mivel ma már az emberek nem olvasnak Veres Pétert, aki a szegényparaszti élet enciklopédiáját írta meg alkotásaiban, belevágtam ennek a történetnek a megírásába. Nem szabad elfelejteni a múltat, nehogy a jövőnkké válhasson!
Köszönöm szépen az elismerésedet, nagyon jól esik.
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2014-03-09 16:14:00

válasz sailor (2014-03-07 14:20:51) üzenetére
Kedves Tengerész!

Köszönöm dicsérő soraidat, és a gratulációt!
Amit leírtál abból úgy tűnik, hogy sikerült átadnom az olvasónak azokat az érzéseket, amivel megírtam ezt az elbeszélést. Ennek nagyon örülök!
Hát igen, sejteni lehetett, hogy valami baj van, onnantól, hogy a bába nem válaszolt rögtön a kérdésre. Egyébként azért nem mutatták meg azonnal a megszületése után az ilyen gyerekeket az édesanyjának, hanem eltitkolták előle a bajt, hogy kötődjön a gyerekhez annyira, hogy ne jusson eszébe ráfeküdni "véletlenül", vagy más módon megszabadulni tőle. Kegyetlen világ volt az, minden tekintetben!
Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8280
Időpont: 2014-03-09 07:54:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Olvastam Juditom, anno, és jól tetted, hogy itt van újra. Remélem sokan elolvassák a novelládat. Érdemes!

Marietta
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5444
Időpont: 2014-03-08 21:09:00


Kedves Judit!

Én még jól emlékszem erre a csodálatos novelládra, remélem jó helyezést ért el a pályázaton.
Különös, amikor először olvastam, nem volt ilyen fájdalmas, mint most (lehet, hogy ehhez köze van a "szerecsenmosdatásnak"?)...

Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2014-03-08 19:24:43

válasz oroszlán (2014-03-07 12:19:10) üzenetére
Kedves Ica!

Nekem is nagy kedvencem ez a történet, talán az egyik legjobban sikerült írásom /az én szememben legalábbis /. Egy régi babonát is belecsempésztem. Úgy tartották, hogy a terhes asszonyoknak nem szabad valamire nagyon rácsodálkozni, mert olyan lesz a kisbaba, mint amire rácsodálkozik. Bori meg alaposan megcsodálta Terkával a gólyát. :)
A történetnek van valóság alapja egyébként, az egyik ismerősömnek volt ilyen keze.

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3284
Időpont: 2014-03-08 18:51:28

Jaj, most is nagyon megrázott...
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2014-03-07 19:30:59

válasz szusi (2014-03-07 08:43:41) üzenetére
Köszönöm, hogy újra elolvastad! Sokat dolgoztam annak idején ezzel az elbeszéléssel, hogy hiteles legyen, mert személyes tapasztalatom nem lehet erről a korról.
A Horthy korszak mostani szerecsenmosdatásában nagyon elsikkad, hogy az agrárnépesség döntő része egyáltalán nem rendelkezett földdel (mezőgazdasági cselédek: 600 ezer fő, mezőgazdasági munkások: 1,2 millió fő) vagy csak töredékparcellákkal (több mint 1,2 millió fő). Az is elfelejtődött, hogy a két háború közötti magyar társadalom legsúlyosabb problémája a parasztkérdés volt, a paraszti népesség mintegy háromnegyede teljes létbizonytalanságban élt. A legalacsonyabb jövedelemmel a mezőgazdasági idénymunkások rendelkeztek. A napi 2 pengős bért csak a tavasztól őszig tartó időszakban tudták megkeresni, így éves jövedelmük, melyből általában népes családot kellett eltartani, csak a nyomorszintet biztosíthatta.
Ez egy kis "emlékeztető" a valóságról, ami soha nem árt!
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11920
Időpont: 2014-03-07 16:53:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Nem emlékszem rá, hogy olvastam volna, nekem újként hatott. Érdekes, megható történet a régmúlt időkből. Szeretem olvasni a pontos, jó stílusban írt igaz történeteidet. Bizony, sok embernek abban az időben is szegénység jutott, amit természetesen fogadtak. Nagyon jól ábrázolod azt a környezetet, amiben zajlik a történet.

Jó volt olvasni,
szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3818
Időpont: 2014-03-07 14:20:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
ahol szinte sejteni elöre,történni fog egy nemvárt eset...

Különösen meghatott a befejezésben,hogy Bori eröt vett magán
és kislányának ad ´igazat´.´Egy kis gólya fuiókát kaptunk´...

Nagyon megható,nagyon szép érzésekkel díszített írásodra gartulálok!

Üd:sailor
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3818
Időpont: 2014-03-07 14:16:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Olyan részletesen,annyira hüen írod le a történeted,hogy csoda!
A nyelvezet,a szokások,a karaktarok mind kifejezésre jutottak ebben
a müben!

Érzödik benne a tiszta gyermeki lélek szépsége,az ártatlanság...ellentétben
a szokásoknak nem meghajló és ezért kiközösítéssel járó dolgok!

Szinte érzödik benne,hogy minden erölködés ellenére,nem sikerülnek a dolgok...
ezkülönösen a befejezésben...folytatom
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7046
Időpont: 2014-03-07 12:19:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Örülök, hogy visszatetted a novelládat kedves Judit!
Rendkívül ízesen írtad le a történetet, ami nagyon meghatott.
Szeretettel gratulálok: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2014-03-07 08:43:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Judit, rágebben már olvastam ezt a novelládat, de most is ugyanolyan erős hatást gyakorolt rám, mint akkor.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2014-03-06 22:21:24

Ez a novellám régebben már fenn volt az oldalon, de tavaly levettem, mert pályáztam vele.
Letelt az egy év, így visszatettem az oldalra, hátha valaki még nem olvasta ezt a történetet.

Legutóbb történt

Cipike bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Nálunk járt a nyár címmel a várólistára

Susanne bejegyzést írt a(z) Palacsinta dal című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Biztató című alkotáshoz

Susanne alkotást töltött fel A nyár illata címmel

Susanne bejegyzést írt a(z) Nyárutó című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Emlékek kútja című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Mű mű című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Túlérett nyár című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Menekülés, IV címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Mű mű című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Palackba tettem című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Túlérett nyár című alkotáshoz

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Emlékek kútja című alkotáshoz

manna alkotást töltött fel Szégyellem magam címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)