HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 51222

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-02-14 12:06:41

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2014-03-08

Halványuló emlékeim

Még jól emlékszem, tavasz volt, kellemesen meleg, már mezítláb szaladgáltam ki az udvarra, majd be a házba, szinte meg sem állva. A sok újdonság izgatottá tett, most költöztünk ide, nagyon messziről. Négy éves voltam, boldog és gondtalan kisgyerek, a sok ismeretlen dolog, mely most körülvett, teljesen elvarázsolt.
A régi tanyát, ahonnan jöttünk, nem szerettem, nem volt játszótársam, csak egy öreg kuvasz, de az hamar megunva a szekatúrát, rám mordult, és eloldalgott egy békésebb zugot keresni. Az volt a dolgom, hogy ügyeljek a kishúgomra, aki a nagy akácfa alatt, egy fonott kosárban a fűrészbakon aludt. Ha a szél levitte a könnyű pelenkát róla, újra betakartam, hogy ne lepjék a legyek. Játszótársaimat, a körülöttem lévő állatok között kerestem, a kipányvázott kecskét a gidáival, a bokrokon szövögető pókokat, a szemtelen legyeket, a folyton masírozó hangyákat, a kapirgáló tyúkokat. Csak a kövér göndörszőrű disznót kerültem, ő harapott. Sokan voltak, de mégis hiányzott egy igazi játszótárs, egy gyerek, aki beszélt volna velem.
Ez az új ház, már majdnem százéves öreg svábház, ezt csak iskolás koromban tudtam meg, sok-sok ház között állt, és gyerekcsapatok játszottak kint az utcán. Ilyet én nem láttam még, csak tanyákat. Nem engedtek ki hozzájuk, de a deszkakerítés résein kikukucskálhattam. Ez is jó móka volt. A húgom kitotyogott az udvarra, anyám kiszaladt utána és visszavitte. Anya már sokszor leült, láttam rajta, hogy megint testvérem lesz. Anyának nagy volt a hasa, és mondták is. Nem örültem neki, elég kolonc volt a húgom is, ezek a testvérek kicsik, csak sírnak, és soká nőnek meg - gondoltam mérgesen. Anya mindig fáradt volt, sokat kiabált velem. Nem figyelt rám senki, ha kérdeztem, ezer dolguk akadt, apámmal és a két nagynénémmel együtt takarítottak, meg rendezkedtek.
Estére kitakarították a nagyszobát, csináltak nekem is ágyat, frissen tömött szalmazsákon aludhattam már, de a régi öreg, szúrós pokróc jutott csak takarónak, a húgomnak adták a finomat, mert kicsi volt még. Mondtam, hogy én is kicsi vagyok még, nem törődtek vele, de nem bőgtem, mert annyira álmos voltam már. Anya odajött az ágyamhoz és megsimogatta a fejem, adott egy puszit. Boldog voltam.
Korán ébredtem, de anyámék ágya már üresen állt. Kifutottam az udvarra bőgve, csak az anyámat láttam, sarat dagasztott. Boldogan futottam segíteni, nagyon jó játék volt a sárdagasztás. Sokat csináltuk a tanyán is.
- Kályhát fog csinálni anya! - kiabáltam.
Sárdagasztáshoz igen, de a kályhacsináláshoz már nem engedett oda, mert az nem gyereknek való, elrontom a kályhát. Apámat nem láttam estig, dolgozni volt. Ezt is meg kellett szokni, mert otthon a tanyán, nem ment sehova, nem dolgozott, beteg volt a tüdeje, de a tehén meggyógyította. Ezt mondták a nagynénéim, mert az árából vették meg a gyógyszert. Szerintem meg a kecskét kellett volna eladni, nem szerettem a tejét, a tehéné jobb volt. Ide nem hoztuk el az állatokat, nem engedték volna fel őket a vonatra, ezt anya mondta. Most tehéntejet iszunk, apám hozta reggel a tejcsarnokból.
Nagynéném megmosdatott a kútnál, mert a faluba vitt a vasboltba, ugráltam örömömben, megvettük a kályha csövét, ajtaját, és a vas tetejét. Amint kiszáradt, anya főzött nekünk paprikás krumplit.
Egy ideje már a nagynénéim vigyáztak ránk, mert kistestvérünk született a kórházban. Még szerencse, hogy nem itthon, mondta a nagynéném. A faluban egy asszony a kukoricaföld végében szülte meg az ikreit, egy arra járó nő vetette le a szoknyáját és abba csavarta őket, amíg a mentő oda nem ért.
Már itthon vannak, de anya csak a kistestvérünket dajkálja, szoptatja, de valami baja lehet, csak sírdogál, nyöszörög.
Nagyon forró a nyár volt, csak egy kis bugyit hordtunk a húgommal, a kútnál szerettünk játszani, de anyánk elparancsolt onnan, félt, hogy beleesünk, vagy megcsípnek a méhek, sok járt oda inni. Anyánk szinte soha nem volt velünk, csak a beteg nyöszörgő öcsénket pesztrálta. Orvoshoz vitte messzire, vonattal. Mi a húgommal többnyire a nagynénénknél ugrabugráltunk. Szerettünk ott, mert sokat játszott velünk.
- Egyszer megkérdeztem anyát, hogy a kis Janika meg fog halni? Olyan kicsi, és nem is tud enni.
Anya nagyon dühös lett, kiabált velem, hogy butaságokat hordok össze. Meg fog gyógyulni - mondta. Sírva kiszaladtam, estig be sem mentem a házba, de akkorra már nagyon éhes voltam. Sajnáltam anyát, mert olyan szomorú volt, és fáradt, sokat mosott a kútnál.
Már kint is játszottam az utcán, a gyerekekkel, de nem megyek többet, mondtam otthon, mert folyton csúfolnak, a beszédem miatt, pedig én azt gondoltam, hogy ők beszélnek furcsán.
- Ötté könyeret möggyel? Ögyé könyeret möggyel! Folyton ezt kiabálták utánam.
Megyek az óvodába, mondták a nagynénéim, ha már nem lesz nyár. Alig várom, ott majd megtanulom a jó beszédet, gondoltam, ahogy errefelé beszélnek.
Meghalt a kisöcsém. Anya nem hitt nekem, pedig én tudtam, ha nem eszik, akkor meghal. Láttam egyszer a tanyán, hogy egy beteg kiscsibe is így járt, nem evett a többiekkel, csak pislogott és feküdt, és aztán lecsukta a szemét, és meghalt.
Anya elment érte a kórházba vonattal, és a vonaton csukta le a szemét. Szegény anyánk sírva hozta hazáig, sírt mindenki.
Szeptember elsején mentem az óvodába, szép ruhát, új cipőt adtak rám, és befonták a hajamat. Vártam ezt a napot, de amikor beléptem, megijedtem a sok gyerek láttán, és bőgtem. Nem szerettem az óvodát, mert az arcunkat is szappannal mosták meg, és nagyon csípte a szemem. Mosakodáskor, mindig elbújtam a deszka vécék mögé az udvaron, de kiráncigáltak, és megfenyegettek, hogy büntetésből ledobnak a pincébe. Soha nem dobtak le, de én akkor is utáltam óvodát és a mosakodást. Szerettem volna a tanyán játszani az állataimmal, vagy anyával sarat taposni otthon, mert újra vályogot taposott, csinált egy kemencét a nagyszobába, muszáj, jön a tél, mondta. Szerencsénk volt, hogy lett kemencénk, mert 1951 tele nagyon zord volt, sokszor hetekig nem jártam óvodába.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2014-03-24 23:12:33

válasz Haász Irén (2014-03-23 15:48:15) üzenetére
Köszönöm Irénkém!
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3380
Időpont: 2014-03-23 15:48:15

Kedves Ibolyám, napestig olvasgatnám az emlékeidet...
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2014-03-17 13:42:53

Amikor írni kezdtem, kedves Klára, ezzel a céllal tettem, hogy az unkáim megismerjék az elődeik életét és a korát, melyben azok éltek. A Mezítláb a forró homokon írásaim erről a gyerekkorról szólnak. Én is nagyon fontosnak érzem, hogy a gyerekeink megismerhessék a nagyszüleik életét. Köszönet a figyelemért. Üdv. Ibolya
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2940
Időpont: 2014-03-17 12:39:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jól teszed, hogy ezeket az emlékeket papírra veted. Szerintem annak is érdekes, aki közel áll korban hozzád, meg annak is, aki azt szeretné tudni, milyen is volt akkoriban az élet, amikor kisgyermek voltál...

Üdv: Klári
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2014-03-15 18:54:37

válasz efmatild (2014-03-14 18:00:18) üzenetére
Kedves Matild örülök, hogy az írásommal visszavittelek a régmúltba. Nehéz gyerekkor volt, de az idő mindent megszépít.. Szeretettel Ibolya
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
538
Időpont: 2014-03-14 18:00:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Emlékeidet olvasva én is visszatekintettem gyerekkoromra. Nehéz életünk volt, mégis az idő kicsit széppé teszi. Sokszor voltam én is egyedül, az állatokkal játszottam. Az óvodában a nagy gyerek ricsajt én sem szerettem. Gyerekként nem akartad Te édesanyádat megbántani, csak logikusan gondolkodtál. Nagyon hitelesen írod le az akkori életet.
Gratulálok!
Sok szeretettel: Matild
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2014-03-13 22:39:59

válasz Selanne (2014-03-12 10:04:12) üzenetére
Köszönöm Selanne, hogy olvastál. Ez a világ valójában borzasztó volt, csak a távolság szépíti meg egy kicsit.
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8298
Időpont: 2014-03-12 10:04:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Szép, ártatlan világ volt, igaz teli nehézségekkel. Az én korosztályomnak, csemege olvasni. Élethűen tudod átadni ezeket a történeteket. Szívesen olvaslak, Ibolya!

Selanne

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Három tünet - Január 2/2 című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három tünet - Január 2/2 című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Díjat kapni egy üres színházteremben című alkotáshoz

Dorothy alkotást töltött fel Számoló címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Füzetlapok című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Füzetlapok című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Ima című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Ima című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (5/8) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) megbomlik a békés együttlét című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Ima című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Nem kell túlélni az urat című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)