HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44631

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2014-03-10

A majom farka, a misszionárius feneke V/7.

Kivirradt. Nem esett éppen, a gomolygó szürkeség lelógott a fák csúcsáig. Élénk szél fújt, játékos kedvvel kergette az alacsonyra ereszkedő felhőrongyokat. Csuromvíz volt minden, az udvar, az iskola padjai, a katedra. Az épületek tetejéről, a sárgás-barnára aszalódott pálmalevelek közül folydogált az esőlé. Lassan kezdett megelevenedni a telep. Elsőként Antonio atya bújt elő a hajlékából, őt követte pár perc múlva Neyomi, Julianna, Faé és Pedro. A pap nem ment át a konyhára, hogy megigya a szokásos kávéját, a boldogan csaholó, bokája körül nyüzsgő, játékosan oda-oda kapkodó Morzsi kutya kíséretében egyenest a raktárakhoz sietett, ott kezdte a vizitát. Három raktár volt ott a keleti oldalon, közel a sövénykerítéshez. Az egyiknek a tetejére, arra, amelyik a balszélen állt, legközelebb a kerítéshez, rádőlt egy fa. Körbejárta az épületet. Ekkorra már Pedro és Faé is odaértek, és Carlos is csatlakozott.
-Itt kell majd kezdenünk - mondta az atya. -Vágjátok szét fűrésszel, és szedjétek le valahogy, hogy a tetőszerkezetet meg lehessen reparálni. De előbb menjünk tovább, lássuk, hogy máshol mi az ábra!
A szél erejéhez képest, a károk meglepően csekélyek voltak. Antonio behordatta a padokat, az asztalokat, a katedrát a fedett közösségi épületbe. Mától kezdve nem lehet kinn tanítani. Most már az egész telep fenn volt, többen segítettek, szülők, gyerekek. Carlos nagy házának tetejét megbontotta a szél, néhányan nekiláttak, hogy rendbe hozzák. A konyha kéményéből füst gomolygott a palaszürke ég felé, a szakácsok készítették a reggelit. Néhány ügyes fiú felmászott a tetőre, visszaillesztették a homlokzatra a fakeresztet. A közösségi épület volt egyben a templom is, ezért volt rajta a kereszt. Kész lett a forró lasha-kása, és a mojojaá, egy kakaószerű édes ital. A szakácsnő és a konyhalányok széthordták az asztalokhoz. Gyerekek, felnőttek, akik már fenn voltak e korai órán, beültek az iskolapadokba, ott költötték el a reggelit. Antonio is felhajtotta jól megérdemelt kávéját, majd ment a dolgára.

Hová ment az atya? - kérdezheti az olvasó, mert hát a "ment a dolgára" kitétel nem mond semmit. Nos, úgy érezzük, el kell regélnünk. Lement a kikötőbe, megnézte a motorcsónakot, és a partra húzott pirogákat. De nem ezért ment alapjában véve, illetve nem csak ezért! A stég mellett jobb oldalt volt egy vadrózsa-bokor. Igazából talán nem is rózsa volt, bár lehet, hogy rendszertanilag a rosaceae-félék rendjébe tartozott, csakhogy ennek a szárán nem voltak tövisek. De, mondom, ettől függetlenül olyan volt, mintha igazi pörtschachti, vagy bécsi rózsa lenne, gyönyörű, hamvas, hófehér, üde virágok, szirmaikon apró gyémántokként csillogtak a vízcseppek. Antonio szedett egy jó csokorra valót, és felvitte a szállására. Nem gondolt vele, hogy meglátják, nem törődött azzal, mit szólnak hozzá az emberek. Bevitte a házba és letette Ethel mellé. A kislány még aludt, arca nyugodt volt, kisimult, szája sarkánál kicsordult a nyál és vékony, ezüstös érként futott le az állára. Antoniot elbűvölte ez a kicsiny erecske. Vigyázva letörölte a keze fejével, betakarta a vállát, nézte, mosolygott. Béke volt a szívében és szeretet. Milyen bájos ez az arc. Elidőzött a gondolatnál. Mitől bájos egy leányarc? Mi olyan megkapó ebben a kis arcban például, Ethel édes-kedves arcocskájában? Szép szabályos arcvonások, egyenes orr, hosszú, sötét pillákkal elfedett szemek, elragadóan ívelő piros ajkak. Csillogó gyöngy-fogacskák, melyeket láttatni enged az ajkak gyengéden megnyíló kapuja. Üde, nyíló rózsabimbó! És ez a derengő, halvány, titokzatos mosoly! Gödröcskék a száj sarkában mindkét oldalon. Gesztenyebarna sötét haj keretezi az ovális arcot, egyik oldalon szépformájú, szabályos, lapos fülkagylót enged megcsodálni. Mi még? Szavakkal leírhatatlan, csak egy festőművész tudná híven kifejezni. A lélek tükröződése, Ethel félénk, bátor, okos, komoly egyéniségének, szűz tartózkodásának megmutatkozása a fegyelmezett, kedves vonásokban. Az ifjúság hamvassága, fénye, ragyogása! Hadd aludjon még -futott át rajta. Még nagyon korán van. A faliórára esett a tekintete. Az óra háromnegyed ötöt mutatott! Hadd aludjon, hadd pihenje ki magát a kedves!
Majd meg kell kérdeznem tőle a nap folyamán valamikor, hogy értette azt, hogy leskelődtem utána - mondta magában. Elviselhetetlen volt a gondolat, hogy Ethel ilyesmit képzel róla. Óvatos, lassú léptekkel az ajtóhoz ment, s elhagyta a helyiséget. Majd a rózsákat látja maga mellett, ha felébred. Vajon mit fog szólni hozzá? Örülni fog neki? Őszintén remélte, hogy örülni fog, hogy a rózsák megszépítik a napját.

Amikor Ethel felébredt, fogalma sem volt, hol van. A földön feküdt, nem a függőágyában, a saját kis szobájában. Felkönyökölt, körülnézett. Szemben bejárati ajtó, fekvőhelye mellett asztal. A másik oldalon szekrény, a szekrény mellett hokedli, a hokedlin lavór. A túlsó sarokban üresen csüngő függőágy, és íróasztal. Emitt mögötte könyvespolc, tele könyvekkel. Hirtelen rájött: ez Antonio atya háza! Hogy kerül ő Antonio atya házába?
Észrevette a csokrot, ott hevert tőle kétlépésnyire a földön. Fehér rózsák! Istenem, de szépek! Minek vannak itt a földön? Ki tette ide őket? Miért nem az asztalon vannak egy vázában?
Lerúgta magáról a takarót, hasára fordult, majd négykézláb-pozitúrába tornázta fel magát. Nyújtózott, mint a macska, felpúpozta a fenekét, kihomorított a hátával. Felállt, aztán egy pillanattal később le is ült újra, s visszahanyatlott az összegyűrt pokrócra. Amint függőleges helyzetbe került a teste, elfogta a szédülés, és a hányinger. Öklendezni kezdett. Érezte, ahogy türemlik felfelé a nyelőcsövében a gyomortartalom. Két térdén kúszott el a lavórig, lerántotta a földre és már hányt is, egyenesen bele, kopogott az alján. Keserű epe jött csak, marta a torkát, köhögnie kellett. Több hullámban, görcsös erőlködéssel hányt. A lavór mellett térdelt, az atya kockás férfiingében, egész teste meg-megrázkódott, ahogy a gyomra perisztaltikus összehúzódások sorozatával próbált megszabadulni terhétől. Szája széléről nyál-fonal csüngött alá, alsókarjával törölte le. Rájött a szükség, nem volt ideje kimenni, különben is hová mehetett volna ilyen nagy hirtelen, a házukhoz tartozó árnyékszék messze volt, s majdnem olyan messze a közös latrina a raktár-épületek mögött. Sietve húzta fel a derekán az inget, a lavór fölé guggolt, de elkésett, még le se tudott guggolni, a híg bélsár már bugyogott is ki a végbeléből, végigfolyt a lába szárán. Ethel sírt szégyenében, megaláztatásában. A lavór fölött kuporgott még egyre erőlködve, amikor újabb roham jött rá, megint hánynia kellett, képtelen volt visszatartani, s lehányta saját magát!

Hosszú ideig feküdt hason a földön, a lavór mellett, saját mocskában csendesen sírdogálva. Egy idő után úgy érzete, jobban van, fel tud állni. Mit tegyen most? Hogy kecmeregjen ki ebből a helyzetből, amibe belesodorta magát? Halványan emlékezett már, mi történt előző este: lenn voltak a kikötőben, a csónakkal bajmolódtak, aztán feljöttek ide, s az atya konyakkal kínálta őket. Sokat ivott, túl sokat. Visszautasíthatta volna az italt, de nem tette, sőt, még ő követelte, hogy töltse tele az atya a poharat. Aztán...semmi. A többire nem emlékezett. Felállt, végignézett magán. Az atya inge van rajta! A földön aludt az atya ingében. Nem emlékezett arra, hogy átöltözött volna. Ott a pokróc egy csomóba gyúrva, és a rózsacsokor. Az egyik széken valami rózsaszínű ruhadarab, lóg mi az? -egy hálóing, az ő hálóinge! A másik szék háttámláján sárga mintás törölköző. Döntött. Áthúzta a fején az összemocskolódott férfiinget, s ledobta a lavór mellé. Beleköpte a szájában összegyűlt, keserű nyálat a lavórba. Elvette a székről a törülközőt, még nedves volt, letörölgette magát vele, a combjait, a fenekét a lába szárát, aztán ezt is a sarokba dobta. Látta, hogy a vizeskorsó tele van vízzel. Ez jól jön most! Óvatosan felemelte, kortyolt belőle, majd a lavór fölé hajolt, s ügyesen vizet csorgatott a tarkójára, a nyakába és a vállaira. Amikor felegyenesedett, a víz végigfolyt a hátán, a mellén, a hasán, lecsorgott a derekára, az alsótestére, a combjaira és a lábszárára. Majdnem olyan, mintha lezuhanyoztam volna, - gondolata fanyarul. Megtörölközött a hálóingével, ledörzsölte magát. Idáig eljutottam, -mondta magában, de hogyan tovább? Hogy megyek ki innen, ruha nélkül? Vagy meg kell várnom valakit, az atyát, hogy segítsen? Jaj ne!

Ahol ez a piros-kockás ing volt, ott kell lennie egy másiknak is, -jutott az eszébe. Lássuk csak. Nyilván a szekrényből került elő. De ki adta rám? Vagy ki vette le rólam a vizes hálóinget tegnap este? Nem akart erre gondolni. Rosszul volt a gondolattól, hogy az atya esetleg látta őt, hogy ő öltöztette, vetkőztette. Na mindegy. Itt az ing!

Talált a felső polcon egy tiszta inget, felvette, combközépig ért neki. Jól van. A lavórt ki kell önteni, el kell mosni, -majd később. Az inget és a törülközőt is. A pokróchoz lépett, felemelte, összehajtogatta és rádobta a függőágyra. Visszament a csokorhoz, kézbe vette, megnézte, megszagolta. Hová tegye? Egyelőre letette az asztalra. Körülnézett. Látott egy porcelán-vázát a szekrény tetején, az pont jó lesz a rózsáknak. Vizet öntött bele, beleállította a csokrot, kicsit szétrázta, elrendezte a virágokat. Az asztal közepére helyezte a vázát, hátralépett, gusztálta. Igazán gyönyörű-szép. Csak nem neki hozta Antonio? Szerette volna, ha nem! Antonio jezsuita szerzetes, pap, a misszió vezetője, jóval idősebb nála és nagy ember, ő meg csak egy diáklány, átutazóban, ideiglenes jelleggel, egy kis senki. Az atya nem udvarolhat neki úgy, mintha szabad, független ember lenne, s ő nem fogadhatja, játékból, kedvtelésből az atya udvarlását! Már eddig is elég kínos, az egész. Az, hogy esténként bejárt hozzá! Hogy sülve-főve együtt voltak! Ő, Ethel von Voght a hibás, ő cicázott az atyával, ő adta alá a lovat. Az a hülye játék például Hernandóval, és Sarah-al? Az egész missziós telep kettejükről beszél. Hogy ő és az atya! Az atya és ő! Itt mindenki kiabál -mondta magában józanul. Az apám, Julianna nővér, Faé, Neyomi, Pablo a szakácsok, mindenki. Ennek véget kell vetni, egyszer, s mindenkorra, vagy el kell menni innen már holnap. El kell menni, el kell felejteni mindent, a dzsungelt, a missziót, a gyerekeket! Igen a gyerekeket is, a gyerekeket is! Elviselhetetlen volt a gondolat, hogy elváljon a gyerekektől, bőgnie kellett tőle. A gyerekeket nem lehet cserbenhagyni! Őket nem hagyhatom itt! Eleredtek a könnyei, nem tudta mit tegyen, félt az elkövetkezendő napoktól, legfőképpen azonban saját magától félt, labilis, gyakran változó érzelmeitől.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7401
Időpont: 2017-01-12 09:13:15

válasz black eagle (2017-01-11 16:39:11) üzenetére
Kedves Sas! Nem győzök újra, meg újra köszönetet mondani az olvasásért, és az értékes, látó szemmel történő hozzászólásokért! Sokat jelentenek számomra a meglátásaid. Ethelnek van egy elég veszélyes szórakozása, kijár a dzsungelbe sétálni, nézelődni, gondolkodni. Egy ilyen alkalommal szembesül a "misszionárius fenekével" Szimbolikus képnek szántam: illúziói szétfoszlásához, amely Faé megjegyzésével kezdődött, a végső lökést adja. Kamaszlányról lévén szó, hatalmas megrázkódtatás ez. Miközben ő kezd éppen kiszeretni a papból, Antoniónál pont az ellenkezője játszódik le! Bonyolult valami az élet, bonyolult lény az ember, és az emberi kapcsolatok. Sok szeretettel várlak a történet folytatásához! Üdv: én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
782
Időpont: 2017-01-11 16:39:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!

Ezt a részt csodálatosan kidolgoztad. Mindkét főhős jellemábrázolása itt teljesedik ki, itt válik megrendítően letisztulttá. Sokkal több van mindkettejükben, mint azt ők maguk is gondolnák. Mindketten nagyon tiszta egyének, és bármi történjék még a jövőben, nálam mindkét ember győztes, megvívták saját erkölcsi csatáikat, és felülkerekedtek. Ebben a részben is - csakúgy, mint az előzőben - minden bekezdés rendkívül érzékletes. Fölemelő volt (és lesz még) olvasni.
Érdekes az is, ahogyan az elmúlt egy-két részben elkezdted Ethelt kislánynak nevezni. Épp akkor, amikor kitapintható, érezhető lelki érettsége rohamléptekkel veszi őt birtokba. Remek olvasmányt alkottál.

Tisztelettel: Laca :)
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5380
Időpont: 2014-03-14 11:55:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Bödön (2014-03-14 11:26:30) üzenetére
Szia Laci !
Anya kórházban van, keveset vagyok, de igyekszem a kedvenceim írásait olvasni.
Még nem érkezett meg, de remélem ma hozza a postás.
Nagyon szépen köszönöm:)
Szeretettel: Zsu
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7401
Időpont: 2014-03-14 11:26:30

válasz Susanne (2014-03-14 11:22:20) üzenetére
Szia Zsu, de jó, h jöttél, nagyon örülők Neked mindig!
Megkaptad már az Irkafirkát? A héten feladtam!
Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5380
Időpont: 2014-03-14 11:22:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci !

Mivel időm most engedi, jöttem olvasgatni kicsit.
Nagyon tetszett ez a rész is, jó volt kikapcsolódni a hétköznapokból, érdeklődve olvastam.
szeretettel: Zsu

Várom a folytatást !
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7401
Időpont: 2014-03-14 10:09:06

válasz eferesz (2014-03-14 09:52:19) üzenetére
Köszönöm, örülök, h olvasod, és hogy tetszik! Üdvözlettel: ln
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2258
Időpont: 2014-03-14 09:52:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Minden részlete nagyon tetszik! :)
Üdvözletem!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7401
Időpont: 2014-03-13 16:13:00

válasz Klára (2014-03-13 12:51:33) üzenetére
Köszönöm Klári, örülök neki! Üdvözlettel: én
Alkotó
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2115
Időpont: 2014-03-13 12:51:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jó ez a rész is, élvezettel olvastam :)

Üdv: Klári

Legutóbb történt

eferesz bejegyzést írt a(z) Veszteg című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Csillagpor című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/2. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/2. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/1. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

Finta Kata alkotást töltött fel Korabeli történetek - l/12 címmel

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Rögtönzések (Szent Ivánkor) című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - I/10 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Pár szó a reinkarnációról című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/11 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/11 című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Többet ésszel, mint erővel! -mese- címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Nevelni egyszerűen is lehet. ( részlet ) címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)