HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49230

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

túlparti
2019-12-08 22:30:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Ferger JolcsiFeltöltés dátuma: 2014-03-17

Egybefonódó szálak

Könnyen jött, könnyen ment! - ahogy a mondás tartja. És valóban. Az egyik pillanatban még minden rendben volt, boldogok voltunk ketten, örültünk az együtt töltött pillanatoknak, s számunkra - ha együtt voltunk - semmi sem volt lehetetlen.
Aztán valami megváltozott közöttünk. Már nem voltak olyan gördülékenyek és meghittek a beszélgetéseink, az együttléteink. Egyik pillanatról a másikra más fordulatot vett az életem, és nem tudtam, mit kezdjek a lelkemben keletkező űrrel. Mihez kezdjek magammal ezután? - fogalmazódott meg bennem a kérdés.
Az engem körbevevő család és a barátaim nem tudták, hogy mért készültem ki lelkileg, nem értették a Bettihez fűződő kapcsolatomat. Ő volt a lelki társam, a menedékem, aki minden gondomra gyógyírt jelentett. És egyszeriben itt maradtam nélküle, s kétségbe estem a hirtelen támadt egyedülléttől.
Tudtam jól, hogy tovább kell folytassam az életemet, bármi is jön közbe, de annyira nehéz volt megvalósítani. Betti nélkül - úgy éreztem - csupán fél ember voltam. Egyre csak kutattam a másik felemet, de nem tudtam rábukkanni.
Úgy egy hónap elteltével a bátyáim megelégelték a lelki állapotomat, s megpróbáltak kizökkenteni abból. Mivel nem sikerült szép szóval és idővel megoldani a problémát és nem sikerült túljutnom Bettin, ezért más eszközökhöz folyamodtak.
- Dorián, most azonnal kelj ki az ágyból és szedd össze magadat! - kezdte el az állapotjavító próbálkozást Beni, az idősebbik bátyám. - Nem veszed észre, hogy egy kész idegronccsá váltál?
- De pontosan észreveszem! - támadtam neki védekezve. - Mért nem tudjátok megérteni és átérezni a fájdalmamat?
- Átérezzük, de ez azért túlzás. Mitől volt olyan különleges ez a Betti? - kérdezte értetlenül Dani, a fiatalabbik bátyám.
- Ti is nagyon jól tudjátok, hogy milyen jól kijöttem vele, hogy mennyire szerettem őt. Attól volt olyan különleges, hogy ő volt Betti, az én Bettim. Ez nem elegendő válasz? - fakadtam ki magamban zokogva az elvesztett lelki társam miatt érzett hiánytól.
- Rendben, megértjük, de most már elég! - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Beni. - Most azonnal kikelsz az ágyból, rendbe szeded magad és elmész levegőzni egy kicsit. Nem fog ártani, ha kiszellőzteted a fejedet, ha újra elkezdesz társaságba járni, és nem csak itthon fekszel önsajnálatba merülve.
Egy dolog miatt tettem azt, amit a bátyám mondott. Mert tudtam jól, hogy ha ezt a hanghordozást használja, akkor teljes mértékben komolyan gondolja azt, amit mond és nem fog tágítani mellőle.
Így hát kikeltem az ágyból és elcsoszogtam a fürdőbe rendbe szedni magamat, majd felöltöztem és utamnak indultam. Céltalanul bolyongtam a városban, nem volt úti célom, csak egyet tudtam, hogy soha nem leszek már egészen jól. Mert ha az ember lényege értelmét veszti el, akkor utána már sosem lesz újra teljesen egész. És ez hatalmas fájdalmat okoz az emberi szívnek. Így nekem is.
Míg egyik utcáról a másikra kanyarodtam, nem figyelve, hogy merre tartok, egyszer csak az egyik utcasarkon befordulva megláttam magam előtt egy földön kuporgó és zokogó nőt. Hirtelen megtorpantam a járda közepén. Emlékeztetett ez a hölgy arra, hogy vannak mások is a világon, akik legalább annyira, de még jobban szenvednek, mint én. És ők mégis kimerészkednek az utcára, élik az életüket napról-napra, bármily nehéz is számukra és nem engedik, hogy az önsajnálat és a fájdalom legyőzze őket.
Ahogy elnéztem ezt a gyönyörű nőt, merthogy valóban az volt, gondolatban behúztam magamnak egy jó nagyot, amiért ilyen puhány vagyok. Hisz egy ilyen törékeny teremtés, mint ez a nő, képes volt szembeszállni a félelmével, fájdalmával, hisz ha nem így lett volna, akkor nem a járda közepén sújt le rá az a teher, amit cipelnie kell. S még ha most pillanatnyilag le is gyűrte őt a kétségbeesés, mégis újra talpra fog állni és emelt fővel megy majd tovább a kirendelt útján, mert megvan benne az erő ahhoz, hogy talpra álljon.
Én meg, erős férfihoz képest annyira sem vagyok képes, hogy egy szakítást átvészeljek, s a bátyáimnak kellett kirugdossanak az ajtón ahhoz, hogy megmozduljak végre és visszatérjek az életbe. Megdöbbentő volt számomra a felismerés, hogy sokszor erősebbek azok, akik gyengébbnek látszanak. Mert az elsőkből utolsók lesznek, az utolsókból pedig elsők, ahogy a Biblia is tartja.
Nem tudtam megállni, hogy oda ne lépjek a nő mellé, s meg ne kérdezzem, hogy segíthetek-e neki valamit. Mikor észrevette a fölé vetülő árnyékból, hogy áll előtte valaki, felnézett tenyerébe temetett arcából és rám pillantott. Szeméből megállás nélkül potyogtak a könnyei, arca eltorzult a fájdalomtól, de még így is gyönyörűnek láttam. Szemei az első másodpercben rabul ejtettek engem.
- Segíthetek valamiben? - guggoltam le mellé segítőkészen.
A nő szégyenkezve megrázta a fejét és visszatemette tenyerébe könnytől maszatos arcát.
- Ne takard el magad! - ráztam meg a fejemet próbálván elkergetni magamtól a tényt, hogy ennyire szenvedhet egy ilyen gyönyörű teremtmény. De hát mindenkinek akadnak problémái, kinek kisebb, kinek nagyobb. - Tudom, hogy nem tartozik rám, hogy miért sírsz, és ahhoz se kéne közöm legyen, hogy azt pont az utca kellős közepén teszed. A legtöbb ember elsétálna melletted, de én nem tudom ezt megtenni. Nem tudok egyszerűen hátat fordítani neked, és hagyni, hogy egyedül néz szembe a félelmeddel, vagy fájdalmaddal - fájdalmasan sóhajtottam egyet, majd rávetemedtem arra, hogy megosszam vele az én fájdalmamat. - Tudod, nemrégiben estem túl egy számomra nagyon nehéz szakításon. Annyira elviselhetetlen volt számomra, hogy többé nincs mellettem a barátnőm, hogy engedtem a kétségbeesésnek és az maga alá gyűrt. Még most sem vagyok teljesen jól, de igyekszem. És nagyon nagy segítség volt számomra az, hogy láttam, ahogy itt sírsz.
A nő erre a kijelentésemre felemelte a fejét a tenyeréből és csodálkozva nézett rám, amiért ilyet mondtam. Félreértette a dolgot, azt hitte, hogy kárörvendek, vagy annak örülök, hogy nem csak én szenvedek.
- Hadd magyarázzam meg!- kértem az engedélyét, mire egy aprót bólintott, de nem rejtette el újra az arcát. Végig a szemembe nézett, amíg hozzá beszéltem. - Erőt adott az a tudat, hogy felveszed a harcot a szenvedéssel. Nem engeded, hogy a fájdalom és a kétségbeesés legyőzzön téged.
- Ezt szűrted le abból, hogy fényes nappal az utcán bőgök? - kérdezte remegő hanggal.
- Igen, mert ha nem szálltál volna szembe vele, akkor nem jutottál volna ki még a szobádból sem. Mint ahogy az az én esetemben volt.
- Tudod, gyermeket várok - kezdett bele a saját történetébe. - Most jövök a gyermek apjától. Nagyon szeretem őt, s azt hittem, hogy ő is így van ezzel - hangja, ahogy beszélt, egyre inkább erőre kapott. - De rá kellett jönnöm, hogy számára nem jelentek annyit, mint ő nekem. Nem akarja elfogadni a tudatot, hogy gyermekünk lesz. Sőt, szakított velem. Egyszerűen dobott engem... minket.
- Ez valóban kétségbeejtő érzés lehet. De tudd azt, hogy minden helyre fog jönni. Majd szembejön veled valaki, aki sokkal jobb lesz ennél az alaknál. Még jól is fogsz járni vele. Jobban, mint ezzel az emberrel, aki nem képes vállalni a tettei következményeit - hitetlenül ráztam meg a fejemet. Hogy képes bárki is egyszerűen elküldeni maga mellől ezt a gyönyörű nőt, s a saját születendő gyermekét? Borzalmas férfi lehetett.
- Mint te? - kérdezte szégyellősen a nő.
- Tessék? - kérdeztem vissza bárgyún.
- Azt mondtad, majd szembejön velem valaki, aki jobb annál az alaknál. Te máris szembejöttél velem. Pontosan tudod, hogy milyen érzés, ha szakítanak veled, tudod, min megyek keresztül. És biztosra mondhatom, hogy jobb ember vagy nála, mert ő biztosan nem ment volna oda egy utcán zokogó nőhöz sem. Hacsak nincs hátsó szándéka vele.
- Igen, pontosan, mint én! - mosolyodtam el először azóta, mióta Betti szakított velem.
- Furcsa az élet! - rázta meg a fejét felzokogva a nő.
- Nekem mondod? Az egyik pillanatban még az utcákat járom megnyugvást keresvén, aztán a következő pillanatban beléd botlom. Azt hiszem, te voltál az, amit kerestem - jelentettem ki félszegen. Nem akartam, hogy rámenősnek tartson, amiért ilyeneket mondok neki.
- Nekem pedig te! - mosolyodott el a nő, aminek hatására még inkább lenyűgözőnek találtam őt.
- Mond, meghívhatlak egy kávéra? - tettem fel félszegen a kérdést.
- Csak egy feltétellel. Ha válaszolsz a következő kérdésemre: Mi lesz ebből? - kérdezte összehúzott szemöldökkel.
Nem kellett megkérdeznem, hogy mire érti. Pontosan tudtam.
- Nem tudom. Fogalmam sincs, mi lesz velünk ezután. De egyet tudok. Megnyugvást kerestem és benned megleltem. Máris szerencsésnek érzem magam, hogy beléd botlottam - mondtam a lehető legőszintébben.
- Én pedig nagyon örülök neki, hogy belém botlottál - egy mosoly kíséretében előrenyújtotta felém a nő a kezét, s én segítettem felkelni neki a földről.
- Még be sem mutatkoztam. Danka Dorián vagyok.
- Én pedig Major Réka.
- Nos, örülök az új ismeretségnek, Réka!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2014-03-12
Összes értékelés:
160
Időpont: 2014-03-22 17:03:50

Kedves Matild, Ida és Selanne! Nagyon örülök neki, hogy elnyerte tetszéseteket a novellám. Már volt értelme megírni és feltölteni, mert ahogy a bemutatkozómban is olvasható, elég számomra egy olyan ember, akinek tetszik az írásom és máris boldog vagyok tőle.
Kedves Bödön! Nagyon szépen köszönöm, hogy nyíltam elmondtad a véleményedet. Abban nem értek egyet veled, hogy nincs benne a stílusom a műben. Véleményem szerint minden művész beleteszi az alkotásába a lelke egy darabját, akár tudatosan, akár nem. Tisztában vagyok azzal, hogy nem tetszhet egyformán mindenkinek az, amit írok. Mégis van, akinek tetszik. És én nekik írok. Ha egy kicsit feldobom a napjukat, akkor én is boldog leszek tőle. Remélem, a későbbiekben feltöltött műveimre is ránézel majd és megváltozik a véleményed.
Üdv: Jolcsi
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8523
Időpont: 2014-03-20 20:27:51

Szia! Bocs, de nekem lelombozóan egyhangú, és uncsi! A párbeszédek mesterkéltek, a közölt gondolatok közhelyesek. Az utca porában hever - mint a szerencsétlen nő. Vártam, h majd a végén felcsillan valami elrejtett rugó (?) de nem. Szintelen, szagtalan, íztelen, Nem érződik át rajta az írója egyénisége, nem mutatkoznak meg formái, színei. Bocs, az őszinte szóért, el ne menjen tőle a kedved! Biztos tudsz ennél sokkal jobbat, Üdv: én
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8306
Időpont: 2014-03-19 09:58:30


Ékes bizonyíték arra, hogy minden rosszban van valami jó. Sosem szabad elhagynia magát az embernek. :-)

Selanne
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6108
Időpont: 2014-03-18 20:21:59


Igaz, kellett egy löket a főhősnek, de végül elindult a pozitív gondolkodás útján.
Ezt szeretem. Tetszett a történeted.
Üdv. a fedélzeten. Érezd jól magad nálunk!

Szeretettel!
Ida
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
488
Időpont: 2014-03-18 17:53:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Jolcsi!
Elnyerte tetszésemet ez a romantikus történeted. Olvastam bemutatkozásod, és kedvelem az életfelfogásodat. Sok sikert kívánok!
Szeretettel: Matild

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az aranyszemű lány című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Késő búcsú című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Késő búcsú című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

dodesz bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) álmatlanul című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szomorú Teadélután című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Suhanó árnyak című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Suhanó árnyak című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)