HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 31

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47282

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2018-12-05 00:56:22

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: oroszlánFeltöltés dátuma: 2014-03-20

Visszaemlékezéseimből

Mindenki hordoz emlékei bugyrában olyan fájdalmas érzéseket, melyeket nem tud felejteni.

A kis ház szomszédságában volt egy nagy ház. A kis házban Juliska néném lakott, akihez nagymama vitt szüleim halála után. Egy hónap múlva csak egy fekete keretes papír árulta el, hogy ő sincs már nekem. Ekkor maradtam teljesen egyedül, riadtan, véznán, rongyosan, abban a zűrzavaros időkben. Juliska néném sem törődött velem, legtöbbször csak nézett könnyesen tizenhat éves fia után, valamerre a háborúba, nem tudta hova. Semmit nem értettem abból, ami körülöttem zajlott, csak azt éreztem mindig, hogy éhes vagyok. Volt, amikor valahonnan kaptunk napraforgó-pogácsát, aminek csak a héját köpködtük, mert mag az nemigen volt benne. Örömömre, egyszer egy befőttes üvegbe melaszt kaptunk a cukorgyárból. Borzalmas íze, szaga volt. Beleittam, nem tudtam miért jön vissza, hiszen szörnyen éhes voltam.
Általában csapatostul csavarogtunk. Játszottunk, színes agyaggolyókkal a nagyobb gyerekek, mi csak nézhettük. Amikor egy nagy karikát, bottal ütve szaladtak - mi utánuk lihegve. Egyszer, egy ilyen játék közben vettem észre a templom udvarában bekerítve egy keresztet. Gyakran nézegettem, elmerengtem: Mit keres rajta felszögezve, töviskoszorúval egy ember? S vajon ki tette oda, és miért? Szinte naponta mentem oda, mert féltettem elviszi valaki. Talán a pap - gondoltam erre is - aki sokszor beszélt ott monoton hangon. Ilyenkor könnyeim csordultak, ő megsimogatta a fejem, érezhette mi zajlik bennem? A nagy házban német tisztek voltak beszállásolva, nem is tudom hogyan merészkedtem oda- talán a kíváncsiság vitt. A katonák behívtak, egyikük lekapta fejemről a sapkát. Ott álltam közöttük, göndör szőkeségem kócban, koszos kis göncben, véznán. Annyira nevettek, hogy térdüket csapkodták. Örültem, azt hittem tetszem, és én is nevettem. Azután naponta órákat töltöttem náluk, úgy látszott megszerettek. Két utcával messzebb volt a konyha, ahol nagy üstökben főzték nekik a vacsorát. Az egyik tiszt megkért, hozzam el a részét. Örömmel tettem, főleg, amiért nekem adta azt a nagy bordó kockát (lekvárt) és még cukrot is, ami apró, fehér, furcsa ízű karika volt. Ez lett mindennap a vacsorám. Télbe fordult már az ősz, a kis házban hideg volt, a nagy házban viszont mindig meleg. Egyik reggel, már korán futottam volna oda, de hirtelen megállított a félelem, arcomra fagyott a leheletem. Lent a földön, amit friss hó borított, egy ember feküdt, alatta piros volt a hó. Ijedtemben visszaszaladtam a hidegbe, ami úgy rázott, majd beleszakadtam. Kíváncsiságom később visszavitt, akkor már nem volt ott senki. Eltakarították, de halványan még látszott a vérrel kevert latyak.
Ezután már nem mentem a nagy házba, bezárták azt.

Azóta is sokszor kísért e kép, amikor lábam nyomában kásásodik a hó.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7255
Időpont: 2015-03-04 12:38:02


Köszönöm drága Kata, hogy figyelmet szentelsz az írásaimnak.
Megszeretném írni mindazt a rosszat, visszásságot ami történt velem. (nem csak velem)
Szeretettel kívánok neked minden jót: Ica
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12026
Időpont: 2015-03-03 18:08:42

Drága Ica! - Végtelen szomorú és megrázó történet, megkönnyeztem, pedig én aztán igazán átéltem sok mindent a háború alatt. Mindent le kell írni, minden emléket, hogy azok, akik nem élték meg, megismerjék, s hogy senki se élje meg ismét a háborút. Eddig nem tudtam, hogy prózával is foglalkozol, ígérem, hogy szabadidőmben a többit is megkeresem.
Szeretettel olvastam: Kata
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7255
Időpont: 2015-02-10 16:49:12

válasz Susanne (2015-02-10 16:15:23) üzenetére

Drága Zsu!

Most egy kicsit megakadtam, megviseltek az emlékek, amit meg is írtam a legutóbb feltett " Emlékezés " című versemben.
De túl leszek rajta, mert 3/4 részét már megírtam.Majd jelentkezem.
Puszillak: Ica
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5537
Időpont: 2015-02-10 16:15:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ica !
Most sem csalódtam, szomorúan gyönyörű ez a történet.
Ha kisregény lesz belőle, szeretném elsőként olvasnii, vagy legalábbis az elsők között.
Sok sikert kívánok Neked a regény megírásához.

Szeretettel ölellek: Zsu
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5537
Időpont: 2015-02-10 16:15:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ica !
Most sem csalódtam, szomorúan gyönyörű ez a történet.
Ha kisregény lesz belőle, szeretném elsőként olvasnii, vagy legalábbis az elsők között.
Sok sikert kívánok Neked a regény megírásához.

Szeretettel ölellek: Zsu
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7255
Időpont: 2015-02-10 16:07:23

válasz vörössapkás (2015-02-05 13:20:37) üzenetére

Köszönöm szépen kedves István, hogy olvastad ezt a kis töredékét az írásomnak, ami remélem hamarosan új formát ölt egy kisregényben. Persze, ahogy írod te is egyik elbeszélésed után, hogy nem fizetnek ezekért, bizony nem. Nem is tudom mi hajtja az embert, talán egy kis erkölcsi elismerés a többi alkotótársaktól?
Sok sikert kívánok írásaidhoz szeretettel: Ica
Alkotó
vörössapkás
Regisztrált:
2014-08-02
Összes értékelés:
304
Időpont: 2015-02-05 13:20:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon szépen írtad le ezt a szomorú gyermekkori élményt.
Még gyermekként is sok kellemetlen percet tud okozni a csúf háború.
Nagy figyelemmel és érdeklődéssel olvasta. Szeretettel üdvözöllek. István
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7255
Időpont: 2014-05-08 10:52:45

válasz Tóth Katalin (2014-05-07 08:37:22) üzenetére

Köszönöm figyelmed kedves Katalin!
Szomorú idők voltak ezek mindenkinek, főleg egy kisgyermeknek. Jó, hogy biztatsz,elhozom talán a többi írásomat is. Általában verseket írok, kevesebb a próza, nem tudom megítélni az irodalmi értékét.

Üdvözletem: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2014-04-23
Összes értékelés:
142
Időpont: 2014-05-07 08:37:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * *
Jó, hogy átörökíted ezeket a történeteket, hiszen a későbbi korosztály ezekről mit sem tud.
üdv. K.
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7255
Időpont: 2014-03-26 23:01:01

válasz Istefan (2014-03-26 21:08:45) üzenetére

Kedves István!
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1649
Időpont: 2014-03-26 21:08:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szomorú, szép és elgondolkodtató. Szeretettel: István
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7255
Időpont: 2014-03-24 18:15:44

válasz eferesz (2014-03-23 19:53:50) üzenetére

Köszönöm, hogy olvastad kedves eferesz.

Üdv.: Ica
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2538
Időpont: 2014-03-23 19:53:50

Tetszett!
Üdvözletem!
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7255
Időpont: 2014-03-23 18:37:38

válasz efmatild (2014-03-23 18:26:26) üzenetére

Kedves Matild.

Megtisztelsz a megértő figyelmeddel.
Egy gyermeknek az éhezés is felér egy traumával, mert általában örökké éhesek, még akkor is ha van mit enni. ( és ha nincs??? )
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
448
Időpont: 2014-03-23 18:26:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ica!
Szívfájdító a visszaemlékezésed. Még szerencse, hogy akkor, gyerekként nem értetted a körülötted történteket, csak szenvedtél, éheztél, fáztál, hiányzott a felnőttek szeretete. Nem csodálom, hogy vissza-visszatérőek ezek a régi, el nem felejthető emlékek.
Soha ne kelljen ilyent átélni, soha ne legyen háború, éhezés...
Szeretettel olvastalak: Matild
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7255
Időpont: 2014-03-23 18:10:38

válasz Selanne (2014-03-23 15:51:30) üzenetére

Kedves Marietta!

Azért kezdtem megírni ezeket a megtörtént igazságokat, hogy aki bele tud gondolni, többé soha ne akarjon háborút.
Szeretettel: Ica
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7255
Időpont: 2014-03-23 18:07:48

válasz Haász Irén (2014-03-23 15:42:09) üzenetére

Köszönöm kedves Irén, hogy elolvastad a történetem egy kis szeletét.

Szeretettel láttalak: Ica
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7255
Időpont: 2014-03-23 18:06:00

válasz dpanka (2014-03-23 10:28:00) üzenetére

Kedves Panka!

Köszönöm és nagyon jólesik az írásomhoz írt gondolatod. Saját példámon érezhető, hogy a sok megpróbáltatás, csak megerősít. nem olyan régen jöttem rá, mikor kezdtem írni a visszaemlékezéseimet, hogy végül is már ötévesen felnőtt voltam. ( nagyon vadóc felnőtt )
Üdvözöllek szeretettel: Ica
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8280
Időpont: 2014-03-23 15:51:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Csak ne kelljen ilyesmit megélni még egyszer. Mindig egy főhajtásom azok előtt, akik borzalmakat éltek át, és biztos vagyok abban elkíséri élete útján , meg kell birkózni vele, sokszor, hiszen előtör.

Marietta
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3313
Időpont: 2014-03-23 15:42:09

Kedves Ica, a háború csak komor emlékek zsákja, még a gyermekeknek is, akik nem értik még a világot. Talán jobb is így, hogy utólag tudjuk csak értelmezni az akkor látott iszonyatot. Nem irigyellek...:(
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5361
Időpont: 2014-03-23 10:28:00

Kedves Ica!
Ilyen történet után nehéz szóhoz jutni. De átérzem milyen szörnyű lehetett. Ugyanakkor nyugodttá tesz az, hogy itt vagy, túlélted, még ha nem s felejt az ember.
Szeretettel ölellek: panka
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7255
Időpont: 2014-03-22 22:15:18


Köszönöm kedves Ida a soraidat.

Úgy gondolom senkinek nem volt jó, de ennyire egyedül, csak visszagondolva volt fájdalmas. Nem tudtam ésszel felérni a szörnyűségekhez.
Ölelésem: Ica
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5600
Időpont: 2014-03-22 19:57:36


Szívemig hatoltak soraid, drága Ica.
Egyedül a nagyvilágban, abban a szörnyű korban?!...
Megrázó emlékeid, élményeid vannak a gyerekkorodból. Remélem, ha kiírod magadból, olyankor kicsit megkönnyebbülsz.
Szeretettel olvastalak!

Ida

Legutóbb történt

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Írnod volt muszáj című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Lázár, jöjj ki! című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Lázár, jöjj ki! című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Katasztrófa című alkotáshoz

Árvai Emil alkotást töltött fel Betlehemtől Názáretig címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem című alkotáshoz

ermi-enigma alkotást töltött fel Kurva vagyok (monodráma) címmel a várólistára

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Szonett Édesanyámhoz című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A végtelen ott rejlik... címmel a várólistára

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Az emlékezés függönye című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Advent gyertyája című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Hüdolat címmel a várólistára

Bálint István alkotást töltött fel Hódolat címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Talált vers című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A költőkhöz! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)