HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 8 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51271 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: oroszlánFeltöltés dátuma: 2014-03-20
VisszaemlékezéseimbőlMindenki hordoz emlékei bugyrában olyan fájdalmas érzéseket, melyeket nem tud felejteni. A kis ház szomszédságában volt egy nagy ház. A kis házban Juliska néném lakott, akihez nagymama vitt szüleim halála után. Egy hónap múlva csak egy fekete keretes papír árulta el, hogy ő sincs már nekem. Ekkor maradtam teljesen egyedül, riadtan, véznán, rongyosan, abban a zűrzavaros időkben. Juliska néném sem törődött velem, legtöbbször csak nézett könnyesen tizenhat éves fia után, valamerre a háborúba, nem tudta hova. Semmit nem értettem abból, ami körülöttem zajlott, csak azt éreztem mindig, hogy éhes vagyok. Volt, amikor valahonnan kaptunk napraforgó-pogácsát, aminek csak a héját köpködtük, mert mag az nemigen volt benne. Örömömre, egyszer egy befőttes üvegbe melaszt kaptunk a cukorgyárból. Borzalmas íze, szaga volt. Beleittam, nem tudtam miért jön vissza, hiszen szörnyen éhes voltam. Általában csapatostul csavarogtunk. Játszottunk, színes agyaggolyókkal a nagyobb gyerekek, mi csak nézhettük. Amikor egy nagy karikát, bottal ütve szaladtak - mi utánuk lihegve. Egyszer, egy ilyen játék közben vettem észre a templom udvarában bekerítve egy keresztet. Gyakran nézegettem, elmerengtem: Mit keres rajta felszögezve, töviskoszorúval egy ember? S vajon ki tette oda, és miért? Szinte naponta mentem oda, mert féltettem elviszi valaki. Talán a pap - gondoltam erre is - aki sokszor beszélt ott monoton hangon. Ilyenkor könnyeim csordultak, ő megsimogatta a fejem, érezhette mi zajlik bennem? A nagy házban német tisztek voltak beszállásolva, nem is tudom hogyan merészkedtem oda- talán a kíváncsiság vitt. A katonák behívtak, egyikük lekapta fejemről a sapkát. Ott álltam közöttük, göndör szőkeségem kócban, koszos kis göncben, véznán. Annyira nevettek, hogy térdüket csapkodták. Örültem, azt hittem tetszem, és én is nevettem. Azután naponta órákat töltöttem náluk, úgy látszott megszerettek. Két utcával messzebb volt a konyha, ahol nagy üstökben főzték nekik a vacsorát. Az egyik tiszt megkért, hozzam el a részét. Örömmel tettem, főleg, amiért nekem adta azt a nagy bordó kockát (lekvárt) és még cukrot is, ami apró, fehér, furcsa ízű karika volt. Ez lett mindennap a vacsorám. Télbe fordult már az ősz, a kis házban hideg volt, a nagy házban viszont mindig meleg. Egyik reggel, már korán futottam volna oda, de hirtelen megállított a félelem, arcomra fagyott a leheletem. Lent a földön, amit friss hó borított, egy ember feküdt, alatta piros volt a hó. Ijedtemben visszaszaladtam a hidegbe, ami úgy rázott, majd beleszakadtam. Kíváncsiságom később visszavitt, akkor már nem volt ott senki. Eltakarították, de halványan még látszott a vérrel kevert latyak. Ezután már nem mentem a nagy házba, bezárták azt. Azóta is sokszor kísért e kép, amikor lábam nyomában kásásodik a hó. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
black eagle bejegyzést írt a(z) Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 02. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 01. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 01. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Az ügyetlen Tukó című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Mécsek világánál című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Mécsek világánál című alkotáshoz Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Mécsek világánál címmel a várólistára Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Elmúlt az ősz című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Ébredés című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Pilinke és Morzsa királyfi című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Az ügyetlen Tukó című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Örök szerelem című alkotáshoz Madár alkotást töltött fel Csönd van címmel a várólistára Madár bejegyzést írt a(z) Itt a Tavasz című alkotáshoz Leslie bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz Leslie bejegyzést írt a(z) Örök szerelem című alkotáshoz Pecás alkotást töltött fel Itt a Tavasz címmel a várólistára Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (5/8) című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (4/8) című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 02. című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 01. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz Horvaja bejegyzést írt a(z) Az intézet című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ébredés című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ébredés című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A tolvaj Szarka című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |