HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49229

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Delory NadinFeltöltés dátuma: 2014-03-24

Ilyen az élet 6.

A könyv olvasását a vizit szakította félbe. Aztán vacsora, és nem is tudtam még igazán átgondolni, hogy hogyan emlékezhettem az írónő nevére, amikor csörgött az ágyam fölötti fehér telefon. Anya hangja szólt bele, vidám volt, amiért megtalált, és ugyanakkor csalódott is, amiért nem emlékeztem rájuk, bár ezt igyekezett leplezni. Szerencsésen hazaértek. Nem is tudtam, hogy mondjam el neki ezt a furcsa egybeesést, hogy a kitalált nevem egy írónőé, akinek éppen olvasom a könyvét, ezért kapóra jött, amikor megkérdezte, hogy telt az időm, mióta eljöttek.
- Emlékszel anya, meséltem Editről, ő talált meg.
- Igen.
- Hozott nekem egy könyvet, az a címe, hogy Mi lenne ha, azt olvastam. Ami a furcsa, hogy az írót Linetta Maynek hívják, és a baleset után, mikor az orvos kérdezte a nevem én is ezt mondtam. Megvan nekem otthon ez a könyv?
- Sok könyved van drágám, ez hogy néz ki?
- Vékony, puha fedelű, kisméretű, sok kis kép van az elején - soroltam, amíg anya nézelődött a könyvszekrényemnél. Amíg keresgélt átadta a kagylót apának.
- Szia! Hogy érzed magad? Nem fáj a fejed?
- Most nem, csak az miatt, hogy hogyan emlékezhettem a saját nevem helyett egy írónőére. Anya most azt a könyvet keresi, amit Linetta May írt, és amit most olvasok.
- Megtaláltam! - kiáltott anya, és már vissza is kapta a telefont.
- Akkor erre emlékeztem! Nincs bele írva semmi?
- Dedikált példány, de más nincs itt.
- Nem tudod ismertem-e az írónőt?
- Nem, szerintem író-olvasó találkozón vehetted a könyvet, és ott rögtön kaptál autogramot is bele. Biztosan meséltél volna róla, ha barátok lennétek.
- Sosem említettem ezt a nevet?
- Nem emlékszem, talán amikor olvastad ezt a könyvet, de ebben sem vagyok biztos.
- Megkérdeznéd Márkót?
- Hát, persze kicsim. Csak gyógyulj meg. Emlékszel arra is, ami a könyvben volt?
- Nem. Eddig semmire. Egyébként jó könyv, talán neked is tetszene.
- Belenézek, ha ráérek. Nagyon szeretünk.
- Én is titeket.
Elbúcsúztunk. A mellettem levő ágyon egy középkorú nő érdeklődve nézett rám, nemrég érkezett ide a baleseti sebészetre lábtöréssel. A vizit óta tudtam, hogy Emilynek hívják. Beszélgetni kezdtünk.
- Ez rejtély - mondta, miután neki is elmeséltem a furcsa történetet, amit az előbb fél füllel hallott.
- Talán azelőtt olvastad a könyvet, hogy elindultál, és ezen gondolkoztál, annyira beleélted magad, hogy ez maradt meg, így azt hitted, te vagy Linetta May.
- Valószínű. Azt nem is kérdeztem anyutól, hogy mikor olvastam.
- Semmi másra nem emlékszel?
- Érzésekre és New Yorkra, pedig nem is jártam ott. Folyton az az érzésem, hogy nem is én vagyok Fehérvári Rózsa, összetévesztenek valakivel. Aztán jönnek az érvek a másik oldalról, hogy az ő autójukkal utaztam, az a lány éppen azelőtt tűnt el, hogy engem megtaláltak és pont így nézett ki, mint én, ennyi véletlen nem lehet.
- Biztos, hogy hozzájuk tartozol. Idővel minden ki fog tisztulni.
- Remélem.
Még egy kicsit beszélgettünk, mesélt magáról és a családjáról, de hamarosan újra a fejembe hasított az a kegyetlen fájdalom, ami ellen csak egy megoldás van, az alvás. Valahogy ez mindig segít. Talán így védekezik az agyam a túl sok információ ellen, nem tudom. Másnap reggel, ahogy lenni szokott fájdalommentesen ébredtem. Edit jött meglátogatni. Olyan jól esik, hogy így törődik velem.
- Na, milyen könyvet hoztam? - kérdezte csillogó szemekkel.
- Tetszik! De eddig még semmire nem emlékszem belőle.
- Azért én még nem adom fel a reményt, hogy segíthet az emlékezésben. Tudod, nem minden író ír a saját nevén - vetette fel Emily.
- Így a Linetta May lehetett egy művésznév - szőtte tovább a gondolat fonalát Edit. Ez elgondolkodtatott.
- Ha így lenne, arról a családomnak tudnia kellene, nem?
- Nem is hallottak róla?
- Kiderült, hogy van otthon egy dedikált példányom ebből a könyvből, de anya arról sem tudott, hogy netán ismerném a szerzőt; nem én vagyok az - csóváltam a fejem teljesen meggyőződve az igazamról.
- Hümm. Biztosan van rá magyarázat. Olvastál bármi olyat benne, amit te biztosan nem írtál volna le?
- Nem. Eddig szimpatikus volt, elképzeltem mindent, de nem emlékszem.
- Nem olvastad még ki?
- Nem.
- Akkor azt tanácsolom, folytasd. Hátha.
- Én is annyira kíváncsi vagyok rá. Mi lenne, ha hangosan olvasnál? - kérdezte Emily és mókásan mosolygott a szeplői közül.
- Részemről rendben.
Edit hazament, az arca bíztató volt. Még üdvözöltem a férjét, Andrást, azt mondta, most egészen jól van. Éppen neki akartam kezdeni a hangos olvasásnak, amikor megcsörrent a telefonom. Márkó hívott. Nagyon lelkes volt, azt mondta majdnem egész éjjel törte a fejét a Linetta May néven, és valóban hallotta tőlem.
- Egyszer megkérdezted, hogy tetszik ez a név. Mondtam, hogy szerintem szép.
- Miért kérdeztem ezt?
- Nem tudom, olyan bohókás voltál akkoriban, mindenféle eszedbe jutott, csak úgy kérdezgettél... Aztán később említetted, hogy találtál egy írónőt, akit éppen Linettának hívnak.
- Igen, mit mondtam róla?
- Azt hiszem éppen meccsre mentem, és nem nagyon volt időnk beszélni. Csak a nevéről volt szó, mintha még azt is mondtad volna, hogy ha kislányod lesz Linettának szeretnéd hívni, én meg meglepődtem, mert azelőtt sosem került elő ez a téma.
- A könyvről, a "Mi lenne ha" címről nem hallottál semmit?
- Őőő, nem.
- Ha én írtam volna ezt a novelláskötetet, azt ugye elmondtam volna neked?
- Persze, hogy elmondtad volna. Semmit sem titkoltál el előlem. Mindenről tudtam, ami veled történik onnantól kezdve, hogy új csizmád van, egészen addig, hogy a hörcsögöd megszökött.
- Értem, köszönöm, hogy így törődsz velem, jól esik.
- Szeretlek.
- Én is téged - őszintén mondtam; az érzéseimre emlékszem, mikor megláttam, tudtam, hogy ő az. Letettem a telefont és meggyőződéssel fordultam a betegtársamhoz:
- Emily, lehetetlen, hogy én írtam ezt a könyvet, de az biztos, hogy nagyon mély nyomot hagyott bennem.
- Halljuk!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2014-03-12
Összes értékelés:
160
Időpont: 2014-09-12 23:14:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon izgalmas, várom az újabb fejleményeket. :-)
Puszi: Jolcsi
Alkotó
Delory Nadin
Regisztrált:
2010-09-16
Összes értékelés:
993
Időpont: 2014-05-22 10:44:21

válasz Amaryllis (2014-05-16 15:14:47) üzenetére
Szia!

Köszönöm, hamarosan jön a folytatás :)
Szeretettel: Delory
Alkotó
Regisztrált:
2011-01-14
Összes értékelés:
121
Időpont: 2014-05-16 15:14:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia,

húú ez nagyon olvasmányos!Egyrészt mert valószerű, másrészt pedig ahogy sailor írta "nem adja ki magát.." és ez nagyon izgalmasság teszi.Tetszik az is ahogyan kicsit kezd két szálra bomlani a cselekmény, mert már nem csak"Linetta " sorsa ,hanem a könyvben szereplő lány is előterbe kerül, és akár fontos kulcs lehet a megoldáshoz.
Csak így tovább!Várom nagyon a folytatást!:)
Szeretettel: Amaryllis
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4482
Időpont: 2014-03-28 20:49:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Delory Nadin (2014-03-28 20:40:19) üzenetére
Szeretem mikor egy történet
nem ´adja´ki magát...kissé árnyékba
olvad...és az olvasótól igényli a megoldást
...
Alkotó
Delory Nadin
Regisztrált:
2010-09-16
Összes értékelés:
993
Időpont: 2014-03-28 20:40:19

válasz sailor (2014-03-27 20:36:16) üzenetére
Kedves Sailor!

Köszönöm, hogy ilyen hűséges olvasó vagy. Örülök, ha tetszik.
Szeretettel láttalak: Delory
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4482
Időpont: 2014-03-27 20:36:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
elnézést,negszakadt!

közül,nehéz megtalálni azt,
ami a lényeg egy személy életében:
KI IS LEHETEK?

Szeretettel gratuáölok:sailor
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4482
Időpont: 2014-03-27 20:30:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Keedves Nadin!

Egyre érdekesebb és bonyolultabb!
Az ´emlékezés´szinte egy magától értendö dolog...
de egy baleset után,sokszor száz és száz lehetöség

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ballagás a János hegyi óvodában címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Puliszka Juliska című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) szakadárok című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Megjött a kedves Mikulás címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Puliszka Juliska című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) szakadárok című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a pillanat 3/3 című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)