Múlik az élet, múlik a tánc,
Évek múlnak el, miközben néhány
Homokszem lepereg, a szemed,
A szád, az ajkad biztat, s ringat öled,
Nem vagyok nélküled élő, sem halott,
Meghatott mit ki nem mondtál, s ha akarod
Hogy így legyen: nem akarom, hogy ne legyen.

Te örülsz, hogy megkövülsz előttem,
De én a mesémet továbbszőttem,
A magányhoz szobatársként szegődtem,
S nem is lennék erőtlen, önmagam,
Ha lenne szavam, mivel elérek hozzád.
S ha egyáltalán lennél, ha szeretnél,
Ha nem másokra, énrám figyelnél...

Valahol vagyok. Valahol mindig leszek,
S maradok. Szavakat faragok az éjben,
Ragyog a nap a kéklő égen,
S egy újabb nap örökre elszaladt...
S elmúlt nélküled... Őrület!
Nélküled, nélküled, de nem veled...