HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48422

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Ferger JolcsiFeltöltés dátuma: 2014-04-04

Érző zongora

Szépen, lassan sétáltam végig az iskolánk aulájában. Az összesereglett embereket kerülgetve próbáltam egyre közelebb kerülni a látványossághoz, ami miatt idegyűlt ez a sok diák. Mindenki Eriket hallgatta és nézte, ahogyan épp egész lényét, szívét és lelkét beleadva zongorán játszott egy számot, s hozzá érzelmektől túlfűtve hajlongott a zene ritmusára.
Erik az iskolánk nagy sztárja volt, aki nagy népszerűségnek örvendett, amit a lányok részéről annak köszönhetett, hogy angyali arca miatt nem hagyhatták figyelmen kívül őt. A fiúk mind szerettek volna olyan helyesek, menőek lenni, mint Erik volt, de a nyomába sem érhetett egyikük sem.
Engem azonban nem a fiú, hanem inkább a zongora és az általa kiadott hangok ragadtak magával. Imádtam hallgatni, minden dallam, leütés, ami ezen a hangszeren zajlott, felért nekem egy pici csodával.
Én magam is tanultam zongorázni, éppen ezért tudtam jól, hogy milyen érzés, amikor a szám magával ragadja az embert egy olyan helyre, amelyet senki más nem láthatott, nem érezhetett és élvezhetett, csak egyes-egyedül a zongorista. Már számtalan csodálatos vidéket jártam be a zongorával eltöltött időm alatt, bensőm különböző tájait jártam be és fedeztem fel ennek köszönhetően.
Számomra a zene volt a minden, nélküle nem tudtam volna napról-napra tovább élni, nélküle nem tudtam volna legszomorúbb napjaimat, perceimet átvészelni. Mert olyankor, amikor valami nagyon bántott, egyszerűen csak leültem e nemes hangszer mögé, s dallamokba öltem bánatomat. Mindig segített, kiegyensúlyozottá váltam általa.
Nem csak játszani imádtam a zongorán, hanem hallgatni is, bár ilyenkor nem volt ugyanaz az érzés, nem volt olyan intenzív, de még így is kellőképp megborzongatott.
Már az első sorban álltam Erik játékát figyelve, amikor a vége felé közeledett. Továbbra is csukott szemmel, ide-oda hajlongva csalta elő a zongorából a dallamos hangokat. Mikor az utolsó ütemhez ért, elmosolyodott, s csak azután nyitotta ki a szemét, és szembesült a közönséggel, akik tátott szájjal, elveszve az élményben álltak kábultan vele szemben.
Mégis a több száz diák közül - bár jóllehet, hogy az első sorban álltam, mégis engem szúrt ki szemével Erik. Egyetlen egy pontba összpontosítva nézett maga elé, s az a pont az én szemem volt. Hirtelen a torkomban éreztem a szívverésemet, tenyerem elkezdett izzadni, ahogy a hátizsákom bebújóját szorongattam.
Erik egyik barátja szavaival lezárta a rögtönzött koncertet, aminek hatására mindenki elindult abba az irányba, amerre órája volt. Erik azonban még mindig engem bámult, aminek a hatására egyszerűen földbe gyökerezett a lábam, s nem bírtam elmozdulni arról a helyről, ahol épp álltam.
- Te is zongorázol, ugye? - kérdezte meg végül, amikor már hallótávolságon kívülre kerültek a diákok.
- Igen, honnan tudod? - kérdeztem döbbenten.
- Abból, ahogy rám néztél. Nem engem láttál, hanem egy zongoristát, aki elmélyült a zene szeretetében és annak világában - érkezett a válasz.
- Igen, valóban láttam, mert én is hasonlóképp érzek, ahányszor leülök a zongorám mögé.
- Nem lenne kedved összehozni a következő iskola ünnepségre egy közös produkciót? - nézett rám huncutul csillogó szemekkel.
- Nagyon jól feltaláltad magad, hogy úgy hívj randira, hogy ne derüljön ki belőle, hogy ezt akarod valójában. De tudod, a zene megtanít a sorok között olvasni, megtanultam figyelni az érzelmekre.
- Akkor kibővíteném az előbb elhangzottakat. Lenne kedved összehozni velem egy négykezes zongorajátékot a következő iskolai alkalomra és mellette eljönnél velem randira? - húzta fel kacéran az egyik szemöldökét a srác. - Így már jó?
- Igen.
- Mindhárom kérdésemre?
- Igen.
- Tényleg?
- Igen.
- Már az elsőnél is tudtam, hogy mindháromra igent mondasz, de azért gondoltam, kikényszerítem belőled azt a három igent - kacsintott rám mosolyogva.
Évek múltán, amikor már kellőképpen összefonódtunk egymással, s már nem tudtuk volna elképzelni az életünket a másik nélkül, a következő kérdéssel állt elém Erik:
- Hozzám jönnél feleségül?
- Igen! - borultam zokogva a nyakába.
- Már az első három kikényszerített igennél tudtam, hogy erre a kérdésre is szeretném tőled megkapni ezt a szót!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2014-03-12
Összes értékelés:
160
Időpont: 2014-05-22 16:04:39

Örülök neki, hogy tetszett nektek a művem. Igen, a zene valóban meghatározó momentum az életemben, de van egy másik dolog, ami sokkal fontosabb számomra, s ez az írás. Éppen ezért köszönöm annyira a bátorításotokat és a pozitív visszajelzéseteket.
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
454
Időpont: 2014-04-08 13:24:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Jolcsi!
Megható a zene iránti szeretet, és egy szerelem kezdete. Tetszik, ahogy ezt leírtad, szinte láttam.
Gratulálok!
Szeretettel: Matild
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5763
Időpont: 2014-04-05 21:52:39


Ez nagyon aranyos történet.
Hozzál még hasonló szépeket.

Szeretettel!
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3816
Időpont: 2014-04-05 19:49:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Tetszett nagyon beleélésed!
...és a Happy And!
Gratulálok:sailor

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) A pokolban című alkotáshoz

Thuan alkotást töltött fel A pokolban címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Egy villanás címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Muffin címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 14. című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A hívás című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Ti régi lombok! címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: Harmonika címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 14. című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 14. címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)