HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1817

Írás összesen: 45230

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2014-04-05

Ördög és angyal

Útra készen állok. Ragyogó kora tavaszi nap van. Fényárban úszik a város, a fákon pattannak a rügyek, a kertekben nyílnak a kora tavaszi virágok.
- No, mire vársz? Indulj már. Előtted az egész nap, gyönyörködhetsz a hirtelen jött tavaszban, nézheted az éppen kipattanó rügyeket, meglesheted, ha kinyílik egy virág, láthatod, amint nő a fű... Hát, nem erre vártál mindig? Meglesni a természetet, látni a csodát... Persze, sohasem volt rá időd, hát, most van. Indulj!

- Miért perlekedsz velem? Dehogyis érek rá, ezer a dolgom... Be kell vásárolnom az ebédhez szükséges alapanyagokat. Van fogalmad az mennyi időt vesz igénybe? Aztán meg is kell főzni azt az ebédet, mit szól a család, ha üres asztallal várom haza őket? Tudod, hogy az mennyi időbe telik? Különösen így, hogy két bal kezem van. Jaj, dehogyis van kettő, abból is csak egy, így háromszor annyi időt kell fordítanom mindenre, mint amennyi idő alatt egyébként elkészülnék vele. A lakás is, már kész lepratelep. Mert mindenki mindent szétdobál, aztán ez az egyetlen, szerencsétlen bal kéz nem elég a rendrakáshoz... mert az már egyáltalán nem is fér bele az időmbe. Mire hasonlít ez a lakás? Olyan mint egy disznóól...

- Ne zsörtölődj. Olyan, amilyen. Ha szétdobálják a holmijukat, akkor úgy kell nekik. Ott találják majd ahová tették, akarom mondani, dobták. Nem kell emiatt izgulnod. Fogd magad és indulj! Előtted az egész nap!

- Hm, van benne valami. Mégis, mi vagyok én, robot? Ettől az állandó rendrakástól is égnek áll már a hajam. Ki törődik azzal? Ha ma rendet rakok, holnap újra kezdhetem. Különben is, rám fér a pihenés olykor-olykor. Nem ám a semmittevéstől dagadt most is a duplájára a jobb kezem... Nem attól, hogy a manikűrösnél ücsörögtem végig a fél életem... Most sem kímélhetem?
Igenis elmegyek! Egész napra. Bele a gyönyörűséges tavaszba...
Ha nem leszek itthon, nem látom ezt az ordító rendetlenséget. Ebéd sem lesz ma. Elvégre nem vagyok cseléd. Kerítek egy papírlapot, bal kézzel ráírom, nagy betűkkel: Ebéd - K M T!
Oda teszem az ebédlőasztal közepére, hogy mindenki észrevegye. Becsapom magam után az ajtót.

Előbb megcsodálom a város parkjait, aztán felsétálok a Tettyére, onnan felfelé az erdőn át a Mecsekre, egészen az állatkertig, azután, lefelé menet, a Niké szobornál van egy kis pihenőpark, arra felé tartok. Egész nap, szinte lépten-nyomon a Tavasszal találkozom. Hol szembe jön velem, hol egy leheletnyi finom, kis virágos ág formájában nyújtózik elém, hol a szellőt küldi, hogy cirógassa az arcomat... hát mit mondjak, remek útitárs. Utoljára, így szemtől-szembe, gyerekkoromban találkoztam vele. Akkor volt időm együtt lenni az évszakokkal, a természettel. Megcsodálni minden apró rezdülést, minden megújulást, meg az elmúlást is. Most újra élem ezt a csodát. Érezni akarom minden cseppnyi lüktetését, gyönyörködni a megújuló természetben, gyermekké lenni újra... gondtalan gyermekké, feledni, hogy milyen gonosz a világ... A pihenőparkot elérve leheverek a fűben, megeszem a maradék hamuba sült pogácsámat, amit útközben vettem, a víz is elfogyott az utolsó kortyig. Ideje hazamennem.

Hú, majdnem rám sötétedett. Kutyául elfáradtam, de remek napom volt.
Arra gondolok, lezuhanyozok, azután kirámolom a hűtőt, mert igencsak megéheztem. Aztán arra, hogy megfordítom a sorrendet. Otthon aztán, amerre nézek, mindenhonnan kíváncsi szempárok merednek rám.
- Te, hol jártál?
- Kicsit kószáltam, de képzeljétek, összetalálkoztam a Tavasszal... tudjátok, hogy az mennyit locsog-fecseg... te jó ég! Hát jól feltartott... - mondom mentegetőzve - vacsoráztatok már?
- Már délben kifosztottuk a hűtőt, vacsorára semmi sem maradt...
Aha, a vacsora elmarad...
- Elárulnád, hogy mi az a K M T?
- Mit ebédeltetek?
- Hááát, ki mit talált...
- Na ugye, hogy tudjátok! Ezután gyakrabban számíthattok rá.

A zuhanyozás után, már azt sem bánom, hogy korgó gyomorral kell lefeküdnöm, örülök, hogy elnyúlhatok az ágyon. Pillanatok alatt mély álomba merülök.

Arra ébredek, hogy bekapcsolt a tévé. Előbb meglepődök, azután eszembe jut, hogy már évek óta ez az ébresztőórám. Bár, még szívesen maradnék, mégis felkelek. Bal lábbal, mint mindig. Aztán el is sikítom magam és visszarogyok az ágyra. Ez meg micsoda? Nem bírok lábra állni. Akkor látom, hogy a bal lábam, bokában a duplájára dagadt... Hm, ki érti ezt? Ez többet járt tegnap, mint a másik? Hát jól nézünk ki. Bedagadt jobb kéz és bal láb. Óriási! Most már nem csakhogy nem tudok semmit csinálni, de sétálni sem mehetek. Kis híján elbőgöm magam.
- Jó reggelt öregség! Hát megérkeztél?

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5100
Időpont: 2014-05-07 14:05:58

válasz Tóth Katalin (2014-05-07 08:27:40) üzenetére

Örülök, és köszönöm, hogy olvastad.
üdv. Ida
Alkotó
Regisztrált:
2014-04-23
Összes értékelés:
142
Időpont: 2014-05-07 08:27:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves, önirónikus, írás. Nagyon élveztem.
üdv. K.
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5100
Időpont: 2014-04-28 09:13:17

válasz Finta Kata (2014-04-27 18:35:02) üzenetére

Kedves Kata!

Örülök, hogy jót derültél. Nem érdemes sokat rágódni efféléken, s különben is nézzünk mindent a komikus oldaláról...:)
Köszönöm, hogy rátaláltál és elolvastad ezt az önironikus írásomat.

Szeretettel
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11596
Időpont: 2014-04-27 18:35:02

Kedves Ida!
Ha derülni akarok, akkor nálad keresem rá az alkalmat. Most is kifogtam. Jó volt olvasnom írásodat, mert Te is olyan vagy, hogy még gondjaid-bajaidban is megtalálod derültséget, s nem rágódsz rajtuk sokáig. Nagyon igazad van, át kell lépni rajtuk. Különben mi lenne velünk?
Jönnek a fájdalmak, hát jönnek, majd múlnak, de az is igaz, hogy mindenki annyi idős, amilyennek érzi magát, s az nyertes, aki legbelül idősödés közben is jól érzi magát, nem csak a gondok felett búsong.
Szeretettel olvastam: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5100
Időpont: 2014-04-10 19:40:28

válasz Istefan (2014-04-09 22:31:24) üzenetére

Na ugye István, na ugye, hogy te is öregszel!:)
Éppen ez az, hogy csúsztatni sem lehet. Ez egy olyan folyamat, ami születésünk pillanatától a halálunkig tart. Hiába próbáljuk becsapni magunkat, az évek száma egyre növekszik mögöttünk. Annak ellenére, nem adom fel... dehogyis adom fel!:)
Köszönöm mosolygós hozzászólásodat.:)
Szeretettel!
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5100
Időpont: 2014-04-10 08:53:59

válasz T. Pandur Judit (2014-04-09 00:12:02) üzenetére

Kedves Judit!

Köszönöm a jókívánságokat. Mire megírtam ezt a jegyzetet, már túl is voltam a gyógyulás folyamatán, sőt, újabb kirándulásokat is tettem. Tudod, nem adom fel!

Igen, jól látod, az ördög és angyal a belső hang, aztán olykor nem igazán tudod melyikre hallgass.:)

Ida
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1602
Időpont: 2014-04-09 22:31:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Amondó vagyok, hogy gyakrabban sétálj, hadd szokjon hozzá kezed lábad. Öregedni csak akkor öregszik az ember, ha megvénül, de ezt eléggé el lehet csúsztatni, legalábbis most úgy érzem, mert három napja én is öregebb lettem egy évvel. Szeretettel: István
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5100
Időpont: 2014-04-09 20:10:35

válasz oroszlán (2014-04-09 00:03:11) üzenetére

Kedves Ica!

És valóban így van, ahogy mondod. Egy szép napon ráébred az ember, hogy már nem 20 éves, és nem futkározik olyan könnyedén, sajnos.:) Örülök, hogy tetszett az írásom. Köszönöm szépen, hogy olvastad.

Szeretettel!
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5100
Időpont: 2014-04-09 15:01:16

válasz Susanne (2014-04-08 20:30:37) üzenetére

Drága Zsu!


Nagyon igazat szóltál...:)
Örülök, hogy tetszett ez a kis önironikus írásom.
Köszönöm, hogy olvastad.

Szeretettel!
Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4463
Időpont: 2014-04-09 00:12:02

Kedves Ida!
A megszületésünk percétől öregszünk. :) Van egy jó mondás, hogy mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Én néha húsznak érzem magam, néha tízezernek. :)
Jobbulást kívánok, kezednek, lábadnak, a tavasz még velünk marad egy darabig, lehet még élvezni a nyíló orgonákat, pünkösdi rózsákat, gyöngyvirágot, és akácot. Gyógyulj meg hamar!

Az ördög és az angyal a saját magaddal folytatott párbeszéd?

Judit
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6431
Időpont: 2014-04-09 00:03:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Ida!
Nagyon jó írásaid vannak. Szeretem olvasni. Olyan igazi életből vett. Egyszerű. mindennapi valóságot írsz meg. Sajnos ahogy öregszik az ember, itt fáj, ott fáj. Kevesebbet tud megtenni, mint amit szeretne.
Szeretettel gratulálok: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5100
Időpont: 2014-04-08 21:15:52

válasz efmatild (2014-04-08 12:49:06) üzenetére
Kedves Matild!

Örülök, hogy megmosolyogtattalak. Próbáltam némi öniróniával kezelni a dolgot, nem szabad ám komolyan venni. Emlékszem, édesanyám mondogatta, amikor panaszkodtam neki, hogy mennyi dolgom van, egy hét alatt száz évet öregszem... nos, azt mondta: majd, ha arra ébredsz, hogy itt fáj, másnap meg ott, majd akkor öregszel. Nos, ez jutott eszembe és mondtam magamnak: megérkezett!:)
Köszönöm, hogy olvastad, a jó tanácsot is köszönöm, majd máskor igyekszem megfogadni.:)

Szeretettel!
Ida
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5441
Időpont: 2014-04-08 20:30:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida !
Minden kornak megvan a maga szépsége és kínja is...
Nagyon jó lett ez az írásod,tetszett.
szeretettel öllelek: Zsu
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5100
Időpont: 2014-04-08 20:30:04

válasz Klára (2014-04-08 08:45:31) üzenetére

Köszönöm, hogy velem tartottál a sétán, Klári kedves.
Az idő múlását sajnos, nem tudjuk megállítani.

Szeretettel!
Ida
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
371
Időpont: 2014-04-08 12:49:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Amikor elérünk egy bizonyos kort, semmi sem megy már úgy, mint régen. Hol itt, hol ott fáj valamink, és gyakran belefáradunk, fásulunk a monoton házimunkába. Jól esik egy kis kényeztetés önmagunknak, csak vigyáznunk kell, mert az öröm mellé üröm vegyül. Jókat lehet mosolyogni az asztalon hagyott üzeneteken. Szerencse, a család feltalálta magát, és elfogyasztotta a hűtő tartalmát.
Jó tanácsként javaslom, mielőtt egy napos kirándulásra megyünk, előre jól töltsük fel a hűtőt, hogy ne éhen kelljen lefeküdnünk.:)))
Nagyon átéreztem humorosan előadott nagyon is élethű cikked. Gratulálok!
Sok szeretettel: Matild
Alkotó
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2188
Időpont: 2014-04-08 08:45:31

Tulajdonképpen nem kísértés kell ahhoz, hogy az ember néha otthagyjon csapot-papot, hanem csupán elhatározás... Veled sétáltam én is Pécsett :) Az idő pedig halad, szalad, sajnos :(

Üdv: Klári

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tavaszt mesélj című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Tavaszt mesélj című alkotáshoz

Bálint István bejegyzést írt a(z) Anyegin második levele 2017 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Út a Paradicsomba 2/2 címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Veled álmodtam című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Nem adom... című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Útikalauz című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szemtől szembe című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Legyen hó! című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak MK IV/1. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Fogadj örökbe címmel a várólistára

Németh István alkotást töltött fel Üzenet címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)