HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48526

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Hedge HogFeltöltés dátuma: 2014-04-05

Vitaminbomba

A reggeli tavasznak már nyoma sem volt. A bársonyos napsütést elfújta az északi szél, és délre a havaseső is megérkezett, a város szürke, komor színekbe öltözött.
Ede fázósan húzta össze könnyű tavaszi zakóját. A buszmegálló teteje megvédte ugyan, de a szél minduntalan besepert egy adag hópelyhet a gallérja mögé. Néhány hasonlóan öltözött sorstársával szánalmas kis embercsoportot alkottak a szürkületben. Ráadásul még a busz is késett a teljesség kedvéért. Néhányan persze melegebben öltöztek, de ők délután indulhattak neki a nem éppen kellemes sétának. Most enyhe kárörömel nézegették a didergő tömeget, de voltak szánakozó tekintetek is.
A kanyarban feltűnt a busz. Az emberek a járdaszegély felé nyomultak, Edét is magukkal sodorva, közben folyamatosan zuhogott a havaseső. A buszra mindenki egyszerre akart felszállni, könyököltek, furakodtak, valaki káromkodott. Bent legalább nem esett, és a sofőrben volt annyi lelkismeret, hogy bekapcsolta a fűtést. Néhányan az orrukat fújták. Ázott ruhaszag keveredett izzadsággal, de a kintihez képest sokkal jobb volt a tömött buszon. Ede a karosszékére gondolt és a "mindenesetre" konyakosüvegre a bárszekrényben. Elhatározta, hogy otthon bedob egy rendes adagot.
Már alkonyodott. A busz rákanyarodott az Erzsébet hídra. A Duna sötét tömege felett még látszottak a kavargó hópelyhek. Szirénázó mentőautó előzött, tovatűnve a forgalomban. Ede a kijárat felé araszolt. Amikor megállt a busz a tömeg egyszerűen kisodorta a járdára. Megborzongott a hidegtől, és sietősen indult a házuk felé. Szerencsére nem volt messze. Nemrég vették a kis pesti lakást Edinával, innen közel volt mindkettőjük munkahelye. Igaz, nem volt olcsó a rezsi, de egyszerűbb, mint vidékről ingázni naponta. Kiszámolták, hogy még olcsóbb is. Ede munkahelyén egyre jobban fizettek, és úgy érezték jó vásárt csináltak a lakással, még ha kicsi is. Fiatal házasok révén ez nem okozott gondot.
Meglepetésére fény szűrődött ki az ajtó üvegén. Edina nyitott ajtót, pulóverben és sállal a nyakán, szipákolva.
- Szia! - köszönt. - Már vártalak.
- Szia! Mi van veled? Olyan rosszul nézel ki!
- Déltől itthon vagyok. Eljöttem a munkából. Fáj a torkom és a fejem, talán lázas is vagyok.
Ede homlokon csóklota a feleségét. Érezte milyen forró. Megsimogatta a haját.
- Remélem lepihentél.
- Igen, aludtam is egy kicsit, de ez a borzasztó fejfájás...
- Vettél be gyógyszert?
- Nincs itthon csak aszpirin, az meg nem segít semmit.
- Hozok neked valamit. Keresek a közelben egy patikát, csak először felöltözöm, kint csuda cudar az idő!
Sapkát, sálat keresett, a téli dzseki is előkerült. Megnézte a pénztárcáját van-e elég pénz nála.
- Sietek! Te meg pihenj addig!
A kinti kavalkád már elviselhetőbb volt felöltözve, Ede mégis didergett. Még nem melegedett fel teljesen. Már sötét volt. Az emberek sietve mentek a dolguk után a tócsákat kerülgetve. Az autók lassan araszoltak a dugóban. Ede még nem ismerte olyan jól a környéket. De patika biztosan van valahol a közelben - gondolta. Egyről tudott, néhány utcával odébb. A sarki vendéglőből énekszó hallatszott, jó nagy társaság lehetett. Hogy egyeseknek milyen jó dolga van - gondolta bosszúsan Ede. Kis mellékutcára kanyarodott. Így talán rövidebb lesz az út. Elhaladt a cipőbolt és a nagy ABC mellett. És akkor meglátta a világító feliratot: "Jóreménység gyógyszertár". Kis sarki helyiség volt, alig észrevehetően a városi fényerdőben.
Apró termetű öregasszony irogatott a pult mögött, fehér köpenyben. Az ajtó csilingelésére felnézett. Nyakában vékony aranyláncon aranykeretes szemüveg függött.
- Jó estét! - köszönt.
- Kezit csókolom - válaszolt Ede. - Kérnék valamit megfázás ellen ami egyben a fejfájást is csillapítja.
- Önnek lesz, uram?
- Nem, a feleségemnek. Ja, és valami lázcsillapító is kéne.
- Azonnal hozom.
Amikor Ede körülnézett az apró helyiségben, az a gondolata támadt, hogy a múlt századba került. A falak mentén fából faragott, sötétre pácolt vitrinek sorakoztak. A vitrinekben különböző gyógyszeres üvegcsék folyadékokkal és porokkal, a falon díszes fakeretben megsárgult oklevél díszelgett. Közelebb lépett, hogy elolvassa, de visszajött az öregasszony, kezében apró tasakkal.
- Tessék! Ez nagyon hatásos. Saját készítés, természetes alapanyagokból, nem úgy mint a modern, szintetikus orvosságok. Mindarra jó amit kért, ezenkívűl erősíti a szervezetet, igazi vitaminbomba! Egy kávéskanál bőséges folyadékkal, lehetőleg forró teával. Naponta elég háromszor, de lehet többször is, ha szükséges. Más nem lesz?
- Nem, köszönöm ennyi! Mivel tartozom?
- Háromszáznyolcvan.
- Tessék.
- Köszönöm, és jobbulást a feleségének!
- Köszönöm! Viszlát!
- Viszontlátásra!
Az utcán enyhült a hóesés, csak a szél fújt még mindig kellemetlenül. Ede visszanézett az apró gyógyszertárra. Fura, hogy nem emlékezett rá, hisz korábban sokszor járt erre bevásárolni. Mindegy - gondolta -, biztosan most nyílt a közelmúltban, hisz mostanában naponta változnak az üzletek. A lényeg, hogy megvan a gyógyszer, otthon vár a meleg lakás és a "mindenesetre" konyak. Az is orvosság néha.
Edina állapota nem változott. Még mindig lázas volt, sőt mintha forróbb lett volna mint az korábban.
- Hoztam neked gyógyszert. Képzeld, van itt nemmessze egy romantikus kis patika. Olyan mintha a múlt századból csöppent volna ide. Saját készítésű orvosságaik vannak, valódi alapanyagokból.
- Nekem mindegy miből, csak legyen! Borzasztóan érzem magam.
- Midjárt hozom. Csinálok teát, mert azzal kell bevenni. Pihenj le!
A konyhában lassan átmelegedett. Leforrázta a teát, és kinyitotta a kis tasakot. Finom fűszerillata volt. Nem is olyan rossz - gondolta Ede. A fiókból elővett egy kávéskanalat, kimért egy adag port, és bevitte Edinának.
- Tessék, itt a porod! Ja, és a patikusné is jobbulást kívánt.
- Köszönöm, te vagy a legaranyosabb férj a világon!
- Tudom. De most próbálj meg aludni. Ilyenkor az a legjobb. Hozzak még valamit?
- Nem, azt hiszem tényleg alszom, olyan álmos lettem hirtelen.
- Jó, én itt vagyok a nappaliban. Szólj ha kell valami.
A nappaliban bekapcsolta a tévét, halkra állította. Éppen a híradó kezdődött. Töltött magának egy adag konyakot, és hátradőlt a fotelban, lassan kortyolgatta az italt. A nagyilágban semmi különös nem történt. Hármas ikrek Debrecenben, Bejrutban tűzszünet, koccanásos balesetek az M7-en. Az időjárás-jelentés melegedést ígért.
Edina jött elő a szobából. Ede megfordította a fotelt.
- Hogy vagy?
- Képzeld, sokkal jobban! Elmúlt a fejfájás és talán a lázam is. Igazi csodaszert hoztál! - monda, majd eltűnt a fürdőszobában.
Ede elégedett volt. Aggódott a feleségéért, és most örült, hogy jobban van. Úgy látszik mégsem olyan komoly a helyzet.
Hatalmas dörrenés rázta meg a lakást. A fürdőszobából jött. Ede támolyogva rohant a jelzett irányba. Amikor kinyitotta az ajtót azt hitte rosszul lesz. A padlón Edina hevert, mármint ami maradt belőle. Hiányzott a feje, és az egész fürdőszobát vér és agyvelődarabok borították.
Nem emlékezett ki és hogyan hívta ki a rendőrséget. A fotelben ült, és szédelegve nézett körül. Az asztalon a "mindenesetre" konyakosüveg állt, majdnem üresen. Szemben vele magas, bajuszos férfi ült, Simon Előd nyomozóhadnagy, így mutatkozott be, úgy emlékezett. A lakást ellepték a rendőrök, mintákat vettek, jegyzeteltek.
- Tehát azt állítja nem tartott itthon lőfegyvert, vagy robbanóanyagot? - kérdezte a nyomozó.
- Úristen, dehogy! Életemben nem volt ilyen a kezemben, katona sem voltam - monda akadozó nyelvvel.
- És a felesége csak az ön által említett gyógyszert fogyasztotta?
- Igen. Legfeljebb aszpirint, más nem is volt itthon.
- Hol vette az említett szert?
- Nem tudom pontosan, csak nemrég lakunk Pesten. Van itt, pár utcányira egy kis patika, olyan régimódi, ott vettem.
- Talán mára elég is a kérdésekből. Nincs valami jó állapotban.
- Csodálja?
- Még egyszer részvétem. Holnap bejövök a vallomásával, hogy kibővítse. Gyerünk, fiúk, mára végeztünk.
Ede bezárta az ajtót mögöttük. Bebotorkált a szobába, belezuhant a fotelba, és végiggondolta a napját egészen a robbanásig. Belerázkódott. Ránézett a konyakosüvegre. Egy húzásra itta ki a maradékot, összeszorította fogát, és elindult kitakarítani a fürdőszobát.
Másnap fejfájással ébredt. Rosszul érezte magát a konyaktól, rég nem ivott ennyit. Kitámolygott a nappaliba, széthúzta a függönyt. A napsütés aranyszínű zuhatagként ömlött a szobába. Szélesre tárta az ablakot, és nagyot szippantott a kinti langyos levegőből. Az előző napi hóesés és a többi rémes emlék csak valami távoli derengésként sejlett. A napsugarak bearanyozták a háztetőket. A tócsák már száradoztak. Az utca tele volt járókelőkkel, sokan karjukra terítve vitték a kabátjukat. Szombat délelőtt volt. Az egész atmoszféra annyira kellemes volt, hogy a tegnap csak egy rémálomnak tűnt.
Ede a fürdőszoba felé indult, aztán meggondolta magát, és a konyhai mosogató felett mosakodott meg. Többször is túltekerte a csapot, mire el tudta zárni. Már rég meg kéne javítani, Edina is többször mondta. Ettől ismét elment a jó kedve. Elhatározta, hogy még ma rendbehozza, és egyúttal a tegnapi patikának is utánanéz. Valami iszonyú sejtés kúszott fel a torkán, de még nem tudatosodott benne teljesen. Gyorsan kapkodta be a reggelit, és sietve öltözött. A fürdőszobát gondosan kerülte.
Az utcán rögtön melege lett. Szétkapcsolta a kabátját amit már megbánt, hogy felvett. Majdnem májusi meleg volt, ragyogó idő. A belváros szokásos szombati zsongását élte, úgy mintha a világ csupa napsütésből állana. Ede sietve lépkedett a tömegben, igyekezett jól tájékozódni. A nagy ABC-t könnyen megtalálta, onnan azonban bizonytalanná vált. Meglátott egy kis üzletet a sarkon, amely nagyon hasonlított a tegnapi patikához, ám más volt a felirat. Háztartási bolt. Eszébe jutott a konyhai csap. Elhatározta, hogy vesz egy tömítést, és az említett patika felől is kérdezősködik.
A kis boltban idős bácsika állt a pult mögött. Aranykeretes szemüveget viselt, vékony aranylánccal. Amikor Ede belépett, feléfeordult.
- Jó napot! Miben segíthetek?
- Izé...jó napot! Keresek egy tömítést a konyhai csaphoz. Van?
- Milyen típus?
- Nem tudom, nem vagyok szakember, de ha megmutatja a választékot, megtalálom.
- Persze, nagyon szívesen. Remek tömítéseink vannak, saját készítésű, nem amolyan silány gyári minőség. Tessék választani!
Kipakolt egy pár dobozkát Ede elé. Garmadával sorakaztak a különböző méretű és formájú tömítések. Rövid keresgélés után talált is egy olyat, ami jónak tűnt.
- Akkor ezt kérném.Mennyi lesz?
- Százötven. Én megértem, hogy nem olcsó, de ez többet bír, mint a gyári, higgye el. Még valamit?
- Igen. Nem tudja, hol van itt a környéken egy patika, tudja olyan régimódi, mint a maga boltja?
- Nem, nem tudok ilyenről, pedig már az apám is ezt a boltot vetette. Nem ismerek ilyet a környéken.
- Pedig tegnap valahol itt volt egy patika, először azt hittem ez az, de nem.
- Maga biztos nemrég költözött ide.
- Honnan veszi?
- Tudja, én régóta itt dolgozom, ismerek mindenkit.
- Hát, igaz, tényleg nemrég költöztünk ide.
- Elnézést, hogy nem segíthettem. Talán eltévesztette az utcát.
- Lehet. Viszlát! És köszönöm!
- Viszontlátásra! Jöjjön máskor is, ha valamire szüksége van.
Ede kilépett az utcára, körülnézett. Esküdni mert volna, hogy tegnap valahol erre járt, és ez a bácsika is olyan ismerős. De olyan egyformák ezek a pesti utcák... Mindegy, legyintett, és belevetette magát a tavaszi utca forgatagába.
Simon Előd hadnagy izzadt homlokát törölgette. Segédjével lassan lépkedtek a déli napsütésben.
- Ekkora rombolást... Szerencse, hogy a szomszédok vidékre utaztak a rokonaikhoz. Ha ez nincs így, akkor most sok halottunk lenne egy helyett.
- De az is milyen állapotban... - jegyezte meg a segédje.
- Kérlek ne részletezd! - mondta Simon, és a reggelijére gondolt. - És én még azt hittem tiszta a pasas, már kezdtem hinni neki. Olyan meggyőző volt. Szerintem az a régimódi patika is csak kamu volt, hiába keresgélünk.
- Igaza lehet, főnök! A látszat néha csal, mint a közhely tartja. Szerintem sem volt komplett az ürge. Biztos tele volt a lakása dinamittal.
- Látod, itt vagyunk, ahol a pasas monda. Sehol egy patika - állapította meg a hadnagy.
- Tényleg. Csak ez a kis régimódi ajándékbolt. Ha már itt vagyunk, bemegyek. Tudja, holnap névnapja van a feleségemnek, veszek neki valamit.
A homályos kis helyiségben idős asszony fogadta őket. Mosolygós arcán ezernyi ránc. Aranykeretes szemüveget viselt, vékony aranylánccal.

2004, október

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2013-10-22
Összes értékelés:
27
Időpont: 2014-04-11 18:52:18

válasz Klára (2014-04-09 21:04:14) üzenetére
Köszönöm szépen! Örülök, hogy tetszett. Szép napot!
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2314
Időpont: 2014-04-09 21:04:14

Rémségek kicsiny boltja:) Csupa rejtély és izgalom. Jól sikerült írás, gratulálok!

Üdv: Klári

Legutóbb történt

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Érdekes álom? című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Dereng a kék című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 2. rész című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 1.rész című alkotáshoz

dinipapa bejegyzést írt a(z) Dereng a kék című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - A nagy ház 05. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Kicsit másképp 08. címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Fogarasi-havasok címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Érdekes álom? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 18. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 17. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 17. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 16. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)