Ön, hölgyem egy mázsa,
van komoly imázsa,
szép, gömbölyded fajta,
van mit fogni rajta!

Hölgyem ön egy múzsa,
tűzpiros a rúzsa,
ágyba vinném, hogyha
az össze nem rogyna!

Bámulom óhajtón,
kibontom az ajtóm,
így fér be szobámba,
nagy testű románcra.

De ölembe kapni
egykönnyen nem lehet,
leszakad alattunk
három-négy emelet!

Hevesen akarom,
megfeszül a karom,
levegőt nem véve,
derekát átérve...

Azt rebegem önnek,
legyen kicsit könnyebb!
Mert így az is érdem,
hogyha körülérem.

Hogy felhőtlen töltsünk
számos virgonc éjet,
egy-két év koplalás,
amit öntől kérek!

Az én nevem Szása,
úgy kérem önt, Mása,
figyeljünk egymásra,
legyen csak fél mázsa!