Valami, mintha érne már,
A kisasszony megérintette a fát,
Gyümölcse látszik rajta, ottan,
Gömbölyödik már titokban,
Növő lombok alatt... a minap,
Itt járt nálam a tavasz.

Most mintha, testet öltött volna,
Olyan, mintha valamit szólna,
De csitri hangját ki értheti,
Ki az aki kikérdezi tőle a talányt,
Hogy hosszú évek után,
Miért épp most szól hozzám?
Most is játszadozik tán?

Épp csak megérintett,
Épp csak rám tekintett,
De hogy kényes kedve
Mire intett, nem tudom.
Én sütkérezek az áldott napon,
A fölös kérdéseket hátrahagyom,
Melegszem a hosszú fagy után,
Elmélázom a nem várt csudán,
Erős pipadohányt füstölök.

Füstölög az űr, de bennem zűr
Már aligha támad, odaadom
Magam a tavasznak, a lánynak.
S ha fakadnak még új hajtások,
Szeles kedvében fürdök, játszok,
Ha nem jőnek újra fagyos mínuszok.