HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45244

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2014-04-27

A majom farka, a misszionárius feneke VI/8.

Hol van ezenközben a két jó-barát Morzsi kutya, és Péter majom? Mert, mondanunk sem kell, a legjobb barátságba keveredett a két mihaszna. Természetesen Ethellel vannak. A kutyus ott fekszik a katedrán, a földön, a lány lába mellett, félig a lábfején. Felálló, vizes szőre birizgeti a lány meztelen lábszárát. A majmocska meg egyszerűen beül egy iskolapadba, mintha maga is kisdiák lenne. Illedelmes mindkettő, nem kell rája szólni, tudja, hogy kell viselkedni óra alatt.
-Szünet - mondja majd Ethel egy óra múlva, s megrázza az ezüst harangocskát, ami szentestén, amikor megjön a Jézuska, az angyalka csengettyűje, s ugrik a kiskutya, megértve az emberi szót, előbb, mint a csengőt. Ugrik Péter is, látva a barátját, lehet kicsit játszani, szaladgálni. Ők ketten elválaszthatatlanok egymástól Etheltől, és a gyerekektől.

Lefutott az első óra, kicsengettek, Ethel volt, aki elkövette a "kicsengetést" a csengettyűvel, szaladtak a gyerekek az udvarra. Pablo sündörgött ekkor oda a katedrához. A lány éppen az osztálykönyvet csukta össze. Sóhajtott, felállt, nyújtóztatta fiatal, hajlékony derekát.
-Chori noe Ethel, ráérsz egy kicsit?
-Mire kell, hogy ráérjek?
-Hát egy kicsit beszélgetni.
-Mondjad, mit akarsz.
-Jó. Hogy is kezdjem. Szóval azt szeretném megkérdezni, hogy változott-e valami?
Ethel olyan szinten nem értette, hogy egyáltalán nem értette.
-Mi van?!
-Hát...tudod....Abban....a bizonyos dologban!
-Milyen dologban, a csoda vigyen el, Pablo!
-Jaj, de nehéz a fejed! Tényleg nem érted, vagy szándékosan nem akarod megérteni.
A lány fáradt volt ehhez.
-Fogalmam sincs, miről beszélsz. Nyögd ki, vagy hagyjál lógva.
-Ethel, emlékszel még, miről beszélgettünk az után a nap után másnap délelőtt, amikor megjöttetek a tereékből?
-Arra sem emlékszem, hogy beszélgettünk.
-Jól van na, ne játszd mán az eszed, te! A vejitéről beszélgettünk. Te hoztad szóba, nem én. Te kérdezted ugye, hogy megy ez minálunk, indiánoknál. Tényleg nem emlékszel?
-És, ha emlékszem, akkor mi van?
-Most meg itt van ráadásul ez az együtt zuhanyozás, ami reggel volt. Hogy te meg én, ketten együtt.
Ethel kezdett méregbe gurulni.
-Ember, te tiszta bolond vagy. Én nem zuhanyoztam veled, én a gyerekekkel zuhanyoztam.
-De én is ott voltam.
A beszélgetés egyre képtelenebb fordulatokat vett. Lassan kezdett leesni Ethelnek, hova akar kilyukadni a fiú. Istenem, milyen bolond gyerek ez!
Pablo rendületlenül folytatta.
-Láttam, hogy nézel. Hogy észrevetted a tudod mimet, izé, és jól megnézted magadnak!
-Azt se tudtam, hogy ott vagy, hülye-gyerek! - csattant fel a lány. -Hogy néztem volna akkor, az azt se tudom midet?
-Nagyon is tudtad! És nagyon is jól megnéztél! És én is téged!
A lány hirtelen lehiggadt. Jó, oké. Ennek úgy is csak akkor lesz vége, ha hagyja, hogy kinyögje, amit akar. Nyögje akkor, jusson egyről a kettőre.
-Ebből a két esetből gondoltam, -folytatta a fiú -hogy esetleg meggondoltad magad. Mert, ha egy lány egy fiúval a vejitéről akar beszélgetni, s aztán, legközelebb meg érdeklődve nézegeti annak a fiúnak a micsodáját fürdés közben, az, nálam azt jelenti, hogy ő is akarja. Főleg úgy, hogy az a lány se csinálta még soha.

Péter szaladt az asztalhoz, felugrott rá, felháborodva makogott, hevesen gesztikulálva magyarázta Ethelnek a sérelmeit. Ethel ölbe kapta, csitítgatta.
-Jól van kis bolondom. Nincs semmi baj. Mondjad, csak mondjad! Melyik gyerek bántott?
Pablo egyik lábáról a másikra állt.
-Nem mondasz semmit?
Ethel ránézett. Késpenge volt a szeme villanása. Gyilkos tekintet volt.
-Figyelj Pablo, mondok most valamit neked, de utoljára mondom el, ezért mondom, hogy figyelj. Emlékszel arra, mi volt, amikor először hozakodtál elő ezzel? Azt, mondtam: ha egy szem férfi lennél is ezen az istenverte kontinensen, akkor sem érdekelnél! Hát, most újra ezt mondom. És még azt is, hogy soha többet ne merészelj ilyesmivel zaklatni!
Pablo ártatlan szemeket meregetett.
-Jó, bocs. Én csak azt hittem, hogy megváltozott a véleményed. Mert, hát ugye...még te se voltál soha senkivel, és én se.
-Ha változik, majd szólok!
-Jó. De biztos, hogy szólsz?
Ethel felkapta az íróasztalról a tintatartót.
-Menj a fenébe, te nyavalyás hülye kis piraté, mert hozzád vágom!

Tulajdonképpen ki is hagyhattuk volna ezt az epizódot, Ethel sorsának alakulásán, mit se változtat. Azért meséltük csak el, hogy az olvasó lássa, Ethel megbirkózott felkísértő testi vágyaival. Nem akart ő Pablótól semmit, kíváncsisága által diktált pillanatnyi szeszély volt nála a vejitéről való társalgás, és, ami fürdés közben történt, hogy észrevette, és egy gyors, odavetett pillantással megnézte a fiú felálló vesszőjét. Fellobbant benne az érdeklődés, kétségkívül. És, hát, megmozdult a teste, jelzett Jól ismerte, milyen az, amikor a test szól. De erős maradt, tudott nemet mondani. Olyasfajta lány volt, akinél sokkal több kell a kósza kísértésnél, a lüktető, tűzzel jelentkező hirtelen vágynál, hogy kötélnek álljon.
Önző volt vajon Ethel? Nem gondolt arra, mi játszódhat le a tizenöt éves indián fiúban? Hogy mekkora sérülést okoznak szavai? Hogy Pablo joggal érezheti úgy, hogy csak cicázott vele? Nos, eszébe se jutott. Ilyen értelemben tehát, igen, önző volt! Mint mindannyian, hasonló helyzetben, akik szintén nem mérlegelünk, csak tesszük azt, amit az ösztönünk, vagy az érdekünk diktál. Vagy a gyávaságunk.
De még egy kérdés felvetődik.
Mi lett volna, ha Antonio tette volna fel ugyanazt a kérdést, amit Pablo?
Jó kérdés, nem tudjuk rá a választ!
Valószínű azonban, hogy Antonio soha nem kérdezte volna meg!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2017-02-18 08:02:51

válasz black eagle (2017-02-18 03:23:21) üzenetére
Kedves Sas! Köszönet az elismerő szavakért, jól esnek, mi tagadás! Szeretettel várlak a folytatáshoz! . én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
932
Időpont: 2017-02-18 03:23:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!

Különösen nagy elégedettséggel olvastam ezt a részt. A záró gondolatok fejtegetései rendkívül szimpatikusak, egészen kiválóak, figyelmet érdemlőek.
"Önző volt vajon Ethel? Nem gondolt arra, mi játszódhat le a tizenöt éves indián fiúban? Hogy mekkora sérülést okoznak szavai? Hogy Pablo joggal érezheti úgy, hogy csak cicázott vele? Nos, eszébe se jutott. Ilyen értelemben tehát, igen, önző volt! Mint mindannyian, hasonló helyzetben, akik szintén nem mérlegelünk, csak tesszük azt, amit az ösztönünk, vagy az érdekünk diktál. Vagy a gyávaságunk."
Ez a kiegyensúlyozott tárgyilagosság nagyon megnyerő, hiánytalanul teljessé teszi a művet. S egyet is értek; mindannyiunkra igaz ez. (Nyilvánvalóan leginkább azokra, aki ezt hanyatt-homlok tagadják.)
Ethel Jelleme épp fejlődik, ennyi az egész - fő, hogy jó irányba.

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2014-05-08 20:01:51

válasz eferesz (2014-05-08 16:59:54) üzenetére
Én is nagyon örülök Neked:)
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2300
Időpont: 2014-05-08 16:59:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jó újra itt lenni!
:)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2014-04-30 07:26:45

válasz Istefan (2014-04-29 21:59:23) üzenetére
Aha, látom beindult a fantáziád:) Annyit elárulhatok, lesz még itt keverés, mert Laci is és Bödön is "benne van"! Köszönöm, h olvasod!!! Üdv: én
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1602
Időpont: 2014-04-29 21:59:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ha egy lepke szárnycsapásától tornádó keletkezhet, akkor szerintem egy indián fiú vesszője is kavarhat egy kis bonyodalmat, na persze, ha Laci nem lusta erre, és Bödön is úgy akarja. Én pl. megkavarnám a dolgokat. Üdv István
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2014-04-28 12:41:36

válasz csabaiandy (2014-04-28 10:41:58) üzenetére
Kedves Andy, nagyon szépen köszönöm, sok szeretettel üdvözöllek: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2014-04-28 12:39:49

válasz Klára (2014-04-28 10:14:20) üzenetére
Igen Klári! ez egy nagy dilemma, én is sokat gondolkodtam azon, hogy mennyire vegyítsem bele a párbeszédekbe a mai szlenget. Igazából abból indultam ki, hogy a 30-as évek fiataljai a maguk korában éppen olyan "modernek" voltak, mint a mai kor fiataljai. Így tehát, ha ezt érzékeltetni akarom, nem beszéltethetem őket nagyanyáink, dédnagyanyáink szavaival, mert az lehet, h akkor "szleng2 volt, ma már azonban anakronizmus. Ezért választottam azt a megoldást, h az akkori szájakba időnként mai szöveget adok. Keskeny mezsgye ez, itt-ott talán elmegy, de ha sok - biztos nem. Hasonló problémái voltak Umberto Econak is a A rózsa neve megírásakor: ha az akkor beszélt nyelven beszélteti szereplőit, az olvasó talán meg se érti. Persze, lehet, h itt ebben az esetben nincs igazam? Nem tudom? Köszönöm, és nagyon örülök, h elmondtad, mert ez végig felmerül! Üdv: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2014-04-28 12:30:49

válasz Susanne (2014-04-28 10:03:23) üzenetére
Szia zsu! Én is úgy éreztem, h el kell mondani Néha közbeszól a "narrátor" és közbeszúrja a maga kis okfejtéseit, ....az olvasó meg eldönti: egyet ért-e vele, vagy vitatja:) Sok szeretettel üdvözöllek: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2014-04-28 12:28:36

válasz Rozán Eszter (2014-04-28 08:30:36) üzenetére
Kedves Eszti! Nagyon örülök, h nyomon kíséred, és annak is, hogy tetszik! Nagyon sokat jelent nekem!!! Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
csabaiandy
Regisztrált:
2012-08-26
Összes értékelés:
1037
Időpont: 2014-04-28 10:41:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
élmény volt ez a rész is! szeretettel
Alkotó
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2193
Időpont: 2014-04-28 10:14:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ha a harmincas években játszódik, akkor ilyen kifejezés, mint pl. "hagyjál lógva", nemigen fér bele:))) Egyébként ez a rész is profi.

Üdv: Klári
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5445
Időpont: 2014-04-28 10:03:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci !
Szerintem semmiképpen sem kellett volna kihagyni ezt az epizódot.
Nagyon tetszett,élvezettel olvastam minden sorát.
Szeretettel: Zsu
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2014-04-28 08:30:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!

Ez a rész is nagyon jó, élvezettel olvastam.

Szeretettel: Eszti

Legutóbb történt

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Napkellet című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea alkotást töltött fel Rózsák címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Heinz Erhard: A kukac címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

Tori alkotást töltött fel Tritikáléföldön címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Korai című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Örök szerelem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szemtől szembe című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)