Költősors... Már a címadás is
hízelgő, hátha az vagyok!
A sok közül egy, legalábbis,
És vannak kicsik meg nagyok.

Verseket írok, hatvan éve,
hogy hányat írtam - nem tudom...
De minden tréfát félretéve:
e műfajt máig sem unom.

Az életem - nevezzük sorsnak -
amúgy nem volt különleges:
a tegnap múlt, és jött a holnap,
sok minden szóra érdemes.

A Múzsa mégsem járt naponta
nyomomban, nem csókolgatott,
ha jött is néha, mindig mondta:
a tollat ritkán koptatod...

Nem is telt Ars poeticára,
lovag sem lettem, szomorú,
fiókom számos telt meg mára,
s nem ékít babérkoszorú.

Köröttem költők, mint a tenger,
a sorsuk az, hogy írjanak,
legfeljebb nem olvas az ember,
másokat főleg... Nincs harag!

A nagy elődök sírjaikban
nem forgolódnak, nincs minek,
a facebook-versek kora itt van,
osszd meg, és nyomj egy "Tetszik"-et!