Vergänglichkeit

Flugsand der Stunden. Leise fortwährende Schwindung
auch noch des glücklich gesegneten Baus.
Leben weht immer. Schon ragen ohne Verbindung
die nicht mehr tragenden Säulen heraus.

Aber Verfall: ist er trauriger, als der Fontäne
Rückkehr zum Spiegel, den sie mit Schimmer bestaubt?
Halten wir uns dem Wandel zwischen die Zähne,
daß er uns völlig begreift in sein schauendes Haupt.
_______________________________________________


Órák futóhomokja... A ház - áldott ma még! -,
De mégis csendben, szüntelen enyészik.
A léte fogy. Sok oszlop, kötését vesztve rég,
Már tartásképtelen mered az égig.

Elmúlás... Gyászosabb tán, ha gyónni visszajár
A szökőkút, mert víztükröt sért fénye?
Kapjon fogába minket a változás akár,
Csak nyeljen el jövőbe látó lénye.