HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1817

Írás összesen: 45230

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2014-05-05

A majom farka, a misszionárius feneke VII/2.

A betűvetést borzalmasan nehéz megtanulni egy kisgyereknek, pláne, ha az a kisgyerek waika kisfiú, vagy kislány az őserdő mélyén. A waika nyelv kizárólag csak beszélt nyelv, írott formában nem létezik. Tele van európai ember számára szinte kiejthetetlen torokhangokkal, vagy sziszegő, zizegő sustorgó hangokkal. Ezeket csak úgy lehet valamennyire érzékeltetni, ha az ember összezsúfolja az s, q, v, w, j mássalhangzókat, illetve az a, á, e, é, i, y magánhangzókat. Így se jön ki az a bizonyos sustorgó, vagy hörgő hang teljes mértékben, csak megközelítőleg. Itt van például az egyik legegyszerűbb kifejezés: chori noe.
Ethel felírta a táblára szép kerek betűkkel: CHORI NOE
Melléírta portugálul: JÓ EMBER. És melléírta az átvitt értelmű jelentését: ADJON ISTEN
A gyerekek lemásolták a szót a füzetükbe és hangosan ismételték waika nyelven, majd portugálul: boas pessoas, és: Que Deus Ihe dé. Waika nyelven a ch nem cs-nek hangzott pontosan, nem lehet kielemezni, hogy minek, vájt-fülű ember a j-t és a k-t is kihallotta volna. A noe pedig, ha mindenképpen utánozni akarnánk az eredeti kiejtést: n(y)öijeé-nek hangzana.
Problémát jelentett az is, hogy egyes dolgokra a waika nyelvnek sokkal több szava van, mint a portugálnak, (és persze fordítva). Ilyen például az "eső". Az eső szónak, illetve, hogy "esik" portugálul is van néhány változata: zápor, zivatar, szemerkél, zuhog, ömlik, stb, de az indiánoknál több mint harminc szó van erre. Ennél is nagyobb probléma volt, hogy a bennszülöttek egy csomó dolgot és fogalmat egyáltalán nem ismertek. Ethelnek körül kellett írnia, el kellett magyaráznia. A magyarázatok gyakran felölelték egy történelem, földrajz, biológia, vagy teológia óra tananyagát. Vagy sikerült, vagy nem. De vitte, cipelte, gyürkőzött vele.

Lassan haladtak. A lánynak nagy segítségére volt Antonio spirálrugós, kockás füzete, melybe az atya immáron 15 éve gyűjtögette hangyaszorgalommal az indián szavakat. Ő is füzetet nyitott, s ebbe írta bele az általa felfedezett új szavakat, kifejezéseket.
Végtelen türelme volt ehhez a munkához. Magának se tudta megmagyarázni mi mozgatja, mi motiválja. Szerette átadni, amit tudott, boldoggá tette. Azokban a hulladékidőkben, amelyeket napi teendői során itt-ott sikerült lecsípnie magának, olvasott, művelte magát. A "Varázshegy", az új kedvenc mindig nála volt, cipelte magával akármerre ment. Bekötötte bőrkötésbe, becsavarta viaszosvászonba, hogy meg ne ázzon, amikor reggel átüget az udvaron a szállástól a közösségi épületig. Ült a reggelije mellett, itta a kakaót, kanalazta a kását, s olvasott közben. Néha el-elszundított, mellére csuklott a feje. Felnézett, ha szóltak hozzá, válaszolt valamit, aztán olvasott, vagy aludt tovább.

Felfedezte a párhuzamot az őserdő világa és a magas hegyek világa, illetve Hans Castrop szanatóriumi élete és az ő itteni élete között. Elképzelte a zord alpesi tájat, ahol soha nem járt: hóval fedett csúcsok karéja körben, közöttük a völgy ölén megbúvó tüdő-szanatórium, széles teraszaival, nagy ablakokkal, tágas erkélyekkel. Fenyőerdők övezik a ködben felsejlő épülettömböt, ami mozdulatlanul, jelentéktelen kicsinységében húzza meg magát az eget ostromló kopár, havas bércek között. A természet őserői uralkodnak a vidéken, nyomasztó jelenlétükkel izé-porrá zúzzák az önhitt, gőgös, büszke embert! Isten bosszúálló szelleme lebeg a hegyek fölött, ha összevonja szemöldökét, lavinák indulnak a lejtőkön, hóförgeteg vág végig a völgyeken. Határtalanul kicsi és kiszolgáltatott az egyén e végtelen isteni hatalommal szemben. Akár csak itt a dzsungelben, ezer mérföldre a civilizációtól. A missziós telep, és a környező falvak parányi morzsák csak az őserdő roppant tömegében, az itt élő emberek hangyákhoz hasonlítható nyüzsgése, nevetséges, kapálózó erőlködése a létért való küzdelemben mit se számít, mit se ér!

Hans Castrop véletlenül csöppen bele a lenti világból az alpesi szanatórium zárt, szigorú, rigorózus törvényekkel agyonszabályozott, éteri világába. Mint, ahogy ő, Ethel is véletlenül csöppent ide Delohiba, ebbe a nem kevésbé zárt, és nem kevésbé agyonszabályozott világba. Nagyon fiatal, nagyon tapasztalatlan az ifjú Castrop. Az észrevétlenül elsuhanó napok monotonitásán keresztül kezd megismerni egy olyan abszurd keretek közé szorított létformát, ami csak ott és csak akkor, abban az idővertikumban van jelen. Kalandra éhes lelkülettel fedezi fel ennek az életnek a sajátos tartalmát, a passzív szemlélődést, önmaga megismerését másokban, mint tükörben. Hans Castropra minden nap újabb kihívás vár: szelleme szabadon kóborol az élet és a halál mezsgyéi között, és ő Ethel is hasonlóképpen maga magát keresi a dél-amerikai dzsungel útvesztőiben, és érzései dzsungelében. Átlát-e vajon egyszer az üvegen, mint Hans Casrtop madame Cauchat röntgen-sugarak által körberajzolt testén? Megpillantja-e a mögöttes világot, a rétet, ahol pillangó léte szabad lehet?
Olvasta a könyvet, falta a sorokat. El-elaludt közben, lecsuklott a feje, de álmában tovább élt benne a történet.

Egyik nap, ebéd után volt, átment az irodába. Papírokra, ceruzákra, radírgumira, s más egyebekre volt szüksége. Antonio kiadta neki, amit kért. Nem beszélgettek, csak a legszükségesebb dolgokról esett szó. Indult volna tovább, az ajtónyílásban azonban megtorpant, és visszafordult. A pap, az íróasztala mögött ült, az iratai között lapozgatott. Vonásai szigorúak voltak, hideg-rideg tartózkodást fejeztek ki. Ethel kivárt egy pillanatot, csak azután szólalt meg.
-Nagyon szépek voltak a rózsák, amiket Hernando küldött múltkoriban Sarahnak - mondta. -Sarah azt üzeni, hogy nagyon szépen köszöni őket.
A pap felnézett. Arca nem fejezett ki semmit.
-Nem tudom, miről beszél a kisasszony. Milyen rózsák? És ki az a Hernando, és Sarah?
A lány nézte. Határtalan csend telepedett kettejük közé, elválasztotta őket. Szóra nyílt a szája, mondani akart valamit, aztán mégse szólt, megfordult és csendesen elsomfordált.
Csak kinn az udvaron kérdezte meg magától: mi volt ez Ethel? Meggárgyultál? Mi a fészkes fenének csináltad?

Nem értette magát. Nem tudott számot adni magának arról, mit akart, mi járt a fejében, amikor szóbahozta Hernandót, Sarahot és a rózsákat. Este elalvás előtt önvizsgálatot tartott. Bűnei között említette ezt is. Imádkozott, arra kérte Istent, segítse őt, hogy tisztán lásson. Antonioért is imádkozott. Méltatlanul bántam vele Uram, s ezzel nagy bánatot okoztam. Kérlek, segítsd őt, hogy el tudjon felejteni, és engem is segíts, mert nekem sem könnyű. Ó édes Istenem, hálát rebeg lelkem, hogy egész napon át úgy szerettél engem. Bánom sok vétkemet, szent Fiadnak vére, mossa meg kegyesen szívemet fehérre. Virrasszon felettem gondviselő szemed, kérlek, óvd az éjjel testemet, lelkemet. Szűzanyám, s őrangyal legyetek énvelem, ha ti rám vigyáztok nyugodt lesz éjjelem, ámen.

Ébren hánykolódott sokáig, agyában egymást kergették a gondolatok az elmúlt időszak eseményeiről. Hiába próbált megszabadulni tőlük, nem sikerült, a képek minduntalan visszatértek. A rózsacsokor a földön a hálóhelye mellett, Antonio kockás inge, a lavór a tartalmával. Pablo nevetségesen jojózó szemei és ágaskodó vesszője, a varázsló a parton, a kislányok sikolya, Julianna selymes, lágy hangja, és a keze, ami a combja tövénél nyugszik. Apja korholó szavai. A születésnap. Valódi torta, s rajta 17 gyertya. Faé, ahogy felemeli a puskáját, és lelövi a haldokló öreg indiánt. Az atya fehérre meszelt feneke a bozótban. Elmondta a Miatyánkot, az Üdvözlégy Máriát és a Hiszekegyet, hogy elterelje a gondolatait. Összevissza forgolódott, fájt minden porcikája, az ágy ki akarta vetni magából. Teljesen kimerülve, ólomnehéz tagokkal hajnaltájban aludt el. Másnap egész nap olyan volt, mint az alvajáró....

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7489
Időpont: 2017-02-18 08:16:03

válasz black eagle (2017-02-18 04:01:30) üzenetére
Kedves Sas! A jó és a rossz minden emberben megvan. Vannak azonban olyan emberek, akikben a jó és a rossz harca nagyon erős, nagyon meggyötri az illetőt. Ethelt sajnos ezzel áldotta, vagy verte meg a sors, ő a második kategóriába tartozik. Személyisége kettős, nekem ezért szimpatikus figura. Köszönöm, h olvasod, örülök, h itt vagy újra! -én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
932
Időpont: 2017-02-18 04:01:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!

Annyira örülök, hogy a rosszul elsült köszönetnyilvánítás után Ethel nem Antoniót hibáztatta, hanem saját magát.
Érthető, hogy 17 esztendősen nem mindennapi élményekben van része, nem olyanokban, mintha odahaza, Európában nevelkedne.
De azért már ismerkedik önmagával, nagy írók és környezete segítségével, s egyre hangosabban szólongatja őt a lelkiismerete. De (épp ezért) lesz még álmatlan éjszakája bőven.
Továbbra is jó ki- és bekapcsolódás a történet.

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7489
Időpont: 2014-05-12 17:47:06

válasz eferesz (2014-05-12 10:37:43) üzenetére
Szeretnék azzal hízelegni magamnak, h lám, így ismerem a női lelket - ám ez nem igaz. A női lélek egy rejtelem, megérthetetlen, kiismerhetetlen. Igaz, hogy vannak akik azt tartják, hogy a nőt nem megérteni, hanem szeretni kell:) Próbálkozom, néha ráhibázok....Üdv: én
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2297
Időpont: 2014-05-12 10:37:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön! - a benned élő, érett nő világa lenyűgöző.
Üdvözletem!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7489
Időpont: 2014-05-10 07:47:56

válasz sailor (2014-05-09 20:22:22) üzenetére
Szia Sailor!

Tényleg a lényeget láttad meg és emelted ki!!! Ethelt rettenetesen nyomasztja ez a "bezártság" , de a másik oldalról pedig nagyon szereti a gyerekeket, és azt a munkát, amit Delohiban végez. E két véglet között hánykolódik (és ott van még a szerelem:) )

Köszönöm: én
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3829
Időpont: 2014-05-09 20:22:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

´Ahol pillangó léte szabad lehet´...

csodás!

Itt,csak ezt akartam kiemelni...ez a lényeg



Grat:sailor
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7489
Időpont: 2014-05-07 20:13:51

Most nekem is (ön)kritikát kell gyakorolnom: nem "Cauchat", hanem: Chauchat! (Így jár, aki túlzott mértékben hagyatkozik az emlékezetére) :(-
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7489
Időpont: 2014-05-07 08:36:21

válasz Klára (2014-05-07 08:22:00) üzenetére
Szia Klári! Jogos a kritika, köszönöm! A kéziratban, ami majd a nyomdába megy, már javítottam, majd itt is megteszem egy "módosítás" keretében! Üdvözlettel: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7489
Időpont: 2014-05-07 08:34:27

válasz Susanne (2014-05-06 20:44:47) üzenetére
Szia Zsu! Örülök, h tetszettek Ethel gondolatai! Nem könnyű neki ott az őserdő mélyén! A folytatásban majd még jobban belelátunk csinos kis fejecskéjébe:) Szeretettel üdvözöllek: én
Alkotó
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2188
Időpont: 2014-05-07 08:22:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szeretnék most egy kicsit kritikus lenni. Az izzé-porrá nem helyes izé-porrá alakban, Thomas Mann hőse pedig Hans Castorp.:)

Egyébként érdekes volt, gratulálok!

Üdv: Klári
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5441
Időpont: 2014-05-06 20:44:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Bizony kedves Laci, én is olvastam volna még.
Nagyszerűen írod le Ethel gondolatait...
Ez a rész is tetszett !
Szeretettel: Zsu
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7489
Időpont: 2014-05-06 12:44:42

válasz csabaiandy (2014-05-06 07:02:38) üzenetére
Köszönöm Andy, jön majd a folytatás:)
Szenior tag
csabaiandy
Regisztrált:
2012-08-26
Összes értékelés:
1037
Időpont: 2014-05-06 07:02:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
még olvastam volna. szeretettel

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tavaszt mesélj című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Tavaszt mesélj című alkotáshoz

Bálint István bejegyzést írt a(z) Anyegin második levele 2017 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Út a Paradicsomba 2/2 címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Veled álmodtam című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Nem adom... című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Útikalauz című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szemtől szembe című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Legyen hó! című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak MK IV/1. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Fogadj örökbe címmel a várólistára

Németh István alkotást töltött fel Üzenet címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)