HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45592

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Szülinaposok
Reklám

Versek / egyéb
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2014-05-05

12. Szonettkoszorú - Nehéz sors, bánat

1. RÉMÜLTEN ÁLLOK
Ki mondja meg nekem, most mit tegyek?
A másik szobában van a telefon,
hogy zajt ne üssek, mozdulni se merek,
mert a Mobilom a konyhában van.

Ki jöhet nekem a segítségemre?
Egy betörő áll az előszobában...
Ha csoda nincs, itt mindennek vége,
nem moccan, talán érzi, hogy megláttam?

Vagy ő is épp' úgy fél, akár csak én,
vagy még azt sem tudja, hogy mit tegyen.
Múlnak a percek, nő a rettegésem,
én meg mozdulatlan állva őt nézem.

Most lassan a tükörtől elhúzódom,
ne lásson benne a betörő engem.


2.
Ne lásson a betörő a tükörben.
A Mindenhatóhoz fohászkodom,
segítsen meg e szorult helyzetben!
Tekintetem faliórára szegzem,

hisz' jön a postás a levelekkel!
Nem hiszek a nyitott szememnek sem,
a felismerés mar belém hirtelen
ilyen alkalommal mit kell tennem?

Előttem áll a valaha kedvesem,
arcán keserűség, könny hull szeméből,
gyerekem apja, s betörőnek hittem!
kedves órákra visszaemlékezem:

lemondásokra, megélt gondokra,
de velünk emberként élni nem tudott!


3.
Velünk emberként élni nem tudott,
lezüllött, sokszor haza részegen jött,
ránk csak gyötrődést és szégyent hozott,
gyermeke elbújt, tőle rettegett!

Órára tekintek, pár perc alig telt,
Az idő úgy múlt el a végtelenbe'.
A rémületem hosszú óráknak tűnt,
míg volt kedvesem bámul a semmibe,

de ő sem számított arra, nemcsak én,
hogy újra találkozunk a lakásban.
Rettentő félelem gyötört, mint régen,
a szemei oly' vadul tapadtak rám,

félelmemben menedéket kerestem,
mint valaha, ha ittasan jött haza.


4. TÁMADÁS
Mint valaha, ha ittasan jött haza.
Lement a nap, az utcák már kihaltak,
miért félek? Nem tudom! Árnyalakok
körülöttem csattogtatva bujkálnak.

Alkonyat van, óvatosan lépkedek,
ki van ott? Megnézem, hátra fordulok,
És mit látok? Furkósbottal kezükben
fenyegetve követnek a suhancok

sötét ruhában surrannak utánam.
Nem szeretnék zajt csapni, jó lenne
minél előbb eltűnni. Egyre jobban
figyelnek ezek a komisz gyerekek.

Lassan el is érnek, bekerítenek,
botokkal csapkodva ijesztgetnek.


5.
Botokkal csapkodva ijesztgetnek.
Én meg haragosan rájuk nézek,
ők futásnak erednek, de meredek
az utca, én megállok, elernyedek.

A kopasz gyerekek, rám néznek és
röhögnek, botjaikkal fenyegetnek.
Felnézek a felhőkre, segítségért
esengve. Kicsit még félek, mégsem

tettem hiába, lecsap az ég villáma.
Most nekik fáj, ijedten remegnek,
a rosszcsontok fájdalmukban jajgatnak,
felgyulladtak, lángolnak a ruháik,

sietve elfutnak. Égre nézek,
örömömben könnyeim erednek.


6. Járom az utam...
A hidegtől könnyeim elerednek.
Mint szegény hajléktalan magányosan,
némán, sötét utcákon, egyedül
kóborolva, elhagyottan járom az

utam. Nem tudom miért, ez a sorsom.
nincs senki, aki e földön megszánna,
vagy engem e világon megsajnálna,
azért vagyok én ilyen boldogtalan.

Nincs, aki szánná rongyos ruhában
hidegben vacogó, boldogtalan
hajléktalan embert, már a városból
is kitoloncolták, kitől várhatná,

hogy legyen feje fölött fedél, s étke?
Kitől várja, hogy valaki szeresse?


7.
Hogy valaki szeressen, kitől várjam?
Aki úgy szeressen, mint valaha a
jó anyám, aki dajkált kiskoromban
s jó volt hozzám, nekem jó sorsom volt,

Istenem! - miért feledtél el engem?
Azért, hogy sorsom jobbra forduljon
mit tehetek?, hogy most is szeressen
valaki, s legalább kicsit jobban éljek,

mint ahogyan drága jó anyámnál
valaha régen, akkor, sok-sok éve
amikor családban, gond nélkül éltem.
Most meg milyen sors vár rám ezután?

Az utcán sem lehetek, onnan is
kiutáltak hideg-fagyos télben!


8.
Kiutáltak a hideg-fagyos télben!
Hová mehetek, hol lelek fedélre
rideg emberek közt, zord hidegben,
ócska ruhában, éhgyomorral élek.

Munkát sem kapok, hogy abból élelmet
vegyek, hiszen más szegénynek sincsen.
Ne kéne minden este, párna nélkül
éhesen, álomra hajtani fejem.

Nem könnyű azoknak sem, akik hazát
cseréltek, jobblétért kivándoroltak,
onnan visszavágynak, hogy sorsukat
majd kipihenni magyar földben tudják.

Lejárt időm, múlt az ősz, a meleg nyár,
engem már csak zord, hideg tél vár.


9. VÉGZET ÁLMA
Engem már csak a zord, hideg tél vár.
Magam vagyok, szomorún élem éltem,
őszi falevélként, mint egy vándor
földön eltaposva sötét éjjelen.

Megéreztem, hogy nekem mennem kell,
unalmas ez a hely itt, mindenem fáj...
ez a táj idegen lett körülöttem.
Nagyon szépen arra kérlek, ne hagyj el.

Álmaimból fölébredve mit láttam?
Elhagytak jó barátok, elfáradtam,
nehéz utakon jártam, jobbat vártam,
egy elhagyatott tengerben egy szigeten

engem hullámokon körbefogva
cápák lubickoltak, s rám vigyorogtak!


10. ÜLDÖZNEK
Cápák lubickoltak, s rám vigyorogtak!
Megláttam haragtól izzó szemeit,
lábam lebénult, verejtékben úsztam,
félelem fogott el, nem tudtam, mit tegyek?

Érzem, csak a csodákban bízhatom.
Sosem értettem, miért bántott engem?
Látni se akarom, szemem lehunyom.
Menekülnöm kell, már bizton érzem,

tovább már nem bírom gyalázatát.
Érzéketlen szíve fel sem foghatta,
miért viselem el sok gonoszságát?
Nem értem, eddig mért is vártam?

Már tudom, hogy nem tűrhetem tovább.
Élni akarok, magam nem hagyom!


11.
Élni akarok, magam nem hagyom!
Üldözni fog tudom, nem enged el.
Nem akarok meghalni, védem magam,
erőt veszek magamon, gyűjtöm erőm.

Arra várok, hogy kellő pillanatban
fák árnyában osonjak, éj neszétől
útnak induljak esti félhomályban;
félek a levelek zizzenésétől,

és tőle. Futok úttalan utakon,
rém üldöz, hogy utolér, attól félek.
Érzem, az erőm teljesen fogytán,
attól rettegek, amit velem tehet.

Erőt ad, hogy el kell menekülnöm,
ruhámat bokrok tüskéi tépik fel.


12.
A bokrok tüskéi tépik fel ruhám,
fáradtan lihegek, verejték elönt,
de sietnem kell, mivel utolér.
merre mehetek?, patak előttem.

Dönteni nekem nagyon gyorsan kell!
Már átugrottam, a túlpartra érek,
üldözőm lemaradt - sikerült léptem!
Ébredve ijedten körbetekintek,

már a korahajnalban gyönyörködöm.
Nyugalom és csend vesz körül engem,
nem értem azt, hová is kerültem?
Egy keresztfa áll nem messze tőlem,

rajt' fából metszett Krisztus felfeszítve,
töviskoronától orcája vérző.


13. ÜLDÖZNEK - GÖDÖR MÉLYÉN
vérző töviskoronától orcája
mintha nyugalmat árasztana felém.
Köszöntöm, s előtte térdre borulok,
nem menekülök tovább, már nem félek,

megmentett üldözőmtől, hálát adok,
jó érzés tölt el, mert itt van velem: Ő!
Sűrű-sötét erdő mélyén kószálok
hideg éjben, időtlen-időkig.

Bokrok között botorkálva, vadak közt
érzem magam a sűrű homályban, járt
utat már nem találva, körülöttem
mindenhol üvöltözés, vad sóhaj...

Magas fák ágain vadmadárhad
rettenetes szárnycsapása húsba mar.


14.
Húsba mar Rettenetes szárnycsapása.
A kígyók lucskos sárban lábam alatt
kúsznak-tekeregnek, ugrándoznak a
varangybékák, s én bennük botladozom.

Már semmit nem látok a sötétben,
a gödör közepén, annak is lenn a
legmélyén keresem, de sehol sem
lelem meg a kiutat. Ki mondja meg

nekem, hogy ki vagyok? Lehet, nem
élő ember, csupán a fáradt-fájó
lelkem bolyong egyre a sötétben?
Sűrű fák között sehol sincs fény, hiába

bolyongok, számomra már nincs semmi
remény... nos, talán ez lenne a vég?


**

15. MESTERSZONETT
NEHÉZ SORS, BÁNAT


Ki mondja meg nekem, most mit tegyek?
A betörő a tükörben ne lásson.
Élni nem tudott velünk emberként,
s mint akkor régen, ittasan jött haza.

Botokkal csapkodva ijesztgetnek.
a hidegtől elerednek könnyeim,
kitől várjam, hogy valaki szeressen?
Kiutálnak a hideg-fagyos télben,

engem már csak a zord, hideg tél vár.
Cápák lubickolnak, s rám vigyorognak,
Magam nem hagyom, élni akarok!
bokrok tüskéi tépik fel a ruhám.

Orcája vérzik töviskoronától.
Rettenetes szárnycsapás húsba mar.
Talán ez lenne a vég? Nincs remény...

(15. sor a 14. vers utolsó sora.)

Készült: 2014. január 20. Shakespeare-i abab rímképlettel.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11647
Időpont: 2014-05-22 12:20:35

Kedves Judit!
Örülök, hogy a sok teendőd ellenére eljössz, és olvasod a föltett anyagot, s köszönöm, hogy hozzám is benéztél. Szeretek a láncversekhez írni, és a saját gondolatokat, amit azok mellé rögzítek,
gyakran azokból önálló verseket kreálok. Valószínű, hogy jól eltaláltad.
S ezeket a szonettkoszorúkat a saját kész verseimből szoktam összeállítani úgy, hogy átalakítom (kisebb-nagyobb sikerrel) megfelelő rímképletekre, szonettekre. Örülök, hogy azok közé tartozol, akiket érdekel az én szerény munkásságom.
Én örömmel csinálom, jó elfoglaltaságnak érzem. Igaz, sok nem tag is érdeklődik irántuk, nagyon sokan olvassák a verseimet és prózáimat is. Aminek természetesen örülök.
Köszönöm, hogy itt jártál, szeretettel: Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4498
Időpont: 2014-05-21 17:17:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Az elején még mosolyogtam, ahogy elkezdtem olvasni a szonett koszorúdat, mert ráismertem egy láncversünkre benne, amit még 2009 nyarán nyitottam /talán ez volt az egyetlen láncvers, amit nyitottam :)/ "Rémület" címmel.
De aztán ahogy tovább olvastam, lefagyott a mosoly az arcomról, mert félelmetesen írtad meg ezt a nehéz sorsot, bánatot. Nincs mit mosolyogni rajta! Sőt, inkább elszomorodik tőle az ember...
Gratulálok a kitartásodhoz, mind az életedben, mind a vers írásban. /Te tudod, hogy mire gondolok!/

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11647
Időpont: 2014-05-09 18:14:47

válasz efmatild (2014-05-09 16:31:08) üzenetére

Kedves Matild!
Örülök, ha valaki szívesen olvassa a verseimet. Igen, én általában az életben megtörtént történéseket szeretem leírni akár prózában, akár versben. Azt gondolom, hogy nem kell kitalálni a témát, mert előttünk terem, csak le kell hajolni érte.
Köszönöm kedves szavaidat.
Szeretettel: Kataa
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
380
Időpont: 2014-05-09 16:31:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Mindig szívesen olvasom szép szonettjeidet, és a benne leírt történéseket szinte magam előtt látom. Nagyon tetszik, ahogy szavakba foglalod az élet különböző gondjait, bánatát. Gratulálok!
Sok szeretettel: Matild
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11647
Időpont: 2014-05-06 12:22:16

válasz Mukli Ágnes (2014-05-06 07:54:44) üzenetére
Kedves Ági!
Igazán örültem soraidnak. Valóban kellemes a szeretet megnyilvánulásának olvasása. Én is jól érzem magam szeretett köreitekben. Köszönöm kedves soraidat.
Majd ha még több lesz a koszorúkból, akkor akkor fölteszem a korábbi köteteim mellé Internt kiadásban. A korábbi könyveimet is ezrek olvassák.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11647
Időpont: 2014-05-06 12:16:06

válasz Kőműves Ida (2014-05-05 21:58:36) üzenetére

Nagyon jól látod, hogy nem kevés energiát kell fektetni egy-egy koszorúba, de én ezt szívesen teszem, számomra szórakozás. A végeredmény pedig: vagy sikerül, vagy nem. S az is igaz, hogy az élet nem nagyon kímélt, de a rosszakon igyekszem minél előbb átlépni, helyette: "csak a szépre emlékezem..." - s ezt gyakran el is énekelem.
Köszönöm, hogy a koszorúim hűséges olvasója vagy.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11647
Időpont: 2014-05-06 12:08:59

válasz oroszlán (2014-05-05 20:52:42) üzenetére
Kedves Ica!
Köszönöm kedves szavaidat, s azt hogy hűségesen olvasod a koszorúimat!
Szeretettel: Kata
Alkotó
Mukli Ágnes
Regisztrált:
2011-12-14
Összes értékelés:
1467
Időpont: 2014-05-06 07:54:44

Kedves Kata!
Azt hiszem jó helyre tetted föl a szonettkoszorúidat, mert itt kapsz szeretetet cserébe.
Nekem is a kedvenceim között vagy.
Nem kis próbálkozás egy ilyet megírni.
Örömmel olvastam.Ágnes
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2014-05-05 21:58:36


Őszinte szívvel gyönyörködöm a szonettkoszorúidban, kedves Kata. Na és csodállak Téged, hogy mennyi energiát vagy képes belefektetni ebbe a sok munkát igénylő koszorúcsodákba. Pedig, amint látom, téged sem kímélt az élet...

Gratulálok szeretettel!
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6550
Időpont: 2014-05-05 20:52:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Beleszerettem gyönyörű szonettkoszorúdba.
Gördülékeny soraidat élmény volt olvasni.

Szeretettel gratulálok alkotásodhoz: Ica

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: A hit vára címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Reggeli kaland című alkotáshoz

Varjú Zoltán alkotást töltött fel Ahol várnak reád címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télige(n) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télige(n) című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Télige(n) című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Télige(n) című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Szerelemkút című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Tél címmel a várólistára

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) mittudomén című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Küszöb című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Szereplők című alkotáshoz

Cselényi P. alkotást töltött fel Az első ember eltöpreng címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)