HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 23 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51261 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Finta Kata Feltöltés dátuma: 2014-05-05
12. Szonettkoszorú - Nehéz sors, bánat1. RÉMÜLTEN ÁLLOK
Ki mondja meg nekem, most mit tegyek? A másik szobában van a telefon, hogy zajt ne üssek, mozdulni se merek, mert a Mobilom a konyhában van. Ki jöhet nekem a segítségemre? Egy betörő áll az előszobában... Ha csoda nincs, itt mindennek vége, nem moccan, talán érzi, hogy megláttam? Vagy ő is épp' úgy fél, akár csak én, vagy még azt sem tudja, hogy mit tegyen. Múlnak a percek, nő a rettegésem, én meg mozdulatlan állva őt nézem. Most lassan a tükörtől elhúzódom, ne lásson benne a betörő engem. 2. Ne lásson a betörő a tükörben. A Mindenhatóhoz fohászkodom, segítsen meg e szorult helyzetben! Tekintetem faliórára szegzem, hisz' jön a postás a levelekkel! Nem hiszek a nyitott szememnek sem, a felismerés mar belém hirtelen ilyen alkalommal mit kell tennem? Előttem áll a valaha kedvesem, arcán keserűség, könny hull szeméből, gyerekem apja, s betörőnek hittem! kedves órákra visszaemlékezem: lemondásokra, megélt gondokra, de velünk emberként élni nem tudott! 3. Velünk emberként élni nem tudott, lezüllött, sokszor haza részegen jött, ránk csak gyötrődést és szégyent hozott, gyermeke elbújt, tőle rettegett! Órára tekintek, pár perc alig telt, Az idő úgy múlt el a végtelenbe'. A rémületem hosszú óráknak tűnt, míg volt kedvesem bámul a semmibe, de ő sem számított arra, nemcsak én, hogy újra találkozunk a lakásban. Rettentő félelem gyötört, mint régen, a szemei oly' vadul tapadtak rám, félelmemben menedéket kerestem, mint valaha, ha ittasan jött haza. 4. TÁMADÁS Mint valaha, ha ittasan jött haza. Lement a nap, az utcák már kihaltak, miért félek? Nem tudom! Árnyalakok körülöttem csattogtatva bujkálnak. Alkonyat van, óvatosan lépkedek, ki van ott? Megnézem, hátra fordulok, És mit látok? Furkósbottal kezükben fenyegetve követnek a suhancok sötét ruhában surrannak utánam. Nem szeretnék zajt csapni, jó lenne minél előbb eltűnni. Egyre jobban figyelnek ezek a komisz gyerekek. Lassan el is érnek, bekerítenek, botokkal csapkodva ijesztgetnek. 5. Botokkal csapkodva ijesztgetnek. Én meg haragosan rájuk nézek, ők futásnak erednek, de meredek az utca, én megállok, elernyedek. A kopasz gyerekek, rám néznek és röhögnek, botjaikkal fenyegetnek. Felnézek a felhőkre, segítségért esengve. Kicsit még félek, mégsem tettem hiába, lecsap az ég villáma. Most nekik fáj, ijedten remegnek, a rosszcsontok fájdalmukban jajgatnak, felgyulladtak, lángolnak a ruháik, sietve elfutnak. Égre nézek, örömömben könnyeim erednek. 6. Járom az utam... A hidegtől könnyeim elerednek. Mint szegény hajléktalan magányosan, némán, sötét utcákon, egyedül kóborolva, elhagyottan járom az utam. Nem tudom miért, ez a sorsom. nincs senki, aki e földön megszánna, vagy engem e világon megsajnálna, azért vagyok én ilyen boldogtalan. Nincs, aki szánná rongyos ruhában hidegben vacogó, boldogtalan hajléktalan embert, már a városból is kitoloncolták, kitől várhatná, hogy legyen feje fölött fedél, s étke? Kitől várja, hogy valaki szeresse? 7. Hogy valaki szeressen, kitől várjam? Aki úgy szeressen, mint valaha a jó anyám, aki dajkált kiskoromban s jó volt hozzám, nekem jó sorsom volt, Istenem! - miért feledtél el engem? Azért, hogy sorsom jobbra forduljon mit tehetek?, hogy most is szeressen valaki, s legalább kicsit jobban éljek, mint ahogyan drága jó anyámnál valaha régen, akkor, sok-sok éve amikor családban, gond nélkül éltem. Most meg milyen sors vár rám ezután? Az utcán sem lehetek, onnan is kiutáltak hideg-fagyos télben! 8. Kiutáltak a hideg-fagyos télben! Hová mehetek, hol lelek fedélre rideg emberek közt, zord hidegben, ócska ruhában, éhgyomorral élek. Munkát sem kapok, hogy abból élelmet vegyek, hiszen más szegénynek sincsen. Ne kéne minden este, párna nélkül éhesen, álomra hajtani fejem. Nem könnyű azoknak sem, akik hazát cseréltek, jobblétért kivándoroltak, onnan visszavágynak, hogy sorsukat majd kipihenni magyar földben tudják. Lejárt időm, múlt az ősz, a meleg nyár, engem már csak zord, hideg tél vár. 9. VÉGZET ÁLMA Engem már csak a zord, hideg tél vár. Magam vagyok, szomorún élem éltem, őszi falevélként, mint egy vándor földön eltaposva sötét éjjelen. Megéreztem, hogy nekem mennem kell, unalmas ez a hely itt, mindenem fáj... ez a táj idegen lett körülöttem. Nagyon szépen arra kérlek, ne hagyj el. Álmaimból fölébredve mit láttam? Elhagytak jó barátok, elfáradtam, nehéz utakon jártam, jobbat vártam, egy elhagyatott tengerben egy szigeten engem hullámokon körbefogva cápák lubickoltak, s rám vigyorogtak! 10. ÜLDÖZNEK Cápák lubickoltak, s rám vigyorogtak! Megláttam haragtól izzó szemeit, lábam lebénult, verejtékben úsztam, félelem fogott el, nem tudtam, mit tegyek? Érzem, csak a csodákban bízhatom. Sosem értettem, miért bántott engem? Látni se akarom, szemem lehunyom. Menekülnöm kell, már bizton érzem, tovább már nem bírom gyalázatát. Érzéketlen szíve fel sem foghatta, miért viselem el sok gonoszságát? Nem értem, eddig mért is vártam? Már tudom, hogy nem tűrhetem tovább. Élni akarok, magam nem hagyom! 11. Élni akarok, magam nem hagyom! Üldözni fog tudom, nem enged el. Nem akarok meghalni, védem magam, erőt veszek magamon, gyűjtöm erőm. Arra várok, hogy kellő pillanatban fák árnyában osonjak, éj neszétől útnak induljak esti félhomályban; félek a levelek zizzenésétől, és tőle. Futok úttalan utakon, rém üldöz, hogy utolér, attól félek. Érzem, az erőm teljesen fogytán, attól rettegek, amit velem tehet. Erőt ad, hogy el kell menekülnöm, ruhámat bokrok tüskéi tépik fel. 12. A bokrok tüskéi tépik fel ruhám, fáradtan lihegek, verejték elönt, de sietnem kell, mivel utolér. merre mehetek?, patak előttem. Dönteni nekem nagyon gyorsan kell! Már átugrottam, a túlpartra érek, üldözőm lemaradt - sikerült léptem! Ébredve ijedten körbetekintek, már a korahajnalban gyönyörködöm. Nyugalom és csend vesz körül engem, nem értem azt, hová is kerültem? Egy keresztfa áll nem messze tőlem, rajt' fából metszett Krisztus felfeszítve, töviskoronától orcája vérző. 13. ÜLDÖZNEK - GÖDÖR MÉLYÉN vérző töviskoronától orcája mintha nyugalmat árasztana felém. Köszöntöm, s előtte térdre borulok, nem menekülök tovább, már nem félek, megmentett üldözőmtől, hálát adok, jó érzés tölt el, mert itt van velem: Ő! Sűrű-sötét erdő mélyén kószálok hideg éjben, időtlen-időkig. Bokrok között botorkálva, vadak közt érzem magam a sűrű homályban, járt utat már nem találva, körülöttem mindenhol üvöltözés, vad sóhaj... Magas fák ágain vadmadárhad rettenetes szárnycsapása húsba mar. 14. Húsba mar Rettenetes szárnycsapása. A kígyók lucskos sárban lábam alatt kúsznak-tekeregnek, ugrándoznak a varangybékák, s én bennük botladozom. Már semmit nem látok a sötétben, a gödör közepén, annak is lenn a legmélyén keresem, de sehol sem lelem meg a kiutat. Ki mondja meg nekem, hogy ki vagyok? Lehet, nem élő ember, csupán a fáradt-fájó lelkem bolyong egyre a sötétben? Sűrű fák között sehol sincs fény, hiába bolyongok, számomra már nincs semmi remény... nos, talán ez lenne a vég? ** 15. MESTERSZONETT NEHÉZ SORS, BÁNAT Ki mondja meg nekem, most mit tegyek? A betörő a tükörben ne lásson. Élni nem tudott velünk emberként, s mint akkor régen, ittasan jött haza. Botokkal csapkodva ijesztgetnek. a hidegtől elerednek könnyeim, kitől várjam, hogy valaki szeressen? Kiutálnak a hideg-fagyos télben, engem már csak a zord, hideg tél vár. Cápák lubickolnak, s rám vigyorognak, Magam nem hagyom, élni akarok! bokrok tüskéi tépik fel a ruhám. Orcája vérzik töviskoronától. Rettenetes szárnycsapás húsba mar. Talán ez lenne a vég? Nincs remény... (15. sor a 14. vers utolsó sora.) Készült: 2014. január 20. Shakespeare-i abab rímképlettel. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
black eagle bejegyzést írt a(z) Töredék című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A hízelgő Huba és a gőgös Gazsi páva című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Fogatlan Ferkó című alkotáshoz ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ébredés címmel a várólistára szilkati bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Mezőaranytáncolt ébredés című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Jégbontó havában napozás című alkotáshoz gleam alkotást töltött fel Töredék címmel a várólistára hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz Madár alkotást töltött fel Haldokló diktátor végszava címmel a várólistára T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A rozsdafarkú című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Gyökerek című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Isten véletek című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Jégbontó havában napozás című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) A végzet forrása című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 3. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Naponta ijesztget című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A hízelgő Huba és a gőgös Gazsi páva című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz Leslie alkotást töltött fel Nőnap címmel a várólistára A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |